Farkas, Katalin

Klein, Sándor

Hungarian

Klein Sándor

Farkas Katalin

University of Szeged

SZEMLE D R . K L E I N S Á N D O R — D R . FARKAS KATALIN Szeged Egy könyv ismertetése „ürügyén" a fókuszolásról Az emberek a „könyvismertetéshez való viszonyulás" tekintetében is két csoportba oszthatók: vannak akik szeretik, igénylik, hogy egy könyvről készüljön recenzió (mely segíti az olvasót, eligazít, értelmez, kiemel stb.), mások feleslegesnek, sőt esetleg káros-nak tartják („ha az írás nem beszél önmagáról . . . " , „előítéletek nélkül szeretnénk az olvasáshoz fogni", „ne gondolkodjon senki helyettem" stb.). Mint sok minden másban, ebben is a választás lehetőségét tartjuk fontosnak. Esetünkben: akit érdekel, kaphas-son némi információt arról, hogy a szerkesztők miért éppen ezt a kéziratot tartották al-kalmasnak arra, hogy sorozatukba [2] felvegyék (miért gondolják, hogy elősegíti a ta-nárrá válást, hogy segítségével a tanárok szemlélete személyiségközpontúbbá válhat, hogy hozzájárulhat ahhoz, hogy munkájukat jobban tudják végezni), mit jelentett az ő számukra a kézirat elolvasása. Különösen szükségét érezzük az ajánló könyvismertetésnek ott, ahol a kötet valami nálunk újszerűt akar meghonosítani. Nem azért, mintha bármilyen ajánlással meg le-hetne előzni azt, hogy a rosszindulatú értetlenség félremagyarázzon, de azért, hogy segítsen eloszlatni a minden szokatlannal kapcsolatos természetes idegenkedést. Eugen Gendlin amerikai professzor világszerte népszerű könyvének lefordítása mindenki számára fontos, de különösen ajánljuk azoknak — így például tanároknak és pszichológusoknak —, akik más emberekkel foglalkozva saját személyiségüket hasz-nálják legfőbb „munkaeszközükként". Gendlin egy sajátos módszert dolgozott ki, mely az embereket hozzásegítheti ah-hoz, hogy jobban megértsék tisztázatlan érzéseiket, egyértelműbben a saját kezükbe vegyék életük irányítását, felszabadítsa a gátlás alá került energiákat. Agyunk és tes-tünk sokkal többet „tud", mint amennyi ebből általában hozzáférhető a számunkra. A fókuszolás részletesen kidolgozott lépései segítségével aktivizálhatjuk ezt a rejtett tudást, túllendülhetünk a gondolkodásunk, érzelmeink útjában álló akadályokon, visel-kedésünk a környezethez jobban alkalmazkodóvá és egyben kreatívabbá is válhat. Mi is tehát a „fókuszolás"? A könyv kifejező alcíme szerint olyan eszköz, amely-nek a segítségével könnyebb lehet a „személyi problémák megoldása önerőből". „A folyamat, amit e könyvben megtanítok neked — írja a szerző a 20. oldalon — , a belső aktus, tökéletesen természetes dolog. D e mivel nyelvünkben nincsenek szavak ennek leírására, magamnak kellett a szükséges szavakat kitalálnom. A folyamatot fókuszálásnak neveztem el. Olyan folyamat ez, melyben kapcsolatot veszünk fel egy sajátos belső tudatunk-kal. Ezt a tudatosságot felt-sense-nek (átélt érzetnek vagy érzett jelentésnek) neveztem el. Az átélt érzet általában nincs adva, úgy kell kialakítani. Meg kell tanulnunk, hogyan segítsük for-málódni azáltal, hogy befelé figyelünk a testünkbe. Ha jön, először homályos, elmosódó. N é -hány lépéssel azonban a fókuszba kerülhet és meg is változhat. A z átélt érzet egy bizonyos probléma vagy helyzet testileg érzett jelentése." 60 f Egy-egy új eszköz bemutatásakor mindig érdemes felhívni a figyelmet az egy-oldalúságból eredő veszélyekre: csodaszerek az emberi problémák megoldása terén sincsenek, s azért, mert ez a könyv a fókuszolásról szól, senki se gondolja, hogy egye-dül a fókuszolás megoldhatja minden problémánkat. Gendlin egyik példája igen szemléletes ebből a szempontból is: „Mondjuk, repülőútra indulsz, hogy rokonokat vagy barátokat látogass meg. Mikor fel-ülsz a gépre, van egy kis mocorgó, kényelmetlen érzésed: valamit elfelejtettél. A gép felemel-kedik. Nézel ki az ablakon. Gondolatban végigmész egy csomó dolgon és keresed azt az apró, elmosódó ismeretfoszlányt. Mi a csudát is felejthettem e l ? . . . (különböző erőfeszítések u t á n . . . ) Végre eltaláltad, és ez a találat a hirtelen fizikai megkönnyebbülés érzését hozza. Vala-hol a testedben valami feloldódik, valami szoros dolog kitágul. Egész valódon elömlik az ér-zés : Hüü . . . ! Jó érzés. A képek miatt szomorkodhatsz, de maga ez a rájövés kimondottan jó érzés." (46—47. o.) Vagyis: semmiféle „fókusz-pókusz"-szal (elnézést a szójátékért!) sem tudjuk a repülőgépre varázsolni az otthonhagyott képeket, de talán legalább ennyire fontos, hogy segítségével befolyásolhatjuk lelki állapotunkat. Gendlin a fókuszolás folyamatát 6 részre osztja: 1. Csinálj egy kis szabad teret magadnak (Ehhez egy kis nyugalomra van szükség: vonulj vissza önmagadba, relaxálj. Majd figyelj befelé, keresd a választ arra a kérdésre: „Mi most a legfontosabb a számodra?") 2. Próbáld homályosan megérezni egy kiválasztott probléma egészét (Keresd meg az „érzett jelentés"-t.) 3. Keresd, mi a minősége ennek az elmosódott érzetnek! Engedd, hogy ebből az érzett jelentésből jöjjön fel egy szó, mondat vagy kép. 4. Rezonáltasd az átélt értelmet és az ennek minőségét kifejező szót, mondatot vagy képet. Ellenőrizd, rezonál-e egyik a másikkal. Kutass magadban egy halvány testi érzés után, amely jelzi neked, hogy létrejött a rezonancia. 5. Tedd fel a kérdést: Mi is van ezzel az egész problémával, ami belőlem ezt az érzést kiváltotta? Várd, hogy az érzés maga mocorogjon és adja meg a választ. 6. Fogadd el, ami jött. Ami az átváltással érkezett, fogadd barátságosan, kedves módon., Akármilyen csekély megkönnyebbülés is az, barátkozz vele egy kis ideig. Ez persze csak egyetlen átváltás. Jönni fognak még hasonlók. „Ha tehát feszültek vagyunk, nem érezzük jól magunkat, szorongás kínoz ben-nünket, keresni kell lelkiállapotunk értelmét. A fókuszolás e .keresés' egyfajta ú t j a . . . A módszer szerencsés alapgondolata, hogy a .testben', az ember zsigereiben megvan a lelki helyzetmegértés kulcsa, csak tudni kell figyelni a belső jelzésekre. . . A fóku-szolás . . . azt képviseli, hogy a bajban levő embernek magának kell önmagán segíteni, és hogy ő erre képes is" — írja Buda Béla a kötet előszavában. A fókuszolás „A személyt folyamatként fogja fel, aki állandó változásra és előre-haladásra képes. A benned lévő .problémák' a folyamatnak csak azokat a részeit ké-pezik, ahol valami megállás, leragadás történt. A fókuszolás az e pontokon történő újraindítás, a folyamat újból való mozgásba lendítése." (73. o.) 61 Fókuszolás az iskolában Egyelőre inkább csak reméljük, hogy a fókuszolás el fog terjedni tanáraink köré-ben. Az első jelek azonban biztatóak: azok közül a tanárok közül, akik kéziratban ismerkedtek meg Gendlin könyvének fordításával, többen megpróbálkoztak a mód-szer gyakorlati alkalmazásával. Egy ilyen tanár beszámolójából idézünk néhány sort: „A fókuszolásban én egy olyan módszert látok, amely hozzásegítheti a tanárokat ahhoz, hogy személyközpontú pedagógussá váljanak . . . Persze ehhez fogékonyság kell. . . . Felületes és elmélyedésre képtelen ember ne vegye kezébe ezt a könyvet! Ez nem olvasható kaland-regény módjára, mert olykor egy-egy sort többször is el kell olvasni, hogy érthetővé váljék. . . . A módszer megtanulását be lehetne építeni a tanárképzésbe, a gyakorló pedagógusok érdeklődőiből pedig lehetne egy csoportot indítani, hogy elsajátítsák a fókuszolást. . . . Meggyőződésem, hogy ha csak kevesen is, de legalább lennének olyanok, akik elsa-játítva a fókuszolást, valóban személyközpontúvá tudnának válni, s minél több embernek (ta-nítványnak) átadva ezt a módszert, el lehetne odáig jutni, hogy „csak" figyelni tudjunk egy-másra, hogy társként, s ne pedig ellenségként viseltessünk egymás i r á n t . . . Én megpróbáltam fókuszoltatni a gyerekekkel (7. osztályosokkal). Na, persze nem sze-mélyes problémát, hanem irodalomórán egy verssel kapcsolatban. (Juhász Gyula: Milyen v o l t . . . című versének egy motívumára.) Előzőleg „felkészítettem" őket ebből a módszerből. Persze nem mindenkinél jött be az eredmény, de azoknál a gyerekeknél, akik egyébként is fogékonyabbak, érzékenyebbek, sikerült. Ilyeneket mondtak: „Melegség járt át, és utána foko-zódott az izgalmam, majd szinte megkönnyebbültem . . ." (B. T.) „Én mindig azt hittem, a költők csak kitalálják azokat az érzéseket, amikről írnak, de most volt valami, valamit érez-tem, és azt hiszem, én is írni fogok saját érzéseimről." 0 - P-) Nem mondom, hogy ez tökéletes fókuszolás volt, csak próbálkozás. Próbálkozás, hogy talán a saját külön kis élményeiket is fel tudják dolgozni, ha nem tudják (akarják) megosztani, megbeszélni mással. . ." [3] Buda Béla pedig az előszóban így fogalmaz: „Voltaképpen a fókuszolás olyan módszer, amit növekvő gyerekeknek már az iskolában tanítani lehetne és kellene. Tudunk is arról, hogy a fókuszolást a gyerekek is elkezdhetik ta-nulni, mint ahogyan egy sor önismereti és személyiségfejlesztő gyakorlat hasznos elsajátítására is képesek a gyerekek . . . Legalább a problémás, fejlődésükben megzavart gyerekeknek lenne érdemes tanítani a módszert. Igen fontos tehát, hogy a fókuszolással megismerkedjenek a taná-rok és pedagógiai szakemberek. Nagyon helyénvaló ezért, hogy Gendlin könyve magyar nyel-' ven először neveléssel foglalkozó szakemberek számára válik hozzáférhetővé, nekik van rá leginkább szükségük." (10. o.) Ügy gondoljuk tehát: A tanároknak nemcsak azért kellene megtanulni fókuszolni, hogy „valamit tudjanak kezdeni saját bajaikkal", hogy „fel tudják dolgozni napi konf-liktusaikat", hanem azért, hogy erre tanítványaikat, sőt a szülőket is megtanítsák. Hasonló célok — más módszerek Bár a fókuszolás lényegében új gondolatrendszer és első pillanatban talán meg-hökkentő is, másrészt természetesen nem a semmiből kipattant mesterséges képződ-mény. Gendlinnek személyes problémák tőle függetlenül eddig is végbemenő meg-oldási folyamataiban sikerült felfedeznie bizonyos szabályszerűséget, az eredményes problémamegoldás technikáját ajánlja mindazoknak, akik úgy érzik, eddig meglehető-sen gyakran tehetetlenül álltak saját életük problémái előtt. Egyikünk (F. K.) többek között ezt írta jegyzetfüzetébe a „Fókuszolás" kéziratá-nak elolvasása után: „Szerintem én gyakran „majdnem' fókuszolok. Szóval nem .szabályosan' és nem is biztos, hogy mindig megtalálom az ,átélt értelmet', de több lépést .magamtól' végigjárok. Főleg a 62 .tisztítsd a teret', a .kérdések', a .fogadd el, ami jött' stb. lépést. Lehet, hogy érzek ,átélt ér-telmet' is, de inkább valami ,megváltás'-t és azonnali „újrakezdésigényt' szoktam érezni." M. Ferguson joggal írta az amerikai kiadás előszavában, hogy „A Fókuszolás című könyv nem a konvencionális önsegítő bölcsesség újracsomagolása", de mi inkább úgy mondanánk: az ősi önsegítő módszerek hasznos kiegészítője lehet mindazokban az esetekben, ahol azok csődöt mondanak. Vladimir Levi: Az önismeret művészete című könyvének előszavában Bagdy Emőke írja [4]: „Érvényes célként tűzhetjük ki pl. azt, hogy felfedezzük és kiaknázzuk eddig parlagon heverő, de meglevő képességeinket és erőinket, mindazokat, amelyek alkalmasak lehetnek egyensúlyunk megőrzésére vagy gyors helyreállítására. Ez esetben önszabályozó műveletekkel segítjük (zavar esetén korrigáljuk) idegrendszeri és a vele szorosan összefüggő lelki működésein-ket, kijavíthatjuk a hibás belső programokat, azaz megtanuljuk másként kezelni és felhasználni eddig igénybe nem vett lehetőségeinket." A szerző pedig többek között így ír: „ . . . az emberek gyakran nem akarnak segíteni önmagukon, még ha képesek vol-nának is rá. Sokan öntudatlanul szenvedni vágynak . . . , de amikor valamiféle sugal-latra hallgatva, őszintén akarnak is segíteni magukon, jó részük akkor sem tudja, ho-gyan kezdjen hozzá, hiszen minden jó tanácshoz még vagy egy tucatra volna szükség — jó tanácsokra, hogyan hajtsuk végre a jó tanácsot." (16. o.) I Mohás Lívia: „Találkozás önmagunkkal" című könyve népszerű módon hasonlóan önsegítő módszereket kíván nyújtani [5]: „Egyikünk a sorsra, a végzetre hagyatkozik, másikunk a szerencsére rendezkedik be, és naiv optimizmussal várja a sült galambot. Harmadikunk a körülötte élő emberekre számít: szüleire, tanáraira, főnökeire bízza sorsát. Vagy épp a társadalomtól és annak tág kapcsolat-rendszerétől várja el saját egyéni életének rendezését és annak a tevékenységi körnek vagy foglalkozásnak a megtalálását, amely számára boldogságforrás lehet . . . , de egyéni sorsáért hosszú távon maga az egyén a felelős, ki-ki maga veti meg azt a közmondásbeli ágyat. A töb-biek — a végzet, a szülő, a társadalom stb. — olykor segítenek, máskor hátráltatnak, szem-lélnek vagy beavatkoznak, de végül is tenni nekünk kell önmagunkért." Gendlin könyve — ha témájában nem is teljesen újszerű a magyar olvasónak — olyan módszert ajánl, melyet megfelelően használva eredményesen tehetünk valamit önmagunkért. 1982-ben egy brazil terapeuta, Antonio Monteiro dos Santos — doktori disszer-tációjának részeként — interjút készített Eugene Gendlinnel. Ismertetésünkbe beik-tattuk az interjú egy részletét, talán érzékeltetni tudja a könyv szerzőjének személyisé-gét és munkamódszerét: Kérdés: Ha kliensként megyek önhöz, mire fog fókuszolni, ha első alkalommal talál-kozunk.? Gendlin: Nos, először megvárom, hogy mit mond. Aztán, ha elkezdi, akkor egy ideig személyközpontúan" fogok válaszolni. Aztán, ha azt látom, hogy egy egész tör-ténetet készül elmondani, és az egész órát kitöltené a háttér elmesélése, akkor valószínűleg félbeszakítom tíz-tizenöt perc után. Azt mondanám: „Nem kell min-dent ma elmesélnie. Majd menet közben is .feltölthet' engem. Próbálja meglátni, hol van. Hol nehéz most önnek? Mi az?" Lehet, hogy pár perc csendet javasolok. „Csak engedje el magát, és belülre figyeljen." Tehát a kliens nem tölti az egész órát beszélgetéssel. Különösen az első órában az emberek úgy jönnek, hogy sok mindennel készül tek . . . Ha viszont az elején várok, és ön nem kezdi el, akkor 63 valami effélét mondok: „Egy darabig maradjunk csendben, amíg látja, hogy hol van." Alapvetően az a célom, hogy segítsek a kliensnek abban, hogy pontosan érezze, ami még nem világos a számára. Végezetül idézzük egy másik gyakorló tanár írását [7], aki ugyancsak még kéz-iratban olvasta a kötetet. Reméljük, hogy Gendlin „Fókuszolás" című könyve mások számára is ilyen izgalmas, hasznos olvasmány lesz. „Egyszerűen nem tettem mást, csak olvastam, olvastam. Elfeledkeztem a napi teendőim-ről, minden kötelességérzet kiveszett belőlem, a könyv elolvasása után gondoltam csak rá: a fogorvoshoz sem mentem. A fogfájásom megszűnt. Fókuszoljanak-e a magyar tanárok? Nem hagy nyugton a kérdési Fókuszolás nélkül tani-tani? Ha nem vagyunk érzékenyek magunkra, hogy lehetnénk másokra? Érzékenység nélkül létezni, érzékenységet fejleszteni?? Alkotó folyamatban naponta az .átélt érzetnek a minőségét' keressük. Ha a . . . kép találó — ,az egész átélt értelem megmoccan, és enyhe megkönnyebbülést érzel. Ez jelzi azt, hogy valami pontos, találó.' (62. o.) Naponta erre tanítom a gyerekeket, de magam is így élek, meg lehet érezni, érezzék meg, mikor jó valami. Nincs szükségem megerősítésre, de rendkívüli jó érzés megerősítve látni az eddig csak körvonalazott megállapításaimat: legjobb, ha magamra bízom magam. És egyszercsak tálcán kapom ajándékba, hogyan művelhetem ki, milyen gyakorlatok, módszerek segítenek, hogy ha-marabb és biztosabban eljussak az átváltásig, tanítványaim hasznára. . . Bosszankodom, hisz oly egyszerűnek tűnik minden, miért nem olvastam előbb?" JEGYZETEK [1] Eugen T. Gendlin: Fókuszolás (Személyi problémák megoldása önerőből). Tanár leszek! Tanár vagyok! (Vitatémák, ötletek, javaslatok, tanácsok tanárjelölteknek és tanároknak) 6. kötet. (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológia Tanszék. Szeged, 1986. 164. o.) A kötetet Buda Béla előszava nyitja meg. Fordította Varga Károly. Ez a fordítás az OPI Pályaválasztási Osztályával kötött megállapodás alapján a „Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban. Módszertani füzetek" köteteként is megjelent. [2] A „sorozat" a „Tanár leszek 1 Tanár vagyok!" címet viseli és a korábbi 5 kötete: 1. Farkas Kata-lin (szerk.): Figyeljünk rájuk! (Gyermek- és ifjúságvédelemről tanárjelölteknek, tanároknak.) 2. Klein Sándor (szerk.): Kultúrák közötti kommunikáció kreatív megközelítései II. 3. Carl Rogers: A tanulás szabadsága a 80-as években . 4. Bauer Edit (szerk.): Bioenergetika. 5. Carl Rogers: Encounter csoportok. [3] Mészáros Katalin: Gondolataim a személyiségközpontúságról és a fókuszolásról. Kézirat. [4] Vlagyimir Levi: Az önismeret művészete. Gondolat, Bp., Mir, Moszkva, 1983. (8. o.) [5] Mohás Lívia: Találkozás önmagunkkal. Móra Könyvkiadó, 1979. 212—213. o. [6] Az interjúrészletet a journey című „International notebook" nemzetközi értesítő 1983. márciusi számából vettük át. [7] Farkas Olga: Fókuszoljanak a magyar tanárok! Kézirat. 64 

Egy könyv ismertetése „ürügyén" a fókuszolásról

http://acta.bibl.u-szeged.hu/27476/1/modszertani_028_001_060-064.pdf

Egy könyv ismertetése „ürügyén" a fókuszolásról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged