Tények és szempontok a 2014-2020 közötti KAP reformjához

Abstract

Az Európai Unió 2013-2020 közötti költségvetésének az elfogadásáig a költségvetés és ezen belül a Közös Agrárpolitika reformjához komoly vitákra van szükség. Jelen tanulmány ehhez a vitához kíván hozzájárulni elsősorban a KAP-ra koncentrálva, ugyanakkor a mellett érvelve, hogy az Unió jövőbeni költségvetésének a talpköve az Unió erősítése, a perspektíva, a célok és az eszközök összhangja, a bölcs mérlegelés legyen. Mindjárt a tanulmányunk elején kijelenthetjük, hogy Magyarországnak érdeke az erős Európai Unió, ezért az ebbe az irányba mutató törekvések is fontosak számunkra. Ugyanakkor érdekünk az is, hogy gondolatainkat, sajátosságainkat megismertessük az Unió tagjaival, problémáink, céljaink megoldására az Uniót is erősítő javaslatokat tegyünk. Érdekeltek vagyunk a következetes és erős Közös Agrárpolitikában is, meggyőződésünk, hogy az Unió – természetesen sok más dolog mellett – közös agrárpolitika nélkül nem tudná betölteni szerepét, célját. Azzal próbálunk hozzájárulni a vitához, hogy megkísérelünk felvázolni néhány olyan, általunk fontosnak tartott érvet, szempontot, amely a jövőben, a belátható időtávban meghatározóan fontos lehet az agrárpolitikai célok és eszközök meghatározása során. Az Unió költségvetése, elsősorban a KAP reformja már eddig is számtalan fórumon gerjesztett vitát. Érthető a fokozott figyelem, hisz az uniós torta legnagyobb szeletéről van szó, számos tagállam komoly mértékű változtatást, újraelosztást sürget. Az elmúlt időszak változásai, a világban végbemenő globális folyamatok, az Unió fejlődése egyaránt indokolják és erősítik a reformok szükségességét. A KAP kifizetések jelentős részt támogatási jogosultságok alapján képzett nemzeti borítékok, amit sokkal inkább a múltbéli kifizetések határoznak meg, mint az időközben megváltozott körülményekből fakadó célok és feladatok. Nem lesz könnyű feladat értékeink megőrzése, az új kihívásoknak való megfeleltetés és a tagállamok – eltérő adottságokból is fakadó – érdekeltéréseinek jelentős reformok mentén történő összehangolása. A költségvetés és így a KAP érdemi reformjának feltétele, hogy az Unió elkövetkező tíz évének világos és meggyőző legyen a perspektívája. A közös célok mindenki számára értéket képviseljenek, és az egyes tagországok sajátos problémáinak a megoldása is az Uniót erősítse. A célokhoz rendelhető források meghatározása során az előttünk álló tízévnyi fejlődésnek a számszerűsíthető eredményeit alapul kell venni. E tekintetben nem az a legfontosabb kiindulási alap, hogy egyes költségvetési szeleteket csökkentsünk vagy növeljünk, hanem az, hogy reális célmeghatározás mentén a cél eléréséhez szükséges eszközöket meghatározzuk. Bevezetés AKI 6 Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarország érdekérvényesítési ereje jóval gyengébb, mint a meghatározó gazdasági erővel rendelkező tagországoké, ezért akár jelentős kompromisszumokra is fel kell készülnünk, amelyek alternatíváit szintén igyekszünk felvázolni. Ezen alternatívák részletes kidolgozását, a lehetséges változatok modellezését az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztálya még ebben az évben elvégzi. Ahhoz, hogy egy jövőbeni agrárpolitikáról és annak költségvetéséről érdemben beszélhessünk, több irányból is meg kell közelítenünk témánkat. Az alapos elemzéshez szükséges a történeti sík vizsgálata, tehát az Európai Unió történetének, pénzügyi reformjainak és az elmúlt évtizedeknek a rövid áttekintése, értékelése. Ezáltal válik ugyanis érthetővé a jelenlegi rendszer, annak minden korlátozó tényezőjével egyetemben. Ugyanilyen fontos azon legfontosabb tényezők számbavétele, amelyek hatást gyakorolhatnak egy jövőbeni KAP-ra és az EU-ra. Ezen legfontosabb hatóerőket, így például a klímaváltozást, a környezet megóvásának és a vidékfejlesztésnek az Uniós igényét, az energiabiztonság és a biomassza-hasznosítás kérdéskörét, a WTO követelményeit, a versenyképesség és fenntartható fejlődés ügyét is érintjük, bár természetesen nem tudjuk részletesen bemutatni. Egy a KAP jövőjéről szóló munka nem lehet teljes, ha nem tekint körbe a világban, egyrészt hogy felmérje a versenytársak hasonló politikáit, másrészt hogy akár példát is merítsen ezen agrárpolitikákból. Ez indokolja az Egyesült Államok és az Európai Unió agrárkiadásai vázlatos összehasonlítását, amivel a mezőgazdaság Egyesült Államokon belüli fontosságának a bemutatása mellett a finanszírozás felfogásában, a célok megközelítésében meglévő különbségekre kívánjuk felhívni a figyelmet. A jövőbeli agrárpolitika kialakításához szervesen hozzá kell tartozzon a jelenlegi agrárpolitika áttekintése – nem csak európai, de magyar szemmel is. Ennek megfelelően külön fejezetet szentelünk az EU keleti bővítése utáni KAP-nak. Itt sem törekedtünk teljességre, hiszen a rendelkezésre álló információ, adathalmaz mennyisége óriási, ezek teljes feldolgozására, bemutatására sem a rendelkezésünkre álló szűkös kapacitás, sem pedig a terjedelmük miatt nem vállalkozhattunk. A 10, illetve 12 újonnan csatlakozott tagország – köztük Magyarország – csatlakozása óta eltelt időszak, figyelembe véve, hogy az elmúlt két év a gazdasági, pénzügyi válság kényszerintézkedéseivel telt, átfogó értékeléshez igen kevés. Ennyi idő nem elegendő egy olyan történelmi léptékű és jelentőségű folyamat minősítéséhez, mint amilyen az Európai Unió bővítése. Ugyanakkor az Uniós szintű adatok is csak 2007, 2008-ig állnak rendelkezésre, egyes esetekben csak 2006. évi adatok lelhetők fel. Így bár határozottan kitapintható az Unió jelentősége a válság időszakában is, csak néhány, általunk fontosnak vélt szeletét mutatjuk be az elmúlt 5-6 év változásainak. Nem tekintettük feladatunknak az elmúlt néhány év előzőek alapján történő minősítését sem. Az új Közös Agrárpolitika az EU mind a 27 tagállamára vonatkozni fog, és csak a tagállamok egyetértésével születhet meg. Ezért fontos megvizsgálnunk az Unió tagországainak a véleményét, amely a 2008-ban a 2014-2020 közötti időszak költségvetésére vonatkozó vita elindulása óta folyamatosan változott és ma is változik. A kezdeti bizonytalan és egymástól helyenként szélsőségesen távol álló vélemények helyenként mintha közelednének egymáshoz. Ezek a vélemények azonban még mindig inkább fakadnak az egyes tagállamok érdekeinek lehető legnagyobb mértékű érvényesítésére való törekvésekből, mint az Unió jövőbeni lehetséges fejlődése érdekében, kompromiszszumok mentén hozandó intézkedésekről. A tagországok politikai és szakmai műhelyeiben eddig készült anyagok bemutatása, összegzése és értékelése erőnket meghaladó feladat, nagyon rövid bemutatásuktól azonban nem tekinthetünk el