Szabó, László József

Hungarian

University of Debrecen Electronic Archive

  187
Acta Biol. Debr. Oecol. Hung 16: 187–192, 2007 
 
 
 
 
DEBRECEN ÉS KÖRNYÉKE CSÍPŐSZÚNYOG (DIPTERA: CULICIDAE) 
FAUNÁJA 
 
SZABÓ LÁSZLÓ JÓZSEF 
 
Debreceni Egyetem, TTK Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 
 
 
 
MOSQUITO FAUNA OF DEBRECEN AND SURROUNDING AREAS (EAST-
HUNGARY) 
 
L.J.  SZABÓ 
 
University of Debrecen, Facultity of Sciences, Department of Ecology, 4032 
Debrecen, Egyetem tér 1. 
 
 
KIVONAT: A csípőszúnyog fajegyüttesek vizsgálata Debrecenben és a 
környező területeken 2004 és 2005 években 11 mintavételi helyen gyűjtött 
nőstény és hím egyedek feldolgozása révén történt. A terület élőhelybeli 
heterogenitásából adódóan a csípőszúnyog fauna gazdag, a mintavételek 
során 26 faj 3342 egyede került elő. A terület meghatározó, 10%-nál nagyobb 
részesedéssel jelenlevő fajai a Culex pipiens és Aedes cinereus voltak. 5-10%-
os részesedéssel további 4 faj egyedei kerültek elő: Aedes vexans, 
Ochlerotatus annulipes, cantans, sticticus. Jóval kisebb számban, 1-5% 
részesedéssel képviseltették magukat az Ochlerotatus caspius, cataphilla, 
excrucians, a Coquillettidia richiardii, a Culiseta annulata, valamint az 
Anopheles plumbeus egyedei. Az igen kis számban, 1%-nál kisebb 
részesedéssel jelen levő fajok a következők voltak: Aedes rossicus, 
Ochlerotatus dorsalis, flavescens, geniculatus, Culex hortensis, modestus, 
territans, theileri, Anopheles algeriensis, claviger, hyrcanus, labranchiae, 
maculipennis és messeae, voltak. A vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy 
az egyes élőhelyek, ill. élőhely csoportok markánsan elkülönülő 
fajegyüttesekkel rendelkeznek. 
 
ABSTRACT: In the years 2004 and 2005 the author made investigations on 
mosquito fauna of Debrecen and surrounding areas (11 sampling areas). On 
the investigated areas individuals of 26 species were detected. The dominant 
species were Culex pipiens and Aedes cinereus. Species with 5-10% 
proportion were: Aedes vexans, Ochlerotatus annulipes, cantans, sticticus, with 
1-5% proportion: Ochlerotatus caspius, cataphilla, excrucians, Coquillettidia 
richiardii, Culiseta annulata, and in small numbers: Aedes rossicus, 
Ochlerotatus dorsalis, flavescens, geniculatus, Culex hortensis, modestus, 
territans, theileri, Anopheles algeriensis, claviger, hyrcanus, labranchiae, 
maculipennis and messeae. The results of the investigation showed that the 
neighbouring areas possess very different mosquito assemblages.  
 
Key words: Culicidae, mosquito assemblages, Hungary 
  188
Bevezetés 
 
A hazai csípőszúnyog kutatások már az 1800-as évek végére visszanyúlnak. 
Kezdetben e vizsgálatokat a csípőszúnyogok közegészségügyi jelentősége 
motiválta. 1976-tól kezdődően a kutatások elsősorban a szervezett szúnyogirtás 
előkészítésére, ellenőrzésére és hatásainak vizsgálatára koncentráltan kerültek újra 
előtérbe. Az utóbbi évtizedekben a csípőszúnyog faunisztikai kutatások a túrizmus 
által keltett igényekből adódóan ismét fellendültek. Ezen kutatások összefoglalását 
és szintézisét képezi TÓTH (2004) munkája. 
Bár elmondható, hogy az ország csípőszúnyog faunája viszonylag jól ismert, 
a nyugati és keleti országrész felmértsége tekintetében lényeges eltérések 
tapasztalhatók. A Dunántúl csípőszúnyog faunája a Balaton környéki kutatások 
(MIHÁLYI és munkatársai 1953, SÁRINGER és TÓTH 2003, stb.) révén, ill. 
folyamodványaként sokkal jobban ismert, mint a keleti országrészé. 
A keleti országrész csípőszúnyog faunájára vonatkozóan viszonylag kevés 
ismeret áll rendelkezésünkre. Igazából csak Bátorligeten (MIHÁLYI 1953, TÓTH 
1990), a Tisza hullámterében (TÓTH 1974) és a Hortobágyi Nemzeti Park területén 
(MIHÁLYI 1983) voltak átfogó felmérések. Ezek adatait kiegészítik a 
Természettudományi Múzeum Állattárában található példányok adatai. 
Debrecen környékére, ill. Hajdú-Bihar területére vonatkozóan a XIX. század 
végén már voltak faunisztikai adatok (MOCSÁRY 1875, 1876). Sajnálatos módon a 
csípőszúnyog fauna közelmúlti, vagy jelenlegi összetételére vonatkozóan 
gyakorlatilag semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. A csípőszúnyogok 
zaklatásával szembeni védekezések hatékonyabbá tétele mellett éppen e hiány 
megszüntetése volt e munka célkitűzése. 
 
 
Anyag és módszer 
 
A csípőszúnyog imágók mennyiségi és minőségi vizsgálatát Debrecen 
városban és közvetlen környezetében négy élőhelytípusba sorolható 11 állandó 
mintavételi helyen végeztük (Debrecen belterületét egy egységnek tekintettük). Ezek 
a következők voltak: 
 
• Debrecen környéki tavak: Vekeri-tó, Fancsikai-tavak és Mézeshegyi-tó. 
• Nagyerdő: a Debrecen közigazgatási területén belül található Békás-tó, 
valamint az erdő egy-egy erősen degradált és természetközeli területe. 
• Ligeterdős területek kis vízfolyásokkal: Kondoros-patak mente, Kati-patak 
mente, Lenc telep ligeterdő és a Tócó-patak menti nyílt és ligetredős 
területek. 
• Debrecen város: belváros, Tócó-völgy és Lenc telep. 
 
A csípőszúnyog fajegyüttesek felmérése 2004 és 2005 években 
évszakonként 2-3 alkalommal történt. 
A mintavételek során a MIHÁLYI (1963) által leírt szippantó csővel 
összegyűjtöttük az emberre szállt nőstény imágókat. E vizsgálatok mellett 
fűhálózásos mintavételek is történtek. Végül az adatok kiértékelése során 
figyelembe vettük az egyelő gyűjtéssel a növényzetről, ill. a házak faláról gyűjtött 
egyedeket is. 
 
  189
Az eredmények ismertetése és értékelése 
 
A felmérések során 6 genusba tartozó 26 faj 3342 egyede került elő. Abból 
adódóan, hogy a külterületeken és a belterületeken a mintavétel eltérő 
gyakorisággal történt, a két területet külön-külön kell kezelni. Ez alapján a várost 
környező területekről 16 faj 1787 egyede, a belterületekről pedig 17 faj 1555 egyede 
került elő. Az összességében kimutatott fajok meglehetősen nagy száma minden 
bizonnyal összefügg a várost övező területek és élőhelyek sokféleségével. Zárt erdő 
(Nagyerdő), ligeterdős területek, kisebb-nagyobb állóvizek (a környező tavak) és 
lassan folyó, majdnem állóvizű erek (Kati-patak, Kondoros, Tócó-patak), valamint a 
közelben szikes területek egyaránt megtalálhatók. 
A két éves felmérés eredményei azt mutatják, hogy két faj egyedei kerültek 
elő 10%-osnál nagyobb részarányban (Culex pipiens - 41,8% és Aedes cinereus – 
10,26%). A két faj közül az előbbi túlnyomórészt a város belterületein, az utóbbi 
pedig a külterületeken volt jellemző. További négy faj egyedeinek részesedése 5 és 
10% között volt (Ochlerotatus sticticus – 9,63%, O. cantans – 7,69%, Aedes vexans 
– 6,37% és O. annulipes – 5,60 %). Mint ahogy az adatokból is látható (1. táblázat), 
Debrecen és környéke csípőszúnyog fajegyütteseinek meghatározó fajai az alföldi 
erdős és nyílt területek fajai közül kerülnek ki. 
A felmérések adatai azonban arra is utalnak, hogy a városban és 
külterületeken található fajegyüttesek igen markánsan eltérnek egymástól. Bár a 
fajszámok közel azonosak voltak, 8 faj (Anopheles claviger, An. atroparvus, An. 
maculipennis, An. messeae, Culex hortensis, Cx. theileri, Cx. territans, Culiseta 
annulata) egyedei csak a város külső, kertváros jellegű részeiről kerültek elő (1. 
táblázat). Ezzel szemben csak a városon kívüli területeken találtuk meg az Aedes 
cinereus, Ae. rossicus, Ochlerotatus dorsalis, O. excrucians, O. flavescens, O. 
geniculatus, Anopheles algeriensis, An. hyrcanus és Coquillettidia richardii egyedét, 
vagy egyedeit. 
Összességében megállapítható, hogy a várost környező területek változatos 
és diverz fajegyütteseket tartanak el (1. táblázat). A 10 mintavételen helyet tekintve 
három olyan faj volt (Aedes vexans, Ochlerotatus excrucians és O. sticticus), mely 
minden helyről előkerült és volt további öt olyan faj (Aedes cinereus, Ochlerotatus 
annulipes, O. cantans, O. caspius és O. cataphylla), melyek képviselői csak néhány 
élőhelyről hiányoztak. Ugyanakkor a Debrecen közeli élőhelyek változatosságát 
húzza alá az a tény is, hogy az egyes helyeken más-más fajok voltak a dominánsak 
és jelentős különbségek adódtak a ritkább fajok tekintetében is (1. táblázat). 
A vizsgált, fontosabb élőhely csoportok esetében a fajegyüttesek 
összetételében lényeges eltéréseket tapasztaltunk. Érdekes módon a Debrecen 
környéki tavak (Vekeri-tó, Fancsikai-tó, Mézeshegyi-tó) környezetében került elő a 
legkevesebb faj (13). A fajegyüttes meghatározó tagjai a széles elterjedésű, erdős 
területekre, vagy azokra is jellemző fajok voltak (Ochlerotatus sticticus – 30%, 
Aedes vexans – 13% és O. cantans – 8%), de jelentős számban kerültek elő a 
ligetes területekre jellemző Ochlerotatus annulipes (19%) egyedei is (1a. ábra). A 
fenti tavak parti régiójában található jelentős mennyiségű nádnak és gyékénynek 
köszönhetően mind a három helyen előkerültek és kettőnél jelentős, 10%-ot 
meghaladó részesedéssel az utóbbi években egyre inkább terjedő Coquillettidia 
richiardii (TÓTH 1991) egyedei (össz. 13%) is. Faunisztikai szempontból érdekes a 
faodvakban fejlődő és elsősorban zárt erdőkre jellemző Ochlerotatus geniculatus 
Mézeshegyi-tó melletti előfordulása. Ez minden bizonnyal a tavat határoló idősebb 
erdők jelenlétével magyarázható. 
 
  190
1. táblázat. Csípőszúnyog imágók előfordulása a vizsgált helyeken. 
 
 
 
 
A Debrecen körüli élőhelyek másik jellegzetes csoportját a zárt erdők képezik 
(Nagyerdő). A fajegyüttes meghatározó tagjait itt is az Ochlerotatus sticticus (28%) 
és az Aedes vexans (25%) képezi, de jelentős részesedéssel vannak jelen az 
elsősorban hegy- és dombvidékre jellemző Ochlerotatus excrucians (16%) és az 
országban szinte mindenütt előforduló Aedes cinereus (10%) egyedei is (1b. ábra). 
Faunisztikai szempontból jelentős az Anopheles algeriensis előfordulása. E faj e 
területen történő előfordulása azért nem meglepő, hiszen a lárváit Tóth Sándor a 
Bereg térségben (Tivadar) is megtalálta (TÓTH 2004). 
A Hajdúság területének jelentős részét ligeterdős területek képezik 
(Fáspuszta). Az itt található csípőszúnyog fajegyüttesekben a nyílt és erdős 
területekre jellemző fajok egyaránt megtalálhatók. E területek meghatározó fajai a 
ligeterdős területekre jellemző Aedes cinereus (32%), valamint az erdőkhöz kötődő 
Ochlerotatus cantans (20%) voltak (1c. ábra). Az előző élőhelyekre jellemző 
Ochlerotatus sticticus és Aedes vexans egyedei sokkal kisebb részarányban 
  191
képviseltették magukat. Itt került elő a délies elterjedésű Anopheles hyrcanus 
egyetlen példánya is. 
Debrecen belterületének fajegyüttese lényegesen eltér a környező 
területekétől (1d. ábra). Itt egyértelműen az emberi településeket előnyben részesítő 
fajok a meghatározóak (Culex pipiens – 84%, Culiseta annulata – 8%). A 
vizsgálatok egyik meglepő eredménye, hogy itt került elő a legtöbb faj (17) és sok 
csak itt (lásd fentebb). Ennek magyarázata két okban keresendő. Egyrészt a város 
belsejében mintavétel sokkal nagyobb gyakorisággal történt, másrészt a mintavételi 
helyek jelentős része a város kertváros jellegű, külső területeire esett. 
 
 
 
 
1. ábra. Csípőszúnyog fajegyüttesek összetétele társuláscsoportonként. 
 
 
Faunisztikai szempontból említést érdemel a meglehetősen ritka Culex theileri 
jelenléte, valamint a főleg középhegységi területekre jellemző Anopheles plumbeus 
egyedek viszonylag jelentős előfordulása. A főleg sós vizekben fejlődő Anopheles 
atroparvus néhány egyedének előkerülése minden bizonnyal a közeli szikes 
területekkel van összefüggésben. 
A városon belüli fogási adatok ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a 
környező területekről egyedek csak nagyon kis számban hatolnak be a lakott 
területre (1. táblázat). 
Ismert, hogy a Culex pipiens két alfaja (ökotípusa) fordul elő Magyarország 
területén. A nálunk sokkal elterjedtebb Culex pipiens pipiens egyedei madarak 
vérével táplálkoznak, embert nem támadnak, a sokkal ritkább Culex pipiens 
molestus egyedei viszont embert is támadnak. E faj esetében mindenképpen ki kell 
emelni, hogy Debrecen belterületén a Culex pipiens molestus aránya lényegesen 
meghaladja a törzsalakét. 
  192
Felhasznált irodalom 
 
MIHÁLYI, F. (1953): Bátorliget kétszárnyú faunája. In: SZÉKESSY, V. (szerk.): 
Bátorliget élővilága. – Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 318–324. 
MIHÁLYI, F. (1983): Culicidae, Trypetidae, Muscidae, Eginiidae, Hippoboscidae, 
Hypodermatidae, and Tachinidae (Diptera) in the Hortobágy. In: MAHUNKA, S. 
(szerk.): The Fauna of the Hortobágy National Park II. – Akadémiai Kiadó, 
Budapest, pp. 279–292. 
MIHÁLYI, F. – GULYÁS, M. (1963): Magyarország csípő szúnyogjai – Akadémiai 
Kiadó, Budapest, 229 pp. 
MIHÁLYI, F. – SOÓS, Á. – SZTANKAY-GULYÁS, M. – ZOLTAI, N. (1953): A Balaton-menti 
községek szúnyoghelyzete és a gyakorlati védekezés módjai – A Magyar 
Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának Közleményei 2: 35–94. 
MOCSÁRY, S. (1875): Adatok Biharmegye faunájához. Jelentés az 1874-ik év nyarán 
e megye területén tett állattani kutatás és gyűjtés eredményeiről. – 
Mathematikai és Természettudományi Közlemények 11: 163–200. 
MOCSÁRY, S. (1876): Bihar és Hajdu megyék hártya, két, reczés, egyenes és 
félröpűi. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 14: 37–79. 
SÁRINGER, GY. – TÓTH, S. (2003): Csípőszúnyog kutatás a Balaton térségében 
2002-ben. In: MAHUNKA, S. – BANCZEROWSKI J.-NÉ (szerk.): A Balaton 
kutatásának 2002. évi eredményei. – Magyar Tudományos Akadémia, 
Budapest, pp. 173–183. 
TÓTH, S. (1972): Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról. – A Herman Ottó Múzeum 
Évkönyve 11: 631–670. 
TÓTH, S. (1977): Quantitative and qualitative investigations into the Culicidae-fauna 
of the Tisza-basin. – Tiscia 7: 93–99. 
TÓTH, S. (1990): Culicidae, Bombyliidae, Therevidae, Syrphidae and Tachinidae 
(Diptera) in Bátorliget. In: MAHUNKA, S. (szerk.): The Bátorliget Nature 
Reserves after forty years. – Magyar Természettudományi Múzeum, 
Budapest, pp. 540–570. 
TÓTH, S. (1991): Adatok a mocsári szúnyog Mansonia (Coquillettidia) richiardii 
(Ficalbi, 1889) életmódjához és elterjedéséhez (Diptera: Culicidae) – Folia 
Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 10: 137–178. 
TÓTH, S. (2004): Magyarország csípőszúnyog-faunája.  – Natura Somogyiensis 6., 
327 pp. 
 


Debrecen és környéke csípőszúnyog (Diptera: Culicidae) faunája

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/3819/1/14_szl1_abdoh16_187-192.pdf

Debrecen és környéke csípőszúnyog (Diptera: Culicidae) faunája

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive