Kutatócsoportunk hosszú távú célja, hogy számítógépes modellezés segítségével
összefüggést találjunk a környezet radon-koncentrációja és az ember tüdőrákban való
megbetegedésének valószínűsége között. Ehhez meg kell határoznunk a radonleányelemek
kiülepedés-eloszlását a légutakban, majd találatszámot, illetve dózist kell
számítanunk, végül valamilyen rákkeletkezési modell segítségével el kell jutnunk a
dózistól a kockázatig.
A rák kialakulását valószínűleg főként sejt-, vagy sejtkörnyezet-szintű folyamatok
határozzák meg. Emiatt törekednünk kell arra, hogy minél kisebb tömegben
(térfogatban) határozzuk meg az elnyelt energiát. Létezik olyan modellünk, amelyik a
sejtmagok által elszenvedett dózisokat határozza meg. Ezek bizonyosan fontosak és a
továbbiakban felhasználandó adatok. Emellett azonban ismertek olyan mikronyalábos
kísérletek, melyek szerint a citoplazmát ért találatok a sejtmagot ért találatoknál is
veszélyesebbek lehetnek és azokhoz hasonlóan okozhatnak mutációt és sejthalált is.
Így célszerűnek látszik egy olyan program elkészítése, amellyel sejtre vonatkozó
dózist lehet számolni. A centrális légutakban meg tudjuk határozni a részecskék
kiülepedését, és az alapján az α-nyomokat is elő tudjuk állítani. Ezután a sejtszintű
dózis meghatározásához még a tüdőhám sejtszerkezetének egy modelljére van
szükség. E tanulmány egy ilyen modell kidolgozását mutatja be
