Zajácz, Magdolna

DEA University of Debrecen Electronic Archive

Zajácz MagdolnaBonaparte Napóleon szerepe a trachoma elterjedésébenAz Ebers-papiruszban van egy rész, amelyik szembetegségekkel foglalkozik. Gyulladásokat, a com ea fehér hegét, kancsalságot, kóros könnyfolyást, jégárpát, farkasvakságot meg tudtak különböztetni. Valószínűleg a zöld hályogot és a szür­ke hályogot is. M indenekelőtt azonban ismertek egy igen rettegett betegséget, amit szemcsés vagy csomós betegségnek neveztek.A név találó, az általunk ma trachom ának nevezett betegség fő tünete való­ban a conjunctiva csomós elváltozása. A későbbi évszázadokban ez a speciális kötőhártya-gyulladás az egyiptomi szembetegség nevet érdemelte ki.A jó l konzervált múmiaszövetek egyik legjelentősebb kutatója Marc- Arm and Ruffer (1859-1917) volt. 1917 tavaszán Egyiptomból hazafelé igyekezve hajója elsüllyedt. A kutatási eredményeket 1921-ben adták ki Chicagóban. Ezek szerint számos ma ismert betegséget tudtak a múmiákon kimutatni, talán egyetlen jelentős kivétel a syphilis. A múmiákon fellelt betegségek sorában benne van a trachoma is.Az egyiptomiak szemgyulladás ellen számos szert használtak, pl. fiút szült anya tejét. M indenekelőtt meg kell azonban említeni a jellegzetes egyiptomi szemfestést. Ez kezdetben a szemgyulladásokat, elsősorban a trachomát megelőző és gyógyító tevékenység volt. Legelőször gyermekek szemeit festették, majd a nőkét és férfiakét is. M a már ez a jellegzetes szemsmink élté veszthetetlenül össze­fonódik az ókori Egyiptommal. M ár a piramisépítések korából, K.e. 2500 körűiről a sminktartók egész sorát találták a régészek.Ismerték a szén, korom és ólom tartalmú (galenit), libazsírral kevert fekete sminket. A zöld smink rézrozsdát (bázikus rézacetátot), malachitot, timsót, agya­got tartalmazott.Természetesen a trachoma más keleti országokban is tömegesen fordult elő és fordul elő, mi azonban most Egyiptomra koncentrálunk. A  tém ánk szem­pontjából pedig Napóleon Bonaparte a fontos személyiség.Napóleon legelőször, mint fiatal tábornok Toulon ostrománál tűnt ki. 1795. október 5-én a párizsi rojalista lázadást az ő vezetésével verték le. Ez indította el a hatalom felé vezető úton és később a témánk szempontjából oly fontos Egyiptom566 Zajácz M agdolnafelé is. A nagyburzsoázia uralmának megszilárdítását a külpolitikai sikerek, a köz­társaság seregeinek az összes fronton kivívott győzelmei segítették elő.Bonaparte tulajdonképpen Angliát akarta térdre kényszeríteni és a legérzé­kenyebb pontján, az Indiába vezető úton akart rá csapást mérni. Ezért 1798 nyarán a Törökországhoz tartozó Egyiptomba hajózott. Elfoglalta Alexandriát, majd Kai­rót is. A kezdeti sikerek után azonban jö tt a vereség. Nelson angol admirális az abukiri öbölben megsemmisítette a francia hajóhadat.1799. november 9-10-én katonai államcsíny után kezdetét vette Napóleon katonai diktatúrája, ezért hazatért Franciaországba. A személyes sorsa témánk szempontjából tovább nem érdekes. Csak az a fontos, hogy katonáit Egyiptomba vitte és azok egy ideig ott állomásoztak.M ár 1798-ban a francia katonákon időről-időre az Egyiptomban régen en­démiás szemgyulladás lépett fel.A sok szembeteg miatt már 1798 augusztusában Dominique-Jean Larrey, a hadsereg vezető orvosa Kairóban, majd a következő évben Rosette-ban és Gisá- ban lazarettet állított fel kizárólag szembetegek részére. Szakmai naplójában a kö­vetkezőket írta le: „1798 utolsó és 1799 első hónapjaiban szinte minden katona megbetegedett. Általában igen heves volt a gyulladás, egyeseknél súlyos követ­kezményekkel. Keveseknél enyhe a gyulladás és gyors a gyógyulás.” Larray azt gondolta, hogy a katonák megbetegedésének az oka a sivatagi nappali forróság és a hideg, nedves éjszakák közötti különbség, a nehéz menetelés, a nem megfelelő ruházat volt. Mindenesetre elrendelték, hogy a katonák a szabadban fedjék el az arcukat egy kendővel, annak mintájára, ahogyan a tevék fejüket a földre fektetik a viharos szél ellen.Később a Földközi tengeren hazafelé hajózva a katonák nagy részének álla­pota lényegesen javult. Sajnos azonban, még a hajón újra fellángolt a betegség. Nem sokkal partra érésük után a kikötőkben, az Elba mentén és Franciaország­ban fokozódott a megbetegedések száma, azok között is, akik nem jártak Egyip­tomban.1800-ban kitört a szembetegség az Abukirnál kihajózott angol csapaton is. 1803-ig már a szicíliai, gibraltári, spanyol, portugál, brit és ír garnizonok is fer­tőzöttek voltak. A francia hadsereg szemészeti betegei részére kórházat kellett alapítani és 1807-ben a kórház vezetője megállapította, hogy egy 700 fős katonai egységből 636 megkapta a szemgyulladást, 40 mindkét szemére, 40 pedig egyik szemére megvakult. Ekkor kezdett terjedni az „Ophthalmia aegyptica”, „Oph- thalmia militaria” vagy „Ophthalmia bellica” elnevezés.Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor többen behatóbban kezdték ta­nulmányozni ezt a szemgyulladást, kiderült, hogy már hosszabb idő óta endémiás Szicília és Kalabria parti területein.A napóleoni seregek sokszor kerültek kapcsolatba az osztrák sereggel is, ennek ellenére Ausztriában kezdetben relatíve kevés szembetegség fordult elő. 1816-tól változott a helyzet. Valószínűleg az Olaszországból hazatelepített ezre- dek vitték haza magukkal a fertőzést. Civil és katonaorvosok fogtak össze, kö­vették és vizsgálták a fertőzések útját és keresték a kezelési lehetőségeket. ABonaparte Napóleon szerepe a trachoma elterjedésében 567leghatásosabbnak a rézszulfáttal való edzést és az ezüstszulfát (lapis) kezelést tar­tották, és ez a kezelési mód további 100 évig tartotta magát. Meg kell jegyeznem, hogy az Ebers-papiruszt csak 50 évvel később találták meg, tehát az ott javasolt és m ár előzőkben említett rézsókkal való kezelés nem igen befolyásolhatta a 19. sz. eleji szemészeket.A trachomajárvány a Waterloo melletti csata évében (1830) különösen sú­lyossá vált Poroszországban és Belgiumban. Csak Belgiumban több mint 5000 trachomában megvakult katonáról kellett gondoskodni a hadseregnek.A  nagy veszélyre való tekintettel 1852-ben Brüsszelben nem zetközi kon­ferenciát hívtak össze, ahol szerte a világból 250 szemorvos vett részt. Ez volt egyébként az első nemzetközi szemészkongresszus. A fő tém a az ophthalmia militaria volt.1905-ig szinte semmi változás nem volt a terápia területén. Akkor német ex­pedíció ment Jávába a szifiliszt és a frambősiasist tanulmányozni. Az expedíció vezetője Neisser a gonorrhoe kórokozójának felfedezője volt. Vele ment a bőr­gyógyász Ludwig Halberstadter és a zoológus Stanislaus von Prowazek, akik egy ebédnél csak úgy mellesleg közölték főnökükkel, hogy felfedezték a trachoma kórokozóját.Ezen felfedezés azonban még nem hozta meg a betegek gyógyulását. Hosszú út vezetett az eredményes trachoma ellenes küzdelemig.M agyarországon szintén a hadsereg terjesztette ezt a súlyos betegséget, leg­főképpen azért, mert nem voltak kaszárnyák és a csapatokat magánházakban szál­lásolták el.1883-ban például a következő volt a helyzet. M agyarország déli részein, fő­leg Torontál megyében volt a trachoma elterjedve. Tisza Kálmán akkori belügy­m iniszter rendeletére Feuer Náthán ezredorvos vizsgált meg 3 járás területén 95000 embert, akiknek 4,5 %-a bizonyult trachomásnak.Kiderült, hogy az ország déli részein, az egykori katonai határőrvidéken már régen honos a betegség és valószínűleg Olaszországból a katonaság hurcolta be. Az északi megyékben pedig az Alföldre aratásra jövő alkalmi m unkások vitték haza.A mai egészségügyi elvekkel (főleg ambuláns kezelés) teljes ellentétben a múlt században megállapították, hogy a trachomás esetek gyógyítására berende­zett ambulatoriumokat, mint céljuknak nem megfelelőket be kell zárni és az ese­teket kórházi osztályokon gyógyítani. Egy beteg gyógykezelésére az egyes szem­osztályokon 10-80 nap ápolási idő jutott. 1903-ban egy trachomás eset gyógyí­tására átlagban 340 koronát kellett költeni.Hazánkban a 60-as évekre szűnt meg a trachoma, illetve azóta csak egyes esetek fordulnak elő. Ennek megfelelően a mai szemészek nagy része már nem is látott trachomát.Nem ez a helyzet természetesen mindenütt a világon. A keleti és afrikai or­szágokban ez a kérdés még mindig élő és igen súlyos probléma. Az egyiptomi Kafr városban 1987-ben az 1 éves korú gyermekek 42 %-a trachomás volt, 3 éves korban pedig már 60% .568 Zajácz M agdolnaA trachom a világviszonylatban még most is vezető szerepet tölt be a vakság okai között. Európába már kétségtelen bekerült a keresztes hadjáratok alkalmával, azonban a mérsékelt fertőzöttség csak a déli részekre korlátozódott. Napóleon el­ső konzul, majd császár seregei viszont széthordták egész Európában. Katonák ezrei és még sokkal több civil európai fizetett ilyen módon vaksággal vagy súlyos csökkentlátással a franciák hódító törekvéseiért, a Napóleon által vezetett há­borúkért.A történészek féktelen becsvágyat, vezetői tehetséget, zsarnoki hatalmat, ke­gyetlen háborúkat asszociálnak Napóleon nevéhez. Talán megbocsátható, ha ne­künk szemorvosoknak az előbbiek mellett még a sok-sok vak em ber is eszünkbe jut, akik közvetve ugyan, de mégis évszázadok óta áldozatai a napóleoni hábo­rúknak.ForrásmunkákCourtright, P., Sheppard, J., Lane, S., Sadek, A., Schachter, J., Dawson, Ch. R.: Latrine ownership as a protective factor in inflammatory trachoma in Egypt. Brit. J. Ophthal.1991, 75, 322-325.Dítrói G.: Három levél. Szemészet. 1931, 50, 222-227.Halberstádter, L., v. Prowaczek St.: Über Zelleinschlüsse parasitarer Natúr beim  Trachom. Arbeiten a. d. Gesundh.-Amte (Berlin) 1907, 27, 44.Lindner, K.: Ein halbes Jahrhundert Trachomforschung. Graefes Arch. Ophth. 1 9 5 8 ,160, 321.Larray, J. D.: M edizinisch-chirurgische Denkwürdigkeiten aus seinen Feldzügen. Aus dem  Franz von G. W. Becker. Engelmann, Leipzig, 1813.M agnus, H.: Augenheilkunde dér Altén. J. U. Kem's Verlag Breslau, 1901.Münchow, W.: Geschichte dér Augenheilkunde. Enke, Stuttgart, 1984.Sandison, A. T.: Sir M arc-Armand Rujfer (1859-1917), Pioneer o f  Palaeopathology. Med. History 1 967 ,11, 150.Scholtz K.: A trachoma ellen való védekezés eredményei és költségeiMagyarországon és keleti Poroszországban. Szemészet, 1905,42, 56-69.Vécsey Z.: A fö ld  országai. M inerva, 1960.

Bonaparte Napoleon szerepe a trachoma elterjedésében

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/234747/1/1994_II_04_565_568.pdf

Bonaparte Napoleon szerepe a trachoma elterjedésében

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

DEA University of Debrecen Electronic Archive