Kunt, Gergely

Kunt Gergely

University of Szeged

Kísérlet a náci Németország közhangulatának rekonstruálására Aly Götz (Hrsg.): Volkes Stimme. Skepsis und Führervertrauen im Nationalsozialismus. Fischer TB Verlag, Frankfurt am Main, 2006. 224 oldal A kötet tartalmát érzékletesen jelzi a címe, amelyről az olvasónak a latin közmondás: vox populi vox dei német fordítása juthat először eszébe: Volkes Stimme ist Gottes Stimme. Azonban mely források alapján re-konstruálható, hogy egykoron mi volt a nép szava, milyen volt a közhangulat? A műben alkalmazott módszertan azért lehet példa-ér tékű, mert egy diktatór ikus közegben -ahol nincs sem hi teles népszavazás, sem pedig szólásszabadság - vállalkozik a politi-kai-kormányzati elit társadalmi támogatott-ságának mérésére. A szerzők könyvüket a hitleri Németország közvéleményének tör-téneti kutatásához csak az első kezdő lépés-nek szánják. Az itt közölt tanulmányok öt különféle forrást használnak fel hangulatin-dikátorként. Annak ellenére, hogy ezek az indikátorok a hétköznapi élet teljesen eltérő területeiről származnak, az olvasó elé kiraj-zolódó kép mégis teljesen egységes tenden-ciákat tükröz. Oliver Lorenz azokat a férfi keresztne-veket vizsgálja Frankfur tban a nemzetiszo-cializmus éveiben, amelyek a korszakban egyértelműen politikai telítettséggel bírtak, s egyfajta lojalitást fejeztek ki a rendszer irányában. Forrásként a lakbejelentő hivatal adataira, illetve 1933-1945 között született, még élő s a kutatás során jelentkező Adolf, He rmann , Horst keresztnevű személyek adataira támaszkodik. Már jóval korábban is jellemző volt, hogy a gyerek olyan nevet kap, amely a szülők politikai hovatartozását jelzi. Sokszor az újszülött az aktuális csá-szárról kapta a nevét, mint például Ludwig, Wilhelm, az egységes német birodalom lét-rehozását követően pedig az Otto név vált igazán gyakorivá. A német névadási szoká-sokban hagyományosan a keresztény nevek domináltak, amelyek a nemzetiszocialista időkben erősen a háttérbe szorultak, s he-lyükre a kifejezetten németként definiáltak kerültek. Főképpen a többtagú keresztneve-ket preferálta a politikai hatalom, mint az egykori ógermán tradíció felélesztését, így különösen ezeken mérhető a szülők rend-szerhűsége. A hangulatváltozást jól kifejezi, hogy a második világháborút követő első években aztán fokozatosan újra visszanye-rik korábbi dominanciájukat a keresztény keresztnevek, ezzel jól szemléltetve a szülők kiábrándulásá t a korabeli rendszerből. A vizsgált férfinevek közül először a Führer nevét viselő Adolf kerül elemzésre. Majd a biológiai fölényt, büszkeséget, szabadságot és erőt szimbolizáló Horst keresztnév kö-vetkezik, amely Horst Wessel kultuszához kötődött. A kommunisták által 1930-ban megölt SA-tag Wesselt a náci propaganda úgy tisztelte, mint a mozgalom mártírját. Az Adolf keresztnévvel szemben, amelyet főleg melléknévként használ tak, a Horst mint szimpla keresztnév volt jellemző. Bár a név egyértelműen politikai elkötelezettségre utal, mégis jóval kevésbé fejez ki vak hitet, mint az egész rendszert megszemélyesítő Adolf keresztnév. Végül a Hermann kereszt-név a korszakban Göringre utalt, aki a harci bátorságot szimbolizálta. Mind a három keresztnév-indikátor azonos tendenciákat tükröz. A kezdeti idők sikereit a Hitler kan-cellárrá választását követő első és második év mutatja, amikor sok újszülött kapja az állam vezetőinek nevét. Ezt követően a szá-mokban lassú csökkenés figyelhető meg, ami a háború kitörését követően nagyobb ütemű lesz, s ezen a tendencián a Francia-ország feletti győzelem sem változtat lénye-gesen. Az NSDAP valláspolitikájában az egy-házzal való fokoza tos szembefo rdu lás fi-gyelhető meg, ami 1935 után intenzív volu-menű antiklerikális propagandával járt . Az egyház-elhagyás t ipikusan városi jelenség-ként főleg az északi ta r tományokban és (ke-vésbé a katolikus délen) elsősorban férfiak esetében volt gyakori. Sven Granzow, Bet-tina Müller-Sidibé és Andrea Simml tanul-mánya a náci időszak egyházi kilépéseinek számát elemzi tar tományi ítélőtáblai kör-zetek adataira támaszkodva országos szin-ten, illetve b izonyos városokhoz kö tődően - mint például Breslau, Frankfur t am Main, Kiel, Düsseldorf, Duisburg - azzal a céllal, hogy azon mér j e a lojalitás változását. A po-zitív közhangulatot jól szemlélteti, hogy a kilépések te tőpont ja országos szinten 1937 és 1939 közöttre tehető. Az Anschluss ne-gyedévét köve tően azonban lényegesen csökkent a kilépők száma, majd a müncheni egyezmény u t á n kezdet t fokozatosan nőni, s 1939 első negyedévében érte el csúcspont-ját. így ezen indikátor alapján 1939 márciu-sában, Prága megszállásakor tényleg nép-szerűsége csúcsán állt Hitler. A háború kitö-résével radikálisan visszaesett az egyházel-hagyók száma, s ezen a Lengyelország felett aratott gyors győzelem sem változtatott. Az 1 9 3 7 _ 1 9 4 1 _ e s idő in te rva l lumot vizsgálva 1940 második negyedévében legkevesebb az egyházat elhagyók száma. Franciaország di-adalmas le rohanásának hatásá t csak a kö-vetkező negyedévben lehetett némiképpen érzékelni. 1941-ig lassan nőtt az egyházel-hagyók száma, ami a második negyedévben a Szovjetunió elleni t ámadás miat t süllyedt a mélypontra. Az u tána jövő háborús évek-ben - amelyeket a szerzők nem elemeznek -a legkevesebb az egyházból való ki lépések száma Németországban , a huszadik század első felében. A t aka rékosság i szokásokon kiválóan lemérhető a rendszerbe vetett hit , hiszen a spórolás alapvetően a pénz stabilitásába és a kiszámítható jövőbe vetett bizalmon ala-pul. Philipp Kratz t anu lmánya abból indul ki, hogy a hosszú távú lekötések az egyének optimista jövőképét tükrözik, míg csökke-nésük egyértelmű jele annak, hogy az embe-rek hosszabb távon n e m látnak esélyt arra, hogy takarékoskodásuk gyümölcsét élvez-hessék. így három hosszú távú spórolási módo t vizsgált a ku ta tás során: a lakásépí-tési, az autótakarék mellet t az ún. Eisern Kassét. A lakásépítési célú takarékbetét-ál-lomány a világháború első évében látványo-san visszaesett, jelezve a hadba lépéssel és a háborús előkészületekkel összefüggésben növekvő bizonytalan, bizalmatlan hangula-tot. Ezt követően azonban fokozatos növe-kedés muta tható ki, ami a vizsgált wüs-tenrot i magánpénztárná l egészen 1943-ig tar tot t , míg a nyilvános würt tembergi taka-rékpénztár á l lományában egy évvel koráb-ban érte el te tőpont já t , majd mindkét in-tézményben folyamatosan csökkent egészen a háború végéig. A Volkswagen-takavékos-ságnak a lakásépítési takarékbetétekkel el-l e n t é t b e n volt némi poli t ikai f e lhang ja . A gyárat 1937-ben alapította a nemzetiszo-cialista kormány. A népautók értékesítésé-nek feladatát az egyik náci szervezet, a Kraft durch Freude kapta, s még a gyártást meg-előzően az autó á rának egy részét át kellett engedni e szervezetnek. Csak ezt követően lehetett megkezdeni a f ennmaradó összeg törlesztését. így jegyzése egyben kifejezte a hitleri rendszerbe vetett bizalmat is. A Volks-wagen-takarékossági p r o g r a m egy évvel a háború előtt kezdődött . A töredékesen ren-delkezésre álló adatok tükrében is jól lát-ható , hogy a kezdeti sikereket követően, amikor átlagosan évi 8 0 0 0 0 autót értékesí-tet tek, az első háborús év elmúltával ez a szám kevesebb, mint negyedére esett vissza, s ezen a Franciaországon aratott győzelem sem változtatott. (Az egyre kevesebb eladás-ban az is szerepet játszott , amiről a szerzők megfeledkeznek, hogy a gyárat hadi t e rme-lésre állították át, s katonai j á rműveke t gyártottak.) Az 1941 végén bevezetett Eisern Kasse célja az volt, hogy a munkabérek fe-lesleges vásárlóerejét a háborús költség-vetés számára hasznossá tegye. Az e takaré-kossági forma so rán jegyzett összeg társa-dalombiztosítási járulék- és adómentes volt. A takarékossági szerződés le jár tá t azonban nem egy d á t u m h o z kötötték, h a n e m a há-ború befejezéséhez, természetesen német győzelemmel számolva. Annak ellenére, hogy jegyzése n e m volt mindig az egyén szabad választása, hanem sokszor kollektív nyomásra tö r t én t (például: állami tisztvi-selők és hivatalnokok, NSDAP szervezetek és tagok esetében), az 1942 és 1944 közötti időszakot vizsgálva egyértelmű és erős csökkenésnek lehetünk tanúi , ami félreért-hetetlen jele a háborús siker kilátástalansá-gának. Mindhá rom mutató azonos tenden-ciát tükröz, jól szemléltetve a németek kiáb-rándulását a politikai hatalomból. Holger Schlüter t anu lmányában azt re-konstruálja országos adatok alapján, hogy milyen eszközökre volt szüksége a náci rendszernek ahhoz, hogy a belső ellenállás-sal szemben ha t a lmá t megtar tsa mind bé-kés, mind a h á b o r ú s időkben. A németek-nek a rendszerrel szembeni növekvő ellen-állását a h í rhedt Népbíróság (Volksgerichts-hof) adatain keresztül elemzi a szerző, első-so rban azt vizsgálva, hogy mi lyen vád -mint például: kémkedés, ellenállás, össze-esküvés stb. - következtében, hogyan válto-zott a kivégzések száma árja németek kö-zött. A rendszer konszolidációs korszakában a csökkenő munkanélkül iség és a külpoliti-kai sikerek ha tása tükröződik a statisztikák-ban, amelyek egészen a háború első évéig csak elenyésző számú kivégzésről tanús-kodnak. A háborúva l szembeni, kezdettől meglévő hazai ellenállást jól jelzi, hogy 1940-ben duplázódott , ma jd 1942-ben újra megkétszereződött a kivégzések száma, an-nak ellenére, hogy a nyomozási idő egyre csökkent. Ezt követően is rohamosan nőtt a kivégzések s z á m a , amely 1944-ben érte el a legmagasabb számot (667 fő), amikor jóval több mint ötvenszer annyi ember t végeztek ki, mint 1940-ben (nyolc fő). Az elesett ka tonák gyászjelentéseinek rövid szövegei kiválón tükröz ik azt, hogy a hirdetést feladó hozzátartozók mennyi re azonosul tak azzal a céllal, amelyé r t a f i ú / f é r j / apa a f ron ton az életét áldozta. Az Oliver Schmitt és Sandra Westenberger ál-tal jegyzett fejezet forrásként két, politikai alapon egymással te l jesen ellentétben álló újság: az 1943-ban megszűnt független pol-gári Frankfurter Zeitung és a NSDAP pár t -újság, a Frankfurter Volksblatt gyászjelen-téseit elemzi 1940 és 1944 között. A gyász-jelentésekben kifejezetten ellenzéki maga-tar tás t rejtett a Führer nevének kihagyása (például: Für das Vaterland fielt unser ein-ziges Kind), amellyel szemben áll a lojális fo rma (például: Für Führer, Volk und Va-terland gaben ihr Leben). Ha eltérő arány-ban is, de azonos tendencia figyelhető meg a két forrásban, a Führer népszerűsége év-ről évre csökkent. A szerzők ezt a jelenséget később negyedéves bon tásban egyes katonai eseményekhez kö tődően vizsgálják. Ennek segítségével már jóval árnyaltabban lehet felvázolni s nyomon követni, hogy az egyes hadműveletek milyen visszhangot váltot tak ki ot thon. A kezdeti sikereket követő lelke-sedés különösen a rendszerhű Frankfurter Volksblatthan látványos. A gyászjelentések m a j d n e m kilencven százalékában megtalál-ha tó ekkoriban a „Für Führer, Volk und Vaterland" fordulat . A Szovjetunió megtá-madásá t követően ez az arány majd negy-ven százalékkal esett . Ez a csökkenés az el-lenzéki polgári Frankfurter Zeitungban még radikálisabb, jól tükrözve, hogy a né-met polgárok számára a háború ezzel olyan fordulatot vett, amelytől már nem remélnek gyors győzelmet, a kezdeti sikerek ellenére sem. Ebben nyilvánvalóan annak is szerepe volt, hogy a Szovjetunió elleni harc első hó-napja iban több n é m e t katona halt meg, min t a háború korábbi szakaszában. Mind az ellenzéki, mind a párt lapon lemérhető , hogy az 1942-es ide ig lenes s ikerek ú j r a a lelkesedés szerény mértékű emelkedését hozták magukkal. A Frankfurter Zeitung 1943-as megszűnésekor azonban már a po-litikai hata lmat szimbolizáló Führer emlí-tése csak hat százalékában szerepelt. A Frank-furter Volksblatt lojalitását jól mutat ja , hogy egy évvel későbbi megszűnésekor még min-dig húsz százalékos volt Hitler „közkedvelt-sége". A különböző források tükrében mozai-kos kép tárul az olvasó elé. Albert Müller tanulmányának célja az, hogy ezeket a mo-zaikokat egymás mellé illesztve az olvasó elé egy egységes képet rajzoljon. Er re az ösz-szegző e lemzésre t ámaszkodva Götz Aly megcáfolja a korábbi, alapvetően esemény-történethez kötődő beidegződéseket, s egy markáns kritikát fogalmaz meg Hans-Ulrich Wehler kötetével1 szemben. Az ú j kutatás fényében úgy tűnik, a német nép bizalma a Führerben 1937 és 1939 között volt igazán nagy, amikor vér nélkül „csatolta vissza" a Birodalomhoz Ausztriát és a Szudéta-vidé-ket. A lojalitás először a Lengyelország el-leni t ámadás t követően esett látványosan vissza, amin a Franciaország elleni gyors győzelem lényegében nem változtatott , s a korábbi fel té telezésekkel e l l en té tben azt valójában nem követte vi l lámháborús eufó-ria. Ezt a tendenciát a Szovjetunió elleni támadás csak még inkább elmélyítette. En-nek fényében tar thata t lan az a korábbi to-posz, miszerint a sztálingrádi vereséget kö-vetően döbbentek rá először a németek a háború kilátástalanságára. Aly Götz szerint maga a nemzetiszocia-lista vezetés is érzékelte, hogy a háborúba, illetve a rendszer stabili tásába vetett hit egyre inkább lankad. A rendszer iránti loja-litást a hata lom birtokosai igyekeztek min-den eszközzel kikényszeríteni. Ennek il-lusztrálására a szerző Göring 1942-es arató-hálaünnepi beszédét elemzi, amelynek leg-főbb mondanivalója az volt, hogy a korábbi népközösség a háború során egyre inkább kockázati közösséggé vált. A háború t min-denképpen meg kell nyerni a németeknek, mert amennyiben elveszítik, a zsidóság el-1 Wehler, Hans-Ulrich: Deutsche Gesellschafts-geschichte. Bd. 4. Vom Beginn des Ersten Weltkriegs bis zur Gründung der beiden deutschen Staaten. München, 2003. len elkövetett (kollektív) bűnökért - ame-lyekről a németek többsége akarva-akarat-lanul tudott - a n é m e t nép fog a zsidóság bosszúja folytán megsemmisülni . A kollek-tív bűnösség fogalma t ehá t nem a szövetsé-gesektől származik, h a n e m már felbukkan a náciknál is, akik azt háborús propagandára , a kitartás kikényszerítésére, belpolitikai fe-gyelmezésre használ ták. Végül Aly Götz felteszi a kérdést: hogyan lehet az, hogy a nácik mégis ilyen sokáig maradtak hatal-mon. Kiemeli, hogy ebben jelentős szerepe volt a jó közellátásnak, a szociális ju t ta tá -soknak és a korábban részletezett félelem-nek, hogy bukás esetén vissza fognak ütni azok a bűnök, amelyeket a háború során a németek elkövettek. Másrészt a németek belátták, hogy a Göring-beszéd elhangzásá-nak idején már semmifé le lehetőség nincs a visszafordulásra. így, bár a rendszer iránt egyre növekvő szkepszissel, a kilátástalan-ság érzésével, de k i t a r to t t ak . Azonban ezt a k i tar tás t s e m m i k é p p e n sem nevezhet jük - a kutatások fényében - lelkes lojalitásnak. A kötet előszavában Aly Götz hangsú-lyozza, hogy a kuta tás t nem befejezettnek, sokkal inkább az első lépésnek tekinti. En-nek ellenére felróható a műnek, hogy első-sorban a nagy városokra - esetenként csak Frankfur t ra - koncentrál . A kötet a vizsgált városokat mindvégig szinte egységes masz-szaként kezeli, érdekes lett volna arra is rá-világítani, hogy az egyes társadalmi rétegek hangulata miképpen változott a városokon belül. E mellett a tanulmányköte t olvasója számára fehér folt marad , hogy miképpen reagált az eseményekre a vidék, s hogy az mennyiben tért el az itt bemutatot t városi példáktól. (Bár bizonyos dolgozatok kitekin-tenek tágabb tar tományi , országos szintre, a városi tendenciák ezek alapján szinte min-den esetben országos változásokat tükröz-nek.) Másrészt a kötet különféle források, százalékok, számok tükrében gyakorlatilag tömeges jelenségekben megnyilvánuló egyéni dön téseke t vizsgál. Azonban az egyéni elhatározások hát terének a vizsgá-lata, a rendelkezésére álló já téktérnek a fel-vázolása te l jesen hiányzik. Az sem derül ki, hogy maguk a kortársak a számokban meg-nyilvánuló döntésnek - például házépítés, Volkswagen vásárlás, névadás, egyházból való kilépés stb. - tényleg olyan jelentést tulajdoní tot tak-e, mint ahogy azt az utókor kutatója feltételezi. Ez esetlegesen úgy lett volna korrigálható, hogy a privát szférához kötődő korabeli forrásokon (például naplók, levelek) keresztül , vagy ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor az oral history segít-ségével rákérdeznek a kuta tók a kortársak indít tatására, döntéseik há t terére . Termé-szetesen egy-két ilyen jellegű forrás elem-zése csak illusztráció lehetett volna az adat-sorok mellett, mégis embera rcúbbá tette volna azokat. A kutatás e redményeként árnyalhatóbbá válik a kép a Führer-kultuszról. Ian Ker-shaw Hitler-mítoszról szóló, húsz éve meg-jelent alapvető műve 2 u tán ez az első olyan átfogó mű, amely sikeres kísérletet tesz arra, hogy a már emlí tet t indikátorok segít-ségével a rendszer politikai támogatot tságát mér je . KUNT GERGELY 2 Kershaw, Ian; A Hitler-mítosz. Vezérkultusz és a közvélemény. Budapest, 2003. [német kiadás: 1987.] 

Kísérlet a náci Németország közhangulatának rekonstruálására : Volkes Stimme : Skepsis und Führervertrauen im Nationalsozialismus : hrsg. von Götz Aly

http://acta.bibl.u-szeged.hu/41478/1/aetas_2009_002_186-190.pdf

Kísérlet a náci Németország közhangulatának rekonstruálására : Volkes Stimme : Skepsis und Führervertrauen im Nationalsozialismus : hrsg. von Götz Aly

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged