Cikk az Egyetemi ÉletbenProf. dr. Pusztai Gabriella egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem

Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának, valamint a Humán

Tudományok Doktori Iskolájának vezetője, az MTA doktora. Kutatási

területe a vallási és nemzeti kissebségek oktatásszociológiája, az

intézményi hatás, a társadalmi tőke iskolai pályafutásra gyakorolt

befolyásának vizsgálata. Számos elismerés, például az MTA Bolyaiplakettje,

a Nemzeti Kiválóság Program Szentágothai János Tapasztalt Kutatói Ösztöndíja birtokosa

Szegedi, Magdolna

Cikk az Egyetemi ÉletbenProf. dr. Pusztai Gabriella egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem
Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának, valamint a Humán
Tudományok Doktori Iskolájának vezetője, az MTA doktora. Kutatási
területe a vallási és nemzeti kissebségek oktatásszociológiája, az
intézményi hatás, a társadalmi tőke iskolai pályafutásra gyakorolt
befolyásának vizsgálata. Számos elismerés, például az MTA Bolyaiplakettje,
a Nemzeti Kiválóság Program Szentágothai János Tapasztalt Kutatói Ösztöndíja birtokosa

DEA University of Debrecen Electronic Archive

26  www.hallgato.com 2015. MÁRCIUSiDEál– beszélgetés Pusztai Gabriella professzor asszonnyal –EÉ: – Professzor Asszony! Ön neveléstudománnyal foglalkozik, ez a tudományág adja a pedagógus diplomának a szaktudományoktól független részét, ezért korábban sokan úgy tekintettek rá, mint a pedagógusképzés kiszolgálójára. Mások viszont azt állítják, hogy a neveléstudomány az egyik legdinamikusabban fejlődő társadalom-tudomány-ág. Miért éppen ennek a tudományágnak a kutatását, tanítását választotta hivatásul?– A neveléstudomány valóban dinamikusan fejlődik. Vizsgá-lódási területét az utóbbi évtizedekben kiterjesztette a tanulási folyamatokon kívül az iskolai kereteket messze túllépő oktatás, tanulás és nevelés társadalmi, politikai összefüggés rendszerére is. Még középiskolai magyartanárként egy fejlesztő kutatásba kezdtem az olvasás és a szövegértés területén, s szemmel látható volt, ahogy a tanulók más tárgyakból mutatott eredményei is javultak. Ekkor döntöttem úgy, hogy doktori képzésre jelentkezem. Görömbei professzor irányított Kozma Tamás professzorhoz, aki azelőtt érkezett haza az USA-ból, s egy komoly, kutatás-orientált nevelés-tudományt képviselt. Amikor a 90-es években bekapcsolódtam, a természettudományok szigorú kutatás-módszertani fegyelmét követő tudományterületet találtam a régi ideologikus, normatív pedagógia helyén. Ez volt az az időszak, amikor az oktatásról ki-alakult képünk megváltozott. Nemcsak az a felismerés növelte meg az oktatáskutatás jelentőségét, hogy kiderült, a tanulásba, oktatásba való befektetés útján lehet igazán intenzívvé tenni a gazdasági növekedést, hanem a jólétben élő euroatlanti világ értékrendjében bekövetkezett változások is, melyek révén az élet minőségi oldala felé való fordulás, a tanulás személyes kiteljesedésként való értel-mezése vált népszerűvé.EÉ: – Egy friss felmérés szerint a tanárképzésben jelenleg részt vevő hallgatóknak csak a 2/3-a kíván pedagógus pályára lépni. Mi volt a helyzet e téren 1989-ben, amikor megkezdte pályafutását a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában? Ön szerint mi az oka a tanári hivatás folyamatos presztízsvesztésének? – Bevallom, én sem tanár, hanem írónő szerettem volna lenni 18 évesen, Szabó Magda volt példaképem, őt követve jöttem a Debreceni Egyetemre. A többszörös túljelentkezés miatt komoly eredmény volt magyar–történelem szakra bejutni. Harmadéves koromban már nem írni, hanem tanítani vágytam, beadtam az önéletrajzomat a Református Gimnáziumba. Személyes elköte-leződésem mellett az is támogatta ezt az elhatározásomat, hogy olyan iskolában szerettem volna tanítani, amelynek szellemisége, értékrendje biztos alapokon nyugszik. A tanári pálya folyamatos presztízsvesztése több kedvezőtlen folyamat következménye. A Ez nemcsak nekem siker, hanem azoknak a közösségeknek is, akiknek sokat köszönhetek Prof. dr. Pusztai Gabriella egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának, valamint a Humán Tudományok Doktori Iskolájának vezetője, az MTA doktora. Kutatási területe a vallási és nemzeti kissebségek oktatásszociológiája, az intézményi hatás, a társadalmi tőke iskolai pályafutásra gyakorolt befolyásának vizsgálata. Számos elismerés, például az MTA Bolyai-plakettje, a Nemzeti Kiválóság Program Szentágothai JánosTapasztalt Kutatói Ösztöndíja birtokosa.EGYETEMI ÉLET  272015. MÁRCIUS iDEálközép- és kelet-európai országok tanárképzésére vonatkozó kuta-tási eredményeink azt mutatják, hogy nem a piaci szektor vonzása szívja el a iatalokat a tanári pályáról. Figyelmeztető jel, hogy a pedagógusok önképe rosszabb, mint a társadalmi megítélésük. A régióban közös tehertétel a múlt század közepétől jelen levő ideológiai nyomás máig tartó hatása. A korábban belülről rétegzett foglalkozási csoportra  úgy tekintettek mint az uralkodó politikai eszmék közvetítőire. Ez elbizonytalanította őket, megroppantotta az identitásukat. Gyanakvással teli légkört teremtve szembeállították őket a szülőkkel, így a legfontosabb partnerek elveszítették egymás támogatását, a bizalom pedig nagyon fontos társadalmi tőke. Talán a legnehezebben kiheverhető a tantestületek szétverése volt. Ez a beépített emberek jelenlétével kezdődött, de a rendszerváltás utáni individualista versengést favorizáló oktatáspolitika is hozzájárult, hogy egy tantestület tagjai riválisokként tekintsenek egymásra. Pedig nemzetközi és hazai kutatásokból is tudjuk, hogy ha egy tantestületben a nevelési értékek vonatkozásában homogenitás ta-pasztalható, bizalommal teli szakmai közösséget alkotnak a tanárok, a kedvezőtlen hátterű tanulók is jobban teljesítenek. EÉ: – Mit tehetnek e presztízsvesztésnek a megállítására a kutatók, az oktatáspolitikusok és maguk a pedagógusok?– Kutatásaim rávilágítottak, hogy a tömeges felsőoktatásban folyó pályaszocializáció új jelenségeit azonosítani kell, s tudatos intézményi politikák keretében relektálni ezekre. A pedagógus-képzésben ennek még nagyobb a jelentősége, ezért a felsőoktatási intézménynek identitásformáló erővel kellene belépni e térbe. Egy új Eötvös-kollégiumi rendszerre lenne szükség olvasóteremmel, a ma elérhető kultúrjavakkal, tutori rendszerrel, a hatékony tantestületek magvait itt lehetne elvetni. Szellemi és lelki értelemben is kistafí-rozni őket, mert ez olyan pálya, ami komoly lelki igénybevétellel is jár. Tanulmányainkkal súgni kívántunk a politikaformálóknak, hogy nem elég a képzési struktúrát és a tantervet átalakítani, a pálya megzakkant identitásának helyreállítását célzó munkában a felsőoktatási intézményeknek is részt kell vállalniuk. EÉ: – Olvastam, hogy a Bolognai rendszer bevezetése, az intézményi struktúraváltások, integrációk következményeképpen megváltozott funkciójú felsőoktatásban új hallgatói és oktatószerepek alakulnak, mást jelent hallgatónak, oktatónak, sikeresnek lenni. Mi a véleménye erről? – Az intézményi közegekben együttmozgók kölcsönösen formál-ják egymást, a napi kontaktust tartó hallgatók értelmező közössé-geket alkotnak, s a iatalok nem a hivatalos egyetemi normákhoz, hanem a tárasaik által interpretált szabályokhoz igazodnak. Mi-közben az oktatáspolitikusok azt hiszik, a hallgatók racionálisan cselekszenek, többségük barátait követi, vagy társakra szeretne találni, olyan kapcsolatokra, amelyek megerősítik, visszatükrözik. Az oktatótársadalom egy másik világban él, mely az oktatáspoli-tikusok interpretációira épül. Szembe kell néznünk vele, hogy a tudásátadást, a tudomány belső logikáján alapuló kutatást prefe-ráló értékrendbe befurakodott a hallgatókat fogyasztónak tekintő, döntően mennyiségi szemlélet az oktatásban, sőt a kutatásban is.     EÉ: – Egyik előadásában azt nyilatkozza: „…a felsőoktatás eredmé-nyeit is abból a szempontból kell mérni, hogy miképpen járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz a térségben”. Melyek azok a nevelési értékek, amelyek nemzeteink identitásának megőrzéséhez, az európai jövőhöz hozzájárulnak?  Milyen értékek felé érdemes vezetni a mai iatalokat?– Oktatáskutató tevékenységem az intézményi hozzájárulás kérdéséhez kötődik. Erről akkor tudunk gondolkodni, ha belátjuk, a köz- és felsőoktatás eredményessége nem független a belépők ösz-szetételétől. Azonban az oktatási eredményesség fogalma is szakmai viták kereszttüzében áll, hisz az az eredmény, amit az adott társa-dalomban értékesnek tartanak. Az értékvizsgálatok azt mutatták, hogy a nyugati világban, ahol eddig a materiális javak mennyiségi felhalmozása volt a cél, egyfajta értékrendi átrendeződés történt, amely egyrészt az egyéni kreativitást, az élménykeresést, másrészt a társas kapcsolatok felértékelődését, a közösségek megteremté-sének igényét hozta magával. Amikor azt vizsgáljuk, hogy kik az eredményes tanulók, hallgatók, nemcsak tantárgyi kompetenciára kell koncentrálnunk, hanem olyan előrejelzőket kell találnunk, amelyek megbízható becsléshez segítenek a tanulók hosszú távú beválását illetően. Egyik ilyen előrejelző a munkával kapcsolatos felfogás. A domináns elképzelés az anyagiakat és hatalmat gyarapító, karrier-centrikus, az individuális függetlenséget, minden közösségi köteléktől való mentességet preferálja. Azonban jelentkezik a mun-ka hivatásként való felfogása, s a társadalmi hasznosság fontosnak tartása is. Szintén megosztja a tanuló- és a hallgatótársadalmat a regionális és a családi kötődés erőssége. Nemcsak az egyéni eredmé-nyesség-koncepciókat érdemes újragondolni, hanem egy régióért felelős egyetemnek is speciális eredményességi mutatói vannak, például a hivatástudat elmélyítésének képessége vagy a régióhoz való kötődés tudatosítása a térség folyamatos humánerőforrás-vesztésének megakadályozása érdekében.EÉ: – Tíznél is több magyar és külföldi tudományos társaság tagja, az MTA Pedagógiai Bizottságának alelnöke, a Magyar Szociológiai Tár-saság szakosztályi elnöke, 137 tudományos közlemény, 4 monográia, szakkönyv szerzője, s az idén a Peter Lang Kiadó oktatáskutatással foglalkozó sorozatában jelenik meg könyve. Ezek mellett marad-e szabadideje, s ilyenkor mivel foglalkozik szívesen?– Nem teszem le teljesen a munkát a szabadidőmben sem, hiszen ha a kutatás során egy problémába beleütközöm, nem hagy nyugodni. Talán ennek köszönhető például a Peter Langtól kapott elismerő lektori vélemény, amely szerint a felsőoktatási kutatásokban eredeti, hiánypótló megközelítést alkalmaztam. Ez nagy megtiszteltetés, siker nemcsak nekem, hanem mindazoknak a közösségeknek, akiknek sokat köszönhetek, köztük a Debreceni Egyetemnek. Hogy számomra mit jelent a szabadidő? Három már majdnem felnőtt gyermek édesanyja vagyok, a velük való törődést, régen sok-sok mesemondást, közös alkotást, egy tál saját készítésű sütemény mellé telepedve olvasmány- és ilmélmények megvitatá-sát, hosszú sétákat a férjemmel, a szépirodalom élvezetét, s a baráti és családi együttléteket.                                                                                                           Szegedi Magdolna

beszélgetés Pusztai Gabriella professzor asszonnyal

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/211923/1/EE_201503_1Pusztai.pdf

beszélgetés Pusztai Gabriella professzor asszonnyal

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

DEA University of Debrecen Electronic Archive