Földes, Csaba

Nelde, Peter Hans

Vandermeeren, Sonja

Wölck, Wolfgang

Hungarian

Földes Csaba

Nelde Peter Hans

Vandermeeren Sonja

Wölck Wolfgang

University of Szeged

P. H. NELDE/S. VANDERMEEREN/W. WÖLCK: INTERKULTURELLE MEHRSPRACHIGKEIT. EINE KONTAKTLINGUISTISCHE UMFRAGE IN FÜNFKIRCHEN Napjainkban, a kisebbségi (nemzetiségi) téma-kör politikai és szaktudományos felértékelődésével, a kérdések újra-, ill. átfogalmazásával párhuzamo-san a nemzetiségi (nyelv)oktatás is egyre jobban az érdeklődés homlokterébe kerül. Ennek tükré-ben külön is üdvözlendő a belga—amerikai szer-zői team kötete, mely tudományos felmérése, adat-gyűjtése és következtetései által hazai német nem-zetiségi iskolaügyünk koncepcionális megújításá-hoz kíván segítséget nyújtani. Neldéék Pécs város német—magyar kétnyelvű-ségének, valamint a nyelvekhez való viszonyulás-nak a vizsgálatára vállalkoztak, azzal a továbbmu-tató célkitűzéssel, hogy az itt nyert adatok érté-kelésével és értelmezésével feltérképezzék a tere-pet egy olyan német—magyar kétnyelvű iskola-modell kialakításához, amely interkulturális meg-közelítésével gazdagítaná a nemzetiségi oktatás-ügyet. Az Előszó és a Bevezetés röviden szól a munká-latok előtörténetéről, a kutatás tervezéséről, mód-szereiről, valamint távlatairól. Szomorúan konsta-tálhatjuk a szerzők — sajnos jogos — kritikai ész-revételét, mely szerint hazánkban századunk má-sodik felének nyelvoktatás-politikája a fő oka „az egynyelvűség megdöbbentően magas foká-nak" (3. o.). Kifejezésre juttatják azon tapaszta-latukat is, hogy az idegennek nálunk nagy kom-munikációs nehézségekkel kell szembenéznie, ha nem rendelkezik a magyar nyelv alapos ismereté-vel. Továbbá figyelmeztetnek bennünket: ezen állapot, tekintettel a mi nyelvnemzetünk nagyság-rendjére, nemcsak szokatlan Európában, hanem aggodalomra ad okot a szomszédos „(nyugat-európai" szomszédainkkal történő jobb kapcso-latokra való törekvéseinkben (4. o.). Az első fejezet a nyelvi kontaktusok kutatásába és a magyarországi kisebbségi kérdéskörbe kalau-zolja az olvasót. A második fejezet a kutatás eddigi állapotát összegzi: a téma szakirodalma alapján ismerteti a német mint anyanyelv helyzetét Ma-gyarországon, és a hazai kétnyelvű oktatás prob-lematikáját tárja elénk. Körültekintésre vall, hogy a mennyiségi szemléleten túl, a számadatok mö-gött meghúzódó valós helyzet bemutatása volt a cél; így szóba kerülnek a nemzetiségi nyelvmegőr-zés és -művelés, valamint a nemzetiségi iskolaügy akut problémái is. A kötet centrális részét a negyedik fejezet képezi. A szerzők itt írják le tudományos felmérésüket. A vizsgálat azt hivatott felderíteni, hogy a pécsi németek a német nyelvet mennyire beszélik és használják aktívan, vagyis milyen mértékben vál-lalják anyanyelvüket. Az alkalmazott kérdőív a német nyelv iránti attitűdöt is mérni szándékozott. Mindezekből adódóan az elsődleges célcsoportot a magyarországi németek (nemzetiségi szülők) al-kották. Másodlagos célcsoportként német nem-zetiségi középiskolásokat, egynyelvű magyar szü-lőket, továbbá „privilegizált tanúkat" (azaz többé-kevésbé vezető, mérvadó funkciót betöltő értel-miségieket) interjúvoltak meg. Ez utóbbiaknak bizonyos közvetítő szerepük is lehet, mivel az ő nézeteik és beállítódásuk egy interkulturális kon-cepciójú két-, ill. többnyelvű oktatás szempontjá-ból meghatározó jelentőséggel bírhatnak. A ma-gyarországi németek célcsoportján belül csak olyanokat kérdeztek meg, akik ténylegesen ren-delkeznek német nyelvismerettel. A kérdőívek —• a fentieknek megfelelően — négy változatban ké-szültek, valamennyi tartalmaz néhány demográ-fiai adatot (kor, nem, foglalkozás, iskolai végzett-ség), majd többnyire igennel/nemmel megválaszo-landó kérdéseket a német nyelvhasználatra (fő-leg annak tényére, kevésbé a gyakoriságára) vo-natkozóan: pl. „Tud-e az ön feleségei f é r j e németül be-szélni?", ill. „Beszélnek-e önök német nyelven egymás-sal?". A kötetben is bemutatott német és magyar kérdőíveket szerencsés lett volna nyelvileg előze-tesen átnézetni, mivel itt-ott idegenszerű, ill. ne-hézkes megfogalmazásokat tartalmaz: pl. „Van-e önnek bilingual rokona/ismerőse?". (A számtalan éke-zetes, ill. elválasztási hiba remélhetőleg az eredeti-ben nem, csak itt — a computeres szövegszerkesz-tés tökéletlensége okán —• jelentkezik!) Kardiná-lisabb az a pontatlanság, hogy a német és a magyar változat nem teljesen megegyező. Néhol csak ap-róbb eltérésekről van szó, pl. mindjárt az elején, a szülők kérdőívén: a korábbi lakóhely vonatkozá-sában „Wurde dort auch Deutsch gesprochen?", ill. „Be-széli-e ön németül ott is?"; ugyanazon a lapon azon-ban fontosabb, tartalmi különbségek is felfedez-hetők, pl. „Hören Sie manchmal deutschsprachige Sendungen im Radio/Fernsehen?" [Hallgatja-e néha...], ill. „Tudja-e ön a német nyelvű rádió-ITV adásokat fogni?" Ugyanott marad még súlyosabb divergencia pl. a nyelvtudás fokának megítélése-kor : „gut in Verständnis und Ausdruck" [jól érte-nek és beszélnek], ill. „Mindent megértenek és anya-nyelvi szinten beszélnek", továbbá teljességgel hiány-zik a magyar változatról a 3a kérdés. E kérdőív vé-gén a megjegyzések is (ha nem ismerjük a német eredetit) rejtélyesek maradnak, pl. a „német jelleg foka" [a „Deutschtumindize im Haus" helyett] ill. „beszélgetési attitűd" [Sprachverhalten zu anderen]. Mivel egyes interjú-partnerek németül, mások magyarul válaszoltak, így a nyelvileg és tar-talmilag is (részben) eltérő kérdés-megfogalmazá-sok miatt kétségesnek látom a vizsgálat teljes ho-mogenitását. Az interjúkat 1990 szeptemberében a^Brüsszeli Többnyelvűség-kutató Intézet vezetésével hat belga germanista, továbbá hat kétnyelvű helyi né-met nemzetiségi lakos végezte, egymással naponta változó párokat alkotva. A körkérdésekre Pécs hat különböző helyén került sor: mindenütt kb. 30 személy bevonásával. A meginterjúvolandó-lcat véletlenszerűen, a telefonkönyv, német ajtó-névtáblák, német egyesületek taglistái, valamint 1 0 9 szóbeli tájékozódás alapján választották ki. így a vizsgálat a primér célcsoport vonatkozásában ösz-szesen 178 magyarországi német felnőttre, a má-sodlagos célcsoportokban 21 német nemzetiségi középiskolásra (valamennyien kétnyelvű iskola ta-nulói), 22 egynyelvű magyarra és 26 ún. „szemé-lyiségre" terjedt ki. A válaszok értékelése során — legalábbis a témában némileg járatos olvasónak — alapve-tően új adat vagy összefüggés nem került nap-világra. Mégis némi örömmel és megelégedés-sel nyugtázhatjuk, hogy a kapott összkép igen pozitív és optimista. A vizsgálat szerint Pécsett van még számottevő németség, bár „különösen nagy asszimilációs nyomás alatt áll' (119. o.). Mint valamennyiünk számára ismert, a nyelvtu-dás és a nyelvi viselkedés generációnként változó képet mutat: a fiatalabb korosztályok esetében fo-lyamatosan csökken a némettudás és -nyelvhasz-nálat foka. Szintén nem meglepő, de a témában kevésbé jártasak számára sajátos, nemek közötti különbségre is fény derült: különösen a hölgyek-ben nagyobb a hajlam a német nyelv megőrzésére, míg náluk a nyelvet tudók 43,4 százaléka beszél németül a házastársával, addig ez az arány a fér-fiaknál csak 25%. A továbbiakban szerteágazó ada-tokat kapunk a német nyelvtudás jellegére, fokára vonatkozóan, pl. hogy a németet beszélők 93,8 százaléka tud olvasni és 86,4 százaléka írni is e nyelven, hogy a többség (68,9%) az iskolában is tanult németül, s ez hasonló arányban igaz gyer-mekeikre is. Sajátos és érdekes összefüggés mutat-ható ki a német nyelvhasználat és az iskolai végzett-zég között. Eszerint főként az alapfokú, de a felső-fokú végzettségűek is gyakrabban beszélnek gyer-mekeikkel német anyanyelvükön. (Már korábbi belga és amerikai kísérletek is azt támasztották alá, hogy a nyelvváltás és a kulturális asszimiláció leg-inkább a középrétegekre jellemző.) A kötet célkitűzéséből adódóan központi szerep jut a némethez mint oktatási nyelvhez való viszo-nyulás mérésének. Valamennyi vizsgált célcsoport támogató véleményének adott hangot. Mindany-nyian hiányolják a többnyelvű iskolákat, és most különösen alkalmasnak ítélik a pillanatot új típusú németoktatás bevezetésére — mint a szerzők értel-mezik — az interkulturális többnyelvűség kon-cepciója szerint. Ez azt jelentené, hogy mindkét nyelvben és kultúrában kiegyensúlyozott képzésre lenne szükség. Az igenlő és szimpatizáló válaszok között azonban egyes vélemények elgondolkod-tatok lehetnek. Például arra a kérdésre, hogyan íté-lik meg a kétnyelvű oktatás esélyeit, a 26 „szemé-lyiségből" ugyan mindössze ketten mondták, hogy rosszul, de közülük az egyik a pécsi egyetem né-met nemzetiségi tanszékének adjunktusa, a másik pedig egy kétnyelvű iskola igazgatóhelyettese, vagyis a meginterjúvoltak közül éppen azok, akik a kérdésben elméleti szakértelemmel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. A „nagyon jó" esélyt látó három fő közül egyébként az egyik (a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő) jogász, a másik pedig 1989-ig püspök volt... Az egyéb érintett válaszadók is zömében a „mérsékelt" jelzővel illették a várható esélyt, míg a nem-szak-mabeliek azt „jónak" látják. Mindettől függetle-nül az eredmények azt húzták alá, hogy a két-nyelvű oktatás iránt a németség részéről határo-zott igény, az egynyelvű magyarok felől pedig toleráns támogató szándék nyilvánul meg. Kül-földi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a két nyelv és két kultúra egymásmellettisége a nemzeti kisebbségek esetében nem (az egyes két-kedők által hangoztatott) kulturális gyökértelensé-get, a nemzeti identitás hiányát eredményezi, ha-nem a tudatosan e szellemben iskoláztatott kisebb-ségiek mindkét érintkező ethnoszt és kultúrát mélyebben élik át, azokhoz való viszonyulásuk pozitívabb, más nyelvi és kulturális közösségekkel toleránsabbak és együttműködésre nagyobb kész-séget mutatnak, mint egynyelvű, egykultúrájú honfitársaik. A kötetet bibliográfia, két térképvázlat, német— magyar, ill. magyar—német helynévszótár, vala-mint az ábrák jegyzéke zárja. A helynévszótár kap-csán az a kritikus megjegyzés mondható el, hogy az nem teljesen következetes, pl. a német—ma-gyar részben Hajós német neve Hajoscb, míg a magyar—német szerint Heuers, másrészt pedig ma-gyarként tüntet fel (a történelmi Magyarország területén lévő) szlovák stb. városneveket, mint Banska Bystrica vagy Lemen. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a kötet bár „blickfangos" címében túl sokat ígérő (helyesebb lett volna az alcímet választani főcím-nek), szándékában, indíttatásában feltétlenül előre-mutató munka. A jövőre nézve azt kívánjuk, hogy megállapításai alapján minél előbb valósuljanak meg az interkulturális megközelítésű német nemze-tiségi iskolamodellek, hiszen e tekintetben már a 24. órában vagyunk... München: Verlag Südostdeutschen Kulturwerk 1991., 155 p. DR. FÖLDES CSABA 1 1 0 

P. H. Nelde - S. Vandermeeren - W. Wölck : Interkulturelle Mehrsprachigkeit : eine kontaklinguistische Umfrage in Fünfkirchen : München, Verl. Südostdeutschen Kulturwerk, 1991

http://acta.bibl.u-szeged.hu/27812/1/modszertani_032_002_109-110.pdf

P. H. Nelde - S. Vandermeeren - W. Wölck : Interkulturelle Mehrsprachigkeit : eine kontaklinguistische Umfrage in Fünfkirchen : München, Verl. Südostdeutschen Kulturwerk, 1991

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged