A zooplankton legvalószínűbb táplálékát jelentő 10 µm-nél kisebb algák egyedszáma egy nagyságrenddel növekedett meg 1975-79 között a tihanyi térség nyári planktonjában. Az összalgaszám 60-80%-át tartósan a 10 µm-nél kisebb algák alkották, míg a fitoplankton biomasszájának maximálisan 16-18%-át tették ki. Ennek táplálkozásbiológiai vetülete, hogy a víz minőségét rontó alga biomasszának csupán kis része juthat a zooplanktonba, feltételezve, hogy a zooplankton a kis testű fajokat fogyasztja.
Az összbaktériumszám 1977 óta emelkedett. A morfológiai csoportok közül a coccusok voltak a legfontosabbak, a bakterioplankton 80-95%-át tették ki. Ezen belül a víz szervesanyagának lebontásában fontos szerepet kaphattak a kolóniákban lebegő coccusok, amelyek vihart és a szerves üledék felkeveredését követve szaporodtak el a vízoszlopban. Táplálkozási szempontból fontosak lehetnek ezek, mert egyes tagjaik a zooplankton számára felvehető méretűek. A bakterioplankton generációs ideje lecsökkent, nettó produkciója nőtt, 1978 nyarán elérte a nettó elsődleges termelés 55-60%-át. A térség bateriológiai szempontból mezotróf, időnként eutróf volt. A bakterioplankton fontossága az elpusztuló algatömeg degradációjában növekedett, ami a baktériumfaló szervezetek (protozoák, rotatoriák, daphniák) elszaporodását is maga után vonhatja.
In situ predációs kísérleteinkben a 10 µm-nél kisebb algák által időegység alatt termelt biomassza 51%-a, a nagyobbaknál 6%-a, bakteriális biomassza 10%-a jutott a zooplanktonba. A balatonvíz nagy lebegtetett biogén mésztartalma (szemcsék mérete 1-7 µm) a zooplankton, különösen az automatikus szűrő szervezetek táplálékfelvételét és hasznosítását nagyon leronthatja
