Baráthné Hajdu, Ágnes

Hungarian

Baráthné Hajdu Ágnes

University of Szeged

káció problémáira való rávezetést, ráismerést, hiszen a szaknyelvi kommunikáció dön-tően interkulturáiis szakmai kommunikációként jelenik meg: teljesen vagy részben eltérő nyelvek, részben eltérő hagyományok és részben eltérő szakmai kultúrák között. Azt is elmondhatjuk, hogy a leghasználtabb szakmai (anya)nyelv, az angol példaanyagán és hi-vatkozási anyagán mindenki számára valószínűleg nyelvileg is érthetőek és értelmezhe-tőek a példák és az összevetések. Ez az összevető módszer rávilágít számos olyan prob-lémára is, ami a szakmai nyelv és stílus formálói, a szakszókincs alkotói - a különböző szakmák képviselői - számára igen lényegesek. A mű tematikai, tartalmi, szerkesztési, enciklopédikus és didaktikus erényei azt eredményezték, hogy egy többfunkciós és sokcélú használatra alkalmas mü született, ami szakkönyvként, monográfiaként, tankönyvként, kézikönyvként egyaránt használha-tó. A felhasználó pedig lehet: kutató, oktatató, szakfordító, diák, a tudományos-szakmai élet bármely területének képviselője, a szaknyelv bármely használója vagy annak alkotó-ja, sőt a laikus olvasó is megtalálja a maga témáját, résztémáját a könyvben. A könyv te-matikus elrendezése és szerkezeti adottságai pedig lehetővé teszik a részolvasást: szakmai, egyéni érdeklődés vagy igény szerint válogatva az önállóan is megálló fejezetek között. Sturcz Zoltán Koltay Tibor: A referálás elmélete és gyakorlata Könyvtári Intézet, Továbbképzés felsőfokon. Budapest, 2003. Nehéz helyzetben van az a szakember, aki szakterületének többé-kevésbé jól ismert köreit elhagyva, egy számára ismeretlen közegben próbál egy több tudományterületet is érintő, interdiszciplináris kérdéseket bemutató könyvet ismertetni. A szerző már eddigi írásaiban is lehetőleg olyan kérdéseket érintett, melyek a nyelvészet és a könyvtártudo-mány metszetén mozognak, hol az egyik, hol a másik pontra helyezve a hangsúlyt. Személyében olyan szakembert ismerhettünk meg, aki szerencsésen ötvözi magá-ban mind az elméleti, mind a pragmatikus megközelítések iránti fogékonyságot. A tartalomfeltárás ezen területére KOLTAY már az 1980-as években rátalált, és az-óta is következetesen kutatja a referálást, a szövegfeldolgozást, és a különböző módsze-rek leírásával, szabályainak kidolgozásával a feltárás korrekt esélyét adja az olvasó ke-zébe.1 A könyv témaválasztása különösen aktuális, hisz többek között az Európai Uniós pályázatok között is fontos helyet foglal el az E-content program, melynek két alpontja is foglalkozik a tartalomszolgáltatással2. Ehhez szorosan kapcsolhatók a KOLTAY által kutatott témakörök. A szerző olyan munkát ad kezünkbe, amely bár látszólag közismert 1 KOLTAY TIBOR: Annotáció, referátum, rezümé, recenzió = Könyvtári Híradó, 31. 1987. 5. 7. KOLTAY TIBOR: A referálás jövőjéről = Orvosi Könyvtáros, 27. 1987. 1/2. 131-135. KOLTAY TIBOR: Miért nehéz jó referálási instrukciót készíteni? = Orvosi Könyvtáros, 28. 1988. 2. 173-179. KOLTAY TIBOR: Referátumtípusok az Intermedben = Orvosi Könyvtáros, 28. 1988. 4. 398-403. KOLTAY TIBOR: Adalékok a referálás jövőjének problémaköréhez = Orvosi Könyvtáros, 29. 1989. 2/3.251-257. Bibliogr. stb. " A többnyelvű és multikulturális európai digitális tartalomfejlesztés elősegítése, valamint a digitá-lis tartalomfejlesztés. 164 fogalmakat mutat be, mégis megállapíthatjuk, hogy egy ilyen összefoglaló, tudományos tárgyalásnak nem volt előzménye. Az író pontosan körüljárja a fogalmakat, definíciókat ad, példákkal illusztrál, összefüggésekre mutat rá, áttekinti a szakirodalmat, és a téma szinte valamennyi árnyalatát bemutatja. KOLTAY elhivatottsága az első oldalaktól érez-hető és nyilvánvaló. Autentikus feldolgozásról van szó, mivel eddigi munkássága alapján a szűkebb témakör, a referálás legjelesebb hazai képviselőjét is tisztelhetjük benne. A bevezetőben világosan kirajzolódnak a célok, melyek megválaszolására, teljesí-tésére KOLTAY TIBOR következetesen vállalkozik a műben. A Miről? Kinek? Miért? kérdésekre valóban releváns válaszokat kapunk. Nyilvánvalóvá válik, hogy a sumér kul-túráig visszavezethető referálásnak, valamint a folyóiratok, gyűjteményes kötetek közle-ményei tudományos rendszerezésének van jövője, sőt egyre nagyobb szükség lesz rá. A témára, ellentétben a formai és tartalmi feltárás több területével, nem jellemző a szabvá-nyosítás, ilyen módon elengedhetetlenül szükséges az ilyen és ehhez hasonló könyvek megjelentetése. KOLTAY könyvével azonban nemcsak a könyvtárosok, hanem minden olyan szakember is segítséget kap, működjön bármely területen is, aki valamely tudomá-nyos munka tömörítésével, referálásával, bemutatásával foglalkozik. A bevezető után három nagy részre oszlik a könyv. A referálás elmélete, A referá-lás gyakorlata és Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása a referálás modelljeiben című fejezetek világosan és logikusan rajzolják ki a szerző gondolkodását, és az olvasó számára könnyen követhetővé teszik a művet. Ez a tény annál is inkább fontos, mert a KOLTAY TIBOR által megcélzott csoportok (az informatikus könyvtáros hallgatók, illetve azok a kutatók, akik cikkeikhez saját maguk írják absztraktjaikat) ilyen felépítésű művel kapják a legnagyobb segítséget munkájukhoz. A referálás elmélete című részben nem-csak a szűkebb témát járjuk körül, hanem tágabb kontextusba helyezve kaphatunk képet a hagyományos és gépi referálásról, az autoreferálásról, valamint a rokon műfajokról. Mindezeken túl a referáló személyére vonatkozóan is olvashatunk meghatározást és el-várásokat a műben. Érdekessége a fejezetnek, hogy felsorakoztatja a referátummal kap-csolatos idegen nyelvű terminológiát, rámutatva a fogalmak esetleges specifikus jelenté-sére, életjelenségeire is. Bizonyítást nyer a következő megállapítás: „Az a tradicionális vélemény ugyanis, miszerint minden szakember tárgyismereténél fogva tud referátumot ír-ni, aligha tartható, bármennyire is hozzátartozik a tudományos munka hétköznapjaihoz."3 A referálás a szöveg újraalkotása, és elkészítésének módszereit tekintve párhuzam-ba állítható a megértéssel. A munkafolyamat legnagyobb nehézsége a műveletek komp-lexitása. A szövegben megjelenő gondolatokat, jelentéséket nem kezelhetjük izoláltan. Megértésüket a tudatunkban meglévő ismereteinken túl a szöveg már előzően megismert részei befolyásolják. A referálás folyamatának megközelítésekor a meghatározó tényezőknek külön részt szentel a szerző. Közülük is kiemelten foglalkozik az elsődleges szöveggel, a referálóval, a felhasználókkal, a megrendelőkkel, valamint a referálás tevékenységét meghatározó normákkal, szabványokkal. Itt mutatkozik meg igazán a munkafolyamatok nyelvészeti megalapozottságának szükségessége. A szövegtipológiák, a kontextus, a mikro-, makro-és szövegszemantikai nyelvi elemzés mind-mind szerepet kapnak. Ugyanakkor a tarta-3 KOLTAY TIBOR: A referálás elmélete és gyakorlata. Könyvtári Intézet, Budapest, 2003. 24. 165 lomelemzés eszközei között a formális logika, a kognitív pszichológia, az alkalmazott informatika elemei is megtalálhatók. Második fejezetében az író egy angol nyelvű mintaszöveg alapján bemutatja a refe-rátumkészítés gyakorlatát. Függelékében az alapszöveg német, spanyol és francia nyelvű változatát is megadja. Módszerével nemcsak a referátumkészítőknek ad kézzelfogható segítséget, hanem a nyelvoktatásban és tanulásban is hasznosítható eszközt kapunk. A befejező részben a szerző elénk tárja a szakirodalom ismert grafikus modelljein túl saját, integrált modelljét is. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a munka különleges erénye az, hogy KOL-TAY TLBOR szerencsére nem rejti véka alá sem nyelvészi, sem könyvtárosi elkötelezett-ségét, amely nemcsak jól szemlélteti a téma interdiszciplináris jellegét, hanem egyúttal szinte észrevétlenül bevezeti az olvasót azokba a terminológiai kérdésekbe, melyek is-merete nélkülözhetetlen a téma tárgyalásakor. A szerző forrásismerete lenyűgöző. Bibliográfiájában a téma teljes hazai és nemzet-közi áttekintését adja. Hajdú Ágnes B. Fejes Katalin: A tankönyvszöveg szintaktikai jellemzői Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2002. 214 p. Közoktatásunk egyik sajátossága, hogy számos lehetőséget kínál a tankönyvkutatás számára a tankönyvpiacon megjelent kötetek mennyisége és változatossága révén. Az e területtel foglalkozó hazai szakemberek száma azonban kevés. A rendszerezett és igé-nyes tankönyvkutatásnak - amely a tankönyvet a különböző probléma- és tudományte-rületek médiumaként kezeli - egyik kiemelkedő példája e jelen kötet, amelyben a szerző a nyelvtudomány kandidátusaként, a szövegszintaxis kutatójaként, valamint számos ön-álló tudományos könyv és tankönyv szerzőjeként tudásanyagának összefoglalását adja., A könyvben bemutatott kutatás nem a tartalmi oldal, hanem a feldolgozási módok felöl közelít a tankönyvi szövegek és e szövegek mondatszerkezeti jellemzői felé. A kötet a tankönyvi szövegek érthetőségét vizsgálja. A kutatás célja azonban nem-csak egy korosztályhoz (5-8. osztály) szóló tankönyvi szövegek adott szempontrendszer-rel történő elemzése. A szerző a tankönyvi szövegek szintaxisát az adott korosztály írott szintaxisával veti össze, így átfogó képet kaphatunk arról, hogy egy bizonyos korosz-tályhoz szóló tankönyvi szövegek mennyire segítik vagy éppen gátolják a szövegértési kompetencia kialakulását, amely a különböző teljesítménymérések és képességkutatások során vizsgált tudás egyik alapja. Mint azt B. FEJES KATALIN a könyv előszavában kifejti, a tankönyvszöveget mint szakszöveget vizsgálja. A kötetben publikált kutatások a 2000-ben elnyert Széchenyi Professzori Ösztöndíjra benyújtott pályázatban valósultak meg, a munka első összefogla-lása habilitációs értekezésként készült el (A koreferencialitás és a szintaxis szerveződése művészi, valamint iskolai szövegekben). A szerző a könyv bevezetőjében kitér azokra a társtudományokra, amelyek a tan-könyvek mondat- és szövegalkotásának feltárásában segítségül hívhatók. Példamutatóak az 1980-as években beinduló nemzetközi tankönyvkutatások, a gyermeknyelvkutatás ha-166 

Koltay Tibor: A referálás elmélete és gyakorlata

http://acta.bibl.u-szeged.hu/36622/1/szemiotikai_016_164-166.pdf

Koltay Tibor: A referálás elmélete és gyakorlata

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged