A téri tájékozódás és szorongás kapcsolatának bio-pszichológiai megközelítése. = Relationship between spatial orientation and anxiety: A psychological approach.
Megállapítottuk, hogy kompjuter által létrehozott virtuális, valamint valós útvesztő arénában, egyéni válaszminta formájában négy, a tanulás menetében különböző funkciót ellátó navigációs stratégia regisztrálható: a körkörös keresés, pásztázás, lokomóciót nem tartalmazó vizuális letapogatás és thigmotaxis. Ismeretlen helyen előbb a köröző és a falérintő stratégia működik, majd fokozatosan a pásztázás válik aktívvá. A falérintő stratégia lényege, hogy az aréna által körbezárt tér belső területének explorációjára vonatkozó instrukció ellenére először a céltárgy távolabbi környezetét vizsgálja meg a személy (határdefiníció), majd a globális struktúra biztonságos ismerete után közelíti csak meg a céltárgyat. Feltártuk, hogy a thygmotaxis humán egyedeknél is megjelenik és fontos részét képezi a pánik agorafóbiától szenvedő személyek extraterritoriális viselkedésének. Az ilyen idegen helyen kivitelezett viselkedés legfontosabb jellemzője az aktuális navigációs jelzések kontextustól való megfosztása (dekontextualizáció). Az agy strukturális és funkcionális állapotát vizsgálva (MR volumetria és fMRI) megállapítottuk, hogy a dekontextualizáció és a félelem által provokált tájékozódási zavarok, különösen az egocentrikus és az allocentrikus referencia választás integrációja, nagy mértékben kötődik a jobb oldali hippokampusz poszterior részének strukturális épségéhez ill. magas szintű aktivációjához. | We have stated: both computer generated virtual and real arena maze may be adequate tools to assess an individually consistent navigation pattern that involves four different exploration strategies: circling, enfilading, visual scanning without locomotion, and thigmotaxis. Exploring a strange and potentially dangerous space in the first part of the navigation the circling pattern is activated after gradually the enfilading becomes the dominant strategy. The more essential component of thigmotaxis is to avoid the central zone of the open field arena and to prefer the border of the enclosed place. During thigmotaxis the subject, against the instruction, in the first part of the navigation records safety knowledge on the global structure of the current space and after approaches the affected target. We suggested that thigmotaxis is exactly assessed in humans and an essential component of the panic and agoraphobic subject's extraterritorial behavior. The panic and agoraphobic subject overcoming a strange environment inclined cognitively to avoid the essential navigation cues and reduces the articulation of the current spatial context (decontextualization). Assessing the brain structural and functional state by MR and fMRI scan has revealed fear provoking spatial navigation disorders and the dexontextualization of the current context together with the disorder of egocentric and allocentric reference construction associated with the volumetric and functional data of the right posterior hippocampus
