Palotay, Gertrúd

Hungarian

Palotay Gertrúd

University of Szeged

Adalékok a székely „festékes" múltjából. Az alábbi adatok — bár aránylag fiatalok a székely „festé-kes" feltehető nagy múltjához1) viszonyítva, — nem annyira e népi müvészkedés korára, mint inkább előfordulására, s az ilyenféle munkák egyházi használatára szolgálnak adalékul. E feljegyzések az erdélyi unitárius templomok egyházlátogatási jegyzőkönyveiben maradtak fenn,2) s a XVIII. század végéről valók. A leltározók minden esetben különbséget tesznek „török" — azaz kisázsiai csomózott —« és „festékes", vagy „székely" sző-nyeg között. „Egy jó és nagy szép török, és más, ugyan egy székely szőnyegek" mondja az egyik (Sinfalva, 1788), két eset-ben pedig külön címfelirat alatt sorolja fel a leltár ezeket. Sepsi-Szentiván és Laborfalva egyházi ingóinak közös leltárában ezt olvassuk „Festékes" címfelirat alatt: „Csak egy vagyon, az Ur asztalára való, két szélyből álló lévén; veres, sárga, fekete, fejér és kék pántlikázással és a két vége rojtos." E leírás kétségtelenné leszi, hogy a székely „festékes" ezidőtájt is olyan lehetett, mint amilyennek ma, a közelmúltban növényi festőanyagokkal ké-szült, s inkább csak muzeumokban, mint népi használatban fennmaradt példányai nyomán ismerjük. Az a megjegyzés, hogy „két szélyből álló", arra vonatkozik, hogy két részarányos dara-bot egymással szembefordítanak, s így varrják őket össze, hogy egyik a másiknak tükörképe legyen, amint ez ma is szokásos. A „pántlikázás" egy bizonyosfajta szövésminta neve, valószínű-leg azé a csíkozásé (sávozásé), amely úgyszólván sohasem hiányzik a „festékes" mintázatából. „Pántlikás formára" (min-tára) szőtt abrosz és asztalkeszkenő Erdélyben már a XVIII. század első felében is szokásos volt,3) ezt a szövésmintát tehát a vászonféle díszítésére is használták s használják ilyen elneve-zéssel ma is. ö t szín alkalmazásával a ma ismert példányokon csak ritkán találkozunk, különösen a fekete az, mely igen gyé-') Viski Károly: Székely szőnyegek. A Magyar Néwnftviéewei Kin-csestára. Budapest, 1928. bevezető szővetaében. *) Ezeíkre az adatokra. Kelemen Lajos hívta fel íigyeknemet. ugyani voít szíves őket számomra kimásoltatni és közlésre átengadni, amiért welyütt mondok köszönetet. 3) L. ehtiez: Enffilyi Múzeum, XLV. kötet. 124. 1. 60 ren szerepel. A két vég rojttal való diszítését nyilván a kél kes-kenyebb szél mentén hajtották végre. Viski szerint4) erre a célra külön, csíkozott sávot szőnek s ezt kirojtozván, utólag varrják a szőnyegre. Sepsi-Köröspatak 1789-ben összeírt egyházi ingói közt „Fes-tékesek" címfelirat alatt három ilyen szőnyegről olvasunk: „ / . Egy külömb külömb féle festékkel és csillagokkal szőtt, a sze-gélyein rostos festékes, melgel a cathedra takartatott bé Veres Boritza adománya. 2. Más, rongyallott a pap ülő-széke az Ora-tóriumba beborítatott vélle. 3. Külömb-külömb féle veres, fekete és sárga színnel szőtt festékes, amelyet ez előtt in Ao 17SG a néhai tit-esperes Mihály István Ur relictája, Menyhárt Susánna asszony conferált." A csillagok, amelyeket a leltár említ, bizo-nyára azok az élükre állított, fogazottszélű négyszögek, ame-lyek csaknem minden székely festékes mintázatában előfordul-nak, kisebb vagy nagyobb méretben, egymagukban vagy cso-portosan. Ez a §zőnyeg, úgy látszik, köröskörül rojtos volt, mint ahogy a maiak között is találunk ilyen példányokat. Kétségtelenül a székely festékesek csoportjába kell sorol-nunk — leírásuk alapján — azokat a szőnyegeket is, amelyről Szind egyházközségének leltára így emlékezik meg 1788-ban: „Egy elegyes szövésű, tarka, csillagos szőnyeg, a templombeli asztalon. Két csegezi szőnyeg, a papság házánál." Ugyancsak csegezi szőnyegekről ad számot Túr község ugyanazon évben felvett egyházi ingóinak lajstroma is: „Vadnak 3 csegezi szu-ny egek, de mind haszontalanok. Egy csegezi, körül rojtos szü-nyeg, áll a prédikáló széken" Ezek a csegezi szőnyegek bizonyá-ra ugyanolyan gyapjúból szőtt székely festékesek voltak, mint aminőkről a többi adat szól, hiszen a nevezett községben meg most is készítenek ilyeneket; a környéken helyi, különleges min-tázata vagy színezése révén válhatott ismeretessé. Ügy látszik tehát, hogy a székely festékes típusváltozatai között is voltak — mint ahogy hímzéseinkben, vászonszőtteseinkben napjainkig van-nak — helyi jellegűek, amelyeket a környék egy-egy község, vagy vidék sajátos tipusánajc ismer. A tordamegyei (ma torda-aranyosmegyei) Túr és Szind lakosai is fgy különböztették meg •a közeli aranyosszéki Csegezen készült festékeseket. Palotay Gertrúd «) 1. m. 

Adalékok a székely "festékes" múltjából

http://acta.bibl.u-szeged.hu/29625/1/nep_003_059-060.pdf

Adalékok a székely "festékes" múltjából

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged