A természetes térstruktúra koherenciájának megőrzését és javítását, ezen belül az élővilág
terjedési folyamatainak megoldását elősegítették és a populációk fennmaradását célzó környezetpolitikai törekvések indokolták az Országos Ökológiai Hálózat területének kijelölését 2003-ban. A célok gyakorlati megvalósításában azonban még bizonytalanság
mutatkozik. Tanszékünk évtizedek óta foglakozik ökológiai hálózatba tartozó élőhelyek állapotváltozásának
vizsgálatával, többek között ökológiai folyosóhoz kapcsolódó, folyó menti
területeken (Szentendrei-sziget, Szigetköz, Alsó-Tisza-völgyi holtágak) végeztünk vizsgálatokat.
Jelen cikk azonban egy, a száraz gyepek csoportjába tartozó védett területtel,
a Sas-heggyel foglalkozik, ahol II. évfolyamos hallgatókkal immár évek óta részt veszünk a természetvédelmi kezelési munkákban is. A főváros ütemes fejlődése következtében szigetté vált sas-hegyi zöldfelület is része
az Országos Ökológiai Hálózatnak, és élővilágának értéke képezte alapját egykor a Sashegy Természetvédelmi Terület létrehozásának is. Mára a terület egyszerre jelent menedéket a reliktum fajok egyedei és támadási felületet az
agresszívan terjedő növények számára. A kezelők, akik eddig csatákat nyertek a területet
csökkenteni szándékozó hasznosítási elképzelésekkel szemben, eszköztelenebbnek
mutatkoztak – egészen a közelmúltban megkezdődött helyreállításokig – az állapotrontó
inváziós folyamatokkal szemben. Nem hibáztatható ezért senki sem, hiszen az invázió eseteleges általános törvényszerűségeinek ismerete sem elégséges fegyver, mivel minden egyes faj és minden egyes megtámadott élőhely specifikus problémákat
támaszt