Prof. Dr. Várnay Ernő, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi

Kar Európa-jogi és Nemzetközi Jogi tanszékének

vezetője, oktatott tantárgyai: Európa-jog, EU-s ismeretek,

EU-s politikák, az EU jogrendszer

Szegedi, Magdolna

University of Debrecen Electronic Archive

26  www.hallgato.com 2014. SZEPtEmBERiDEál
Prof. Dr. Várnay Ernő, a Debreceni Egyetem Állam- és Jog-
tudományi Kar Európa-jogi és Nemzetközi Jogi tanszéké-
nek vezetője, oktatott tantárgyai: Európa-jog, EU-s isme-
retek, EU-s politikák, az EU jogrendszere 
EÉ: – Professzor Úr! Az Ön szakmai érdeklődése jogászként első-
sorban a nemzetközi kapcsolatok szervezeti és jogi viszonyaira irá-
nyul. Az elsők között kezdeményezte az Európa-jog oktatásának 
bevezetését a magyarországi jogászképzésben. Könyvei, tanköny-
ve és mintegy harminc publikációja jelent meg e témában, illetve 
több előadást is tartott itthon és külföldön. Ugyanakkor az egyik 
szakmai folyóiratban 2012-ben Rabok vagyunk vagy szabadok? 
címmel írt cikkében azt a kijelentést teszi: „A tagállamok költség-
vetési szuverenitását az európai integráció kezdettől fogva korlá-
tozza.” Csak a költségvetésre érti ezt, vagy általában megkérdője-
lezi az önállóságukat?  
– Az uniós tagállamok szuverenitását én úgy látom, ha egy ál-
lam a maga külső és belső ügyei intézésének egyedüli ura, akkor 
függetlenül teheti ezt, de amint egy közösség részévé válik, akkor 
az önállósága valamikképpen megcsappan. Példaként a vámuniót 
hoznám fel. A nemzetközi jog alapján magától értetődő, hogy egy 
állam vámoltathat, a területére bejövő, onnét kivitt árukat köz-
terhekkel sújthatja. Az unióban ez megváltozik, a harmadik álla-
mokból bejövő áruk vámjairól az unió miniszteri Tanácsa dönt, a 
vámbevétel döntő hányada az unió költségvetésébe kerül.  Látni 
kell ugyanakkor, hogy a vámunió előnyei – áruink vámmentesen 
kerülhetnek a tagállamok piacára, idehaza a kínálat bővül – kom-
penzálhatják a döntési szabadság korlátozását. Ráadásul képvise-
lőink jelen vannak a döntéshozatali eljárásokban, van tehát lehe-
tőségünk érdekeink megjelenítésére, jó esetben érvényesítésére. 
Vannak olyan életviszonyok, amelyek köz jellegű befolyásolása, 
szabályozása egy (kis) állam keretei között nem valósíthatók meg 
optimálisan. Gondolhatunk a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatá-
sára, a környezetpolitika, a fogyasztóvédelem számos kérdésére, 
de a munkanélküliség enyhítése vagy a menekültprobléma meg-
oldása is minden bizonnyal hatékonyabban kezelhető egy integ-
rációs szervezet keretében. miközben tehát a szuverenitásunk 
csökkent, könnyen lehet, hogy jobban élünk, mint ha teljes lenne.
EÉ: –  Változott-e az utóbbi években az Unióval kapcsolatos meg-
ítélése, vagy csak árnyaltabb lett a kép?  
– 1991-ben írta alá a magyar kormány a Társulási megálla-
podást, a Csatlakozási szerződést 2001-ben, ami 2004-ben lépett 
hatályba, de már a Társulási szerződéssel intenzív kapcsolat jött 
létre közöttünk. Természetesen formálódott azóta a véleményem 
ezekről, mint ahogy maga az unió is sokat változott. Különösen 
A vizsgán nem nekem, a hivatásuknak kell 
megfelelniük, ami mellett elkötelezték magukat
a Lisszaboni Szerződés után, ami jelentősen átrendezte az alkot-
mányos viszonyokat, az unió bővülése is módosulásokat, újabb 
nehézségeket vetett fel, de a legalapvetőbb változást a gazdasá-
gi világválság hozta. Kiderült ugyanis, hogy az euroövezeten be-
lül is súlyos problémák vannak, amelyekre adott eddigi válaszok 
egyfajta „kétsebességes” Európa kialakulásához vittek bennün-
ket. Az eurozónán belül jóval intenzívebb az integráció, mint a kí-
vül maradók körében. Soha nem volt, talán nem is lesz egyértel-
mű, hogy egy válságos helyzetben, miben kell az uniónak és mi-
ben a tagállamoknak lépni, hogyan oszlik meg a felelősség a leg-
fontosabb problémák kezelésében. Az uniótól sokszor várunk el 
olyan megoldásokat, amikre az alapszerződések alapján nincsen 
felhatalmazása, ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz, olyan te-
rületeken is megjelenik, amelyeken a tagállamok, netán önkor-
– beszélgetés Várnay Ernő professzorral –
EgyEtEmi ÉlEt  272014. SZEPtEmBER iDEál
mányzatok szintjén eredményesebbek lehetnénk. máig napiren-
den vannak az erről szóló viták.
EÉ: –  Az Unióról köztudott, hogy elkötelezett ugyan a demokrácia, 
az alapvető emberi szabadságjogok mellett, de deficitje van ezeken 
a területeken és átláthatatlanság, rugalmatlanság a gépezet műkö-
désében. Talán épp ezért egyes politikai erők az elmúlt évek során 
úgy nyilatkoztak, hogy az EU nem oldotta meg országunk egyetlen 
problémáját sem, és a kilépés szükségességét is fontolgatták. Ön sze-
rint milyen veszteséggel járna ez Magyarország számára?  
– Európa-jogászként elfogult vagyok, hiszen eddigi munkás-
ságomban az Eu-val foglalkoztam, a jogrendszerét tanulmányoz-
tam és tanítom. Ez egy olyan mintegy hatvanéves múltra vissza-
tekintő szervezet, ami magas színvonalon működőképes, magas 
szintű jogi kultúrával bír, igényes, együtt halad a világ élvonalá-
val, amilyenre mi, magyarok mindig is vágytunk, ahová tartozni 
szerettünk volna, aminek az értékeit, elveit, szabályait betartani 
hosszú távon jó nekünk. Ami a szervei működését illeti, alapve-
tően én nem látok jogilag különösebb problémát. Egyébként pe-
dig az alapszerződéseken, végső soron rajtunk is áll, hogy szá-
mukra milyen felhatalmazásokat adunk, mit írunk elő, és hogyan 
kérjük számon. Vannak olyan döntések, amelyeknek a visszave-
zetése a választópolgárokhoz nem egyértelmű, nem közvetlen, 
és valóban átláthatatlan, de ez gyakran a tagországok belső dön-
téshozatalaira is igaz. A kilépéssel nagyon sokat veszítenénk. A 
legegyértelműbb a pénzügyi támogatások elmaradása, amelyek 
nagyléptékű fejlesztésekre adtak lehetőséget. Az utóbbi évtized-
ben a Debreceni Egyetem egyetlen jelentős fejlesztése sem való-
sulhatott volna meg az unió költségvetési támogatása nélkül. A 
magyar befizetéseket sokszorosan meghaladják a nekünk jutta-
tott pénzek. A magas minőségi követelményeket támasztó szabá-
lyozási rendszer, ami befolyásolja egyebek mellett az élelmiszer-
biztonságot, a környezetvédelmet is hiányozna. És ha a jelenlegi 
ukrán válságra gondolok, engem határozottan megnyugtat, hogy 
a NATO és az Európai unió tagja vagyunk.
EÉ: –  Egyik előadásában azt fejtegeti, hogy Magyarországon min-
den szinten bizalmi válság van. A választott képviselőkkel, az intéz-
ményrendszerrel szemben, illetve a magánéleti szférában is. Azt is 
kijelenti, a jogászoknak feladata, hogy ne csak a helyzetet, az oko-
kat tárják fel, de a megoldás érdekében is próbáljanak valamit fel-
mutatni. Milyen lehetőségeket lát erre?  
– Az, hogy bizalmi válság van magyarországon, már közhely-
szerűvé vált. Ha nincs bizalom, nagy kár, mert sokkal költsége-
sebbé teszi az együttműködést. Például ha megbízunk a válasz-
tott képviselőinkben, hogy hozzáértőek, hogy tényleg a mi javun-
kat és nem csak az egyéni érdekeiket akarják érvényesíteni, nem 
korruptak, hogy valóban jó törvényeket alkotnak, könnyebb be-
tartatni az állampolgárokkal a szabályokat, kevesebb energiát, 
pénzt kell az ellenőrzésükre áldozni. A meglévő bizalom gyen-
gítése óriási kockázattal jár. Ha például kikezdjük a bíróságokba 
vetett bizalmat, a jogállamiság végső záloga veszhet el. Úgy gon-
dolom, hogy akinél az erő és hatalom van, az tud érdemben ten-
ni a bizalmi válság csökkentéséért. Különösképp fontos ez egy 
olyan országban, mint a mienk, ahol a civiltársadalom nem elég 
erős ahhoz, hogy rákényszerítse az akaratát a politikai erőkre, a 
döntési folyamatok nyitottságának, átláthatóságának erősítésére.
EÉ: –  Problémaként említi, hogy nincs megfelelő elszámoltatható-
sági viszony pl. a választók és a képviselők között. Hogyan értéke-
li ebből a szempontból a nemrégiben lezajlott Európai-parlamen-
ti választásokat?
– most először érzékeltem úgy, hogy a pártok megnyilvánulása-
iban látni lehetett, milyen Európát szeretnének, és miért küzdenek. 
Határozott álláspontokat képviseltek, valódi alternatívákat mutat-
tak fel. más kérdés, hogy a választói döntések minden bizonnyal 
továbbra is mindenekelőtt a pártszimpátiák mentén születtek.
EÉ: –  A Szegedi Egyetem és számos külföldi tanulmányútját köve-
tően a Debreceni Egyetem Jogi Karának újraindulásával lehetősé-
ge nyílt tanszékvezetőként itt Európa-jogot oktatni. Hallgatói kis-
sé ellentmondásosan vélekednek Önről: „nagyhatású, szórakoztató 
előadó, nagyformátumú személyiség ennek minden előnyével-hát-
rányával.” Hogyan értékeli oktatói tevékenységét?
– Azt gondolom, hogy szenvedélyes tanár vagyok. A Debrece-
ni Egyetemre egyebek mellett azért jöttem, mert egy országosan, 
sőt nemzetközileg elismert jogászképzés felépítésében való részvé-
tel lehetősége kínálkozott. Van tehát előttem a debreceni joghall-
gatóról egy „ideálkép”, aminek az a lényege, hogy legyen érdek-
lődő, nyitott, szorgalmas és minden vizsgán felkészült. meggyő-
ződésem, hogy feladatok teljesítése, a számonkérések során nem 
nekem kell megfelelniük, hanem a hivatásnak, amit választottak, 
ami mellett elkötelezték magukat. Ha a hallgató a nyilvánvalóan 
szigorú elvárásoknak egyértelműen nem tud, vagy nem akar meg-
felelni, az számomra nehezen elfogadható, ami néha sajnos he-
ves reakcióban nyilvánul meg. Szemináriumi csoportjaimban a 
hallgatók többsége „vevő” az odaadó munkát igénylő tanárra. Az 
évfolyam egészére ez nem mindig mondható el, nem csoda hát, 
hogy a megítélésem a hallgatók körében távolról sem egyöntetű.
EÉ: –  A korábbi Szegedi, most Debreceni Egyetem mellett több kül-
földi egyetemen is vezet kurzusokat vendégprofesszorként, ezeken 
túl tudományos társaságok tagja, és a mai napig elismerésre mél-
tó eredményeket ér el a veterán hazai és külhoni párbajtőrverse-
nyeken. Mikor és hogyan tartja edzésben magát, és van-e ezen kí-
vül kedvenc időtöltése?
– Az történt, hogy itt, Debrecenben tízéves koromban megta-
nultam vívni, és azóta nem tudom abbahagyni. Debrecenben és 
Szegeden is igyekszem eljutni edzésre. Ha valamilyen más elfog-
laltságom miatt két hétig elmarad, akkor már hiányzik. Voltak 
más érdeklődési területeim is, érmeket, régi könyveket is gyűj-
töttem, de ezek csak hobbik voltak, a vívás iránti szenvedélyem 
viszont megmaradt. A hosszabb külföldi tartózkodások során, 
Franciaországban és az uSA-ban is megkerestem a lehetőséget a 
vívásra. A vívóteremben nem számít a foglakozásod, a pénztár-
cád, csak a sportemberi kvalitásaid. Barátaim többségét is ennek 
a sportnak köszönhetem.                                                         
Szegedi Magdolna


beszélgetés Várnay Ernő professzorral

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/197508/1/EE_201409_VarnayE.pdf

beszélgetés Várnay Ernő professzorral

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive