A dendritikus sejtek szerepe az immunológiai szinapszis kialakításában, a T-limfociták homeosztázisának és aktiválásának szabályozásában = The role of dendritic cells in the formation of immunological synapses and in the regulation of T lymphocyte homeostasis and activation

Abstract

A CD14+ monociták CD1a- és CD1a+ DS-ekké differenciálódnak, de a CD1a- és CD1a+ sejtek arányát a szérum lipoproteinek dózis függően befolyásolják. Kinetikai vizsgálatok igazolták, hogy az éretlen CD1a- DS-ek CD1a+ sejtekké differenciálódnak, ezt az átalakulást az aktiváció gátolja. A CD1a- és CD1a+ DS-ek hasonló migrációs, de eltérő internalizáló, citokin és kemokin termelő képességgel rendelkeznek. Mindkét DS altípus hatékony T-limfocita aktiváló képességgel rendelkezik, de nagy mennyiségű IFNγ citokin termelésére csak a CD1a+ DS-ek által aktivált T-sejtek képesek. A transzkripcionálisan aktív PPARγ nukleáris receptor és target génje, az apolipoprotein E lényegesen magasabb expressziót mutat a CD1a-, mint a CD1a+ sejtekben. A PPARγ-CD1a+ sejtek kialakulása és a CD1a expressziót regulálni képes szérum lipidek hatása azt igazolja, hogy a PPARγ kifejeződése és aktivációja fontos szerepet játszik az immunológiai tolerancia kialakításában és fenntartásában. Az interleukin-7 (IL-7) citokin elősegíti a nyugvó T-limfociták túlélését és limfopéniásokban a T sejt osztódást. Az emelkedett IL-7 szint HIV-fertőzött egyedekben a T-limfocitákon magas Fas receptor kifejeződéssel és a Fas-mediált apoptózissal szembeni fokozott érzékenységgel társul. Kimutattuk, hogy az IL-7 naiv és memória sejtekben a Fas expresszió fokozódását váltja ki, és fontos szerepe van a T-sejt egyensúly fenntartásában és HIV ferőzöttekben a Fas-mediált apoptosis kiváltásában. | We have shown that CD14+ monocytes differentiate to both CD1a- and CD1a+ DC but the ratio of CD1a- and CD1a+ cells is modulated by serum lipoproteins in a dose dependent manner. Kinetic studies revealed that immature CD1a- DC differentiate to CD1a+ cells, but activation signals permanently block this process. The co-existing CD1a+ and CD1a- DC have similar migratory potential but differ in their internalizing capacity, cytokine and chemokine profiles. Although both moDC subtypes were potent inducers of T-lymphocyte proliferation, high production of IFNγ by inflammatory T-cells was induced preferentially by CD1a+ cells pointing to functional differences of these subsets. High expression of transcriptionally active PPARγ and their target gene apolipoprotein E in CD1a- cells compared to PPARγ-CD1a+ cells together with the regulatory potential of serum lipids on CD1a expression suggested lipid-mediated tolerance induction acting through PPARγ. Interleukin-7 (IL-7) promotes survival of resting T-lymphocytes and induces T cell proliferation in lymphopenic conditions. Elevated IL-7 levels in HIV-infected individuals accompanied with high Fas expression on T-cells induces increased sensitivity to Fas-mediated apoptosis. We have shown that IL-7 upregulates Fas expression on naïve and memory T-cells demonstrating an important role of IL-7 in the regulation of T-cell homeostasis and in Fas-mediated apoptosis in HIV-infected individuals