„Rorty, Dewey, and the issue of metaphysics” című írásom keretében először összegzem a Rorty által Deweynak tulajdonított metafizika főbb vonásait, s az a felett gyakorolt, elsősorban a „természet” és a „tapasztalat” közti diszkontinuitást hangsúlyozó kritikáját. Ezt követően vázolom azt a programot, amelyet értelmezésem szerint Rorty kifejezetten mindenféle – nem pusztán a dualista, de a deweyánus-evolucionista – metafizika elkerülése végett alakít ki, s amelyet egy ún. nem-reduktív fizikalizmus és egy nem-reduktív lingviszticizmus együttes működtetése formájában, tisztán nominalista keretek közt kíván érvényre juttatni. Végül néhány problematikusnak tűnő pontot veszek számba, köztük a metafora-elmélet belső feszültségének, a fizikalista leírás privilegizálásának, valamint a metafizika-mentes igazolás lehetőségének a problémáját
