2011-ben műszeres vizsgálatokat végeztünk jó várostűrő Fraxinus excelsior ’Westhof’s
Glorie’ fajtáján, Budapest két, különböző forgalmi terheltségű helyszínén, a közlekedésileg
forgalmas Andrássy úton (WGS84 N47°30’36,1” E19°04’14,7”) és a kertvárosi
jellegű Ménesi úton (WGS84: N47°28’52,0” E19°02’21,8”). A vizsgált növények
sztómakonduktanciáját (gs), transzspirációját (E), nettó CO2 asszimilációját (A) és a fotoszintetikusan
aktív besugárzás (PAR) mértékét infravörös gáz analizátor (IRGA) rendszerű
LCi készülékkel mértük. A méréssorozatot augusztusban reggel 6 órától este 20 óráig,
szeptemberben reggel 8 órától délután 18 óráig végeztük, két órás periódusokban ismételve.
A két helyszínen mért PAR és a levélfelületi-hőmérséklet értékek, mint környezeti
tényezők napi menete kisebb különbségekkel eltérően alakult. A nettó CO2 asszimiláció
és a transzspiráció mértéke a sztómakonduktanciával szoros összefüggést mutatott. A
nagyobb forgalmú helyszínen lévő fák esetében magasabb volt a sztómakonduktancia,
a transzspiráció és a CO2 megkötés is, ami azt jelenti, hogy az itt elhelyezkedő fák többet
párologtatnak, ellenben ezekben a növényekben nagyobb mértékű volt a szén beépülése. Ebből arra következtetünk, hogy a fák levélzete rugalmasan alkalmazkodik a rendelkezésre álló magasabb CO2 koncentrációhoz, viszont a nagyobb transzspiráció megnöveli ebben a környezetben a fák vízigényét
