Pénzes, Zoltán

Pénzes Zoltán

University of Szeged

62 IRODALOM. A gazdasági középiskolák része a köznevelésben. írta Imre Sándor, Bu-dapest, 1941. A „Studium" bizománya, (A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo-mányi Egyetem Neveléstudományi Intézetéből. 1.) Ezen a címen nagyjelentőségű tanulmány hagyta el néhány napja a sajtót. Je-lentősége kettős: a magyar neveléstudomány kincsesháza ritka értékkel gyarapodott és szakoktatásügyünk épen időszerű átalakulásának válságos óráiban irányító gon-dolatokban gazdag forráshoz jutott. A tanulmány a magyar nevelői gondolkodás leg-kimagaslóbb képviselőjének kerekegész életművébe illeszkedik bele, újabb bizonyi- -tékául annak, hogy szerzője életpályája folyamán a neveléstudománynak felbecsülhe-tetlen értékű, külső és belső szerkezetében egységes, teljes rendszerét alkotta meg. A közlemény jelentőségét fokozza azonban az, hogy a szakiskolák vajúdása-kor biztos kézzel jelöli ki azt az utat, amelyet a nemzeti közművelődés érdekében a magyar boldogulás feié követnünk kell. Tanulmányának ez tulajdonképen a leg-főbb célja: megállapítani a szakiskoláknak a nemzetnevelés gondolatkörébe beállí-tott rendeltetését és művelődéspolitikai jelentőségét. Ezt a feladatát a felhasznált fogalmak egyértelműségének biztosítása után finom elemzéssel tökéletesen oldja meg. A szakiskola kettős feladatát, hogy a közösség életének olyan tudatos gyakorlati szakembereket neveljen, akik a nemzeti közműveltségnek is részesei, ellentmondás nélküli egységben mutatja meg. Ennek az egységnek elvi alapján állva éles sugarak-kal világít bele a szakiskolák művelődéspolitikai szerepébe. Érdemes itt gondolatmenetét részletekbe menőbben ismertetni és felhívni erre a szakiskolák munkásainak figyelmét. Szerző a közművelődés és a közműveltség fo-galmát kettéválasztja: az első a közösség (nemzet) műveltségének folyamatos alaku-lása, a második a közművelődés pillanatnyi eredménye. A közművelődés kettős To- -lyamat, a műveltség emelkedése mindegyik társadalmi rétegben és terjedése a ke-vésbbé müveitek felé. „A közműveltség egyenletessége a nemzet szellemi egységét jelenti", ez pedig a nemzeti hivatás betöltésének, a honvédelemnek és a nemzeti lét fenntartásának biztosítéka. A szakiskola tehát sajátos rendeltetésének teljesítése köz-ben, azaz a szakértelem, a szakszerű gondolkodás és a gyakorlati készségek fejlesz-tése közben „egyetemes keretbe akkor illeszkedik, ha megadja növendékeinek a szakszerű tanultságon kivül a műveltségnek azokat az elemeit is, amelyek a nemzet valamennyi tagjának szellemi egységbe foglalásához szükségesek". Ilyenképen a szak-iskola azon munkálkodik, hogy a közművelődés ne váljék egyoldalúvá, a nemzet mű-veltsége pedig egyöntetű és teljes legyen. Amit a szakiskoláról általában, ugyanazt mondhatjuk el a gazdasági középis-koláról is. Legfeljebb — közvellen rendeltetésük és sajátos benső életük szerint — helyzetük, a köznevelés többi szervéhez való viszonyuk más. A gazdasági középis-kola helyzetét szerző azzal jellemzi, hogy növendékei már legalább 15 évesek s így nevelő munkája sok előzmény nyomában folyik, az osztályok heterogén elemekből tevődnek össze, a legtöbb növendéknek ez az utolsó iskolája, végre, hogy csupán lehetőséget ad bizonyos irányú továbbtanulásra, tehát látszatra a másodrendűség terhét kell vállalnia. A köznevelés egyéb emberalakító, iskolánkívüli tényezőit, ame-lyek a gazdasági középiskola helyzetét megszabják, szerző így csoportosítja: a c:a-ládnak az iskolával szemben tanúsított magatartása, szelleme, a helyi viszonyok és a helyi közvélemény, a szakiskolával előkészített és megalapozott foglalkozások ér-tékelése, az egyházaknak, mint iskolafenntartóknak magatartása, a jelen szükségle-83" teínek és á jövő alakulásának hatása, végre, hogy milyen mértékben" sikerűit növelt-; dékeiben az önnevelés szándékát kifejlesztenie. A gazdasági középiskola tehát — s ebben teljes mértékben osztanunk ke|l szerző felfogását — nevelő intézményi „amely Gsák akkor tölti be rendeltetését,.. ha" növendékeiben a fejlődő embert nézi" és ennek a fejlődésnek szolgálatába áll; mert „a közre nézve nem mindegy, hogy a gazdasági életben milyen szakemberek és mi-lyen emberek", működnek. Ha azonban a gazdasági középiskola nevelő intézmény, felvetődik a kérdés, mik az itteni nevelés tárgyi és személyi követelményei: „mi az-iskola rendeltetése valamennyi növendékére azonosan és melyik növendékének mi-lyen nevelői hatásokra" van szüksége ?" Szerző nem különíti el a kétféle követelményt egymástól. Nem is különíthető el, ha a nevelés céljában rejlő felbonthatatlan egysé-get tartjuk szem előtt: ha nemcsak az- iskola tanulmányi anyagát feldolgozó tanulót nézzük, hanem az egész fejlődő embert, akinek céltudatos, és korszerű alakításai a-célunk. Ennek a nevelésnek azonban sajátos nehézségei vannak, amelyeket szerzőnk az atábbiákban lát meg: . ' ' . Ebbe az iskolafaiba a tanulók legtöbbje, élete legviharosabb korában l é p ő k -kor, amikor látóköre, önértékelése, erkölcsi tájékozódása és a közösségbe való il-leszkedése válságaiban hánykolódik. A nevelő feladata itt az, hogy ebből a sokszo-rosan válságos, állapotából való kibontakozásban segítse, a forrongáson át a megál-, lapodáshoz vezesse a növendéket., A gazdasági középiskola nevelő szándéka azon-ban ott bukkan-rá a legfőbb nehézségre, hogy valóban „darabban lévő", már meg--kezdett munkát Vesz át. A válságokkal küzködő növendéknek azonkívül, jó lenne szabadon érvényesülnie, de ez az iskola céljának középponti, sajátos szempontjába,-a gyakorlatiság követelményébe ütközik. Nagy nehézség végre az-is, hogy. a tanuló-gondolkodásának határozott irányba terelése veszélyezteti a látókör kívánatos. tágu-lását is.: . - • -. ; : ' . . . * • '. ^ . „Ezért kell a gazdasági középiskolát nemcsak a köznevelés,.. hanem az egye- : sek fejlődése szempontjából is nevelő intézménynek tekinteni s munkájának . vala-mennyi részletében a'nevelés elvei szerint folynia". . . . , A nevelés céljának és feladatainak itteni sajátosságait fejti ki szerző tanulmá-nya következő fejezetében. A nevelés. közvetlen célja, a- helyesen kiművelt ember. Ez; itt azzal egészül ki, hogy a kiművelt embernek a gazdasági életbemkell majd mű-veltségét érvényesítenie. Ennek a célnak munkálásában a g a z d a ^ i középiskola nenp az első szakasz, de sokszor nem is az utolsó. Ez. is — akárcsak _ a gimnázium —. „a kiműveltség küszöbéig, vezeti el tanítványait, . de ezek már" rá ' i s lépnek a ' k ü -szöbre". Ezeknek a sajátosságoknak figyelembevételével kell ¡j gazdasági középisko-lának is a nevelés Valamennyi feladatát tudatosan és tervszerűen,-, tehát a nevelés-eszközeinek a feladatok sajátosságaihoz simuló alkalmazásával megoldania, ha meg-: érti és átérzi a nemzetért való Szolgálat erkölcsi jelentőségét, ha tehát a nemzetne-• velés szerveként akar működni. . .. . . . . - • '•••' A nevelés feladatainak és eszközeinek tárgyalásában a. szerző — amint egyéb-f ként a .bevezetéshez adott jegyzetben maga is mondja — lényegében véve Nevelés-tan c. könyvében foglaltakat alkalmazza-a gazdasági középiskolára;"(252—324. ol(l.).: Nem hagyhatjuk említés nélkül a tanulmány gondolatindító értékét, neveléstani p rpb -lémákat felvető, kezdeményező erejét. Elég itt a következőkre utalnunk • (az előfor-j dúlás sorrendjében): Szakiskolát végzett szülők gyermekei a szakiskolákban és a gimnáziumokban,; 84 (17. oíd.) Különféle szaktestülelekben vezető tagok gyermekeinek iskolaválasztása és a szakiskoláról kialakult helyi közvélemény. (21. old.) — A gazdasági élet vezetői-nek iskolai végzettsége. (23. old.) — Az önnevelés szándékának fejlesztése, mint az iskolai nevelés egyik főfeladata. (24. old.) — A tanulók életkorstatisztikája az ipari szak- és középiskolákban. (29. old.) — Lehet-e a serdülés idején határozott szak-irányba terelni a további alakulást törés vagy egyoldalú fejlesztés nélkül? (35. old.) — A tisztán szakirányú vezetés lehet-e eredményes addig, amíg az egyéni mireva-lóság ki nem alakult és az egyénben tudatossá nem vált ? (35. old,) — A gazdasági középiskolai fiúk és leányok hivatásérzete. (37. old.) Még csak ennyit: megítélésünk szerint Imre Sándornak ez a tanulmánya a status nascendi-ben lévő ipari középiskolákkal (de a már meglevő szakiskolákkal és felsőipariskolákkal is) kapcsolatos vonatkozásaiban, szempontjaiban és hatásaiban úttörő és útjelző munka. Pénzes Zoltán. Horváth László Gábor: Konzervativizmus és a modern szellem faarca az angol középiskolában. Vác, Kapisztrán nyomda, 1939. 66 oldal. A szerző nagy fába vágja a fejszéjét: meg akarja találni az angol nevelés titkát, ki akarja vizsgálni, hogy „egy kontinentális szemmel nem tökéletes iskola-rendszer miképen képes az angol világbirodalomnak oly polgárokat nevelni, amilye-nekre fennmaradása érdekében szüksége van.") (4. old.) Vizsgálatának közvetlen tárgyául a középiskolákat választja és abból a felismerésből indulva ki, hogy az angol középiskolának szokatlan erős gyökerei nyúlnak a mult talajába, először is rövid történeti áttekintést ad, az első angol középiskola megalapításától 1900-ig. Ebben a részben jól kidomborodik az angol nevelés két különösen jellemző vonása, a gentleman-eszmény követése és a testi tulajdonságok rendszeres fejlesztésére irá-nyuló törekvés. Ezután azt hisszük, hogy a történeti résznek már vége van, de nem : a szerző még egy rövidke fejezetet szentel a történelemnek, „Az angol középiskola a huszadik században" címmel. Ebben a fejezetben részletesen tárgyalja az 1902-es és 1907-es nevelési törvényeket, amelyek megteremtették az államilag irányított an-gol középiskolát és ismerteti az angol középiskolák szervezetét. Kár, hogy ebbe a fejezetbe nem vette be az újabb fejleményeket, az 1918-as nevelési törvényt, amely igen sokban hozzájárult a középiskola demokratizálásához, az 1926-os Hadow-Reportot, amely ffj, nem-akadémikus középiskolát teremtett és — last not least — az 1939-es évszámmal, de már 1938. végén megjelent Spens-Reportot, amely erős kritikát gyakorolt a középiskolák mostani rendszere felett. (Ezekre vonatkozólag rö-vid felvilágosítást ad cikkem a Nevelésügyi Szemle 1939. évi 7—8. számában: „Az angol nevelés legújabb reformjai.") A könyv gerincét a III. és IV. fejezet teszi k i : különböző címek alatt mindkettő az angol középiskolának egyik különleges fajtájá-val, a nagymultú és még nagyobb társadalmi súlyú, úgynevezett public school\a\ foglalkozik, amelyről a szerzőnek az a véleménye, hogy „az az angol nemzet egyik legdrágább kincse." (34. old.) Négy ilyen public school, Winchester, Eton, Harrow és Rugby rövid jellemzése után ismerteti az ilyenféle iskolákban található értelmi nevelést, majd a testi nevelést és végül hosszasan elidőzik — véleményünk szerint igen helyesen — az erkölcsi nevelés mellett, amelyet először ezen a címen, általá-ban ismertet, azután részeire bont és külön-külön tárgyal. Megkapja a maga feje-zetét a demokráciára való nevelés — ami nem túlságosan nagymértékű ezekben a . lényegileg arisztokratikus iskolákban; sorra kerül a vezetőképességek fej'esztésére 

Imre Sándor : A gazdasági középiskolák része a köznevelésben

http://acta.bibl.u-szeged.hu/53339/1/nev_szem_005_003_004_082-084.pdf

Imre Sándor : A gazdasági középiskolák része a köznevelésben

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged