Márton, I.

Márton I.

University of Szeged

81 Geszti Lajos: Az oktatófilmek módszeres felhasználásáról, Budapest, 1939. Magyarországon a filmmel való oktatás rendszeresen történik, Hazánkon kí-vül alig 2—3 állam van, mely felismerve a szemléltetés legújabb módjának rendkí-vüli jelentőségét központilag szervezte volna meg azt. Az Oktatófilm Kirendeltség szinte mintaszerűen szervezte meg a filmek előállítását, beszerzését, elosztását. Csak így érhettük el, hogy a magyar iskolák közel 250 film közül választhatnak ('hetenként 2-3 filmet mutatnak be intézetenként.), amelynek tekintélyes része honi eszközökkel készült, amelyeknek szövegkönyvét nevelők készítették. Csekély anyagi észközökkel — a tanulók befizette évi 3 pengő filmdíjjal — valósult meg ez a pompás intézmény. Iskoláinkban nagyon kedvelt tanítási segédeszköz lett, a film mint. azt a sta-isztikái kimutatások bizonyítják. Ezért szükségessé vált, hogy módszeres felhaszná-lásukra bővebb útmutatást kapjanak a tanárok. Geszti Lajos az'Oktatófim' Kirendelt-ség megszervezője és igazgatója szakavatott kézzel foglalja össze saját és níások tapasztalatait. Müvében az oktatófilm elméleti fogalmából indul ki; az oktatófilm mód-szeresen elrendezett képanyag, melynek a mozgás sajátos jellemvonása.,Ebből adó-dik a filmet bemutató tanár feladata. Kötelessége a filmes órákra való előkészülés, a film elhelyezése a tanteremben, élőszóval való bekapcsolódás a film pergetése közben, ami által tanítványait pontos megfigyelésre és bíráló nézésre neveli. Á be-mutatás után'feltétlen szükséges a film megbeszélése és a tapasztaltak feljegyzése a naplófüzetbe. Megemlékezik még a szerző a filmek felhasználásáról a nyelvi ok-tatásban. Szerintem különbséget kell tenni az élő-.és holtnyelvek tanítása közt : én az élőnyelvek oktatásában a filmet nemcsak pusztán az idegen föld külső megismer-tetése céljából mutattam be. A látottak egyrészt a könyv anyagát képekben mutatták be. így pl. .Lux-Jheisz olvasókönyvének Hamburg c. olvasmányával kapcsolatban be-mutattam A hamburgi kikötő c. (elég rossz) oktatófilmet. Másrészt a filmen.látottak képezték a következő órákon a beszédgyakorlatok tárgyát, majd dolgozatot is írtunk a film alapján. Ezzel szemben a klasszikus nyelvi órákon a film csupán helyek és tárgyak bemutatására szolgál. Geszti Lajos ellenzi a líangos filmek bevezetését az iskolai oktatásba, Ebben a tekintetben már az az aggodalom jogosult, hogy beszéd-del, ill. zenével kísért film bemutatása esetén a tanulók figyelme meg fog oszlani. Geszti Lajos világosan tárja elénk a filmoktatással kapcsolatos elvi és mód-szeres kérdéseket. Minden oldalról megvilágítja' a felmerült problémákat, példákkal bizonyít, tanácsokat ad, így hasznos útmutatója a filmmel dolgozó tanítóságnak. Erdődi József dr. Vfcsay Lajos: Történelmi Olvasókönyv: (A magyar történelem tanítá-sához.) 2 kötet, 548 oldal, 1940. Szeged, . Erősen problématikus, vájjon a történelem-tanításban alkalmazható-e a szem-léltetés. Pékány István (A történelmi kultúra útja, 1936.) meggyőzően fejtette ki, hogy a mult már természeténél fogva kisiklott kezeink közül: úgy ahogy egykor lejátszó-dott, már vissza nem hozható, szemléletre oda nem állítható. A történelem-tanítás-ban emlegetett szemléltető .eszközök (képek, emléktárgyak stb.) voltaképen csak em-lékeztetők vagy kegyelet ébresztők, de semmiképen sem szolgálják á mult szemlél-tetését. Szemléletet kelthetnének a filmek, ha egyáltalán lehetséges volna a . jelentős történelmi mozzanatokat mesterkéltség, beállítottság nélkül filmre venni. A történelem-tanár a szemléltetés helyett inkább a képzeletre igyekszik hatni; a képzelet megindításával, rekonstruáló erejével éri e! azt, amit a szemléltetés a ter-mészettudományokban : az élménykeltést. Mondanom sem kell, hogy az élménykeltés 82 föeszköze a tanár művészi előadása. Két igen fontos segédeszköz egészíti ki azon-ban az előadást: a történelmi forrásmunkák olvastatása és a föríénelmi regények és drámák szemelvényekben való bemutatása. Már a forrásmunkák (természetesen gondos szemelvényekre gondolok) eleven-séget, színt visznek a tanuló korszemléletébe, tükrözik a korszellemet, egyszóval életközelséget nyújtanak s így az é ményszeröséget nagyban segitik. A történelmi re-gények és drámák még ennél is többet jelentenek. A művészet csodálátos megeleve-nitő erejét állítják a történelmi élménykeltés szolgálatába. A művész teremtő képze-lete elénkvarázsolja a letűnt korok nyüzsgő életét, a történelem nagy hősei szinte kilépnek sírjukból és mintegy szemeink előtt vívják meg bátor harcukat a közösség érdekében. A nagy egyéniségeknek micsoda szuggesztív ereje árad egyik-másik tör-ténelmi regényből 1 De ahogy a történelmi forrás-szemelvényeknél nagyon vigyáznunk kell a ki-válogatásra : pártszenvedélytöl elvakult vagy szűk látókörű szerzők művei nem szol-gálják a helyes élménykeltést, éppúgy tehetségtelen, felületes vagy tendenciózus re-gényírók olvastatása is csak zavart, helytelen történet-szemléletet és torz hős-élményt keltenének. A történelem-tanárnak nagyban segítségére vannak az olyan szemelvény-gyűj-temények, amelyek már a gondos kiválogatás fáradságos munkáját elvégezték. A ma-gyar történelemtanítás — sajnos — ilyen kiadásokban nagyon is szűkölködik. A Mika Sándor féle Történelmi Olvasókönyvek értékes forrásgyűjteménye óta (ma már nem kapható) alig történt erre kísérlet. Szépirodalmi szemelvény-kiadásról pedig eddig nem tudok. A fentiek után igazán őszinte örömmel kell fogadnunk Vicsay Lajos úttörő munkáját, amely csak a napokban hagyta el a sajtót Történelmi Olvasókönyv cim-mel. Vicsay két vaskos kötetben több mint ötven szerző műveiből válogatta össze szemelvényeit, s csaknem kizárólag szépirodalmi művek voltak forrásai. Könyvével tehát a művészet élménykeltő erejét kívánta a történelemtanítás szolgálatában állítani. Hangyaszorgalommal és kiváló történelmi érzékkel dolgozott. Gondja volt arra is, hogy a jelentősebb korszakok, nagy egyéniségek sokoldalú megvilágítást kapja-nak. Pl. az országépítő nagy király, Szent István alakját 11 szemelvény jeleníti meg. Az egyes szemelvények nemcsak a regény legjellemzőbb részei, de eléggé bőségesek is, hogy a tanár teljes képet nyerjen a jelenetről vagy eseményről s módjában álljon az előzményeket növendékeivel ismertetni. Legtöbb helyen magyarázatot és értéke-lést is fűz az egyes szemelvényekhez. A szerzőt igaz pedagógiai érzék vezette a válogatásban : általában jeles írók fémjelzett műveiből vette szemelvényeit, de sok helyen bátor felelősségtudattal mel-lőzött igen jelentős írókat is, mert pedagógiai szempontból nem voltak kifogástala-nok, míg felismerte a kevésbbé neves írók igazgyöngyeit is és nem habozott a sze-melvények közé iktatni. Az úttörő munka teljes méltánylása mellett ajánlatos volna a második kiadás-ban (gondolom hamarosan sor kerül reá) Mátyás király és az erdélyi fejedelemség korát több oldalú és bőségesebb szemelvényekkel élményíteni. Sőt kevésbbé jelentős korszakokat — pl. Kún László korát stb. — is helyes volna egy-egy szemelvényben bemutatni. Néhány kiváló regényíró több szemelvényét is szívesen látnánk és külö-| nősen meglep, hogy oly nagy nevű szerző, mint például br. Eötvös József, műveiből egyetlen szemelvény sem található. Célszerű volna a tartalomjegyzékben a ;szerzőt és művének címét is megjelölni, 83 Vicsay Lajos már számos értékes munkával gazdagította történelem pedagó-giai irodalmunkat, most megjelent vaskos könyve is azt mutatja, hógy munkakedve kifogyhatatlan. Minden írását a legnagyobb figyelemmel kisérjük és igen komoly nyereségünknek tekintjük. Márton I. Ur. Juhász Jenő: Magyar nyelvtani óratervek a polgári iskolák számára. II. rész; II. osztály. (Budapest, 1939. 72 1.) Elöljáróban azt írja a szerző: „Egyfelől a szókincsnek gyarapítására, másfelől a régi magyar életnek és a mai népszokásoknak apró képekben való megismertetése végett, de meg mivel az Utasítás is kívánatosnak tartja, szánjunk rá nyelvtani óráink végén három-négy percet a szólások eredetének megbeszélésére." Ezt az ismétlésre szánt 1—8. órára tervezi dr. Juhász Jenő, de ily részleteket egyebütt is gyakran világít meg értő gondossággal. A szólások magyarázata szinte állandó jellegzetessége az óraterveknek, — ez teszi vonzóbbá, élvezetesebbé az anyagot. Magyarorosságra szoktat és vezet; erre bőséges alkalmat talál, ebben kitűnő -érzékű, fáradhatatlan útmutató. Mint óravázlatai első részében, úgy most sem törekedett magának a nyelv-tani anyagnak jelentősebb megújítására: a szókincs gyarapodása módjainak és for-máinak a tanulót jobban foglalkoztató szemléltetésére. Némelyik részben — szó-összetételek s az igenevek ismertetésében — nagy anyagot dolgoz fel. Nagyobb ön-tevékenységre, — a gyakorlati pedagógiában régebben is megközelített cselekvő foglalkoztatásra, önálló érdeklődésre, megfigyelésre — kevés lehetőséget adnak Juhász óravázlatai. A számonkérésre néhány kérdést jelöl meg minden óravázlat elején. Ezek a kérdések nyelvtaniak, nincsenek vonatkozásban olvasmányokkal, fogalmazásokkal. Mindenesetre j i lett volna, ha mutatóba egy-egy számonkérést részleteiben is ki-dolgoz a szerző. Ugyanc ak hasznos lett volna, ha egy-egy házi feladatot is meg-jelöl s a nyelvtani anyag helyesírási szempontú gyakorlására útmutatást ad A szá-monkérés s a házi feladatok íratása célszerűbb módjának megteremtésével ma sok-féleképen próbálkoznak a gyakorlati pedagógusok. Kár, hogy Juhász a fontos prob-lémát ezúttal megkerülte. Az összetett mondatok tárgyalásánál sokhelyt kigyomlálta az elfogadottá vált rosszat, kivetette az egyáltalán nem fontosat. Az alárendelt mondatok általános elő-készítésében találóan vezet rá, hogy a mellékmondattal történt kiegészítés stiláris szempontból sokszor szerencsésebb a mondatrészi kibővítésnél. Kár, hogy az egyes mondatfajok tárgyalásában erre nem tér vissza s ezzel — vagy másegyébbel — nem iparkodik valamit adni a kissé sablonos meghatározásokhoz. Summa summarum: a könyv bőséges értéket, anyagot hoz így is. Újítása, hogy sok teret ad a szólásmódok élvezetes magyarázatának. A szólásmagyarázatokért sokmindent feláldozott. A modern gyermekpszichológiával bensőségesebb kapcsolatot ritkán keresett. László István. Térjék László: Nyelvtanunk-Helyesírásünk. Szeged, 1940. 128. o. Térjék László könyve gyakorlati, szükségleteket akar kielégíteni és ez az egész anyagbeosztásán meglátszik, öntevékenységre akarja a tanulót sarkalni és ezt azzal mozdítja elő, hogy szemléletessé és kézzelfoghatóvá teszi a nyelvtan tényeit. A sok 

Vicsay Lajos : Történelmi olvasókönyv a magyar történelem tanításához : 2. kötet

http://acta.bibl.u-szeged.hu/53242/1/nev_szem_004_003_004_081-083.pdf

Vicsay Lajos : Történelmi olvasókönyv a magyar történelem tanításához : 2. kötet

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged