Vajtai, István

Vajtai István

University of Szeged

87 Elhoztuk ide az ország különböző városaiból lelkes szívünk lobogó lángjait , hogy eggyé olvasszuk ezekkel az árva, idegenek közt imbolygó magyar tüzekkel. Hadd nőjjön, ha ta lmasodjék és egyszer ma jd egyetlen fáklyaként égjen minden magyar szív 1 Vájjon sikerült-e ? Megér te t ték-e a munkánkat , sze re te tünke t? Ha ők meg is értettek, de mi lesz azzal a sok-sok árva ja luval , amelyik lassan, észrevétlenül beleolvad egy ide -gen nép testébe . . . Nem, ezt nem engedhet jük 1 Ezt nekünk m e g kell akadályozni , meg is akadályozzuk 1 Harcolunk minden magya r rögért, minden pici magyar lé lekér t ! Kun Júlia, I R O D A L O M Komis Gyula: Széchenyi és a magyar költészet Franklin-Társulat. 1941. A könyv legnagyobb érdemét abban látjuk, hogy úttörő alapossággal állítja bele Széchenyit a reformkor lüktető szellemi világába. Ez a világ hazánkban majd-nem kizárólag az irodalom világát jelentette és így szinte szükségszerű volt Szé-chenyinek az irodalommal való találkozása. De a legbensőbb ok mégis az, hogy Széchenyi a lelke mélyén egy volt az európai és hazai romantika nagy vízionálói-val és életformálóival. Széchenyinek és a magyar irodalomnak a kapcsolata szerves kapcsolat volt — ez világlik ki döntő módon Kornis könyvéből. De nem csak ezért meggyőző a könyv, hanem azért is, mert a lelke mélyén annyira lírai és „képzelődő". Széchenyi elénk állításával sokkal emberibbé és életszerűbbé is teszi, mint amilyen-nek roppant alkotásai magaslatáról látjuk. így azzal is, hogy az ifjú Széchenyi iro-dalmi kísérleteire is rámutat, nem csak érdekes adatokkal szolgál, hanem a belső hajtóerőkre, a lelki rokonság döntő vonásaira mutat rá. Ez teszi annyira érdekessé Széchenyinek a Petőfivel való párhuzamba-állitását is. Ha nem is hatottak egymásra, mégis egymás mellé kell őket álli anunk, ha a forradalmi kor belső képét hiányta-lanul akarjuk megrajzoini. Ezt érezte meg Kornis is és ezért rajzolta meg a két lángeszű „forradalmárt" úgy, hogy a közös szándékok, a közös „láz" tükrében vil-lantatta elénk belső lényegüket. Vajtai István, Vajda Endre : Vörösmarty müvei regékben. Rózsavölgyi és Társa kiadása. A könyv — az „Eger" kivételével — Vörösmarty elbeszélő müveit — és né-hány drámáját adja prózai átírásban az olvasó kezébe. Ezeket az átírt történeteket szerző „regéknek" nevezi, holott'nyilván nem az átírás teszi őket regékké, hanem Vörösmarty sajátos költői alkotásmódja. Szerző „regékben" akarta elénk hozni Vö-rösmarty bizonyos alkotásait, de azt hisszük, hogy a költő eredeti formájában „re-geszerűbbek", mint a prózai átírásban. A prózában „történetté" kopik a „rege" és amit a regében maradéktalanul el tudunk hinni — mert a költő nyelvén' keresztül szinte észrevétlenül kapunk rá a képzelet szárnyaira — azt a „történetben" szegé-nyesnek és — hihetetlennek érezzük. Vörösmarty munkáiban nem a történet fontos hanem az a különös zeneiség, az a sejtelmekben és víziókban kicsapódó líraiság. mely áradatként sodor bennünket tova, úgy, hogy nem törődünk többet semmiféle történettel és meseformálással. A prózai forma épen a legnagyobb képzelődök és 88 eszménykergetők egyikének a lendítő eszközét bontja meg és az átírás épen azt nyesi le Vörösmartyról, ami lírai egyedülvaióságából született meg, ami a szágul-dozót mutatja meg benne és minket is szárnyalásra nógat. Ilyen értelemben kár volt ezt az egyik legnagyobb költőnket épen a szárnyai-tól megfosztani. De szerzőnk mentségére szolgál, hogy a szárny nyesegetést mód-jával csinálta. Nyelve eléggé Vörösmarty világához szobott és ha — ami természe-tes —, az eredeti izeit nem tudja is pótolni, talán mégis felkelti a vágyat' az igazi Vörösmarty után. Vajtai István. Kádár László: A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tá jnevei 24 oldal -f- Magyarország tá ja inak térképe. Budapest, 1941. (A magyar táj- és népismeret könyvtára.) A földgolyó tágasságából a magyar tájak kicsiny tereire, a világmindenség kozmikus jelenségeiből a hazai föld természeti-emberi kölcsönhatásaira korlátozódó érdeklődés korunk geográfiai irányzata. A nagy és átfogó munkák készítésének meddő, Kísérletező korszaka elmúlt: egyre jobban érdekel a „séta bölcsőhelyem körül'', de itt aztán a jelen és mult olyan gazdag értékleltára fogad, amely kárpó-tol a szűkre mért térért és akkora erővel kapaszkodhatunk meg a rögben, mely a régi látszat-eredmények helyett — idővel — bizonyára hasonlíthatatlanul mélyebb erkölcsi és tudományos eredményekre fog vezetni. Egyelőre az alapoknál tartunk. Fundamentumot kell lerakni az újs értelmezésű tájföldrajz számára, s kétszólamú, de azonos célokat vigyázó munka folyik a föld-rajz és néprajz területén. A geográfia a természeti erőket kutatja fel, melyek ősi fokon a táj életét, irányították, megszabták s formálják ma is, — a néprajz táji alapon keresi a földet megülő ember gondolat- és érzésvilágának, gazdálkodásának, mun-kájának kifejezéseit. Tagadhatatlan, hogy hazai vonatkozásban a néprajz jár előbb sőt ez a tudomány veri a hidat is a földrajz számára, mikor etnikai csoportokba vidékek életközösségébe fogja az embert. Kétszeres öröm, mikor az azonos cél — hazánk életegységeinek igazi megismerése — felé haladó két tudomány találkozik» mikor olyan munkát láthatunk, mely a kísérletek, hipotézisek halmazából kiemel-kedve a hazai táj és ember biztos talapzatába épült. Ilyen munka Kádár László dolgozata. Földrajzi nyomon elindulva veti fel a kérdést: mit jelent a magyar em-ber számára a táj ? Nagy körültekintéssel válogatja a fogalmakat, a szavak útvesz-tőjében geográfiai érzékével megtalálja mindig a helyes ösvényt s óvakodik a tudo-mány skatulyázó módszerével merevvé tenni azt az életteljes, csupán összes érzék-szerveinken felül még lelkünkkel is befogadható komplexust, melyet a táj tartalmi-lag jelent. Fortiter in re, suaviter in modo, — ez Kádár jellegzetes módszere: gon-dos ecseteléssel tisztázza a táj lényegét, individuális voltát, életközelségét, a magyar ember és a táj kapcsolatát, a koncentrikus tájelhelyezkedést, de nem zárja le a fej-tegetéseket, nem teszi holttá a fogalmakat, hanem rámutat a fokozatos fejlődési le-hetőségekre, egyben arra, ami a tudomány exakt módszereivel már nem is érzékel-hető: a táj élő, szervesen fejlődő, átalakuló, ható és hatásokat befogadó, lelkesítő és lelket kívánó fogalom. Fontos tanulságként állapítja meg Kádár dolgozata, hogy szigorú tájelhatáro-lást végezni lehetetlenség a természetben: a tájak egymásba fonódva, egymást félig elfedve léteznek, de tartalmi jegyeik is változnak úgyannyira, hogy ma esetleg nem is jelenti ugyanazt a földdarabot a név, mint amit jelentett néhányszáz évvel ezelőtt. <* 

Vajda Endre : Vörösmarty Mihály művei regékben

http://acta.bibl.u-szeged.hu/53441/1/nev_szem_006_003_004_087-088.pdf

Vajda Endre : Vörösmarty Mihály művei regékben

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged