Az innovációs hosszú hullámok (innovációs paradigmák) korábbi sorában a közlekedési technológiáknak több hullám esetén is meghatározó szerepük volt. Jelenleg nem ez a helyzet, és ma azok az ágazatok, alágazatok képesek megújulásra, amelyek a mostani főszereplő, az infotechnológia által kínált lehetőségeket képesek a saját területükön innovatív módon felhasználni. A közlekedés számára ez szemléletváltozással jár: nem a saját technológiájából adódó innovációs lehetőségek maximális kiaknázásának, hanem az uralkodó paradigmához történő alkalmazkodást elősegítő innovációknak kell a középpontba kerülniük. A változást nehezíti a közlekedési nagyrendszerek esetében a hosszú távú pályafüggést rögzítő infrastruktúra, és az ehhez idomuló intézményrendszer. Ugyanakkor kiemelt figyelmet igényel, hogy a hálózatok újabb szintje már az új követelmények alapulvételével épüljön ki. Az alkalmazkodási követelmények a közlekedés körülményeit javító innovációk iránti igényeket a létesítmények, berendezések technikai megújítása felől a közlekedés szervezése és a szabályozása irányába, majd a közlekedés peremfeltételeit adó ágazatokkal való együttműködés irányába tolják el. Ugyanezek a követelmények a döntéshozatal szintjét pedig az alágazati döntéshozatal felől a közlekedési alágazatok közötti integrációk, majd a közlekedési (kínálati oldali) és a nem közlekedési (keresleti oldali) tényezők közötti integrációk kialakítása felé helyezik át
