Czirok, Attila

Gyulavári, Hajnalka Anna

Horvai, Valér

University of Debrecen Electronic Archive

 107
Acta Biol. Debr. Oecol. Hung 20: 107–114, 2009 
 
 
 
 
AZ ASELLUS AQUATICUS (ISOPODA) ÉS A FELEMÁSLÁBÚ RÁKOK 
(AMPHIPODA) TÖMEGESSÉGÉNEK ALAKULÁSA A VÖLGYSÉGI-PATAK 
HOSSZ-SZELVÉNYÉBEN 
 
HORVAI VALÉR1 – CZIROK ATTILA1 – GYULAVÁRI HAJNALKA 
ANNA2  
 
1Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 
Mérőközpont, 7621 Pécs, Papnövelde u. 13. 
2Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem 
tér 1. 
 
 
 
THE QUANTITY OF ASELLUS AQUATICUS (ISOPODA) AND 
GAMMARIDAE (AMPHIPODA) ALONG THE STREAM VÖLGYSÉGI-PATAK  
 
V.  HORVAI1 *  –  A.  CZIROK1 – H.A.  GYULAVÁRI2  
 
1South Transdanubian Regional Environmental Nature Conservation and Water 
Management Inspectorate, Laboratory, H-7621 Pécs, Papnövelde u. 13., 
Hungary, *Corresponding author, e-mail: horvaivaler@gmail.com 
2Department of Hydrobiology, Centre of Arts, Humanities and Sciences, Faculty 
of Science and Technology, University of Debrecen, H-4032 Debrecen, 
Egyetem tér 1, Hungary  
 
 
KIVONAT: A Völgységi-patak hossz-szelvényében 2008-ban, összesen 11 
mintavételi helyen vizsgáltuk az Asellus aquaticus és a különböző Gammaridae 
fajok tömegességét. Négy fajt, az Asellus aquaticus-t, a Gammarus fossarum-
ot, a Gammarus roeselii-t és a Synurella ambulans-t mutattuk ki. Vizsgáltuk, 
hogy a természetes szinttájak szerinti elkülönülést hogyan befolyásolják a 
különböző emberi hatások. 
 
Kulcsszavak: vízszennyezés, longitudinális eloszlás, funkcionális táplálkozási 
guildek 
 
 
ABSTRACT: The abundance of Asellus aquaticus and Gammaridae species 
were investigated along a stream, Völgységi-patak at 11 sites in 2008. Four 
species, Asellus aquaticus, Gammarus fossarum, Gammarus roeselii and 
Synurella ambulans were found. Human impacts on changing of the natural 
zonation was studied. 
 
Key words: water pollution, longitudinal distribution, functional feeding guilds 
 
 
 
 
 108
Bevezetés 
 
Vizsgálatunk célja a Völgységi-patak felemáslábú rák és vízi ászka 
állományainak felmérése, a további kutatások megtervezéséhez szükséges 
alapadatok megszerzése volt. Hasonló vizsgálatot végeztek a Bakonyban a Gaja-
patakon (KONTSCHÁN 2003). A felemáslábú rákok a vízi ökoszisztémákban széles 
körben elterjedtek, középhegységi patakjaink faunájának jelentős, gyakran 
domináns fajai. A Völgységi-patakon voltak már alkalmi vizsgálatok, de átfogóbb 
jellegű kutatások eddig nem történtek. A vizsgált Crustacea taxonok szakasz jelleg 
preferenciája, táplálkozási stratégiája, illetve a szervesanyag terheléssel szembeni 
toleranciája eltérő. A Völgységi-patak hossz-szelvényében vizsgáltuk a fajok 
előfordulási mintázatát és tömegességét és ezen keresztül próbáltuk a patakot ért 
degradációs hatásokat felmérni.  
 
Anyag és módszer 
 
A Völgységi-patak a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén Zobákpuszta 
közelében ered. Eredés utáni része erősen meanderező, nyáron nagyon kis 
vízhozam jellemzi (1. mintavételi hely). Az első jelentős oldalága a Hidasi-patak (2. 
mintavételi hely), mely nyáron a főágnál nagyobb vízhozamú. A két patak 
összefolyásától a vízhozam stabilabbnak mondható. A patak 48,6 km szelvényében 
a ’60-as években tározót építettek (Mézesréti-tározó) a mecseki szénbányák 
vízigényének fedezésére. A tározó fölött 100-200 m-re jelöltük ki a 3. mintavételi 
helyet, míg a tározó alatt a 4. mintavételi helyet. A Völgységi-patak több kilométer 
hosszúságban erdőben fut, partját főleg éger-, és fűzfák övezik. Magyaregregyhez 
közel, a völgy szélesedésével megjelennek a szántóföldek és már csak a patak 
partján találhatók meg a borítást biztosító fák. A pataknak a forrástól 
Magyaregregyig tartó szakasza igen változatos medermorfológiát mutat. Közvetlenül 
a tározó alatt két nagy medence található, ezután hosszú szakaszon a köves medrű, 
sekély vizű, gyors folyású részek a jellemezők. Magyaregregy felé közeledve a 
medencék előfordulási gyakorisága nő, a település felett kb. 1 km-re kiterjedt 
medencerendszer van. Itt egyes medencék vízmélysége a 2 m-t is megközelíti. 
Ezután egy széles medrű, köves aljzatú, gyors folyású szakasz következik, mely 
egészen Magyaregregyig tart (5. mintavételi hely). Magyaregregy után a medencék 
száma fokozatosan csökken és jellegük is változik: a kanyarulatok sodrott oldalán 
alakul ki mély meder. Az erdei szakaszokon az előző típus mellett jellemző a bedőlt 
fák által kialakított medence. Az utóbbi 1-2 évben a partot több helyen 
megerősítették Magyaregregy és Kárász térségében. Ehhez nagyméretű köveket 
használtak, helyenként drótháló erősítéssel. Vékény község alatt jelöltük ki a 6. 
mintavételi helyet. A patakot diffúz, valamint pontszerű szennyező források is 
terhelik, utóbbiak közül a legjelentősebb ismert források a mázai, nagymányoki és 
bonyhádi szennyvíztisztító telep. A mázai szennyvíz befolyója alatt van a váraljai, 7. 
mintavételi hely, a nagymányoki szennyvíztelep befolyója alatt pedig a kismányoki, 
8. mintavételi hely. Nagymányok és Kismányok községek között korábban 
szabályozási munkákat végeztek, itt a meder hosszan kiegyenesített, 
hidromorfológiája egyhangú. Ezt követi néhány kilométerrel lejjebb a Hidas-Bonyhád 
közötti 9. mintavételi hely. Ezen és a következő szakaszon több mellékágon 
halastavakat létesítettek, melyek szintén befolyásolják a főág vízminőségét. 
Bonyhád után 5-7 km-re van a következő, 10. mintavételi hely, Bonyhád és Tabód 
között. A Völgységi-patak az útját Szekszárd előtt (11. mintavételi hely), a Sió-
csatornába torkolva fejezi be (1. ábra). 
 109
 
 
 
1. ábra. Mintavételi helyek a Völgységi-patakon (elnevezések az 1. táblázatban). 
 
A mintavétel az MSZ EN 27828 (1998) szabvány szerint történt: 1 mm 
lyukbőségű, 25x25 cm keret-szélességű, 1,5 m hosszú nyéllel ellátott kézi hálóval. 
Multihabitat módszerrel 25x25 cm-es területen, lábbal megbolygatott üledékből 
keverő-hálózó mozdulatokkal és „kick and sweep” módszerrel, illetve kövekről, 
faágakról kézi egyeléssel, csipesz segítségével gyűjtöttük össze az állatokat. Az 
egyes élőhely típusokon vett alminták száma arányaiban megfelelt az adott szakasz 
élőhelyeinek egymáshoz viszonyított arányának. A mintákban talált taxonok 
egyedszámát mintavételi helyenként egységesen, egy négyzetméterre számoltuk ki. 
Az állatokat 96%-os etanolban tartósítottuk. A tartósított, kiválogatott mintát 
dobozban, hűtőtáskában szállítottuk a laboratóriumba, ahol feldolgozásig 
hűtőszekrényben tároltuk. A határozáshoz sztereomikroszkópot használtunk. A 
Magyarországon használatos szaprobiológiai értékeket a Szaprobiológiai 
indikátorfajok jegyzékéből írtuk ki (GULYÁS 1998). 
 
A Völgységi-patak víztest típusai: 
• 2. típus: Hegyvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, 
kicsi vízgyűjtőjű patak 
• 8. típus: Dombvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom 
mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű csermely 
• 9. típus: Dombvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom 
mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű kis folyó 
• 12. típus: Síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, 
közepes vízgyűjtőjű kis folyó  
 110
A víztest típusok elnevezése SZILÁGYI (2006) tanulmányából származik. 
Hivatalos besorolás szerint a 2. típusú szakasz a forrásvidéktől Magyaregregyig tart. 
A 8. típus Magyaregregytől Kismányokig, a 9. típus Kismányoktól Kakasdig, a 12. 
típus pedig a Sió-csatorna torkolatáig tart (1. táblázat). 
 
 
1. táblázat. A mintavételi helyek, időpontok adatai. 
 
Mintavételi hely neve és 
száma 
Koordináta 
(WGS 84) 
Tavaszi 
mintavétel 
dátuma 
Nyári 
mintavétel 
dátuma 
Hivatalos 
típus 
besorolás 
1.Völgységi-patak, 
forrásvidék 
46°11'33.19"N 
18°19'11.26"E 
2008.04.24. - 2 
2. Hidasi-patak, torkolati 
szakasz 
46°11'41.44"N 
18°19'02.61"E 
2008.04.24. - 2 
3. Völgységi-patak, 
tározó felett 100m 
46°11'51.25"N 
18°18'15.02"E 
- 2008.07.23. 2 
4. Völgységi-patak, 
tározó alatt 
46°12'10.30"N 
18°18'00.08"E 
2008.04.24. 2008.07.23. 2 
5. Völgységi-patak, 
Magyaregregy 
46°14'26.97"N 
18°18'20.85"E 
2008.04.25. 2008.07.22. 2 
6. Völgységi-patak, 
Vékény alatt 
46°16'16.70"N 
18°21'16.57"E 
2008.04.22. 2008.07.22. 8 
7. Völgységi-patak, 
Váralja 
46°16'42.23"N 
18°26'20.03"E 
2008.04.24. 2008.07.22. 8 
8. Völgységi-patak, 
Kismányok 
46°16'53.64"N 
18°28'03.80"E 
- 2008.07.22. 8 
9. Völgységi-patak, 
Hidas-Bonyhád között 
46°16'08.96"N 
18°31'09.76"E 
2008.04.24. 2008.07.22. 9 
10.Völgységi-patak, 
Bonyhád-Tabód között 
46°21'37.60"N 
18°33'45.01"E 
- 2008.07.22. 10 
11. Völgységi-patak, 6-os 
úti Siófoki elágazásnál 
46°22'35.72"N 
18°40'18.92"E 
- 2008.07.22. 12 
 
 
A mederaljzat alapján a torkolati szakasz nem a 12. típusba sorolható, 
ugyanis a meder anyaga iszap. Javaslatunk szerint a 18. típusba kell sorolni, amely: 
síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú, közepes 
vízgyűjtőjű kis folyó. 
 
 
Eredmények 
 
A Völgységi-patakon a Gammaridae taxonok és az Asellus aquaticus 
(LINNAEUS, 1758) egyedszámait és egymáshoz viszonyított arányait vizsgáltuk. A 
tavaszi mintavételkor az A. aquaticus mellett 3 Gammaridae fajt találtunk, ezek a 
Gammarus fossarum KOCH, 1835, Gammarus roeselii GERVAIS, 1835 és a Synurella 
ambulans (MÜLLER, 1846) voltak. A S. ambulans csak a váraljai (7. mintavételi hely) 
tavaszi mintából került elő és itt is csak 11 példányt sikerült gyűjteni. Tavasszal a 
legfelső mintavételi helyünk a Völgységi-patak forrásvidékén volt (1. mintavételi 
hely). Itt csak egy Gammaridae fajt találtunk, a Gammarus fossarum-ot. Ez a faj már 
a krenális tájékon is előfordul, de inkább rhitrális tájékra jellemző (2. és 3. táblázat). 
Ezen a helyen nagy egyedszámban volt jelen (683 ind/m2).  
 111
2. táblázat. A vizsgált fajok szakaszjellegű preferencia spektruma (MOOG et al. 2002). 
 
  EUC HYC ER MR HR EP MP HP LIT PRO 
A. aquaticus - - 1 1 1 2 2 1 2 - 
G. fossarum 1 1 2 2 2 1 + - 1 + 
G. roeselii + 1 1 1 2 2 1 - 2 - 
S. ambulans - - - - - + 5 + 5 - 
 
3. táblázat. A folyóvizek szinttájai (FELFÖLDY 1981). 
 
EUC eukrenon forrásszinttáj 
HYC hipokrenon  forrás-kifolyó szinttáj 
ER epirhitron  felső pisztrángszinttáj 
MR metarithron  alsó pisztrángszinttáj 
HR hiporithron  pénzespér-szinttáj 
EP epipotamon  márnaszinttáj 
MP metapotamon  dévérkeszeg-szinttáj 
HP hipopotamon lepényhal-durbincsszinttáj 
LIT litorális régió parti tájék 
PRO profundális régió mélységi táj 
 
A tavaszi második mintavételi helyünk, 300 méterrel a forrásvidék alatt, a 
Hidasi-patak torkolati szakaszánál volt. Itt szintén csak a G. fossarum volt jelen, igen 
magas, közel kétszer annyi egyedszámmal, mint az előző helyen (1422 ind/m2). 
Légvonalban kb. 1 kilométerrel lejjebb a Mézesréti-tározó feletti szakaszon csak 
nyáron vettünk mintát (3. mintavételi hely). A két előző mintavételhez hasonlóan, a 
várakozásainknak megfelelően, ugyancsak a G. fossarum fordult elő az első 
mintavételünkhöz hasonló egyedszámmal (610 ind/m2). A 3. mintavételi helyünk 
alatt 100 méterrel helyezkedik el a Mézesréti-tározó. A tározóba befolyó és onnan 
kifolyó víz minősége jelentősen eltérhet egymástól.  
 
0
500
1000
1500
2000
2500
3000
3500
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
mintavételi helyek
in
d/
m
2 A. aquaticus
G. fossarum
G. roeselii
 
2. ábra. A fajok egymáshoz viszonyított egyedsűrűsége tavasszal. 
 112
 
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1600
1800
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
mintavételi helyek
in
d/
m
2 A. aquaticus
G. fossarum
G. roeselii
 
3. ábra. A fajok egymáshoz viszonyított egyedsűrűsége nyáron. 
 
 
A tározó alatti részen (4. mintavételi hely) igen vastag, ismeretlen eredetű 
bevonat volt a köveken, melynek hasznosítása nagyobb egyedszámú Gammarus 
populációt tud eltartani, mint a felette lévő szakaszok (2. és 3. ábra). A bevonat 
mikroszkópos vizsgálatát a jövőben tervezzük. Kialakulásának valószínűsíthető oka 
a tározóból kifolyó víz magasabb tápanyagtartalma lehet. Az általunk vizsgált 
patakon a G. fossarum egyedsűrűsége mind tavasszal (3038 ind/m2), mind nyáron 
(1183 ind/m2), itt volt a legnagyobb. Ettől a szakasztól kezdve jelenik meg a G. 
roeselii is (tavasszal 117 ind/m2; nyáron 20 ind/m2), amely innentől kezdve, a 
váraljait kivéve, az összes mintavételi helyünkről előkerült. A forrásvidéktől 
Magyaregregyig a 2. típus leírásának megfelelően a patakkísérő fás vegetáció 
teljes, ennek következtében az árnyékoltság is jelentős. A kisebb patakok 
táplálékforgalmában fontos szerepe van az őszi lombhullás idején vízbe eső 
faleveleknek, melynek hasznosításában elsősorban a mikroorganizmusok és az 
aprító szervezetek vesznek részt. A 6. táblázatból is jól látszik, hogy a három 
Gammaridae fajra nagyrészt az aprító táplálkozásmód jellemző (4. táblázat). A felső 
szakaszokon (1.-6. mintavételi hely) ahol két mintavétel volt, tavasszal minden 
helyen magasabb volt a vizsgált fajok összegyedszáma, mint nyáron. Hasonló 
eredményt tapasztaltak a Bakonyban a Gaja-patak felső szakaszán (KONTSCHÁN 
2003). Ez azzal is magyarázható, hogy addigra a táplálékul szolgáló leveleket a 
fogyasztók felélik, és az így megcsappant táplálékkészlet kevesebb állatot tud 
eltartani.  
 
 
4. táblázat. A vizsgált fajok táplálkozási guildjei (MOOG et al. 2002). 
 
  
Aprítók  
(Shredders) 
Legelők 
(Grazers) 
Törmelékevők 
(Detritus feeders) 
A. aquaticus 3 3 4 
G. fossarum 7 1 2 
G. roeselii 5 1 3 
S. ambulans 5 + 5 
 113
A következő mintavételi helyünk Magyaregregyen volt (5. mintavételi hely). A 
két Gammarus taxon egymáshoz viszonyított aránya ezen a helyen felcserélődött és 
mindkét mintavételi időpontban a G. roeselii volt a domináns faj a G. fossarum-hoz 
képest (tavasszal 755/515 ind/m2; nyáron 233/61 ind/m2). Az arányváltás oka még 
ismeretlen, de feltételezésünk szerint a Várvölgyi-árok kommunális szennyvízzel 
terhelt, amely a főág vízminőségét rontja. A Vékény alatti helyen (6. mintavételi hely) 
a két faj dominancia aránya ismét visszafordult a G. fossarum javára (tavasszal 
1311/581 ind/m2; nyáron 494/362 ind/m2). A mázai szennyvíztelep befolyója a 
Völgységi-patakba a váraljai mintavételi helyünk (7. mintavételi hely) felett van, ami 
nagy hatást gyakorol a Crustacea faunára, melyet a 2. és 3. ábra is jól mutat. Az 
áramlást kedvelő és a szervesanyag terhelést kevésbé tűrő Gammaridák száma 
minimálisra csökken (tavasszal G. fossarum 7 ind/m2, nyáron nem fogtunk) és az 
alsóbb patakszakaszokra és állóvizekre jellemző, szervesanyag terhelést jobban 
toleráló Asellus aquaticus (tavasszal 377 ind/m2; nyáron 143 ind/m2) és Synurella 
ambulans (tavasszal 11 ind/m2) jelennek meg. Az A. aquaticus szaprobiológiai 
indikátor értéke 2,8 alfa-mezoszaprób (4. ábra). Ezzel szemben a G. fossarum oligo-
béta-mezoszaprób-, míg a G. roeselii béta-mezoszaprób szaprobiológiai indikátor 
értékű (5. táblázat). Hiányuk, és az A. aquaticus ezzel egyidejű nagy egyedsűrűségű 
megjelenése, valamint az, hogy az áramlási viszonyok nem változtak meg 
jelentősen az előző mintavételi helyhez képest, jelentős szerves szennyezésre 
utalnak. 
 
0
1
2
3
4
5
6
x o β α p
szaprobitási zóna
A.aquaticus
G.fossarum
G.roeselii
4. ábra. Az A. aquaticus, a G. fossarum és a G. roeselii szaprobiológiai valenciája. 
 
 
5. táblázat. A vizsgált fajok szaprobiológiai indikátor értékei. 
 
  x o β α p G SI szaprobiológiai indikátor érték 
A. aquaticus - - 3 6 1 3 2,8 α alfa-mezoszapróbikus 
G. fossarum - 4 6 - - 3 1,6 o-β oligo-béta-mezoszapróbikus 
G. roeselii - 1 6 3 - 3 2,2 β béta-mezoszapróbikus 
 
 
 114
2,5 kilométerrel a váraljai mintavételi hely alatt, a kismányoki, 8. mintavételi 
helyen, ismét egy drasztikus változás történik az előző helyhez képest. Az A. 
aquaticus, a S. ambulans és a G. fossarum eltűnnek, azonban a G. roeselii (nyáron 
1714 ind/m2) nagy egyedszámmal van jelen. Ezen a helyen tavasszal nem 
mintáztunk. A következő mintavételi helyeken a Gammaridák közül már csak a G. 
roeselii-t találtuk meg (9. mintavételi hely: tavasszal 209 ind/m2, nyáron 457 ind/m2; 
10. mintavételi hely: nyáron 244 ind/m2; 11. mintavételi hely: nyáron 66 ind/m2). A 
Hidas-Bonyhád közötti mintavételi helyünkön (9. mintavételi hely) tavasszal ismét 
előkerült az Asellus aquaticus, de itt már jelentősen kisebb számban (9 ind/m2). 
Nyáron ebből a fajból egyetlen egyedet sem tudtunk fogni. Ha a vizsgált taxonok 
élettájak szerinti elhelyezkedését nézzük, akkor a 2. táblázatból azt látjuk, hogy a 
Gammarus fossarum már a krenális tájékon is előfordul, de inkább a rhitrális tájékra 
jellemző. A Gammarus roeselii mind a rhitrális és a potamális tájékon is él, de 
legjellemzőbb a kettő közötti átmeneti tájékon. Az Asellus aquaticus a rhitrális 
tájékon is előfordulhat már, de igazából potamális jellegű. A Synurella ambulans 
elterjedése az előző fajokhoz képest sokkal beszűkültebb, ez a faj a metapotamális 
szinttájra jellemző. Váraljai előfordulása a megváltozott élőhelyi viszonyokkal 
magyarázható. 
 
 
Köszönetnyilvánítás: Jelen munka a Carpathes Természetvédelmi és Fajmegőrző 
Alapítvány anyagi támogatásával valósult meg. 
 
 
Felhasznált irodalom 
 
FELFÖLDY, L. (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. – 
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 290 pp. 
GULYÁS, P. (1998): Szaprobiológiai indikátorfajok jegyzéke. – Vízi Természet és 
Környezetvédelem, Budapest, 95 pp. 
KONTSCHÁN, J. (2003): A felemáslábú rákok abundanciájának és biomasszájának 
változása egy középhegységi patakban. – Hidrológiai Közlöny 83: 87. 
KONTSCHÁN, J. – B. MUSKÓ, I. – MURÁNYI, D. (2002): A felszíni vizekben előforduló 
felemáslábú rákok (Crustacea: Amphipoda) rövid határozója és előfordulásuk 
Magyarországon. – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 26: 151–157. 
MOOG, O. (szerk.) (2002): Fauna Aquatica Austriaca, Edition 2002. – 
Wasserwirtschaftskataster, Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 
Umwelt und Wasserwirtschaft, Vienna. 
MSZ EN 27828 (1998): Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus 
makroszkópikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 
1985) 
SZILÁGYI, F. – ÁCS, É. – BORICS, G. – HALASI-KOVÁCS, B. – JUHÁSZ, P. – KISS, B. – 
KOVÁCS, CS. – KOVÁCS, T. – LAKATOS, GY. – MÜLLER, Z. – PADISÁK, J. – 
POMOGYI, P. – SZABÓ, K. – SZALMA, E. – TÓTHMÉRÉSZ, B. (2006): Az ökológiai 
minősítés kérdései. In: SOMLYÓDI, L. – SIMONFFY, Z. (szerk): A fenntartható 
vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai 
végrehajtásának elősegítésére. – MTA Vízgazdálkodási Csoport és BME 
VKKT közös munkabeszámolója, kézirat, 213 pp. 
 


Az Asellus aquaticus (Isopoda) és a felemáslábú rákok (Amphipoda) tömegességének alakulása a Völgységi-patak hossz-szelvényében

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/217980/1/Horvai_etal_20019.pdf

Az Asellus aquaticus (Isopoda) és a felemáslábú rákok (Amphipoda) tömegességének alakulása a Völgységi-patak hossz-szelvényében

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive