Mirnics, Károly

Mirnics Károly

University of Szeged

Figyelő Mirnics Károly A mozaik Kocsis Károly: Egy felrobbant etni-kai mozaik esete. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1993. Ha kisebbségi sorsban élő magyar vállalkozik arra, hogy egy anyaország-ban élő tudós könyvét bemutassa, „so-kat" vállal magára. így vagyok én is Ko-csis Károly olyan témát do lgozot t fel ebben a könyvében, amelynek mi, jugo-szláviai-szerbiai-vajdasági magyarok mindenféleképpen szemtanúi, de nagy-mértékben részesei is vagyunk azzal a politikai harcunkkal, amelyet jogainkért és ezáltal a megmaradásunkért folyta-tunk. Ahhoz, hogy ezt a küzdelmünket megvívjuk a fennmaradásunkért, állan-dóan tanulmányoznunk kell a délszláv népek közötti viszonyokat, a feszültsé-geket és távolságokat. Kocsis Károly egy szerény, de na-gyon hasznos feladatra vállalkozott. Ab-ból a rendkívülien bonyolult „gubanc-ból", amelyet a délszláv népek eddigi, akár különálló vagy akár közös történel-mének neveznek, ő azokat a mozzana-tokat dolgozta fel tudományos alapos-sággal, amelyek a volt Jugoszlávia terü-letén végbementek az etnikai és vallási térszerkezet átalakulásában; az ezekkel összefüggő népességmozgásokat, az ál-lamszerveződések változásait és végül, de nem utolsósorban a jelenlegi délszláv háború etnikai, földrajzi mozgatórugóit. Ez a könyv a Magyar Tudományos Aka-démia Földrajztudományi Intézetében készült alapos tudományos felkészült-séggel . Kocsis Károly a földrajztudo-mány módszerével csoportosította és dolgozta fel az említett történelmi isme-retanyagot. Ezt azért tartom szükséges-nek nemcsak egyszerűen megemlíteni, de külön is hangsúlyozni, hogy ne le-gyek igazságtalan Kocsis Károllyal szem-ben. Hiszen ö valóban saját tudomány-területének megfelelően nyúlt az egyik vagy a másik adathoz, és csakis e vonat-k o z á s u k b a n t a n u l m á n y o z t a őket . Ugyanis ha ezt a módszertani megköze-egy színe lítést nem venném észre, megvádolhat-nám azzal, hogy az adatok felsorolása kissé „nyers", és ezért nem világlik ki belőlük, hogyan áll össze egy akár szük-ségszerű, akár véletlen történelmi folya-mat; még kevésbé válna világossá általuk az, miért is volt elkerülhetetlen és szük-ségszerű Jugoszlávia fölbomlása. Kocsis Károlynak azonban nem is az volt a cél-ja, hogy a volt Jugoszlávia történelmét írja meg , vagy akár kivonatolja a szá-munkra, mint ahogyan az sem, hogy az ország földrajzi, történelmi vagy etnikai atlaszát szerkessze meg. Ezért - éppen ezért - igazítanom kell az általa az elő-szóban megfogalmazott célmeghatáro-záson olyan értelemben, hogy rámuta-tok arra: valóban hűen kitartott a föld-rajztudomány módszere mellett. A né-pességmozgásokra és az államszervező-dés változásaira vonatkozó adatokat is következetesen alárendelte az etnikai (és csak részben vallási) térszerkezet alaku-lásai bemutatásának. A kisebbségi sors-ban é lő magyar sokkal jobban ismeri „birtokos" állama, mint saját magyar nemzete történelmét. így vagyok ezzel én is Ennek ellenére nagyon megnyerő vo l t számomra, h o g y Kocsis Károly könyve milyen gazdag adat- és ismereta-nyagot tartalmaz. Tömören megtalálha-tó benne a legtöbb a jugoszláv esemé-nyek megértéséhez né lkülözhetet len adat, és azok pontosak is Ez könyvének a tudományos velejárója - erénye. A szerző o t t h o n o s a n m o z o g abban az adathalmazban, amelyet mozgat - gör-get maga előtt. Am legyenek bármennyire is ponto-sak az adatok, a statisztikák és a térké-pek, önmagukban véve az élet „száraz ágát" képezik. Belőlük nem következik közvetlenül semmilyen történelmi, vagy ok-okozati összefüggés. Ezzel a megál-lapításommal csupán azt akarom kiemel-ni, hogy a történelmi folyamatok bo-nyolultságát és ok-okozati összefüggése-it nem lehet megmagyarázni csupán egyetlen (a jelen esetben a földrajzi, et-253 Figyelő nikai térszerkezeti) módszernek még a legkövetkezetesebb és legalaposabb ér-vényesítésével sem. Ennek ellenére Ko-csis Károly nagyon jól tette, hogy a tu-dományos érdeklődés körébe vonta Ju-goszlávia felbomlásának rendkívül bo-nyolult témakörét. Nem minden évben szűnik meg egy állam és születnek új ál-lamok Európában, ilyen eseményre öt-ven-száz évig is kell várni. A tudomá-nyos kutató számára minden bizonnyal az ilyen esemény „csemege": nagy kihí-vás, amely képességeit próbára teszi . Kocsis Károly példáját egészen biztosan még sokan fogják követni a magyar tu-dományos életben, akkor majd kötele-zően elő fogják venni könyvét, h o g y megbízhatóan tudjanak tájékozódni ab-ban a nagy és széles keretben, amelyben majd minél bővebben igyekeznek fel-göngyöl í teni a történelmi események összefüggéseit. Nem fognak elegendőnek bizonyul-ni olyan általánosságok és általánosítá-sok, mint hogy ha már felbomlott vala-mennyi kommunista (vagy kelet-euró-pai) államszövetség (föderáció), akkor kikerülhetetlenül fel kellett bomlania e n n e k a j u g o s z l á v f ö d e r á c i ó n a k is Ugyanis mindegyik más-más okokból kifolyólag bomlott fel; másrészt, a jugo-szláv államszövetségnek mint államszer-vezeti formának a felbomlása nem volt o lyan t ö r t é n e l m i t ö r v é n y s z e r ű s é g , amelynek az órája éppen most köszön-tött volna ránk, mivel éppen most értek volna meg ennek a feltételei az etnikai térszerkezet változásaiban. N e m méltá-nyolhatjuk azt a másik véleményt sem, amely szerint Jugoszlávia felbomlása tel-jes egészében az etnikai vezérek egymás közötti gyűlöletének (ambíciójának, ki-tűnni vágyásának) a teljesen véleden kö-vetkezménye. Ugyanis itt, ebben az or-szágban vagy államföderációban valami valóban nem volt rendben a kezdettől fogva. Több száz évre visszavezethető az egymás iránti elzárkózás, az egymás-sal folytatott alattomos vetélkedés, a gyakori torzsalkodások és viszályok: 1918 óta itt a mente valóban nem volt jól begombolva. S igaz az is, hogy me-net közben képtelenek voltak úgy ki-gombolni, hogy utána helyesen tudják újra begombolni. Jugoszlávia fennmara-dására megvolt az esély. Azonban ehhez hiányzott a leglényegesebb: ez az ország sohasem tudta lerázni magáról és nem tudott megszabadulni a nagyszerb esz-méktől: csakis úgy szabadulhatott meg, hogy szétesett. A szerbek nem tudtak túllépni azon a gondolaton, hogy ők az egyetlen és elhívatott államalkotó nép. Minden más népet másodrendűnek és saját népességük demográfiai tartaléká-nak tekintettek. Az ilyen államszervezés egyáltalán nem igazodik az etnikai tér-szerkezet logikájának változásaihoz. Az ilyen politikában nincs ésszerű érv, mert mindig van egy „újabb" érv, amely az erőpolitikából táplálkozik. Erre számos példát tudnánk fe l soro ln i : K o s z o v ó azért szerb fö ld , mert tör téne lmi leg szerb volt, még ha etnikailag már régóta nem is az. A Vajdaság, bár történelmileg sohasem vol t szerb fö ld , most azért szerb föld, mert éppen a szerbek vannak benne többségben (azáltal, hogy több-szörös etnikai tisztogatást hajtottak vég-re benne) . Szandzsákban sincs szerb többség, mégis „egyszerűen" teljesen „jogosan" a mostani Szerbia részének tartják, és ez az indoklás elég - 1 3 8 9 óta nem volt sem szerb többségű, sem szerb történelmi jellegű- (Annyira szerb, mint amennyire Abházia magyar, ha sok benne a magyar turista.) A szerbek min-dig is megkövetelték azt, hogy Szerbia köztársasági határait és a szerb etnikum határait á l l a m h a t á r k é n t t i s z t e l j é k . Ugyanakkor ők sohasem t iszte l ték a többi köztársaság és a többi etnikum határait államhatárként. A többi köztár-saság határaiban csaknem a saját köztár-sasági és államhatáraikat látták. Most ép-pen ezért nem is ismerik el őket nem-zetközileg érvényesített és megállapított államhatároknak, azaz az új államok ha-tárainak. (Ezeket „Tito rajzolta".) Bosz-n ia -Hercegov inára teljes e g é s z é b e n igényt tartanak, holott az sohasem volt történelmileg Szerbia része, és a szerbek is csupán a lakosság 30 százalékát teszik ki Mivel ebben az esetben nem tudnak a 254 A mozaik egy színe Figyelő szerb történelmi jogokra hivatkozni ( B o s z n i a - H e r c e g o v i n a sohasem volt Szerbia része), s nem tudnak az etnikai többségre sem utalni, hogy mégis bizo-nyítsák hódításaik létjogosultságát, elő-veszik a telekkönyveket. Ezek szerint, á l l í tó lag , va lamikor , a r é g m ú l t b a n , Bosznia-Hercegovina területének 65 százaléka szerbek tulajdonában volt , ezért most Szerbia része kellene, hogy legyen. A szerbek az 1918-ban meghúzott ál-lamhatárokat elismerik, viszont azokat, amelyeket 1992-ben ismert el a nemzet-közi közösség ( 1 7 0 ország ismerte el Horvátországot, Szlovéniát, Bosznia-Hercegovinát) nem hajlandóak elfogadni. S végül, ahol nem hivatkozhatnak sem a történelmi jogokra, sem az etnikai többség jogára, a szerbeknek ott is van mindig egy érvük: ez pedig a fegyverek érve. Ebben az esetben arról beszélnek, hogy ezt vagy azt a területet a szerbek hódí tot ták meg szuronyaik erejével: ezek szerb „szerzett" területek (ilyenek például: Észak-Bácska, Baranya, Kelet-Szlavónia), csak mások használják őket. Mert a szerbek nagylelkűek, másokat megtűrnek ezeken a területeken. Még számos példát felsorolhatnánk. Termé-szetesen, Kocsis Károly könyve nem vi-lágíthatta meg a történelmi jelenségek-nek ezt a bonyolult szövevényét. Mint látjuk, Jugoszlávia nemcsak az etnikai térszerkezet ilyen vagy olyan állásából levezethető okok miatt esett szét. Azon-ban, így vagy úgy, még a meztelen kato-nai erőre való hivatkozás is egybekötő-dik az etnikai vonatkozásokkal: ott van Szerbia határa, ahol az utolsó szerb ka-tona sírja van. Kocsis Károly helyesen járt el, ami-kor kiragadta ezt az egy mozzanatot és ellenezte az etnikai térszerkezet változá-sait. Azonban, nem kellene szem elől té-veszteni sohasem azt a tényt, hogy az ál-lamokat nemcsak az etnikai kohéz ió hozza létre, vagy annak a hiánya tünteti el Az etnikai mozzanaton kívül van még számos más, fajsúlyában nagyon jelentős tényező (például a gazdasági és a kato-nai erő, de ideológiai illúziók és rögesz-mék is), amelyek kohéziót képezhetnek. Tehát más jellegű kutatások előtt is nyitva áll az út. Kocsis Károly könyve erre bátorít. Mirnics Károly 255 

A mozaik egy színe : Kocsis Károly : Egy felrobbant etnikai mozaik esete

http://acta.bibl.u-szeged.hu/40586/1/aetas_1993_003_253-255.pdf

A mozaik egy színe : Kocsis Károly : Egy felrobbant etnikai mozaik esete

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged