Glaub, Teodóra

Komócsi, Sándor

Molnár, Gábor

Szabó, Erzsébet

Molnár Gábor

Komócsi Sándor

Szabó Erzsébet

Glaub Teodóra

University of Szeged

- 183 -TAPASZTALATAINK DEPRESSIÓS BETEGEK ADATAINAK SZÁMÍTÓGÉPES FELDOLGO-ZÁSÁBAN Molnár Gábor, Komócsi Sándor, Szabó Erzsébet, Glaub Teodóra DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinika, BIOGAL Gyógyszergyár Az általános orvoslásban egy diagnosztikus egység azokat a be-tegségeket foglalja össze, amelyeknek etiolőgiája, tüneti képe, kór-lefolyása, prognózisa, terápiája azonos. A klinikai diagnózis bizo-nyítását laboratóriumi, röntgen, esetleg szövettani leletek segitik és a betegségegységre jellemző kórbonctani elváltozások észlelhetők. A psychiátriai kórképekben jellemző kórbonctani ill. laboratóriumi le-letek nincsenek általában. A diagnózis helyességét a beteg több éves, gyakran egy életen át tartó megfigyelése igazolja. A psychiátriai kór-képek helyes diagnózisa azonban már a betegség kezdetén lényeges, mert ez teszi lehetővé a megfelelő kezelést. A diagnózis felállításának nehézsége miatt nem könnyű a terápiás eredmények megitélése. A psychotrop gyógyszerek klinikai kipróbálása-kor elsősorban a szer tünetekre gyakorolt hatását vizsgálják. Több éves tapasztalat után mérhető fel a gyógyszer hatása a betegség tel-jes kórlefolyására, kölcsönhatására más gyógyszerekkel, a szer ritkább mellékhatásai. Tovább nehezíti az egyes intézmények terápiás eredmé-nyéinek megitélését, hogy a psychés folyamatokat számos biológiai és társadalmi tényező is befolyásolja. Nagyon fontos tehát a beteg éve-kig tartó katamnestikus megfigyelése, és az adatok rendszeres elemzé-se. Vizsgálataink célja a következő volt: 1./ A psychiátriai betegek kórlapjai alapján számitógéppel feldolgoz-ható adatsorok összeállítása. 2./ Megfelelő számitógépes program kialakítása a kórkép diagnosztikai önállóságának ellenőrzése és 3./ a terápiás módszerek hatásosságának megítélésére. 92 endogén depressiós beteg 250 depressiós fázisának adatait dol-goztuk fel. A betegeket három diagnosztikai csoportba osztottuk, me-lyeknek vezető tünete a depressió volt. Az elkülönítést a kórlefolyás biztosította. A monopoláris depressióban csak depressiós fázisok fi-gyelhetők meg, a bipoláris depressióban depressiós és mániás fázisok váltogatják egymást. Az involutiós depressióra jellemző az, hogy a be-tegség az involutió korában kezdődik és nem, vagy alig észlelhetők agyi organicus elváltozásra utaló tünetek. Azt vizsgáltuk, hogy a depressi-ós fázisok tüneti képe és a kórlefolyás alapján elkülönithető-e ez a hárem betegségcsoport. Ez azért lényeges, mert a bipoláris depressió kórlefolyásának kezdetén gyakran csak depressziós fázisok észlelhetők, a mániás fázisok később jelentkeznek. Az is kétséges, hogy az életkor egymagában, ahogy ezt az involutiós depressió esetében definiáltuk, szolgálhat-e diagnosztikai kritériumként. A betegek adatlapjai 100-500 adatot tartalmaztak, egy betegről a maximális információ kb. 2 kbyte volt. Az adatlap első része a beteg nevét ill. sorszámát, születési idejét, képzettségét, foglalkozását, elmebetegség családi előfordulását, a családi állapotra, praemorbid - 184 -személyiségre, korábbi sematikus megbetegedésekre vonatkozó adatokat tartalmazta. Itt tüntettük fel azt a diagnózist is, amit a beteg több éves megfigyelése alapján a vizsgáló állapitott meg. A következő rész egy depressiós fázis tüneti képét és kezelését tartalmazta. Feltün-tettük, hogy a betegség hányadik fázisáról van szó, a megbetegedés-sel egyidöben somaticus megbetegedés, psychés reactiváló ok elofor-dult-e, hány hét telt el a kórkép első tüneteinek megjelenésétől a klinikai felvételig. A tünetlista kb. 40 tünetet tartalmazott. Egy kezelés hosszán egy meghatározott antidepressivum adásának tartamát értettük napokban kifejezve. Ilyen módon a depressiós fázis teljes terápiáját felosztottuk kezelések sorozatára. Minden kezelésnek jelez-tük időtartamát, sorszámát, egyszerű becslő skálával értékeltük a te-rápiás hatást, feltüntettük az-esetleges mellékhatást, valamint az alkalmazott egyéb nem anti'depressziv gyógyszereket. Az adatlapon sze-repelt a teljes kórházi kezelés időtartama is hetekben. Minden depressiós fázist remissió követett. Egyszerű becslő ská-la segitségével értékeltük a beteg psychés állapotát, szociális beil-leszkedését és munkaképességének alakulását. Feltüntettük a remissió hosszát is. Tehát egy adatlap tartalmazta a betegség teljes kórlefolyásának és kezelésének jellemző adatait. A feldolgozásokat EMG-666 asztali számitógéppel végeztük el. A számitógép központi memóriája 8 kbyte volt, háttértárolója mágnes ka-zetta, perifériás egysége: Consul irógép, szalaglyukasztó és olvasó továbbá egy X-Y plotter. A feldolgozó programokat a gép assemblerén irtuk meg. A kazettás egység megbízhatósága igen alacsony, ezért az adatokat lyukszalagon, kódolt formában tároltuk. A blokkokat speciális karakterekkel azono-sítottuk és választottuk el. A számitógép memóriája igen szük az ada-tok mennyiségéhez viszonyitva, igy a feldolgozás alatt a program mel-lett csak egy beteg adatait tudtuk a központi memóriában tárolni. A feldolgozandó kérdéseket kódoltuk és egy összetett logikai kifejezés-ként értékeltük ki az adathalmazon. Egyidejűleg kb. 8-10 kérdéscso-portból átalakitött logikai kifejezés kiértékelésére van elegendő me-móriaterület. A feldolgozó program blokkdiagramjának vázlata az 1. ábrán látható. ' • Lehetőségeinket korlátozta a számítógép szük memóriája, az emiatt szükséges kódolás és a viszonylag hosszú programfutási idő. Ezen okok miatt faktor vagy cluster analízis végzésére nem volt módunk, egyszerű statisztikai eljárások alkalmazására kényszerültünk. A feldolgozás első lépésében az egyes diagnosztikai csoportok-ban összesitettük a betegek minden paraméterét. Ha az egyes depres-siós formák a diagnózis definíciójának valóban megfelelnek, akkor mind tüneteikbén, mind kórlefolyásuk és prognózisuk tekintetében el-térnek egymástól. A psychiátriában megkülönböztetik az etiológiai és pathoplasticus tényezőkét. Az etiológiai faktorok a diagnózist meghatározó összes tulajdonság okai. A pathoplastikus tényezők csak szinezik a klinikai képet, tehát a betegségnek csak néhány jellemvo-nását változtatják meg. Megvizsgáltuk néhány szakmai szempontból lé-nyeges tényező hatását /agysorvadás, hormonális dysfunctiö,, életkor stb./ a klinikai képre. Először két mintás t-próba, Welch-próba, 2 X -próba segitségével megállapítottuk, hogy két-két diagnosztikai csoportba tartozó betegek adatai mely paraméterek tekintetében kü-- 185 -1. ábra lönböztek szignifikánsan. Ezután megnéztük, hogy egy-egy tényező te-kintetében két csoportba osztott betegek adatai miben térnek el egy-mástól. Általában mindegyik általunk vizsgált faktor csak 2-3 tünet előfordulási gyakoriságában okozott változást, tehát módositotta a klinikai képet. Ezzel szemben, amint az a 2. ábrán látható, az egyes depressiós csoportok között számos szignifikáns /s/ különbséget talál-tunk. A diagnosztikai egységre jellemző tulajdonságokat akkor kaptuk meg, ha eltekintettünk azoktól a tünetektől, amelyeket a pathoplasti-kus tényezők befolyásoltak /az ábrán bekarikáztuk ezeket a szignifi-káns eltéréseket/. Látható, hogy a biporalis depressiós csoport több tünet előfordu-lási gyakoriságában és a terápiás hatás tekintetében is szignifikán-san eltér a másik két depressíó formától. A két utóbbi kórkép majdnem teljesen azonos. Az eltérő paraméterek számának aránya az összes para-méterhez számszerűleg is megadja az egyes diagnosztikai kategóriák kö-zötti különbség mértékét. Véleményünk szerint a betegek adatainak egy-szerű statisztikai értékelésével is megbecsülhető az empirikusan kiala-kult diagnosztikai egységek jogossága, különbözőségük mértéke. A patho-plastikus tényezők számát a szakmai szempontok határozzák meg. A mód-szer csak megközelitő eredményt adhat, hiszen feltételeztük, hogy a di-agnózist minden esetben azonos elvek szerint állitották fel. A terápia hatásosságát több mutatóval jellemezhetjük: az egyes kezelésekkel elért psychés javulást mértékével, a kórházi kezelés ide-jével, a remissio tartalmával, a psychés állapot, munkaképesség és szociális beilleszkedés alakulásával a remissio idején. A gyógyitás eredményességének megitélése tehát komplex feladat. Először megvizsgáltuk, hogy az.egyes diagnosztikai csoportokban összesen hány kezelést alkalmaztak. így megkaptuk azt, hogy az egyes csoportokban egy depressiós fázis idején átlagosan hányszor kellett változtatni a terápián. Ezt követően elemeztük a kezelések hatását: - 186 -Depresswk HPrtARIS MOJOPOL/WS MJOUmÖS 2. ábra hány százalékban volt a terápia eredményes, részben eredményes, vagy eredménytelen. A harmadik lépésben megnéztük a konkrét kezelési módok gyakoriságát a hatás szerinti csoportokban. így szürtük ki a hatásta-lannak minősülő gyógyszerkombinációkat. Vizsgáltuk a mellékhatások előfordulási gyakoriságát is. összességében megállapítottuk, hogy a depressió kezelését egyaránt befolyásolja a tüneti kép és a diagnosz-tikai hovatartozás. A terápia eredményességét jellemző paraméterek alakulása nagy mértékben független egymástól, tehát lényeges mindegyi-ket bevonni az elemzésbe. Véleményünk szerint csak a több szempontú adatfeldolgozás teszi lehetővé az egyes gyógyitó intézmények munkájának összehasonlítását. A Hajdú-Bihar megyei Ideggondozóban és a DOTE Ideg- és Elmeklinikán kezelt depressiós betegek terápiás eredményeit hasonlítottuk össze. Lényeges eltérést találtunk a két betegcsoport tüneteinek előfordulá-si gyakoriságában, ami jelentősen befolyásolta mind a terápiás stra-tégiát, mind a kezelés eredményességét. Szeretnénk felhivni a figyelmet a számitógépes adatfeldolgozás néhány egyéb előnyére is. A psychiatriai elméleti kutatás a régi te-rápiás eredményeket uj megvilágításba helyezi a korábban használt gyógyszerek uj hatásmechanizmusainak feltárásával. A régi kórrajzi adatok uj szempontú feldolgozása ezért segitheti az elméleti követ-keztetések helyességének ellenőrzését. Mi a korábban elterjedten használt ópiát származékok hatásosságát elemeztük", melyek iránt az endogén ópiát receptorok felfedezése keltette fel ismét az érdeklő-- 187 -dést. Terápiás effektivitásuk elmaradt a ma használt antidepresszi-vumokétól. A számitógépes adatfeldolgozás alapján lényegében az egyes pa-raméterek közötti összefüggések lehetőségét állapithatjuk meg. E kap-csolatok okainak felderitésére célzott laboratóriumi vizsgálatok szük-ségesek. Tehát a számitógépes adatfeldolgozás uj problémák felvetésé-vel irányithatja a kutatómunkát. Mi összefüggést találtunk a hormoná-lis dysfunctio és a paranoid tünetek gyakorisága között. A laborató-riumi vizsgálatok szerint volt eltérés a paranoid és depressiós in-vulútios betegek hormonalis statusában. Az elmondottak alapján ugy véljük, hogy egy kisszámítógép le-hetőségeit is eredményesen fel lehet használni a psychiatriai bete-gek adatainak feldolgozásában. A Magyarországon is tömeges elterje-dés előtt álló personal computerek megteremtik a hatékonyabb felhasz-nálás feltételeit. A nagyobb memória kapacitással, floppy disces hát-tértárolókkal nagyobb adathalmaz sokrétűbben elemezhető. Olyan mate-matikai módszerek felhasználására is mód nyilik, mint pl. a cluster analizis, melyek alapvetően uj ismereteket nyújtanak. 

Tapasztalataink depressiós betegek adatainak számítógépes feldolgozásában

http://acta.bibl.u-szeged.hu/46050/1/szamtech_orvost_koll_011_183-187.pdf

Tapasztalataink depressiós betegek adatainak számítógépes feldolgozásában

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged