Az angolszász liberális politikai hagyományra és jogelméletre Immanuel Kant páratlan
hatást gyakorolt. A nemzetközi politikaelmélet tudományterületén kevés dolog van, amelyet
a békekoncepciók ne Kantra vezetnének vissza. Joggal gondolhatnánk, hogy életmű-
véhez nincs már sok hozzáfűznivaló. A tudományterület azonban sokáig rácáfolt a fenti
állításra. A tanulmány célja, hogy a politikatudománytól önállósodott nemzetközi politikaelmélet
területén uralkodó Kant-értelmezéshez hozzájáruljon. A magyar „nemzetközis”
szakirodalomban uralkodó nézet kevéssé veszi fi gyelembe a Kant-értelmezés még mindig
zajló forradalmát. Az írás célja, hogy Kant „Az örök béke” című írásának szövegszerű ismertetésével
a vita létezésén túl rámutasson, Kant számára az együttműködés alapja a
nemzetközi rendszerben nem az emberek egymás iránt tanúsított jóakarata, hanem a józan,
racionális cselekvés
