Vatai, Gábor

Vatai Gábor

University of Szeged

 AETAS 25. évf. 2010. 2. szám  206 A visszafoglaló háború költségei   Balogh István: Szabolcs vármegye terhei  a 17. század végén Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. Sorozatszerkesztő: Nagy Ferenc A szöveget gondozta, sajtó alá rendezte és szerkesztette: Kujbusné Mecsei Éva Nyíregyháza, 2008. 170 oldal   „Szabolcs vármegye 17. század végi történe-te – a török hódoltság kialakulása, a sza-badságharcok időszaka, a Habsburg abszo-lutizmus kiépülése – még alig feltárt perió-dusa a feudális kornak.” (7. old.) E hatalmas feladat egy részének bővebb bemutatására vállalkozik az a könyv, amely a 2007-ben elhunyt Balogh István történész befejezet-lenül maradt utolsó kutatási témájának eredményeit teszi közzé, így tisztelegve a tudós munkássága és személye előtt. Balogh István tudományos tevékenysége egészen 1935-ig nyúlik vissza, ekkor védte meg ugyanis bölcsészdoktori disszertációját, amelyben Debrecen városának a Rákóczi szabadságharc ideje alatti hadiszolgáltatá-sait vizsgálta. Ezt követően muzeológusként és levéltárosként több tanulmányban is fog-lalkozott a térség 16–17. századi történel-mével. A jelen kötetben összefoglalt kutatá-sain 2002 óta dolgozott. Az általa használt megyei közgyűlési jegyzőkönyvek vizsgála-tának fontosságát többször is hangsúlyozta, mondván, ezek alapján a vármegye törté-nelme egészen új megvilágításba helyezhe-tő. E könyv munkájának vázlata (amely a levéltár 17. évkönyvében látott napvilágot 2006-ban) és a halála után a levéltár birto-kába került irathagyaték alapján készült. A kötet mind külalakját, mind tartalmát tekintve igényesen szerkesztett, metszetek-kel és képekkel gazdagon illusztrált munka. Szerkezetileg öt részre, négy fejezetre és egy szintén alaposan összeállított forrásjegyzék-re tagolható. Az utóbbiban közölt korabeli levelek közül a magyar nyelvűeket nyomta-tásban, betűhűen olvashatjuk, míg több la-tin nyelvűt képként tettek benne közzé. A négy fejezet a vármegye 1682-től 1690-ig terjedő történelmének egy-egy ki-sebb időszakát tárgyalja. A szerző folyama-tosan a forrásokra támaszkodva, gyakran beszéltetve azokat, ad képet arról, hogy a 17. század végén megindult török elleni vissza-foglaló háborúk milyen súlyos terheket rót-tak a térségre. A mű kronologikusan halad-va sorra veszi a Szabolcs vármegye korabeli viszonyait befolyásoló tényezőket és ezek ismeretében az általuk okozott nehézsége-ket. A közgyűlési jegyzőkönyvekben tétele-sen megtalálható terheket a kötet részlete-sen, a könnyebb átláthatóság végett tábláza-tokba rendezve közli. A repartitio települé-sekre történő lebontásával nagyban hozzá-járul ahhoz, hogy jobban megismerhessük a vármegye gazdasági helyzetét és anyagi tel-jesítőképességét. E nehézségek ismeretében behatóbb képet alkothatunk arról, hogy a visszafoglaló háborúk milyen közvetlen és közvetett hatást gyakoroltak a lakosság éle-tére. Szabolcs vármegye 17. század végi törté-nete jól példázza az ország akkori helyzetét, amely a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom között őrlődve e korszakra telje-sen kimerült. Habár a végeken 1606 óta (az 1663–1664-es hadjárattól eltekintve) „béke” honolt, a század végére a kettős adóztatás terhei, a katonaság folyamatos fosztogatásai miatt komoly nehézségekkel kellett szem-benéznie a lakosságnak. A vitézlő rend egy-re súlyosbodó problémái (amelyeket csak fokoztak az 1671–1672-es redukció intézke-dései) végül a bujdosók mozgalmának ki-alakulásához vezettek, ami további terheket A visszafoglaló háború költségei  Figyelő 207 rótt az országra. A kuruc mozgalom élén Thököly Imre 1683-ra egész országrésznyi terület uraként és török vazallusként hatal-ma csúcsán állt. A könyv első fejezetében Szabolcsra is kiterjedő uralmának 1682-től 1685-ig tartó időszakáról kaphatunk képet. A források rávilágítanak a vármegyére ne-hezedő nyomásra, ami ebben az időben a megsokasodott katonai események hatására kezdett egyre terhesebbé válni. Thököly az utolsó Bécs ellen indítandó oszmán táma-dásra készülve elsőként 1683-ban vetett ki adót Szabolcsra; a beszolgáltatásokon túl pedig felkelésre is felszólította a helyi ne-mességet. A közgyűlési jegyzőkönyvekből, illetve a kongregációhoz intézett fejedelmi levelekből kitűnik, hogy a kuruc vezér több-szöri megrovása után is csak vonakodva tel-jesítették e követeléseit. Az ostromló osz-mán sereg veresége után nem csoda, hogy még kevésbé voltak hajlandók kiszolgálni Thököly igényeit, habár az folyamatosan bi-zonygatta leveleiben, hogy sem a szultán, sem az ő hatalma nem ingott meg, és ko-moly retorzióra számíthat az, aki elpártol tőle. Ezek a fenyegetések nem igazán voltak hatásosak. A munkában felvonultatott for-rások tükrében jól nyomon követhető az a folyamat, aminek során Felső-Magyar-ország ura lassan szinte teljesen elveszítette hatalmi pozícióját és befolyását az ország e területe fölött. Katonai befolyása akkor in-gott meg igazán, amikor Buda sikertelen ostromát követően a császári seregek meg-kezdték a térség megszállását a lázadók ke-zén lévő várak és fontosabb városok elfogla-lásával, s a helyzetet csak súlyosbította az 1684-ben kihirdetett amnesztiarendelet.  A könyv második fejezetében e katonai megszállás időszakának kezdeti szakaszáról (1685. szeptember – 1687. december) ol-vashatunk, amikor két híres (hírhedt) kato-nai parancsnok, Aeneas Caprara és Anton Caraffa irányította a felső-magyarországi vármegyék életét. Habár sokszor hiányosak az ebből az időből fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyvek, Debrecen város feljegyzése-ivel kiegészítve kellőképpen rekonstruálha-tók a kor eseményei. A nagyszámú, Egert és Munkácsot körülzáró és Erdély nyugati te-rületeinek megszállására készülő császári seregek ellátása hatalmas terheket rótt a vármegyére. A korábbi gyakorlattal ellen-tétben a megszállást irányító tábornokok és hadbiztosaik nem voltak tekintettel a helyi viszonyokra, és elsődleges feladatuknak a parancsnokságuk alatt álló hadak ellátását tartották, aminek következtében a várme-gyére kirótt hatalmas összegű repartitiokat nem engedték mérsékelni. E terhek mellett a folyamatos fuvarozási kötelezettségek, a fosztogató katonaság által okozott károk óriási nehézségeket jelentettek. A szerző gyakran kitér a folyamatos költségként sze-replő ajándékokra, amelyekkel a megye elöljárói a tisztújítást jóváhagyó, az adó be-hajtását végző vagy a területen átvonuló német egységek katonai vezetőinek jó szán-dékát igyekeztek megnyerni. Ehhez járult még a seregek ellátásán túl azok téli elszál-lásolása, amely egyes települések saját kész-leteit is szinte teljesen kimerítette. A könyv külön kiemeli az 1686–1687-es évet, amikor a nyári beszolgáltatási kötelezettségeken felül a téli repartitio olyan mérvű terhet rótt egyes településekre, amit azok belerok-kanása nélkül nem lehetett teljesíteni. Ez a súlyos helyzet valamelyest mérsék-lődött 1688–1689 között, amiről a könyv harmadik fejezetében olvashatunk. A térség irányítását ettől kezdve Nigrelli tábornok és Heissler vezérezredes látták el, ugyanis Ca-raffa az akkoriban elhunyt Rabatta utóda-ként kinevezést nyert az Udvari Haditanács elnöki tisztségére. Ebben az időszakban az addigi hatalmas terhek a megváltozott hadi és politikai események következtében köny-nyebbé váltak. Az új parancsnokok ebből ki-folyólag gyakrabban hajlottak a kirótt repartitiok mérséklésére, illetve nagyobb figyelmet fordítottak a fennhatóságuk alá tartozó vármegyék életének könnyítésére. Gyakoriak voltak az általuk összehívott gyű-lések, ahol a megyék elöljárói panaszaikkal fordulhattak hozzájuk, minden alkalommal előkerültek a fosztogató, fegyelmezetlen ka-Figyelő  VATAI GÁBOR  208 tonaság kihágásai. A gyűlést irányító had-biztosok minden alkalommal biztosították a követeket arról, hogy az alájuk tartozó ha-dakban szigorították a fegyelmet, ám emel-lett szinte minden alkalommal felszólították a vármegyéket (olykor a települések lakosait is), hogy lépjenek föl a fosztogatókkal szem-ben. A vármegyét terhelő kihágásokról és visszaélésekről az 1689. július 31-én meg-tartott gyűlésről fennmaradt feljegyzések és követutasítások számolnak be részletesen. Habár teljesen sohasem tudták orvosolni ezeket a problémákat, ebben az időszakban komoly lépéseket tettek megoldásukra. Ezzel párhuzamosan 1688–1689-ben a vármegyére kirótt repartitiok nehézkes be-hajtásának könnyítésére, nádori közbenjá-rásra és a Neoaquistica Comissio munkája következtében a porták újra összeírására került sor, ami révén a további adókivetések ésszerűbben és gördülékenyebben történ-hettek. Ennek ellenére a terhek továbbra is magasak voltak. Habár Munkácsot bevet-ték, Várad körülzárása továbbra is komoly költségeket és jelentős beszolgáltatásokat követelt a megye lakosságától. Mindezek mellett azonban sok, a megyéhez intézett iratból az tűnik ki, hogy a hadi események pozitív alakulásával és a megyétől egyre tá-volabbra kerülésükkel a terhek valamelyest mérséklődtek. Ez a folyamat azonban megszakadt 1690-re, amikor is a Habsburg Monarchiát francia támadás érte. Nándorfehérvár újbóli elvesztése és a császári hadak Erdélyben (Zernyestnél) elszenvedett veresége csak sú-lyosbította ezt a helyzetet. Ezen események vármegyére gyakorolt hatásairól olvasha-tunk a könyv utolsó, negyedik fejezetében. Várad és Gyula körülzárása továbbra is ko-moly terhet jelentett Szabolcs számára. A hadi helyzet előnytelen alakulása azt ered-ményezte, hogy az ostromló seregek megfe-lelő ellátása még sürgetőbbé vált, akárcsak a vármegye területén álló erősségek felújítása. Ezen időszak legnagyobb terheit elsősorban az ez utóbbi munkálathoz követelt (már csak meghatározott távolságra igénybe ve-hető) fuvarozás és az ingyenmunka tette ki. A korábban konszolidálódni látszó helyzetet azonban ekkor az is súlyosbította, hogy az örökös tartományok is kimerülőben voltak, és nem voltak hajlandók több támogatással hozzájárulni a török háború költségeihez. Franciaország hadba lépése, ami a Habs-burgok túlzott megerősödését volt hivatott megakadályozni, azt eredményezte, hogy a hadműveletek területéül szolgáló és a had-seregeket ellátni kénytelen Magyarországot még egy évtizedig folyamatosan harcok dúl-ták és pusztították. Az egyes korszakok eseményeit kronolo-gikusan bemutató, kvantitatív jellegű törté-neti művek egyre ritkábbak manapság, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általuk közvetített ismeretek haszontalanok lenné-nek a tudomány számára. Ennek ellenére az elemző és összehasonlító módszer hiánya végig némi hiányérzetet kelt az olvasóban, hiszen a felhalmozott és részletesen ismer-tetett információkon túl azok értelmező vizsgálata és eredményeinek összefoglalása elmaradt, ami részben csökkenti a mű érté-két. Mindemellett Balogh István e kötetben közzétett kutatása jelentős és hiánypótló, amelynek eredményei mind a helytörténet, mind a had-, gazdaság- és társadalomtörté-net számára fontosnak bizonyulhatnak. A munka jól szemlélteti azokat a tényezőket, melyek a visszafoglaló háború hadmozdula-tainak hátterében szerepet játszottak; kuta-tási eredményeinek ismeretében pedig ké-pet kaphatunk egy vármegye településeinek és lakosainak életéről is, akik kemény erőfe-szítései nélkül a német és magyar seregek nem lettek volna képesek 1699-re kiűzni a törököt Magyarországról. VATAI GÁBOR  

A visszafoglaló háború költségei : Balogh István : Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén

http://acta.bibl.u-szeged.hu/41546/1/aetas_2010_002_206-208.pdf

A visszafoglaló háború költségei : Balogh István : Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged