Vajtai, István

Vajtai István

University of Szeged

215 nyer. Nincs olyan nevelésügyi terepfelvétele, amely mellőzné a gyermeki lélek sajá-tosságait. Lássuk ezután, hogy a nevelői szempont miként érvényesül a szerző egyéb kérdéseket illető gondolataiban. Művének egyébként is főkérdése a tanítóképzés ügye. A tanítóképzés reform-szervezetét ma ellentétesen ítélik meg. A szerző gondolatvezetésének kiindulópontja, mint látni fogjuk, itt is a gyermek, illetőleg az ennek képességeit fejlesztő műhely: a népiskola. Tanítóképzés és népiskola nála Feloldhatatlan egységet alkot, saját sza-vait használva . . . : „Törekvés arra, hogy a tanítóképzésnek a népiskola és a nép-tanító kifejezéseknek megfelelően a nép életéből táplálkozó gyökere legyen". (104.) De nem is lehet ezt józan magyar fővel másként elképzelnünk. Népkultúránk szín-vonala ugyanis — az indokolt realizmus nézőpontjából tekintve — feltűnően alacsony. E könyv különleges értéke az, hogy nem vergődik az agyafúrt teóriák útvesz-tőiben, hanem, az igazi nevelés alapjellegének megfelelően, az elmélet és gyakorlat kölcsönhatásában vizsgálja felvetett kérdéseit. Eszmekeltő gondolatait helyenként annyira átfűti a hivatástudat melegsége, hogy ez alapon művét joggal nevezhetnők a szív pedagógiájának. Végső célként a társadalom, a nemzet világnézeti egységének a megteremtése lebeg szeme előtt. Az idevezető utak és módszerek lehetnek ugyan eltérőek. Találó hasonlattal jellemzi az utak és célok viszonyát a nemzetnevelés egyik nagy gondolkodója, Eötvös: „akik a hegy teteje felé különböző utakon indul-tak el, minél feljebb haladnak, annál közelebb vannak egymáshoz, s a csúcson ke-zet nyújthatnak". A nevelésnek is van — divatos szóval élve — csúcsteljesítménye ahol békés egymásmellettiségben megfér a vallás a nemzet öntudatformáival. Ennek jegyében zárul a szerző gondolatmenete is, amidőn a szellem emelkedettségével hir-deti : „Közelebb Krisztushoz! Közelebb az öntudatos magyarsághoz 1 Közelebb az eszményi magyar élethez 1" Fenti soraimban, magától értetődően, nem végezhettem el e terjedelmes mű részletekbemenő elemzését. Ennélfogva csupán arra törekedtem, hogy ismertessem problematikáját s a feldolgozott anyag gondolatforrásaira derítsek fényt. Ezt annál könnyebben megtehettem, mert a szerző öntudatosan kerülte a kész fogalmak isme-retét feltételező nehézértésű műkifejezéseket s a rendszerek, feltevések alatt áramló valóságot kereste, melyről a mindenkihez szóló, egyszerű stílusművészettel adott számot. Wagner Ferenc. Szántó Lőrinc: Arany János Toldijának iskolai tárgyalása. Különlenyo-mat az Állami Polgári Iskolai Tanarképző Főiskola Gyakorló Iskolájának 1937—38. tanévi Értesítőjéből. Szeged, 1938. 20 oldal. A tanulmány — bevezetésül — röviden és tömören érinti a Toldi tanításának egész problematikáját: melyik osztályban tanítsuk, miként helyezzük el anyagát a tanmenetben, és milyen módszeres elvekalapján tanítsuk? Az első kérdést illetően szerző a későbbi osztályokban való tanítása mellett tör lándzsát, szerintünk is helyesen, hiszen a Toldi nem csak népmese, sőt cselek-ményének lélektani motiváltsága miatt éppen nem az. A Toldi tárgyalásának a meg-szakítását azonban nem tudjuk helyeselni, éppen azért, mert a cselekmény művészi felépítettségét kár megbontani más ismeretek kedvéért. Az egyhuzamb an való tár-gyalás — immanens okokból — csak növekvő feszültségű lehet és kár a már egy-szer szerencsésen megragadott fonalát elejteni és megint visszanyúlni érte. A har-madik pontra vonatkozólag azonban teljesen egyetértünk a szerzővel. A Lehr-féle 216 magyarázatok még ma is adhatnak indítékot, de a tanuló kezébe maga a Toldi való és így kerülni kell mindent, ami a nyelvi és a tárgyi magyarázatokhoz való, inven-ciótlan odatapadást jelenti. A költemény módszeres feldolgozásának elveit, szintén helyeseljük. Külön ér-deme, hogy — énekről-énekre — a házi foglalkoztatás céljából, igen változatos és leleményes írásbeli tételeket közöl. Csak az anyagnak óránkinti elosztásával kap-csolatban vannak bizonyos aggályaink. A Toldi 12 énekét 16 órában tárgyalja, de ebből az utolsó három óra összefoglaló természetű és így egy-egyének érdemleges tárgyalására egy-egy óra jut. Ezt a beosztást mechanikusnak és merevnek tartjuk, főleg azért, mert nem minden ének egyforma fontosságú, illetve egyformán [nehéz. Az első hat éneket a lélektani szempontok bonyolultsága, a főhős belső nehézségei és küzdelmei élesen elválasztják a másik hat ének zajosabb, változatosabb, de kül-söségesebb jellegétől. A Toldi első felével óvatosabban kell bánnunk, mert hiszen Miklós jellembeli tulajdonságai, a testvérek közötti tragikus feszültség, a végzetes gyilkosság, Miklós férfivá érése a nádasban, a kísértés legyőzése és búcsúja belső lélektani okokon alapulnak és itt több idő kell a történet igazi rugóinak megkeres-tetésére, mint a Toldi második felében, ahol Miklósnak már csak külső nehézségei vannak. Mindent összefoglalva, a tanulmányt értékes, céltudatos, mindenképen alapos és hozzáértő munkának tartjuk és minden Toldit-tanitó kartársunknak figyelmébe ajánljuk. Vájtai István. Juhász Jenő dr.: Magyar nyelvtani óratervek a polgári iskolák számára. 1. rész: I. osztály. (Budapest, 1939. 63. 1.) A szerző óravázlataival eszmecserét akar indítani arról, hogyan lehetne a nyelv-tani órákat a tanulók számára „zsúfolt és bonyolult' helyett sokatmondóvá és mégis egyszerűvé, vigasztalanul unalmas helyett pedig derűssé tenni". Találó ötlet sokszor gyarapítja a kis munka értékét, de a szerző törekvése még nem oly erős, hogy meg-állapításait általában mentesíteni tudná a kialakulatlanságtól. „A feltételes módban a cselekvést vagy történést más cselekvésnek vagy történésnek kell megelőznie". (Ta-lán inkább „kellene", hiszen az ige felszólító módban úgy fejezi ki a cselekvést, hogy az nem történik meg, mert valami feltétel hiányzik.) Juhász Jenő dr. óraváz-latának ily megállapításai tárgyi szempontból sem állnak helyt s pedagógiai szem-pontból is kifogásolhatók, mert nem hoznak annyit, hogy a gyermek érdeklődését foglalkoztatnák, a gyermekben az ismeretszerzés tudatát felkeltenék. Már alig van pedagógus, aki vitathatónak tartaná, amit a szerző is vall: „Polgári iskolai tanuló-nak nem a magyar nyelv rendszerét kell tudnia, hanem a fogalmazást, a magyaros beszédet, a helyesírást és magyar anyanyelvének szeretetét kell megtanulnia". Mindez kétségtelen, ám az összefüggések, a stilisztikai előkészítő vonatkozások, a nyelvala-kító — stílusalakító — erők sajátosságainak tetszetős, tanulságos szemléltetésével a a nyelvtan anyagát polgár1 iskolai tanuló számára is természetesebbé, vonzóbbá te-hetnénk. A kezdet kezdetén, az első osztályban is ez lehet a célunk és módunk. Egyébként — valóban példaadó, a szerző dolgozatának gondossága. Figye-lemreméltók a dolgozatcímei s megjegyzései a házi feladatokról, amiket nem a nyelv-tani anyag begyakorlására szán, hanem élményekről és élményszerű, gyermeki szem-léletről-számotadó, valamiben a nyelvtani anyaggal is egybekapcsolódó fogalmazásra. László István. 

Szántó Lőrinc : Arany János Toldijának iskolai tárgyalása

http://acta.bibl.u-szeged.hu/53149/1/nev_szem_003_005_215-216.pdf

Szántó Lőrinc : Arany János Toldijának iskolai tárgyalása

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged