Sipka, Péter Máté

University of Debrecen Electronic Archive

A HOZZÁTARTOZÓI KÁRIGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK ELJÁRÁSJOGI 
NEHÉZSÉGEI A MUNKAÜGYI PEREKBEN 
 
SIPKA PÉTER 
ügyvéd, egyetemi tanársegéd (DE-ÁJK) 
 
 
Bevezetés, a probléma felvetése 
 
A 2012. évi I. törvény (Mt.) a munkáltatói kártérítési felelősséget új alapokra helyezve 
átalakította a munkáltató oldalán felmerülő bizonyítási kötelezettségeket, amivel a kimentés 
új rendszerét alkotta meg azzal a céllal, hogy visszafogja a korábbi bírói gyakorlat alapján 
kialakult – munkáltatókra meglehetősen kedvezőtlen – folyamatokat.1 A jogalkotó az Mt. 
166.§ (2) bekezdés a) pontjában az előreláthatóság és az ellenőrzési körön kívüliség együttes 
bizonyítását várja el a munkáltatótól a pernyertesség érdekében. Mindez a kártérítési perek 
elsöprő többségében lényeges változást nem eredményez (lásd pl. EBH2015.M.2., amely az 
ellenőrzési kör fogalmát tágítja), azaz a bíróságok a munkáltató felelősségét nem engedik 
csökkenteni.  
Létezhet azonban olyan káresemény, ahol a munkavállalót a munkahelyen kívül úgy éri 
károsodás, hogy abban esetlegesen egy harmadik személy közrehatása is vélelmezhető, vagy 
konkrétabban a károkozó egy harmadik fél. Ezekben a perekben, melyeket gyakran a(z elhalt) 
munkavállaló hozzátartozói indítanak, az ellenőrzési kör és az előreláthatóság fogalma olyan 
bizonytalan helyzetet eredményez, ami eredményeképpen könnyen elképzelhető, hogy a 
hozzátartozó rossz személlyel szemben indít pert, viselve ennek negatív konzekvenciáit. A 
jelenlegi perrendi szabályok alapján ugyanis nincs lehetőség arra, hogy munkaügyi perbe az 
általános polgári jogi felelősségen alapuló igényt érvényesítsen valaki, ami oda vezethet, hogy 
a felperes a látszólag biztosabbnak tűnő munkajogi felelősség szerinti pert indítja meg, ami – 
pervesztessége esetén – komoly anyagi is időbeli sérelmet jelent számára. Jelen cikkben azt 
vizsgálom meg, hogy az új Pp. kodifikációja során van-e arra lehetőség, hogy ezt a helyzetet a 
jogalkotó kezelje.  
 
Az Mt. kimentési rendszere, mint bizonyítási teher 
 
A 2012-es Mt. elvét korábbi szabályozással szemben, - amelyet lényegében úgy lehetne 
összefoglalni, hogy a „működési körbe” tartozik minden olyan esemény, ami nem következett 
volna be akkor, ha nem történik munkavégzés2 – az esetek köre szűkült, és egy objektívebb 
fogalom köré csoportosul. Az új szabályból továbbra is következik, hogy a munkáltató az 
ellenőrzési körében bekövetkezett kár megtérítése alól nem mentheti ki magát, azaz 
felelőssége minden esetben fennáll. Ide tartoznak mindazok a körülmények (eszközök, 
energia, munkavállalók), amelyeknek működésére a munkáltatónak tevékenysége során 
befolyása van. Mindez ugyanakkor – Kenderes György szavaival élve – azt is jelenti, hogy a 
korábbi kockázattelepítési jellegű szabályrendszer átfordult a munkáltatóról a munkavállalóra, 
azaz a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső károkat már a munkavállaló viseli.3 Az 
ellenőrzési körre nézve jelenleg még nem találkozhatunk a bíróságok által kimunkált egzakt 
                                                 
1
 Az új Munka Törvénykönyve törvénytervezetéhez benyújtott miniszteri indokolás, 166-167. §-hoz fűzött 
indokolás 
2
 FABÓK ANDRÁS: A kártérítési járadék a munkajogban, Munkaügyi Szemle, 2001/2: i.m. 52.  
3
 KENDERES György: Gondolatok és felvetések az új Munka Törvénykönyve általános rendelkezéseihez és 
felelősségi szabályaihoz, Gazdaság és Jog, 2013/9, 17. 
definícióval, azonban a Kúria egy frissnek mondható döntésében4 rámutatott arra, hogy az 
ellenőrzési körön kívüliség nem dönthető el pusztán azon az alapon, hogy a munkavállaló a 
munkáltató telephelyén kívül végezte a munkát, mivel létezhetnek olyan körülmények (pl. a 
munkavállaló megfelelő munkaeszközzel történő felszerelése), amely a munkáltató 
ellenőrzési körébe tartozik akkor is, ha a tényleges munkavégzés folyamatára a 
munkáltatónak nincs ráhatása. 
A másik bizonyítandó kérdés az adott baleset előre nem láthatósága, nevezetesen, hogy a 
munkáltatónak a károkozó körülménnyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a 
károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Erre nézve az az elv 
körvonalazódik, hogy a munkáltatónak az absztrakt veszéllyel határos valamennyi lehetséges 
károkkal számolnia kell5, azonban olyan döntések is napvilágot láttak már, ahol a reális 
veszélytől elmozdulva, lényegében bármilyen veszély felmérését és kezelését elvárták a 
munkáltatótól.6 
 
A korábbi Mt. alapján az ítélkezési gyakorlat egységes volt abban, hogy a munkavállalót ért 
(üzemen kívüli) balesetek vonatkozásában következetesen megítélték a hozzátartozók 
(jellemzően nem vagyoni) kárigényét is. A Kúria ítéletei a jogalap tekintetében az esetek 
túlnyomó részében a kereseteknek helyt adott, és pusztán egy esetben utasította el az igényt, 
de ebben az esetben is a foglalkozási megbetegedés munkahellyel történő összefüggésének 
bizonyítatlansága okán. Az ítéleti tényállások közül találhatunk olyanokat, amelyekben a 
munkavállaló munkavégzés közben utazott gépjárművel, és eközben súlyos (halálos) balesetet 
szenvedett. Ilyen előzmény alapján a bíróságok egységesen kimondták a munkáltató 
felelősségét tekintettel arra, hogy a működési kör MK 29. által pontosított fogalmába 
illeszkedett, hiszen a hivatkozott állásfoglalás kimondta, hogy „a munkaviszonnyal 
összefüggésben történik a károsodás akkor is, ha az a munkavállalót a munkáltató telephelyén 
kívül, pl. kiküldetés során éri.” A munkáltató a felelősség alól nem tudott mentesülni, mivel 
önmagában a telephelyen kívül végzett munka ezt nem alapozta meg akkor, ha a munkáltató 
működési köre és a baleset között okozati összefüggés volt megállapítható.  
Felmerül azonban a kérdés, hogy a telephelyen kívül történt balesetek, különösen a 
közlekedési balesetek esetében érvényesül-e a jogalkotói akarat, mely szerint a szabályok 
módosításának indoka, hogy „szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű 
munkáltatói kártérítési felelősséget.”7 A jogalkotó szerint ugyanis nem tartható fenn a korábbi 
joggyakorlat, amely olyan tényállásokban is megállapította a munkáltató kártérítési 
kötelezettségét, amelyekben „a kár bekövetkezésére a munkáltatónak nem lehetett még 
közvetett befolyása sem és ezzel a munkáltatói tevékenység jellegétől függetlenül lényegében 
általánossá tette a polgári jog veszélyes üzemi felelősségét a munkáltatói kárfelelősség 
körében.”8 Az indokolás egyértelművé teszi, hogy a felvetett tényállásnál a jogalkotó 
szándéka a munkáltató mentesülése, a károsult pedig az igényét közvetlenül a károkozóval 
(illetőleg közlekedési baleset esetén a vétkes jármű kötelező felelősség-biztosítójával) 
szemben tudja érvényesíteni. Ebből kiindulva a közlekedési balesetben elhalt hozzátartozók a 
károkozóval szemben léphetnének fel, ami azonban lényegesen megnehezíti az eljárást, 
hiszen egy közlekedési baleset során a kötelezett személye sok esetben nem egyértelmű, azaz 
a károsult nem is tudja, hogy igényét kivel szemben kell előterjesztenie. Nehezíti a helyzetet, 
hogy egy baleset elbírálása során gyakran más eljárások (pl. büntetőeljárás) is megindul a 
                                                 
4
 EBH2015.M.2. 
5
 CSÖNDES MÓNIKA: Az előreláthatósági korlát szabálya – a szerződésszegési kártérítési jog és a munkajogi 
kártérítési jog, Pécsi Munkajogi Közlemények, 2015/1-2, 15. 
6
 pl. Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.713/2015/4. számú közbenső ítélete 
7
 A 2012. évi I. törvényhez fűzött indokolás, 166-167.§-hoz fűzött indokolás 
8
 A 2012. évi I. törvényhez fűzött indokolás, 166-167.§-hoz fűzött indokolás 
felelősség tisztázása érdekében, ami oda vezet, hogy akár több évig vitatott az igény 
jogalapja, sőt mivel egy halálos kimenetelű közúti balesetben a munkavállaló hozzátartozója a 
büntetőeljárásban nem sértett,9 pusztán egyéb érdekelt,10 így a kártérítés vonatkozásában 
meglehetősen beszűkülnek a lehetőségei.  
 
A munkaügyi perek az új Pp. alapján 
 
A Pp. koncepciója a XXXIX. fejezetben tárgyalja a munkaügyi pereket meghatározva a 
munkaügyi per definícióját is. Eszerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 
(a továbbiakban: Mt.) alapján létesített, közalkalmazotti, - törvényben foglalt kivételekkel – a 
szolgálati, a közfoglalkoztatási, a sporttörvény alapján kötött munkaszerződéses, a szakképzés 
során kötött tanulószerződésből eredő, a nemzeti felsőoktatási törvény szerinti hallgatói 
munkaszerződésből eredő a szociális szövetkezettel és foglalkoztatási szövetkezettel létesített 
tagi munkavégzési jogviszonyból (a továbbiakban együtt: (munkaviszony) származó pert kell 
érteni. A tervezet indokolása kiemeli, hogy a munkaügyi perek olyan specialitásokkal bírnak, 
amelyek a külön szabályozás fenntartását feltétlenül indokolttá teszik, különösen arra is 
tekintettel, hogy ez a felek egzisztenciális helyzetét az általánostól lényegesen nagyobb 
mértékben befolyásolja.11 
A jelen téma szempontjából kiemelendő a tervezet 528.§-ának (5) bekezdése, amely szerint 
munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra 
alapított igény munkaügyi perben is érvényesíthető. Ennek célja, hogy amennyiben a törvényi 
tényállásba tartozó esetkörben munkaügyi per indul, akkor annak keretében a peres felek 
közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény szintén 
elbírálható legyen (adhéziós per). Ezáltal elkerülhető, hogy az igény jogosultjának külön 
polgári pert kelljen indítania.12 Ez az elgondolás előremutató és a gyakorlati problémákat sok 
esetben széles körűen kezelni is tudja, azonban az indokolás fent említett rendelkezéseiből az 
következik, hogy az adhéziós perek pusztán a munkáltató és a munkavállaló közötti 
jogviszonyokból eredhessenek.  
Így tehát a javaslat adós marad azzal, hogy az esetleges harmadik személy károkozóval 
szemben a munkavállaló (vagy hozzátartozói) az igényüket ugyanazon perben 
érvényesíthessék, amelyben a bíróság feladata lehetne annak eldöntése, hogy a kártérítési 
felelősség kit és milyen mértékben terhel. A perlési lehetőség ilyen mértékű – szűk szabályok 
között engedett – kiterjesztése a munkajogi kártérítési perek elbírálását nagyban 
megkönnyítené, hiszen a károsult valamennyi potenciális károkozót a közöttük fennálló 
jogviszonytól függetlenül egyetlen perben tudna perelni, és a későbbi bizonyítás eredménye 
lehetne az, hogy a munkajogi vagy polgári jogi felelősség pontosan kit és milyen mértékben 
terhel. A probléma munkaügyi perben történő rendezése azért is indokolt volna, mert így a 
károsult élni tudna a kedvezőbb eljárásjogi lehetőségekkel és igénybe tudná venni a 
munkavállalói költségkedvezményt is, ami elől egy polgári perben el van zárva. 
 
 
 
                                                 
9
 az 1998. évi XIX. törvény 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a 
bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.  
10
 Be. 55. § (1) bekezdése szerint egyéb érdekelt az, akinek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban 
hozott határozat közvetlen hatással lehet, az őt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet, a határozat 
reá vonatkozó rendelkezése ellen jogorvoslattal élhet, és a tárgyaláson megjelenhet. 
11
 A Polgári perrendtartásról szóló törvény tervezete (továbbiakban: Pp koncepció) 477.,  
forrás: 
http://www.kormany.hu/download/c/4c/a0000/20160411%20Pp%20el%C5%91terjeszt%C3%A9s_honlapra.pdf 
12
 Pp. koncepció 480. 
A perfelvételi szakasz – lehetséges megoldás? 
 
A felvetett problémára érdekes megoldást nyújthat a perfelvételi szakasz bevezetése. A 
koncepció 185.§ (1) bekezdés szerint „a perfelvétel körében a felek perfelvételi iratban 
feltüntetett vagy perfelvételi tárgyaláson előadott, tényre és jogra vonatkozó állítással, 
tagadással vagy elismeréssel, ezekből következő kérelemmel, a tények megállapításához 
szükséges bizonyítási indítvánnyal, a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok értékelésére 
vonatkozó nyilatkozattal, valamint bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásával (a 
továbbiakban együtt: perfelvételi nyilatkozat) – a bíróság közrehatása mellett –meghatározzák 
a jogvita kereteit”.13 Mindezt kiegészíti a munkaügyi perekre vonatkozó külön szabályozás az 
540.§-ban, amely szerint ha a perfelvételi tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik 
útján megjelentek, a bíróság a perfelvételi tárgyalást a felek megegyezésére irányuló 
egyeztetésével is megkezdheti; ebből a célból az elnök a jogvita egészét a felekkel 
megtárgyalhatja. 
Ezen szakasz célja, hogy a bíróság meghatározza a jogvita tartalmát és kereteit. A Pp. 
koncepció indokolása szerint14 a bíróság a felek részére iránymutatást nyújthat, amely 
eredményeként minden szereplő számára tisztázódik és véglegeződik a jogvita tárgya és 
keretei.  
Elvben ez a szakasz lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a bíróság útmutatást nyújtson a felek 
(és így a felperes) részére ama körben is, hogy az adott keresetet megfelelő személy ellen 
nyújtotta-e be, azaz megelőzze a felesleges pereskedést. A munkaügyi perek általam felvetett 
eseteiben ez a lehetőség vélhetően nem fog markáns eredményeket hozni annál is inkább, 
mert a munkáltató mentesülése gyakran valamilyen szakkérdés eldöntésétől is függ, amely a 
per kezdeti szakaszában még nem ismert.  
A munkaügyi perek kapcsán a perfelvételi szakasz is eltérően alkalmazandó15, hiszen 
lehetőség van arra, hogy az elnök a jogvita egészét a felekkel megtárgyalhassa. Ez elvben azt 
is jelenti, hogy – amennyiben a pert vélhetőleg tévesen a munkáltatóval szemben indította 
meg a károsult – a felperes a felesleges és vesztesnek ígérkező pert még megfelelő időben be 
tudja fejezni, a keresetétől el tudjon állni.  
Tekintettel azonban arra, hogy a kártérítési perek nagy százalékában a keresetindításkor még 
nem áll rendelkezésre valamennyi (ok-okozati összefüggést kétséget kizáróan alátámasztó) 
bizonyítási eszköz, ezért a perfelvételi szakasz nem nyújt érdemi védelmet a munkaügyi 
perekben kárukat érvényesíteni kívánók számára.  
 
Összegzés 
 
A fentiek alapján látható, hogy a munkaügyi perek számos olyan specialitással bírnak, amely 
indokolttá és szükségessé teszi a külön szabályozás fenntartását. Ennek egyik leglényegesebb 
eleme azon jogalkotói kiindulás, miszerint a munkáltató és munkavállaló gazdasági (és 
gyakran tudásbeli) egyenlőtlenségét a peres eljárásban is tompítani szükséges, amelyből 
eredően a per egészében biztosítani kell bizonyos védelmi elemeket. 
A tanulmány első részében leírtak szerint a kártérítési perek sajátossága, hogy a klasszikus 
bizonyítási kötelezettségtől eltérően a munkáltató kimentési lehetőségein van a hangsúly, 
amely azonban azt is eredményezi, hogy sok esetben a per igazi formálója nem a felperes, 
hanem az alperes.  
Mindezekre figyelemmel jogalkotói szempontból indokolt lenne az 528.§ (5) bekezdés oly 
módon történő meghatározása, amely lehetővé tenné azt, hogy bizonyos jogcímek (pl. 
                                                 
13
 Pp. koncepció 79. 
14
 Pp. koncepició 341. 
15
 Pp. koncepció 487. 
kártérítés) esetén a munkavállaló perlési lehetősége ne szorítkozzon csupán a munkáltatóra, 
hanem lehetőség legyen arra is, hogy az alapvetően munkaviszonyból eredő követelések (a 
tervezet szövege szerint a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény) 
esetén a munkavállaló harmadik személlyel szemben egyazon eljárás keretein belül 
érvényesíthessen igényt. 
 
Abstract 
  
The new Labour Code of Hungary has modified the liability of the employer in which the 
employer shall prove justification. The Labour Code states, that the employer shall be 
relieved of liability if able to prove that the damage occurred in consequence of unforeseen 
circumstances beyond his control, and there had been no reasonable cause to take action for 
preventing or mitigating the damage; or that the damage was caused solely by the unavoidable 
conduct of the aggrieved party. In such claims the tortfeasor is often uncertain at the 
beginning of the process because of the lack of some evidences which are proven during the 
lawsuit. In this article I recommend to let the damaged party claim not only the employer, but 
third party as well in the frames of a labour dispute, therefore the protective approach of the 
labour law can be ascertained during the whole process. 


A hozzátartozói kárigények érvényesítésének eljárásjogi nehézségei a munkaügyi perekben

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/236348/FILE_UP_0_A%20hozz%c3%a1tartoz%c3%b3i%20k%c3%a1rig%c3%a9nyek%20%c3%a9rv%c3%a9nyes%c3%adt%c3%a9s%c3%a9nek%20elj%c3%a1r%c3%a1sjogi%20neh%c3%a9zs%c3%a9gei%20a%20munka%c3%bcgyi%20perekben.pdf?sequence=1&isAllowed=y

A hozzátartozói kárigények érvényesítésének eljárásjogi nehézségei a munkaügyi perekben

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive