Prof. Dr. Páles Zsolt az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Analízis Tanszékének egyetemi tanára, a DE Doktori Iskolájának elnöke, többek között a Bolyai János Matematikai Társulat által alapított Szele Tibor emlékérem, az MTA Akadémiai Díj birtokosa. Idén március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki

Szegedi, Magdolna

University of Debrecen Electronic Archive

24  www.hallgato.com 2014. OKTÓBERiDEál
Prof. Dr. Páles Zsolt az MTA doktora, a Debreceni Egye-
tem Természettudományi és Technológiai Kar Analízis 
Tanszékének egyetemi tanára, a DE Doktori Iskolájának 
elnöke, többek között a Bolyai János Matematikai Társu-
lat által alapított Szele Tibor-emlékérem, az MTA Akadé-
miai Díj birtokosa. Idén március 15-én Széchenyi-díjjal 
tüntették ki.
EÉ: – Professzor Úr!  Olvastam egyik nyilatkozatában, hogy már 
középiskolás korában kiderült Önről, hogy kiváló matematikai ké-
pességekkel rendelkezik, hiszen a Középiskolai Matematikai La-
pok pontversenyében másodikosként is szép eredményt ért el, har-
madik és negyedik osztályos korában pedig megnyerte a versenyt. 
Már akkor eldőlt, hogy matematikus szakra jelentkezik ide, a Deb-
receni Egyetemre? 
– Nagyon nehéz pontosan meghatározni, mikor dőlt el végle-
gesen, hogy a matematika művelése lesz az, amit életpályámnak 
választok. Vannak képek, apró momentumok az életemben, ame-
lyek egyre közelebb vittek ehhez. Amikor megtanultam olvasni, 
már az első nyáron nagyon sok könyvet kölcsönöztem ki a könyv-
tárból, többek között Jules Verne regényeit is, amik engem akkor 
nagyon megfogtak. mire felső tagozatos lettem, addigra szinte 
az összes magyarországon kiadott könyvét elolvastam. Gyerme-
ki fantáziámat az mozgatta meg leginkább, hogy ezekben mindig 
központi szerepet kapott egy olyan alak, aki természettudomá-
nyos érdeklődésű, képzettségű volt, és akinek az ismeretei, ötle-
tei révén menekülhettek meg a főhősök szorult helyzetükből. Ak-
kori barátaimmal mi is titkosírást találtunk ki, és térképeket csi-
náltunk, szóval elég kreatívak voltunk. A felső tagozatban mind-
egyik természettudományos tantárgyat megszerettem, izika-, ké-
mia-, matematika-szakkörbe jártam, városi, megyei versenyeken 
már akkor is jól sze-
repeltem. A sátoralja-
újhelyi Kossuth-gim-
náziumba még fizika 
tagozatra jelentkez-
tem, izikus vagy csil-
lagász akartam lenni. 
A matematikataná-
rom, Karsay Sándorné 
adta elsős koromban a 
kezembe a Középisko-
lai matematikai Lapo-
kat, és ez végigkísér-
te a gimnáziumi éve-
imet. A lap olyan fel-
adatsorokat tartalma-
zott, amelyek messze 
túlmutattak a középiskolai tananyagon. Rendszerességre szokta-
tott az, hogy havonta kellett írásban benyújtanom a megoldásokat, 
addig pedig gondolkodtam rajtuk, javítgattam, csiszolgattam őket. 
EÉ: – Milyen légkör fogadta itt, az egyetemen, kiknek köszönheti, 
hogy jelenleg itthon és nemzetközi szinten is neves matematikus-
ként tartják számon?
– Az egyetemi évek alatt a középiskolában szerzett ismereteim 
elmélyültek, kiszélesedtek. Az itteni tanárokkal, akik feligyeltek 
rám, vagy én igyeltem fel rájuk, szoros munkakapcsolatba kerül-
tem. Az egyetem különböző részeiben a diákok, a iatalabb kol-
légák, a professzorok viszonya egészen eltérő lehetett, én szeren-
csésnek érezhetem magam, mert az Analízis Tanszéken nagyon 
kollegiális, egymást tiszteletben tartó együttműködés alakult ki. 
Nem rejtettük el egymás elől a friss tudományos eredményeket, 
a tudományos munka folyamatába már hallgatóként betekinthet-
tem. Állandóan ott voltak előttem a nyitott kérdések, hogy mi-
vel érdemes foglalkozni, mire nincs még válasz, mi az, aminek a 
kutatásába én is be tudnék kapcsolódni. meghatározó és kiemel-
kedő személyiségek voltak az életemben Daróczy Zoltán, Erdős 
Jenő, Losonczi László, Tamássy Lajos, Buzási Károly, Győry Kál-
mán és Szilasi József, akik alaptárgyakat tanítottak nekem, és akik-
nek örömmel jártam az óráira. 1980-ban végeztem el az egyete-
met, de csak hét év múlva, 1987-ben neveztek ki egyetemi tanár-
segédnek az Analízis Tanszékre. Akkoriban sem volt könnyű az 
egyetemen bent maradni, állást kapni, és most sem az. Tanárse-
gédi kinevezésem után gyorsan haladtam előre, az egyetemi ta-
nári címet 2001-ben szereztem meg.   
EÉ: –  A tanszék fő kutatási proilja a függvényegyenlőtlenségek, il-
– beszélgetés Páles Zsolt professzorral –
„Nekem nem munka, hobbi és szórakozás 
a matematika tanítása, művelése
EGYETEMI ÉLET  252014. OKTÓBER iDEál
letve a függvényegyenletek elmélete, a középértékek vizsgálata, il-
letve az egyenletek megoldásával kapcsolatos számítógépes algorit-
musok kidolgozása. Mindez nagyon elméletiesnek tűnik, mit jelent-
hetnek ezek a dolgok egy laikus számára, és milyen területeken van 
és lehet az Ön kutatásainak gyakorlati haszna?
– Témakörünk vizsgálatát a Hétfejű sárkánnyal való küzde-
lemhez hasonlítanám; amikor megoldunk egy problémát, azaz le-
vágjuk a sárkány egyik fejét, akkor kinő helyette kettő. Így a ku-
tatásnak soha sincs vége, mert organikusan és természetes mó-
don fejlődnek tovább a területek, jönnek az újabb fontos kérdé-
sek, és kirajzolódik az, hogy mivel kell a jövőben majd foglalkoz-
nunk nekünk és a iatalabb nemzedéknek. A számítástechnikai 
háttér mostanra lett elég erős ahhoz, hogy a kidolgozott algorit-
musokat a gyakorlatban is lehet alkalmazni. A függvényegyen-
letek elméletének a diferenciálegyenletek elméletéhez hasonló-
an nagyon sok gyakorlati alkalmazása van pl. olyan közgazda-
ságtudományi, társadalomtudományi, döntéselméleti, informá-
cióelméleti, valószínűségelméleti modellek vizsgálatában, ame-
lyeket a függvényegyenletek segítségével lehet hatékonyan leírni.
EÉ: – 1980-ban került ösztöndíjasként az egyetem Analízis Tanszé-
kére, 1987-ben a kandidátusi cím elnyerése után lett főállású ezen a 
tanszéken, amit igazi tudományos műhelyként ír le. Németh László: 
A két Bolyai című drámájára emlékezve el tudom képzelni, ahogy 
előadták egymásnak az ötleteiket, felvetették és megbeszélték a meg-
oldandó problémákat. Ma is ennyire önzetlen a matematikus tár-
sadalom, vagy változott valamelyest az évek során? Mennyire oszt-
ják meg egymással a kutatási eredményeiket?
– Nem olyan drámai a helyzet ebben az úgynevezett műhely-
munkában, mint Németh László írásában. mai napig nagy kér-
dése a matematikatörténetnek, hogy Bolyai Farkas barátja, a hí-
res matematikus, Carl Friedrich Gauss miért nem üdvözölte Bo-
lyai Jánost a nemeuklideszi geometria felfedezéséért, miért nem 
ismerte fel annak jelentőségét. A tanszéken van egy társalgó, ahol 
szinte mindennap, ebéd után megbeszéljük a problémáinkat, és 
az ott lévő táblán felvázoljuk a kérdéseinket. A matematikában is 
van olyan, hogy ihlet, intuíció, az ember sohasem tudhatja, mikor 
jön el a pillanat, hogy egy régóta a fejében lévő gondolat, problé-
ma megoldásának a közelébe jut. Ilyenkor én befelé fordulok, és 
szórakozott professzorként viselkedem. A matematikában gya-
korta fordul elő, hogy iatalok jönnek rá olyan dolgokra, amik-
kel az idősebbek hiába próbálkoztak.
EÉ: – Ebben az évben nemzeti ünnepünk alkalmából az egyik leg-
rangosabb kitüntetéssel, Széchenyi-díjjal ismerték el eddigi mun-
kásságát. Az indoklásban nemcsak a matematika számos terüle-
tén elért, nemzetközi visszhangot is kiváltó eredményeit méltatják, 
de a debreceni analízis iskolában végzett oktatói tevékenységét is 
hangsúlyozzák. És Ön is említi valahol: „(…) nekem nem munka, 
hanem hobbi és szórakozás a matematika tanítása, népszerűsíté-
se és aktív művelése.” Mennyire közkedvelt ez a tantárgy a diákok 
körében? Milyen szakterületeken és milyen esélyekkel tudnak elhe-
lyezkedni a végzett matematikushallgatók?
– Egyetemi oktatóként a tanítást alapfeladatomnak tekintem. 
Nagyrészt alaptárgyakat tanítok, pl. a „Bevezetés az analízisbe” 
keretében a legiatalabb korosztályt. Ezt azért élvezem, mert így 
egy-egy évfolyam legjobbjaival korán találkozom, és megpróbá-
lom felfedezni az igazi tehetségeket. Közülük sokan kapcsolód-
nak be később a tehetséggondozó programba, majd a doktori 
képzésbe, évek múltán pedig a kollégáinkká válnak. Szinte min-
den tantárgyat tanítottam az évek során, ami az analízis tárgykö-
rébe tartozik, többnek én dolgoztam ki a tematikáját. Az egye-
temi tananyagnak követnie kell a tudomány fejlődését, de nem 
mindegy, hogy hogyan, milyen formában tudja a tanár „lehoz-
ni” az új ismereteket a hallgatókhoz. Ezért én ma is szükséges-
nek tartom, hogy a hallgatók bejárjanak az órákra, mert ez fon-
tos része az egyetemi képzésnek. Csupán egy tankönyvből nem 
ugyanazt tanulja meg az ember, mint az előadásokon, ahol súly-
pontoznak, kiderül, mi kevésbé és mi nagyon lényeges a téma-
körben. Igyekszem a diákjaimmal jó kapcsolatot kialakítani, na-
gyon sok szakdolgozatot írnak a vezetésem mellett. A matema-
tikusképzésnek vannak specializációi, pl. a pénzügyi matemati-
ka szakirány, aminek az ismereteit szívesen hasznosítják a ban-
kok, biztosítótársaságok. Az ún. „vegytiszta” képzésben részt ve-
vők általában tanárként vagy kutatóként tudnak elhelyezkedni a 
közép- és felsőoktatásban.
EÉ: – A matematikusokról köztudott, hogy többségük kedveli a ze-
nét, hangszeren játszanak, Ön, ha jól tudom, több kollégájával 
együtt az Egyetemi énekkarban is énekelt. Mit jelent az Ön számá-
ra a zene, és van-e ezenkívül más kedvenc időtöltése?  
– Nem vagyok képzett zenész, nem tanultam hangszeren ját-
szani, de nagyon szeretem a zenét. A nap bármely szakában szí-
vesen hallgatok hangszeres, vokális zenét, pl. operákat, oratóriu-
mot, kórusmuzsikát, de kedvelem a népzenét és a jazzt is. A ter-
mészetjárás és a kerékpározás is a hobbijaim közé tartozik. Az er-
dei séták közben szívesen gyűjtök gombát is, mert a szabadidőm-
ben főzni is szeretek. minden évadban van színházbérletünk, kon-
certbérletünk is. Úgy gondolom, ezek a tevékenységek tökéletes 
kiegészítői az én tudósi, tanári, oktatásszervezői munkámnak.         
Szegedi Magdolna


beszélgetés Páles Zsolt professzorral

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/211845/1/EE_201410_2_Pales.pdf

beszélgetés Páles Zsolt professzorral

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive