A két részes cikk azt a feladatot tűzte maga elé, hogy áttekintse és értelmezze egyrészt az elérhetőség fogalmát, másrészt az elérhetőség mértékének a mérésére használt modelleket és eljárásokat.
Az elérhetőség fogalmát, – gyakori használata és a szakpolitikákban való sűrű megjelenése ellenére – gyakorlatilag vagy egyáltalán nem definiálják, vagy kifejezetten leegyszerűsítő és hiányos a meghatározása, ami alapvető félreértelmezések kiindulását alkotja. Dolgozatunkban az elérhetőséget komplex fogalomként értelmeztük, ahol a közlekedési összetevő mellett hasonlóan fontos szerepet játszanak az elérhetőség térbeli, az időbeli és személyre szabott összetevői is. ebből következően az elérhetőség javítása is csak integrált módon, a különböző összetevők szerepének a párhuzamos mérlegelésével képzelhető el.
Az elérhetőség mérésére használt modelleket a hálózat éleihez, illetve a hálózat csomópontjaihoz való kapcsolódásuk szerint rendeztük. az a feltételezésünk, hogy ez a csoportosítás teret nyit ahhoz, hogy a továbbiakban a közlekedési összefüggéseken túlmutató fent jelzett összetevők is jobban bevonhatók legyenek a modellezésbe és mérésbe
