A kutatás a vulgarizálódás folyamatjellemzőit négy különböző kontextusban vizsgálta. Mindenekelőtt azt nézték meg, hogy az esztétika vége koncepció miképpen vulgarizálódott különböző esztétikai diskurzusokban. Abból indultak ki, hogy a modernitást követő diskurzusokban az esztétika mint heteronóm episztemológiai szférára tekintett önmagára. Több aspektusát vizsgálták a dekonstrukció és a vulgarizálódás viszonyának az építészet elméletében és gyakorlatában. Összehasonlító elemzéseket végeztek a dekonstrukció filozófiai és irodalomelméleti, valamint építészeti megnyilvánulásai között, illetőleg kísérletet tettek a szöveg és az építőanyag közötti transzformációs viszonyok formalizálására. Kutatásuk harmadik kontextusa a természettudományos ismeretek filozófiai diskurzusokban megjelenő vulgarizálódása volt. Kiindulópontként Thomas Kuhn teóriáját tekintették, mely szerint a vulgarizált forma a tudományos ismeret konstruktív összetevője, ugyanakkor sikerült e konstruktivitás megbomlására is érvényes példákat hozniuk. Nagy súlyt fektettek metafora és vulgaritás kapcsolatának leírására. Arra jutottak, hogy a metaforák felfejtésében a közhelyeknek nélkülözhetetlen szerepe van. | Research examined the charactersistic features of the process of vulgarization in four different contexts. First of all, they analysed how the very term, the end of aesthetics has got vulgarized in various aesthetical discourses. Their starting point was that in discourses after modernity aesthetics began to regard itself as a heteronomous epistemological sphere. They have analysed several aspects of the relationship between deconstruction and vulgarization in the therory and practice of architecture. They conducted comparative studies on different manifestations in philosophy and literary theory as well as in architecture. At the same time, they tried to formalize the transformational relations between the text and building material. The third context of their research has been the vulgarization of scientific knowledge in philosophical discourses. As a starting point they accepted Thomas Kuhn?s theoretical approach according to which the vulgarized form is a constructive element of scientific knowledge. However, they could gather evidences which seem to demonstrate the loosening of this constructivity. They made serious efforts to describe the relationship between metaphora and vulgarity. As a result they have concluded that in unfolding metaphorical meanings truisms are playing inevitable roles
