Szeghy-Gayer, Veronika

Repository of the Academy's Library

REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229.   SZEGHY-GAYER VERONIKA∗  Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte  Rebekah Klein-Pejšová: Mapping Jewish Loyalties in Interwar Slovakia. Bloomington and Indianapolis, Indiana University Press, 2015.   szlovákiai zsidóság két világháború közötti történetének feltá-rása korántsem számít közkedvelt témaválasztásnak a történé-szek körében. A szakirodalom túlnyomó része a holokausztra vagy a szlovák antiszemitizmus kérdésére összpontosít,1 s összességében kevés az olyan munka, amely arra keresné a választ, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a szlovákiai zsidóság 1938 előtt. Kovács Éva kassai vonatkozású értekezése mellett2 eddig csak Ješajahu A. Jelínek kísérelt meg ezzel a korszakkal (is) foglalkozó, összefoglaló jellegű munkát készíteni, ez viszont meglehetősen szlovák nézőpon-túra sikeredett.3 Ráadásul az évről évre megjelenő zsidó helytörténeti monográfiák színvonala is rendkívül hullámzó ahhoz, hogy kijelent-hessük: elkészültek az alapkutatások a témában. Az alábbiakban egy olyan műre kívánom felhívni a figyelmet, amely egyértelműen ki-emelkedik a legfrissebb szlovákiai zsidó tematikájú munkák sorából.                                                           ∗ A szerző az MTA TK Kisebbségkutató Intézet tudományos segédmunkatársa, E-mail: gayer.veronika@tk.mta.hu  1 Itt mindenképpen érdemes Miloslav Szabó kiváló munkáját megemlíteni. Sza-bó, Miroslav: Od slov k činom. Slovenské národné hnutie a antisemitizmus (1875–1922). Bratislava, Kalligram, 2014.  2 Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918–1938). Somorja – Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004.  3 Jelinek, Ješajahu A.: Dávidova hviezda pod Tatrami. Židia na Slovensku v 20. storočí. Praha, Ipeľ, 2009.  A 224 SZEGHY-GAYER VERONIKA REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. Rebekah Klein-Pejšová amerikai történész 2015-ben megjelent kis-monográfiája éppen a két világháború közötti korszakkal kapcsolat-ban próbált új kutatási eredményeket felszínre hozni. A szerző különböző aspektusokból (népszámlálások, parlamenti választások, az I. világháború emlékezete, zsidó építészet, a szlovák zsidók mozgalma stb.) vizsgálta meg, hogy milyen folyamat ered-ményeképpen vált az egykori felvidéki zsidóság nagy többsége Csehszlovákiához lojális állampolgárrá 1918 után. A zsidó irányvál-tás (Jewish reorientation), a zsidóságnak az államhoz való viszonyá-nak átalakulása, politikai lojalitásának áttevődése egyik államból a másikba, s ennek a folyamatnak a mikéntje tehát a mű központi kér-désfeltevése. Fontos módszertani döntésnek tartom, hogy a Purdue Egyetemen oktató történész nem az identitást vagy a nemzeti hovatartozás kér-dését, hanem a lojalitás fogalmát helyezte műve középpontjába, s a lojalitás mérése révén igyekezett a nemzethez való tartozás problé-máit is megérteni. Szerinte a zsidóság állam iránti egyéni és kollektív lojalitása, s az ennek a kialakítására irányuló stratégiák kulcsfontos-ságúak a zsidó közösségek fejlődésének megértésében, hiszen a lojalitás megteremtődése során a zsidóság a biztonságot, a jólétet, a haladást, összességében tehát a túlélés lehetőségeit igyekszik biztosí-tani a maga számára.4  A szerző nagyrészt Jelínek megállapításaival vitatkozik, nem ért ugyanis egyet azzal, hogy a szlovákiai zsidóság a két világháború közötti korszakban vizsgálható volna valamiféle önálló csoportként.5 Sokkal inkább amellett érvel, hogy a szlovákiai zsidóság létrejötte nem egyik napról a másikra történt, hanem mindez a birodalomból nemzetállammá alakulás bonyolult folyamatához köthető. Ráadásul az általa szlovák zsidóságként (Slovak Jews) leírt közösségre – me-lyet a magyar nyelvben talán a „szlovákiai zsidóság” fordítás ad vissza legjobban –, egy magát földrajzilag, s nem elsősorban nemzeti szempontból körülhatárolható társadalmi csoportként tekint. Min-dezzel párhuzamosan – és Jelínekkel szembemenve – azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy a zsidóságon belüli törésvonalak ugyanolyan erősek voltak, mint a zsidóság és más nemzetiségek, etnikai-vallási csoportok közti választóvonalak. Munkája célkitűzéseiben egyébként                                                           4  3. 5  17. Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 225 REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. a nem-zsidó társadalom zsidósághoz való viszonyának bemutatását is ígéri, bár ez a könyvet végigolvasva inkább csak a Szlovákiában többséget alkotó szlovákság tekintetében valósult meg. A szerző félmondatban intézi el a magyar zsidók mozgalmának bemutatását, a szlovákiai németség és a zsidóság kapcsolatáról pedig csak annyit tudunk meg, hogy a zsidóság egy része a német nyelvet részesítette előnyben.  A két világháború közötti Csehszlovákiát érintő társadalomtörté-neti kutatásokban gyakran használt rendőrségi jelentések alkotják a történész alapforrásait. Mindez érthető, hiszen a szerző az állam szemszögéből, nagyrészt rendőrségi ügyiratok, állami hivatalnoki és a csehszlovák állameszméhez hű szakértői vélemények feldolgozása révén, nem pedig kiválasztott elitcsoportokon keresztül kívánja be-mutatni a zsidók lojalitásának alakulását. A korabeli kormánypárti sajtó szisztematikus feltárásáról azonban nem beszélhetünk. A nép-számlálásokról szóló szakértői viták és a rendőrségi akták segítségé-vel inkább folyamatokat elemez, s rövidebb esettanulmányokat állít egymás mellé. A kötet öt tematikus, bár egyúttal időrendben is haladó fejezetre oszlik. Az első fejezetben Magyarország történetéről olvashatunk dióhéjban, majd Csehszlovákia megalakulásának folyamatát követi nyomon a szerző. A hangsúly itt elsősorban a szlovák társadalomra tevődik. A szerző részletesen bemutatja a zsidóságnak a magyar nemzetépítésben játszott kulcsszerepét a felvidéki régióban, amely egy kibékíthetetlen szlovák–zsidó viszonyt eredményezett. A szlo-vákság szemében a zsidók lettek a fő magyarosítók, az őket elnyomó rendszer képviselői a dualizmus időszakában, ezért Csehszlovákia megalakulása után a szlovák nemzeti elit a zsidó befolyás csökkené-sét szerette volna látni, s továbbra is idegenként tekintett a zsidókra. Mindebből kifolyólag a Szlovák-zsidók Mozgalom (korabeli hivata-los nevén: Sväz Slovenských Židov) is összességében sikertelen maradt, ahogy ezt a következtetést a szerző már a kötet első fejezeté-ben levonja. Az első lépést, amely a szerző szerint a szlovákiai zsidók közti szolidaritásérzést erősítette, s ezáltal a szlovákiai zsidóság új, területi alapú hovatartozástudatát is megalapozta, az I. világháború utáni zsidó menekültkérdés és a zsidó önsegélyező programok jelentették. Mindeközben a szerző azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy az államfordulat élménye igencsak keserű tapasztalatot jelentett a zsi-226 SZEGHY-GAYER VERONIKA REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. dóság számára, hiszen 1918–1919 fordulóján szinte minden városban kirabolták vagy bántalmazták a zsidó kereskedőket, sőt ahogy arra a történész meglepő módon nem tért ki, a Sáros vármegyei Nagyvité-zen egy zsidó családot ki is végeztek a csehszlovák katonák ebben a zűrzavaros időszakban.6 Ezért a szlovákiai zsidóság közvetlenül Csehszlovákia megalakulása utána saját érdekvédelmének és önvé-delmének a megszervezésére kényszerült. Ugyanilyen problémát jelentett a Galícia területéről érkező zsidó menekültáradat az I. vi-lágháború utáni években. 1921 közepéig mintegy tízezer zsidó tar-tózkodott Szlovákia területén, ebből csak Bártfa környékén mintegy 2400 fő, de nagyszámú menekültet helyeztek el Pozsonyban is. Az első fejezetet a kötet egyik legalaposabb elemzése követi a csehszlovák állam által bevezetett zsidó nemzetiségi kategóriáról, melyet Klein-Pejšová olyan politikai eszközként értelmez, amely a domináns csehszlovák nemzetiségnek kedvezett, s amelynek az volt a kifejezett célja, hogy Csehországban a német, Szlovákia területén pedig a magyar kisebbség számát csökkentse.7 Jozef Mráz, a Cseh-szlovák Statisztikai Hivatal egyik szakértőe javaslatának ismerteté-sével indul a fejezet, aki a nemzetiséget egy belső meggyőződésként definiálta, függetlenítve azt az anyanyelvtől. Ezután a szerző végig-követi, hogy milyen viták során jutottak el odáig Csehszlovákiában, hogy a nemzetiség fogalmát a nyelvi és kulturális értelmezésből egy etnikai-faji irányba csúsztassák el. Mindeközben a szerző arra az ellentmondásra is rámutat, hogy noha a népszámlálások során a nemzetiségre kérdeztek rá, a nemzetiségi bevallás alapján érvényesí-tették a kisebbségek nyelvhasználati jogait ott, ahol arányuk legalább a 20%-ot elérte. A történész összességében arra jut, hogy a zsidó nemzetiségi kategória a nemzeti konfliktusok és elvárások kereszttü-zében egyfajta neutrális stratégiát jelentett a szlovákiai zsidóság számára, amellyel az államhoz való lojalitásukat is kifejezték, s amelynek révén legkevésbé konfrontálódtak a többi nemzetiséggel. Ugyanitt a szerző az 1920-as csehszlovák parlamenti választások kapcsán a zsidók politikai önszerveződéséről is beiktatott egy alfeje-zetet. A Zsidópárt politikáját túlnyomórészt cionista vállalkozásnak                                                           6 Erről az egyedülállóan durva mészárlásról lásd: Szabó, Miloslav: „Rabovačky“ v závere prvej svetovej vojny a ich ohlas na medzivojnovom Slovensku. In: Forum Historiae. 2015, 2. szám, 35–55. 7  61. Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 227 REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. tartja, amely folyamatosan azzal küzdött, hogy megszerezze a szlo-vákiai ortodoxia támogatását.8 Ezt követően olvashatunk két, esettanulmányokat felsorakoztató fejezetet, melyben a szerző arra hoz példákat, hogy milyen politikai és társadalmi kontextusokban kérdőjeleződött meg a zsidók állam iránti lojalitása. Vitathatta ezt maga az állam, egy másik nemzetiségi csoport, vagy akár az egyes zsidó csoportok között is felmerülhettek ezzel kapcsolatos konfliktusok. A pozsonyi Hugo Roth, aki a népsze-rűtlen szlovák zsidó mozgalom élén állt, jó példa arra, hogy a szlo-vák asszimilációpárti, nagyrészt pozsonyi értelmiségi mennyire elha-tárolta magát a cionisták törekvéseitől. Samuel Funk pozsonyi neo-lóg rabbit pedig nem maga az állam, hanem a cionisták vádolták meg magyar irredentizmussal. Végül a mai Dohány utcai tömb részeként 1931-re elkészült I. világháborús emlékmű, a Hősök templomának kérdését mutatja be a szerző. Az építkezés jó alkalmat jelentett a csehszlovák hatóságok számára, hogy a szlovákiai zsidóság Magya-rország iránti lojalitását mérje. A zsidó közösségek nagy része ugya-nakkor visszautasította az emlékműállításban való részvételt. Mindezekből az esetekből kissé kilóg az a rövid alfejezet, amely a két világháború közötti szlovákiai zsinagóga-építészettel foglalko-zik, s amelyet a szerző a másodlagos szakirodalom alapján állított össze. Külön említésre kerül Losonc és Kassa új neológ zsinagógái-nak felépítése, amely a szerző olvasatában szintén az új területi hovatartozástudat megerősítését szolgálta, bár a történész többi elemzésével ellentétben itt semmilyen narratív forrást, korabeli vé-leményt nem szólaltat meg, így a kérdés érintése több szempontból is kilóg a lojalitás megkérdőjeleződését tárgyaló fejezetből. A kötet negyedik részében a szerző alapvetően már az 1930-as évek tendenciáit vázolja fel, s megállapítja, hogy a zsidó nemzetiség kategória csak az 1920-as években tudott neutrális, konfliktusmente-sítő eszközként működni. Mivel szándékoltan a csehek és a többi nemzetiségi közé állította a zsidóságot, ezzel végérvényesen a több-ségi szlovák társadalommal is szembehelyezte, amellett, hogy a magyar kisebbségről pedig leválasztotta.9 Mindezzel kapcsolatban a szerző kitér a szlovák autonomista mozgalomra, az 1930-as nép-számlálás eredményeire és annak nyelvhasználatbeli következmé-                                                          8  62. 9 118. 228 SZEGHY-GAYER VERONIKA REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. nyeire, Hitler hatalomra kerülésének csehszlovákiai visszhangjára, például a zsidóság német termékekkel szembeni bojkottjára, s arra a felismerésre, hogy onnantól kezdve a zsidóság sorsa Csehszlovákia fennmaradásától függött. A magam részéről hiányolom a Rothermere-akció szlovákiai zsi-dó visszhangjának, reakcióinak a bemutatását, amely véleményem szerint fontos momentum volt a zsidók Csehszlovákiához való lojali-tásának kifejeződésében, s ezt éppen a történész által vizsgált pozso-nyi anyagokból lehetett volna kiválóan rekonstruálni. Ugyanígy hiányzik a kötetből a szlovákiai zsidóságnak a magyar revízióhoz való viszonya, az 1938-as év változásaira adott reakciója, ezzel szemben, vagy e helyett főként csak a szlovák autonomista mozga-lomról és annak nyíltan zsidóellenes éléről olvashatunk bővebben.  Néhány észrevételt a felhasznált szakirodalommal és forrás-anyaggal kapcsolatban is tennünk kell. Klein-Pejšová Kovács Évá-nak csak az interjúira hivatkozik, a 2004-ben megjelent kötetét látha-tóan nem ismeri a szerző. Ez azért lényeges, mert Kovács a választói magatartás vizsgálata révén maga is arra jutott, hogy a népszámlálási eredmények nem a nemzetiségi hovatartozást, hanem sokkal inkább az államhoz való lojalitás mértékét jelzik. Tehát a szociológus maga is a hajlott a lojalitás előtérbe helyezésére, s erre az amerikai szerző-nő egyáltalán nem reflektált. Ugyanígy teljesen ismeretlen maradt számára Koral Álmos Zsidók válaszúton című röpirata is, amely az általa kutatott kérdésnek az egyik első korabeli kulcsdokumentu-ma.10 Miközben Kovács Éva interjúit hosszan idézi,11 melyek köztu-dottan csak Kassára vonatkoznak, addig a szlovákiai zsidó memoár-irodalom, a szlovák, magyar vagy héber nyelven az elmúlt évtizedek során megjelent visszaemlékezések teljesen kimaradtak a szerző forrásjegyzékéből és szakirodalmi repertoárjából. Ez főként azért kelthet hiányérzetet az olvasóban, mert a szerző egy összszlovákiai kép felvázolására törekszik, még sincs rálátása a téma sokrétű szlo-vák és magyar nyelvű forrásaira. Műve minden kritikusabb meg-jegyzésem ellenére, a Zsidók Kárpátalján című kötettel12 és Kateřina                                                           10 Koral Álmos [Komlós Aladár]: Zsidók a válaszúton. Prešov, Minerva Nyomda, 1920. 11  Pl. 88–91. 12 Bányai Viktóra – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig. Budapest, Aposztróf, 2013. Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 229 REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. Čapková csehországi zsidóságot bemutató munkájával13 együtt a csehszlovákiai zsidósággal foglalkozó szakirodalom egyik fontos hivatkozási pontja lesz, amely inspirálóan fog hatni az állampolgári lojalitás témájában kutató történészre.                                                            13 Čapková, Kateřina: Češi, Němci, Židé? Národní identita Židů v Čechách 1918–1938. Praha, Litomyšl–Paseka, 2005. 

Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte

http://real.mtak.hu/73264/1/kleinpejsova_review_published.pdf

Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library