Bíró, Ferenc

EKE Repository of Publications

BÍRÓ FERENCKiss Lajos: Földrajzi neveink nyelvi fejlődéseNytudÉrt. 139. sz. Bp., 1995. (66 oldal)A névtudomány művelői örömmel nyugtázhatják, hogy Kiss Lajosnak e művével tovább gyarapodott a szakszerű, igényes földrajzinév-elemzések száma. A szerzőnek az 1988-ban megjelent hatalmas munkája, a Földrajzinevek etimológiai szótára (negyedik, bővített és javított kiadása) szolgáltattaaz anyagot, és kínálta a lehetőséget egy elméleti összegzés megírásához. Azott előforduló, történeti forrásokból gazdagon adatolt névanyag: az egyesföldrajzi alakulatokra vonatkozó, egymástól eltérő alakok, ez utóbbiak közöttlévő különbségek és azonosságok megfigyelései stb. mind-mind e dolgozatnagy valószínűséggel helyes következtetéseihez, összefoglalásaihoz vezettéka szerzőt.A bevezetés elején Kiss Lajos határozottan vázolja elméleti feltevését a tulajdonnevek változásával kapcsolatban. Szerinte e nyelvi eszközöknek a jelentésükkel szemben az alaki alkotóelemeik a markánsabbak, „radikálismódosulásokra az elhomályosult jelentésű vagy cppen teljességgel érthetet-len földrajzi nevek körében számíthatunk nagyobb valószínűséggel" (3); e felfogása nyomán célja, hogy a közszói megfelelő nélküli, elhomályosultjelentésű, a névhasználók számára érthetetlen földrajzi neveink alaki módo-sulásait kövesse nyomon. Célja szerint elemzése alap, minta lehet, áttekinté-se „vezérfonalul tud szolgálni a földrajzi nevek etimológiai természetűproblémáinak felismeréséhez és megoldásához, s fejleszteni tudja a történetihelynévkutatással foglalatoskodók problémamegoldó gondolkodását" (3).A továbbiakban 43 rövidre fogott, tömör szerkezeti egységben veszi sorraa szerző az általa a földrajzi neveink alaki fejlődési módjai közé sorolt jelen-ségeket. Ezek rendező elveként a változást jelölő műszó betűrendjét válasz-totta, s ez az eligazodást mindenképpen jól szolgálja. Az egyes részek fel -építése hasonló: a változás mibenlétének értelmezése, körülírása után a köz-szói példák, majd a földrajzi nevek köréből válogatott, a FNESz.-ben adatolt145névváltozatok (következmény < előzmény) bemutatása következik. Bizo-nyos fejezetekben (Beleértés, Eufemizmus, Népetimológia stb.) hosszabbanelidőz a szerző a változás jelenségénél, számba veszi a névtudomány másképviselőinek véleményét, értékeli azokat, új névmagyarázatot közöl.A feldolgozás módjából kitűnik, hogy Kiss Lajos nem tekintette feladatá-nak a változási módok szerinti tipizálást, az összes elemző fejezet áttanul-mányozása után azonban arról győződik meg az olvasó, hogy valójábanhárom fő névalak-fejlődési folyamat zajlik a nyelv történetében: a név bizo-nyos hangjainak változása (magánhangzó- és mássalhangzó-változás), a névhangtestének terjedelmi (mennyiségi) módosulása és az ezeknél nagyobbmérvű vagy más jellegű átalakulás, a tulajdonképpeni új név alkotása. Perszebizonyos névfejlődési folyamatokat nehéz, vagy nem is lehet teljes bizo-nyossággal és meggyőződéssel az egyik vagy másik fő kategóriába elhe-lyezni, mindezt tudván, a továbbiakban mégis e fŐ és tipikus változásmódok-ra tekintettel és nem a mű eredeti betűrend szerinti egymásutániságát követ-ve tekintsük át a földrajzi nevek történeti változásait!A magánhangzó-változások közül csupán kettőt tart gyakoribbnak KissLajos a földrajzi nevek körében: a hangrendi kiegyenlítődést, mégpedig azegy- vagy kétirányút (16, Bogyiszló > Bogyoszló, Csitár > Csatár stb.; Ráb-ca : Rébce, Taszár : Teszér stb.) és a kettőshangzók egyszerűsödését (19,Pauli > Páli, Saul > Sóly stb.). A magánhangzó-változásoknak ez az ala-csony száma elgondolkodtató, és ha a közszavak számos, gyakori hangfejlő-dési tendenciáira gondolunk, hiányérzetünk támad, s talán joggal kételked-hetünk abban, hogy a nyíltabbá válás, labializáció, magánhangzónyúlás stb.nem fordul elő a helynevek körében, vagy legalábbis utalást szeretnénk kap-ni arra, hogy a szerző miért nem foglalkozott ezekkel.Az összeállításból szépen kitűnik, hogy mássalhangzó-változásoknakigen sok esete vesz részt a névalakok módosításában, ilyenek: az affrikálódás(5, Cuha < Szuha, Tarcal < Túrszol stb.), a depalatalizálódás (8, Millér < Mély-ér, Ölle-völgy < Ellye-völgy stb.), az elhasonulás (9, Fornószeg < For-rószeg, Sikaszó < Szikaszó stb.), a hangátvetés (15, Baracska < Barakcsa, Romhány < Rohmán stb.), a hasonulás (17, Pallag < Parlag, Sepse < Szepse stb.), a név eleji v vokalizációja mássalhangzó előtt (24, (Alsó)orbó < Vorbó stb.), a nyelválláscsere (25, Szabács < Sabác, Sáncsi < Szánci stb.), a pala-146talizációcsere (29, Átány < Atyán, Polány < Pólyán stb.); a különböző szór-ványos hangváltozások (31, Alibánfa < Olivántfalva, Balajt < Balaht, Szak-már < Szatmár, Ligván < Nigván, Zámoly < Zámor, Lepsény < Vepsény, Garam < Garan, Szemince < Szevince stb.), a zöngésülés (41, Szered < Sze-ret, Zala < Szála stb.) és a zöngétlenedés (42, Fajzat < Fajzad, Szászfa < Százfa stb.).A szerző nagyszámú jelenséggel igazolja, hogy a közszavakhoz hasonló-an a nevek hangtestének a terjedelme is változhat, betoldódhat(nak) vagykieshet(nek) hang(ok) a földrajzi nevekből, s hagyományosan ezt tekintjükmennyiségi változásnak. Idetartoznak: a két nyílt szótagos törvény (5, Nemti < Németi, Takta <Tokota stb.), a bontóhang betoldása mássalhangzó-torló-dásba (7, Bolondóc < Blondóc, Peresznye < Presznye stb.), az egyszerejtés(8, Dicháza < Didicháza, Háromfalva < Háromfafalva stb.), az előtéthangjelentkezése a név elején torlódó mássalhangzók előtt (9, Eszkáros < Szká-ros, Esztár < Sztár stb.), az inetimologikus hang beiktatása (19, Dalmand < Dalmad, Miskolc < Miskóc stb.), a név belseji mássalhangzóvesztés (22,Hencida < Henchida, Szádvár < Szárdvár stb.), a név eleji hangzóvesztés(23, Váncsod < Iváncsod, Zsáka < Izsáka stb.), a név eleji v elmaradása (25,Atya < Vatya, Igor < Vigor stb.) és a v előtéthang megjelenése magánhangzóelőtt (40 Vörs < Örs stb.).Kiss Lajos könyve az említetteken kívül tárgyal sok olyan nyelvi válto-zást, amelyek egyrészt nagyobb mérvű hangalaki módosulást jelentenek,másrészt morfematikai jellegűek, lexikálisak, jelentéstaniak, vagy idegenhatást mutatnak, s ezek eredményeként új földrajzi név(változat) keletkezik.Az összeállításban a következő névalkotási módok magyarázatával foglalko-zik a szerző: a beleértés (6, Füred 'fürdőhely' < Füred ' fürjes' stb), az elvo-nás (10, Kaszaper < Kaszaperek, Gyál < Gyálán stb.), az eufemizmus (10,Süveg-domb < Segg-domb, Lóingató < Lófingató stb.), a hangrendi átcsapás(15, Récse < Rácsa, Zegerjén < Zagorján stb.), a hibrid tautologikus hely-nevek alkotása (17, Kamon-kő, Rikájó stb.), az idegen névalak felülkereke-dése (18, Apatin < Apáti, Balf < Farkasd stb.), a kontamináció (19, Dzsum-buj < dzsungel + lebuj stb.), a népetimológia (20, Boldogkő < Boldókő, Zsámbokrét < Zsabakrek stb.), a névhasadás (24, Csanálos : Csihányos : Csóványos, Fellak : Fonlak stb.), a név végi rövidülés (25, Martonvásár < 147Martonvására, Csépánfalu < Csépánfalva stb.), a nyújtott alakok létrehozása(25, Ereklyés < Erkes, Fogaras < Fogros stb.), az összerántódás (27, Bános < Bálványos, Csaroda < Csarnavoda stb.), az összetételi tag elmaradása(28, Boldog < Boldogfalva, Kálmáncsa < Kálmánkirálycsehi stb.), az össze-tételi tag felcserélése szinonimával (29, Kutyavár < Ebvár, Linkó-árok Linkó-ér stb.), a ragszilárdulás (30, Doborján < Dobornya, Kotoriba < Kotori stb.), a tapadás szóhatáron (33, Aradvány < Radvány, Zerge-híd < Erge-híd stb.), a téves felbontás (33, Cintos < Acintos, Vas vármegye < Vasvár megye stb), többesjel-szilárdul ás (34, Lövérek < Lövér, Ohegyek < Ohegy stb.), a tükörfordítás, részfordítás (38, Kopasz-hegy < Kahlenberg, Fenyér < Heideboden stb.), az utólagos kiegészülés képzővel vagy képzőszerü elem-mel (39, Dormánd < Dormán, Komlóska < Komlós stb.) és a végződéscsere(41, Bonyhád < Bohman, Gyermely < Gyermen stb.).A kiadvány a példák világában való eligazodást kiválóan segítő, betűren-des földrajzinév- és szómutatóval zárul.Mint az áttekintésből is kiderül, a szerző döntő többségben az etimológi-ailag azonos földrajzi nevek alaki elkülönülését, azok eseteit mutatja be,tehát a divergens jellegű névfejlődés lehetőségeit vázolja, ezzel a közösszármazású, de egymástól alakilag elkülönült földrajzi nevek főbb típusaitveszi számba.Kiss Lajos e könyvében nemcsak a földrajzi neveink változási módjainaklegtipikusabb eseteit mutatja be, vezeti le, hanem a FNESz. tanulságainak azelemzése nyomán a rájövés, a felfedezés, a megoldás lehetőségeire nyújtútbaigazítást a névkutatók számára, s hozzájárul ahhoz, hogy a névtörténeti-etimológiai vizsgálatok szilárdabb alapokon nyugodjanak, több legyen a tényeken, analógiákon nyugvó megfontolt érvelés. A kiadványt nem csupána névtanosok, hanem a nyelvtörténet kutatói, tanárai és a diákok is nagyhaszonnal forgatják majd, hiszen a szerző megfigyelései nem csupán a ma-gyar nyelv- és névtörténet módszeresen átvizsgált tényanyagát fogják gazda-gítani, hanem lehetővé teszik azt is, hogy árnyaltabb, a valóságnak jobbanmegfelelő kép rajzolódjék ki a magyar nyelv fejlődési folyamatának bizonyosrészleteiről.148

Kiss Lajos: Földrajzi neveink nyelvi  fejlődése [Könyvismertetés]

http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/2230/1/145-148_Biro.pdf

Kiss Lajos: Földrajzi neveink nyelvi fejlődése [Könyvismertetés]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

EKE Repository of Publications