Kemény, Ferenc

Kemény Ferenc

University of Szeged

256 . IRODALOM. Prohászba Lajos : Az oktatás elmélete. Pedagógiai szakkönyvek 2) a köt. Budapest, 1937. 244. lap. A vall. és közokt. minisztérium támogatásával kiadja az Orsz. Középisk. Tanáregyesület. Ára 7 P. 5 Kitűnő fiatal tudósunk ezúttal leereszkedni igyekezett a kiváltságos pedagógiai âmes d'éliíe-eknek fenntartott pedagógiai olymposból a pedagógiai közösség, a „köz-nevelők" szélesebb síkjára, ami nagyjában sikerült, a nélkül, hogy munkájának — amelyet szerényen kísérletnek minősít — szigorúan tudományos jellegén csorbát ej-tett volna. Szerzőnk alaposan ismeri a tárgyának közébe vágó egész német irodal-mat, amelyet valósággal átvilágít, áthat, hogy önálló feldolgozásban tárja az olvasó elé. Tudásának gazdag tárházából valósággal ontja az ismereteket, ami helyenként őt is elragadja, pl. amikor a daimonikus értelmezési árnyalatainak két lapot (93-94) szentel. Érzésünk szerint mulasztást követnénk el, ha beérnők e munka tartalmának hagyományos elismerő szólamokkal tarkított, körített ismertetésével, mert azt tart-juk, hogy a szerzőnek és munkájának kijáró megbecsülés kötelez, sőt feljogosít né-hány igénytelen, szubjektív megjegyzésre. Bizonyos. szubjektivitás kísér és kí-sért ugyanis végzetszerűen minden kritikát, tehát az alábbit is, amely főleg két ten-gely körül forog : a gyakorlat-elmélet és filozófus-pedagógus problémáiban rejlő an-tinómiákban, illetőleg a velük szemben tanúsított ellentétes álláspontban gyökered-zik. Vizsgáljuk meg ezeket külön-külön, lehetőleg a szerző nyilatkozataira való utalás alapján. 1. : Szerintünk kezdetben volt a cselekvés, a tett (gyakorlat), csak utána követ-kezett a gondolat, ige (elmélet), amely amabból sarjadzott és viszont reá visszahatott. Azóta ez a két tevékenység immanens természeténél fogva mintegy zárt körben foly-tonosan hat egymásra. Amikor a létért való küzdelemben az ősember először emelte fel karját, hogy állat, ember ellen védekezzék és megszeresse eledelét, ösztönös,en járt el s merőben gyakorlatot végzett. Csak ennek a kezdetleges mozdulatnak ismét-lésével (gyakorlásával) szerzett tapasztalatok után és segítségükkel talált rá annak módjára, hogy az említett mozgásokat mind jobban végezhesse : ekkor a tudat alatt már valami elmélet-féle derengett benne. Gyakorlat és elmélet tehát egymást támo-gatja : a valóságban, az életben elválaszthatatlanul egybeforr. A gyakorlat adottsá-gokhoz van kötve : ő szolgáltatja az anyagot ; a puszta elmélet ellenben, kézzelfog-ható talaj híján, a gondolkodás légkörében mozog. Az élet nem elmélet és az el-mélet nem élet, Mefisztó szavai szerint : Pajtás, mind szürke elméletünk. S az . élet aranyfája zöld. „Az oktatás elmélete" írójának tehát jártasnak kell lennie .'a gyakorlatban ép úgy mint „Az oktatás gyakorlata" 'szerzőjének az elmélet-ben. Mindkét munkának értéke azon fordul meg, mennyire sikerül a másik tényező számára újabb pozitív indítékokat szolgáltatni. Ebből az elgondolásból vizsgálva könyvünket, nem kaptunk egészen kielégítő választ (1. a szerző fejtegetéseit a 100. és 208. lapon). A gyakorlati szempontnak háttérbe szorulása egyébként kiütközik még könyvünk egyes részeinek aránytalan terjedelmében : a filozófiai fejtegetéseknek túl-tengésére vall pl. az a körülmény, hogy míg az alapfogalmaknak finom elmélettel végzett elemzése 81 lapot vesz igénybe (24—104), addig az oktatás intézményes szervezésére csak 19 lap jut (200—218). 2. Számunkra e munkának legérdekesebb, legtanulságosabb részletei azok, amelyek a filozófia és pedagógia, értsd a filozófus és pedagógus egykettősségének 257. jellemzésére, viszonyára, megnyilatkozására vonatkoznak: régóta vitatott probléma, amelynek megoldásához, bármennyire törekszünk is tárgyilagosságra, mindig bizo-nyos. szubjektivitás tapad. „A pedagógus, olvassuk, ellentétben a filozófussal, az élet-valósággal áll szemben, amely mindig új és változó (95). Ott, ahol a pedagógus a maga lélekformáló tevékenységét valamilyen egészben akarja látni, szükségképen fel kell vennie a filozófus életformáját (97, 98). Szóval: „De ah 1 én bennem két lélek tanyáz", mondja Faust, és e két lélek keverése, helyesebben vegyítése, adagolása körül tér el a szerzőnek és e sorok írójának felfogása, ami már fent a gyakorlat-elmélet problémájának tárgyalása során kitűnt, A különbség az, hogy benne a tárgy-szerető filozófiai magatartás, a Daimon, bennem pedig a pedagógiai alakításvágy, az Eros dominál.1 3. A régi és az új iskola dolgában szerzőnk tárgyilagos álláspontot foglal el: sikerrel cáfolja a régi iskolával szemben hangoztatott vádakat és meggyőzően mu-tatja ki az újítók követelésében rejlő túlzásokat. „Ez a reformpedagógia, írja, leg-elsösorban negatív jellegű, mert mindent, amit a pedagógiai gondolkodás és tapász-talat századok során át kiépített, egyszerűen megtagadott és lerombolni 'igyekezett, mint tévését és hasznavehetetlent (7). Ennek a reformpedagógiának kedvezőtlen ha-tása nálunk is elmaradhatatlan volt (17., 1. még 21., 132. 1.). Mint a középiskolának s főleg az egységes középiskolának kiérdemesült har- -cosa közelről érdekelt a szerzőnek ezirányú állásfoglalása, „Itt is felsorakoztathatók úgymond, az érvek és ellenérvek mind az egységes, mind a differenciált középiskola mellett . , . Legújabb középiskolai törvényünk is ezt (t. i. az egységes középis-. kólát) igyekszik megvalósítani (297)". Ez az „igyekszik" sokat mond. Mi azon • az emlékezetes szaktanácskozáson, amelyen a reáliskolát és a reálgimnáziumot kivé-gezték, a miniszter úr színe előtt fejtettük ki leplezetlenül ellenzéki álláspontunkat, amely szerint ezt a reformot nem tartjuk szerencsésnek, mert geopolitikai, közgaz-dasági és társadalmi szempontból nem felel meg annak, amire nekünk ma szüksé-günk van. Ebben a felfogásunkban az évről-évre súlyosabban jelentkező nehézsé-gek csak megerősítenek.2 4. Még néhány igénytelen megjegyzés. Szerzőnk szerint az oktatásnak viszo-nyát a művelődésnek, illetőleg nevelésnek egyéb formáihoz a 41. lapon szemléltetett szkémával lehetne ábrázolni. Ebben a nevelés foglalja el a legfelsőbb helyet,- alatta szerepel a művelődés, amely ismét két részre tagozódik: közvetlen és közvetett ok-tatásra. Érzésünk szerint helyesebb szkémát nyernénk, ha a felső helyet a művelődés-nek (kultúrának, emberképzésnek) juttatnók, alája pedig egymás mellé helyeznők a nevelést és oktatást. E mellett látszik egyébként érvelni maga a szerző is a 26. és 27. lapon. Szerintünk baj van az alaki képzés hagyományos, de megtévesztő elnevezés körül is: szerzőnk szintén felpanaszolja „az alaki képzés egyoldalú értelmezését" (118) és alkalom adtán „formalizmust, formális képző hatást, lelkihatást" emleget; 1 Ezt a.két sűrűn ismétlődő alapvető tevékenységet Schiller a „Briefe über die ästhetische Erziehung des Menschen" c. értekezésében [meglepő egyszerűséggel Stoff-trieb és Formtrieb elnevezéssel illeti: az előbbi ösztön a múlandó létnek, érzékel-tethető területére vonatkozik, az utóbbi az eszmék alkotta magasabb világra, az örök létre (das ewige Sein). 2 Kornis szerint (1. Eszmények 1.441. 1.): Egy iskolarendszer csak akkor egész-séges, a pszichológia és kultúrpolitika szempontjából csak akkor igazolható, ha mi-nél többfajta tehetségnek ad alkalmat arra, hogy sajátos hajlamait kibontakoztathassa. 258 . az 51—2. lapon szintén az alaki képzés lelki hatásáról, a szellemi erők alakításáról esik szó. Mindezek alapján felvetjük azt a kérdést, vájjon nem lehetne-, kellene-e végre az alaki képzés elnevezést a valóságnak megfelelőbb alakító képzéssel helyet-tesíteni, a formálist a formálóval? 5. Végül elismeréssel kell megemlékeznünk a szerzőnek ama pedagógiai hit-vallásáról, amely az iskola hivatásában döntő tényezőként a tanár személyének jut-tatja a központi helyzetet. Ám ugyanakkor eszményi követelményeket támaszt vele szemben: „Irónia a sekélyességgel szemben?és'segítése a keresőnek, ahogy Sokrates tette; a feladat felemelő voltából eredő büszkeség és benső lelki alázat a fejlődés szentsége előtt, ahogy Fichte vallotta : valóban ez kell hogy legyen, minden tanár-nak, akiben tárgyszeretet és alakításvágy együtt él, legfőbb és örök elve (102)." Vé-gül pegig: „Ha nincs meg a tanárban az igazi alakításvágy, a pedagógiai Eros, amely erre a megértésre és példaadó életre képessé teszi, hiábavaló minden tanterv, módszer és szervezet (432—33)"; és tesszük hozzá a következetesség kedvéért: hiá-bavaló „Az oktatás elmélete" is . . . Szerzőnk ezzel a keserű igazsággal vesz búcsút az olvasótól. Kár, mert félö) hogy pszichikai hatásuk akaratunk ellenére megrendíti fiatal pályatársainknak hiva-tásukba vetett nélkülözhetetlen hitét. Az öreg pedagógus a fiatal tudósnak a lemon-dással határos pesszimizmusával a költőnek a küzdelemre és állhatatos bizakodásra utaló buzdításából merített optimizmusát állítja szembe, amelyet a Faust angyali kara e szavakkal hirdet: Ki éltét buzgva küzdi át, Az Ég azt el nem hagyja. Prohászka könyve mély hatással volt ránk : erős dialektikájával, gondolkodásra késztető és gondolatokat ebresztő fejtegetéseivel, alakító képző erejével és tárgyi is-mereteinek tömegével valóságos kultúrélménnyé fokozódik, amely a lelkiismeretes tanulmányozót az Isten kegyelméből való tanítómester két legszebb, de legritkább erényével fogja megajándékozni .: hivatásbeli ráeszméléssel és nemes belső alázatos-sággal. Kemény Ferenc. „Bevezetés a neveléslélektanba". Irta dr. Várkonyi Hildebrand. Kiadja az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület (Pedagógiai szakkönyvek, 2/b. kötet). Budapest, 1937. — „Az alaki képzés és átvitel kérdése". Irta Várkonyi Hildebrand. A Kath. Középiskolai Tanáregyesület Pedagógiai Könyvtárának VIII. kötete. Budapest 1938. A középiskolai tanáregyesületek népszerű könyvsorozatait színvonaluk emelése és kitűzött céljaik megközelítése szempontjából is nagy mértékben gazdagította Vár-konyi professzor fenti két könyve. A magyar szakirodalomban mind a kettő egye-dülálló és úttörő. Hiánytalanul oldják meg azt a feladatukat, hogy öntudatosabbá tegyék, fejlesszék, gazdagítsák és sikeressé tegyék a magyar középiskolai tanár ne-velői gondolkodását és tevékenységét, amint a kiváló, szerző maga mondja nevelés-lélektana előszavában. Hozzátehetjük, hogy könyvei ezen a feladatkörön túl bőséges utalásokat tárnak az elé az olvasó elé, akit akár a neveléslélektannak, akár a taní-táslélektannak mélyebb rétegekbe lenyúló, sajátos problémái érdekelnének. A min-dennapi nevelő-tanító munka legáltalánosabb alapelveire nézve éppúgy találunk ben-nük gazdag útmutatásokat, mint sok aprólékos és mégis fontos mozzanatára vonat-kozólag. A „Bevezetés a neveléslélektanba" három részből áll. Az elsőben a nevelés-lélektannak, mint tudománynak jogosultságát, feladatail, tárgykörét és módszereit ismerteti ellenmondás nélkül, biztos kézzel vezetett rendszerességgel. Világos ok-

Prohászka Lajos : Az oktatás elmélete

http://acta.bibl.u-szeged.hu/52988/1/nev_szem_002_004_005_006_256-258.pdf

Prohászka Lajos : Az oktatás elmélete

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged