Pelophylax génuszba tartozó és Nyugat-palearktiszi elterjedéssel bíró zöldbékák közé jelenleg 12 fajtsorolunk, amelyek egy részénél megfigyelhető hibridogenetikus fajkomplexek jelenléte. Vizsgálatunkbana Magyarországon is előforduló kecskebéka fajkomplexre (Pelophylax esculentus komplex) irányítottukfigyelmünket. Ennek a komplexnek a tagjai a tavi béka (Pelophylax ridibundus, genotípus RR) a kis tavibéka (Pelophylax lessonae, genotípus LL) illetve ezen két szülői faj hibridizációjából létrejövő kecskebéka(Pelophylax esculentus, genotípus LR). A hibrid egyedek a szülői fajoktól morfológiai jellegeik alapjánnehezen elkülöníthetőek, ezért molekuláris taxonómiai megközelítést (polimorfia detektálása a szérumalbuminintron 1 génben) használtunk arra, hogy az egyes élőhelyeken a fajösszetételt meghatározzuk,továbbá a hibrid egyedek genotípusát mikroszatellita vizsgálattal feltárjuk, majd populáció genetikai indexekszámításával következtessünk a szaporodási rendszerükre. A három éves mintagyűjtés során 164 zöldbékától vettünk DNS mintát a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) három különböző élőhelyi paraméterekkelrendelkező vizes élőhelyén. A komplex mind a három tagjának jelenlétét észleltük a mintavételi területen.Egyik vizes élőhelyen mindhárom taxon együtt fordult elő, míg a másik két élőhelyen a tavi béka és akecskebéka együttes előfordulását detektáltuk. A ploiditás vizsgálat során 63 hibrid kecskebéka genotípusátanalizáltuk és azt találtuk, hogy az egyedek diploid (LR) genotípussal rendelkeztek. Triploid genotípusú(LLR és LRR) békákat nem találtunk. Az eredményeink azt indikálják, hogy a három élőhelyből legalábbkettőben LE (lessonae-esculenta) szaporodási rendszert figyelhetünk meg, ahol a hibridek a ridibundus(R) genomjaikat klonális módon adják tovább a következő hibrid generációnak és csak a kis tavi békávalvisszakereszteződve képes sikeresen szaporodni
