A szerzők 50 lupus és 7 tbc cutis verrucosás betegük kóros szöveteiből kezelés előtt, majd INH- és SM-kúrák alatt és után összesen 123 kimetszést végeztek, hogy kitenyésszék belőlük a kórokozót. Friss, kezeletlen gócokból 75,3%-ban Koch-positív leletet kaptak. INH-kúra előtt positív tenyésztési eredményű 27 lupus ? és 3 tbc. verrucosa betegből az INH-kúra folyamánbizonyos időközökben ismételt kimetszéseket végeztek, ugyancsak a recidiv lupus göbcséiből, majd pedig megpróbálták ezekből a mykobacteriumokat kitenyészteni. Az összes tenyésztett törzsek INH- és SM-érzékenységét meghatározták. A két gümős kórformából származó összes törzsek a mykobactereium tbc. R-typusának látszottak telepmorphologiájuk szerint. A megvizsgált lupustörzsek nem bizonyultak nyúlpathogennek. Két ízben chromogen savállók is kitenyésztek. Állatkísérletben 10 törzs virulentiáját vizsgálták, amely minden esetben kicsinek bizonyult. Valamennyi törzs katalaze-pozitív volt. Primer resistens törzsre egy esetben sem akadtak. Az INH-érzékenység sem a hosszú INH-kúrák alatt, sem a betegség kiújulása után mérhetően nem változottin vitro. Ezzel szemben már viszonylag kis mennyiségű SM adására is aránylag rövid idő múlva, a törzsek SM-érzékenységének in vitro csökkenése gyakran mutatkozott. Rámutatnak a szerzők a bőrnek mint sajátos szervnek szerepére a mykobacteriumok és a szervezet kölcsönhatásúban, valamint azokra a gyakorlati klinikai megfigyelésekre, melyek kísérleti eredményeikkelmesszemenően összhangban állana
