A versenyszférában általános szabály, hogy ha a finanszírozás súlypontja áttevődik
az inputokra, akkor a versenyképesség lehanyatlik. Annak elfogadható
szintjét csak az tarthatja fenn, ha az erőforrások mozgósítása és az azt biztosító
finanszírozás a piacképes output minőségének és mennyiségének maximális
növelését tartja szem előtt. Az outputorientáció szabálya független attól, hogy
egy szektor növekszik, vagy éppen zsugorodik. Növekedés esetén oda kell adni
a plusz erőforrásokat, ahol azok a legnagyobb hozamot ígérik, visszahúzódás
esetén pedig ezeken a területeken kell a legkevésbé csökkenteni azokat. Nincs ez másképp a felsőoktatásban sem. Az outputfinanszírozás ebben a
szektorban is törvény, még ha nem is mindig veszik figyelembe. Különösen fontos szempont ez egy olyan időszakban, amikor a szektor fejlesztése csak óhajokban él és valójában változatlan teljesítmény követelménye mellett állandóan csökkentik a rendszer finanszírozására szánt forrásokat. Megfelelő outputfinanszírozási stratégia nélkül a zsugorodás egyenlősítő, fűnyíró elvek szerint megy végbe, ami nagyon komoly minőségrombolásokhoz vezet
