Krasznai, Zoltán

Tamás, Ágnes

Hungarian

Tamás Ágnes

Krasznai Zoltán

University of Szeged

Tudomány és társadalom a propaganda fogságában Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda. A nemzeti terület reprezentációja a két világháború közötti Magyarországon. Publikon Kiadó, Pécs, 2012.262 oldal Krasznai Zoltán munkáját a recenzens iga-zán izgatottan, várakozásokkal tele kezdte el olvasni, mivel a szerző már előszavában ráirányítja olvasója figyelmét arra, hogy a szöveges forrásokon (a földrajztudomány kortárs eredményei és a tankönyvek) kívül vizuális kútfőket (képek és mozgóképek) is górcső alá vesz analízise során. Mégis ezek-re az érdekfeszítő elemzésekre még hosszú oldalakon keresztül várnia kell az érdeklő-dőnek. A bevezetéshői, melyet a szerző igen rö-vid fejezetekre tagolt, megismerhetjük min-denekelőtt a korpuszt és a könyv szerkeze-tét, valamint a trianoni békeszerződés, il-letve az azt követő időszak területi változá-, sainak hatását a politikai gondolkodásra és a tudományos kutatásra. A következő egy-ség részletes historiográfiai fejezet, mely ki-tér a földrajzoktatásról és -tudományról, valamint a térképekről szóló művekre, a békekonferenciát és a békeszerződést tagla-ló munkákra. A fejezet legnagyobb erénye az, hogy a szakma hiányosságaira, adóssá-gaira is rávilágít, azonban jól ismert kötetek (például: Benedict Anderson nacionaliz-musról szóló műve) összefoglalásával is hosszabb teijedelemben foglalkozik. Annak ellenére, hogy a fejezet címe Kutatástörté-net és módszertan, a szerző saját kutatása során alkalmazott módszereiről keveset ol-vashatunk. A következő részben Krasznai a föld-rajztudomány eredményeit veszi számba kronológiai rendben, az első világháború előtti vívmányok bemutatásával kezdve. Az elemzés vezérfonalául a földrajzi mítoszok, toposzok, szimbólumok szolgáltak. A szö-veges források vizsgálatából kiderül, hogy már az első világháború előtt kikristályo-sodtak s a földrajztudományos prózában is gyakran felbukkantak a következő motívu-mok: Erdély mint „fellegvár", a Kárpátok mint „határszéli bástyafal", az ország Nyu-gat-Európa védőbástyája stb. (60-62. old.) A „nagy háború" alatt a földrajztudomány a propaganda egyik eszközévé vált, támogatta a politikai célokat, legyen az az elért területi növekedés jogosságának alátámasztása vagy később inkább az ország helyzetének megismertetése a szélesebb európai közvé-leménnyel. A béketárgyalásokról és a két vi-lágháború közötti időszakról szóló fejezet fókuszában Teleki Pál és francia kollégája, Emmanuel de Martonne és az általuk készí-tett térképek állnak. A szerző meggyőzően érvel a földrajztudomány kitüntetett szere-pe mellett a béketárgyalások idején és az azt követő periódusban, szemléletesen elemzi a francia és a magyar tudós eltérő térképkészítési és térképhasználati straté-giáit, módszereiket és ezek diplomáciai eredményeit. Emmanuel de Martonne a román területi igények lelkes támogatója volt, aki földrajztudományi eszközökkel is alátámasztotta a dáko-román kontinuitás elméletet. Térképe a 19. századiakhoz ké-pest ugyanazokat az új elemeket (elsősor-ban az etnográfiai és a népsűrűségre vonat-kozó adatok egyidejű ábrázolását) tartal-mazta, mint Teleki híres „vörös térkép"-e, ugyanakkor a román érdekeket szolgálta -sikeresen - a békekonferencia alatt. Teleki lakatlan területeket is jelölt térképén, míg e régiókban de Martonne saját változatán román nemzetiségű lakosságot ábrázolt, to-vábbá fontos eltérés még, hogy a francia tudós külön csoportként jelenítette meg az AETAS 29. évf. 2014.1. szám 208 Tudomány és társadalom a propaganda fogságában Műhely izraelitákat, valamint a magyarság létszá-mát 5%-kal csökkentette, s 3%-kal növelte a románokét. Nem csupán térképeik, de a két kutató sorsa sem alakult egyformán a ké-sőbbiekben: az első világháborút követő év-tizedekben Teleki a revíziós propaganda fogságában alkotott, míg Emmanuel de Martonne munkásságát nem határozta meg ilyen erőteljesen a békekonferencia. Ezt követően Krasznai az 1936-ban -többek között Teleki tollából - megjelent „Magyarország földrajza" című kiadványt vizsgálta, elemezve a kötet szóhasználatát, szimbólumait. A könyv íróinak meg kellett küzdeniük azzal a problémával, hogy a ma-gyarok lakta területek nem egy országhoz tartoztak, a munka a nagyközönségnek szó-ló utópikus írásként született meg, melyben a szerzők a totális revízió mellett érveltek. A következő rövid - talán e helyre kevésbé il-leszkedő - Térképek a történeti kutatásban című egységben a térképek értelmezési ke-reteire tér ki Krasznai, miután megállapí-totta, hogy a történészek általában csupán illusztrációként használják a térképeket, s nem elemzik azokat. A negyedik fejezet a földrajztankönyvek elemzésének eredményeit mutatja be ugyancsak kronologikusan, a világháború előtti vélekedésekkel kezdve. Az analízisből megtudhatjuk, hogy ebben az időszakban még nem volt jellemző, hogy a tankönyvek lapjain térképek szerepeljenek. Krasznai e ponton röviden vizsgálja a Magyarországra és a nem magyar nemzetiségekre vonatkozó szóhasználatot, melyet Trianonig az 1868-as álláspont hangsúlyozása határozott meg: egy politikai nemzet létezik csak az ország-ban, de többféle nyelven beszélnek lakói. A tankönyveket a pejoratív jelzők kerülése jel-lemezte, és a két világháború közöttihez képest toleránsabb szóhasználat, melyek feladata az ország egységének és széttagol-hatatlanságának a bemutatása volt. A béke-szerződést követően publikált tankönyvek-ben azonban a térképek már gyakran teret kaptak, mivel segítségükkel ábrázolni lehe-tett a régi és az új határok által kialakult or-szág közötti különbségek. A térképek pro-pagandaeszközzé váltak, ami a második vi-lágháború alatt még hangsúlyosabbá vált. A második nagy egység utolsó alfejeze-tei igazán érdekes adalékokkal gazdagítják ismereteinket, elsősorban vizuális források-ra alapozva. A földrajzi atlaszok térképei-nek elemzését a számtankönyvek feladatai-nak vizsgálata színesíti, melyek ugyancsak a trianoni veszteségekkel függtek össze, így is népszerűsítve a hivatalos propagandát már a kiskorúak körében is - egy másik tudo-mányt is segítségül hívva. A plakátok elem-zésekor szemtanúi lehetünk annak a folya-matnak, hogy a rajzokon eleinte még szük-ség volt a térképen kívül más elemre, kontextualizálásra is, majd a térkép emb-lémává vált, üzenete egyértelmű volt a kor-társak számára. A térképeken kívül más, a plakátokon felbukkanó szimbólumokról és sokrétű asszociációkat keltő komplexebb motívumrendszerekről is tudomást szer-zünk (például a Magyarországot megsze-mélyesítő Hungária szenvedése és Krisztus szenvedéstörténete, természeti jelenségek -az elmúlás - összekötése Trianonnal). A híradók főcímeiben, egyes slágerek szöve-geiben is a revíziós propaganda bevett jel-képeivel találkozhatott a kortárs néző-hallgató. Összegzésében Krasznai felhívja a figyelmet arra, hogy míg politikai-tudo-mányos keretek között nem csupán a totális revízió tana, hanem mérsékeltebb nézetek is megjelenhettek, a tankönyvek, plakátok és mozgóképek ezeket egyáltalán nem to-vábbították a befogadók számára, kizárólag a teljes revízió eszméjét. Az Esettanulmányok címet viselő har-madik nagy fejezetben először két régió fo-galmának, jelentéstartalmának átalakulását tárja fel a szerző. A Kisalföldről azt állapítja meg, hogy a régió neve, amely az első világ-háború előtt ritkán bukkant fel, semleges fogalomnak számított, ami a háború után azonban jelentősen megváltozott. A terület nevét, mely egy a trianoni határok által szétszabdalt tájegységet jelölt, propaganda-célok szolgálatába állították, ezáltal még a 2 0 9 Műhely TAMÁS ÁGNES tankönyvekben is elveszítette semleges je-lentését. A revíziós célok időszakos megva-lósulása jól nyomon követhető, ha a foga-lom használatát vizsgáljuk (intézmények, szervezetek alapítását, mint például a Kisal-föld-kutató Intézetét). A második bemuta-tott terület Kárpátalja, amelyről a szerző jobbára csak két világháború közötti ese-ménytörténeti áttekintést nyújt. A könyv harmadik része egy talán ke-vésbé ismert eseményt és az ahhoz kapcso-lódó kortárs magyar képzettársításokat is-merteti. A fejezet ugyan érdekes adalékok-kal szolgál a nemzeti identitás és a vallás kapcsolatáról, ám a könyv témájához talán kevésbé szervesen kapcsolódik. A legenda szerint a limpias-i (Spanyolország) feszület Krisztusa öt hónappal a világháború végét követően megmozdulni látszott. A spanyol-országi katolikusok - mivel az ország sem-leges volt - nem kötötték az eseményt az első világháborúhoz. Ez sokkal inkább jel-lemző volt azokra a nemzetekre, melyek harcoltak a háborúban, s Krisztus szenve-désében sajátjukat látták visszatükröződni. A magyar zarándokok érdeklődését nem csupán a feszület keltette fel, hanem az is, hogy a Habsburg-család Spanyolországban telepedett le, s maga Zita királyné is elláto-gatott Limpias-ba. A magyar képeslapok ábrázolásai már a háború alatt is inkább Krisztust, mint Szűz Máriát jelenítették meg gyakrabban, ami ugyancsak hozzájá-rulhatott a zarándokhely népszerűségéhez. Az első világháború alatt a gyógyító, vigaszt nyújtó Krisztus tűnt fel a vizuális anyago-kon, míg a háború után a szenvedéstörténet került a középpontba, összekapcsolódva Trianonnal és a veszteségekkel, a megcson-kított országgal és térképpel, s a limpias-i Krisztus-ábrázolások is nagyobb teret kap-tak. A limpias-i Krisztus-szobor másolatai - többek között a zarándokoknak köszön-hetően - Magyarországon gyorsan terjed-tek (például képek, medálok, illetve egy fe-születmásolat a Gellért-hegyi barlangtemp-lomban). A szerző arra is felhívja figyel-münket, hogy ez az összekapcsolás (ország szenvedése - krisztusi szenvedéstörténet) nem egyedi, hanem máshol is előfordult, például Lengyelországban, miután a 18. században a nagyhatalmak felosztották te-rületét. A zárófejezet a magyar államalapító szent király alakját vizsgálja a képi ábrázo-lásokon, arra keresve a választ, miként vált Szent István figurája a propaganda egyik központi elemévé. Az uralkodó neve számos kontextusban már a korábbi fejezetekben is feltűnt (például Szent István-i Birodalom, Szent István-i nemzeteszme) - többek kö-zött a már említett Teleki-féle kiadványban is. Míg az Osztrák-Magyar Monarchia ko-rában nem volt egyértelmű az országalapító kultusza (ezzel szemben Árpád - főként a millenniumi ünnepségek évtizedében -nagy népszerűségnek örvendett), a két vi-lágháború között ez jelentősen megválto-zott, amit az 1938-as Szent István év is mo-tivált. Nem csupán az uralkodó személye, a nevével fémjelzett - egykori - egységes or-szág eszméje kapcsolódott össze, hanem egy ereklye, a Szent Jobb országos bemuta-tása igazi kultuszt is teremtett. A Szent Ist-ván-i országot paradicsomiként jelenítették meg, az ereklye országjárásához különböző, a terület egységességére utaló asszociációk kapcsolódtak (a Felvidékre is eljutott a Szent Jobb). Az első magyar királyt az élet minden területén népszerűsítették: a min-dennapi életben az uralkodó magánéletével vált példaképpé, de reklámokon és hirdeté-sekben is felbukkant alakja, hogy szent személye (például kávés dobozon) elkíséije a hétköznapok emberét. Összegzésében a szerző fejezetről feje-zetre számba veszi eredményeit, s választ ad a bevezetőben feltett kérdésre: a fentebb tárgyalt szöveges és képi megjelenítések és változásaik gyakorolhattak-e hatást a nem-zeti identitásra. Könyve alapján meggyőző a következtetése, mely szerint míg a terület, a térkép korábban nem játszott fontos szere-pet a nemzeti identitás építőelemei között, Trianont követően ez alapvetően megválto-zott, ekkor épült be a nemzetről alkotott 2 1 0 Tudomány és társadalom a propaganda fogságában Műhely önképbe a területi szempont is. Az ehhez kapcsolódó viszony azonban nem tekinthe-tő harmonikusnak. Mivel a terület csonka volt, de a propaganda azt sugallta, hogy csak a teljes revízió fogadható el, így a terü-leti veszteségek a kortársak számára nem voltak feldolgozhatók, és ezt a frusztrációt a propagandagépezet több évtizeden keresz-tül geijesztette és fenntartotta. E periódus-ban már széles társadalmi rétegek számára vált elérhetővé a propaganda által közvetí-tett kép (hirdetéseken, plakátokon, híradó-kon és képeslapokon keresztül), így ered-ménye is jól kitapintható. A kötetet kilencvenhárom, többnyire színes kép záija, melyek egy része eddig nem publikált térkép, továbbá plakátok és hirdetések. A könyv némileg megőrizte disszertációjellegét, ami érződik stílusán, néhol elaprózott struktúráján, de mindez nem von le következtetései értékéből. A re-cenzens mindenkinek, akit a két világhábo-rú közötti magyar történelem, a propagan-da vagy a vizuális források elemzése érde-kel, csak ajánlani tudja Krasznai Zoltán munkáját. TAMÁS ÁGNES « 211 

Tudomány és társadalom a propaganda fogságában

http://acta.bibl.u-szeged.hu/34516/1/aetas_2014_001_208-211.pdf

Tudomány és társadalom a propaganda fogságában

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged