Tomory, Julianna

Hungarian

Tomory Julianna

University of Szeged

ÚJ TANTERVEINKRŐL TOMORY JULIANNA Kaposvár Észrevételek az új anyanyelvi tankönyv használatáról A komplex anyanyelvtanítási kísérletben résztvevő pedagógusok immár ötödik éve új tankönyvekkel végzik munkájukat. Tanulmányomban az eddigi tapasztalatok alapján kísérlem meg fölvázolni, hogy a 3. osztályos anyanyelvi tankönyv és feladat-gyűjtemény milyen erényeket és fogyatékosságokat mutatott a gyakorlatban. Mun-kámhoz hathatós segítséget nyújtottak a kaposvári Tóth Lajos Altalános Iskola és a gyakorló általános iskola pedagógusai. A 3. osztályos tankönyv folytatja a 2. osztályban megismert nyelvtani fogalmak (mondat, mondatfajták, a szó jelentése, hangalakja, szótő, toldalékok, a beszédhan-gok fajtái) elmélyítését, és újakat alakít ki a mondattan (állítás, tagadás) és a szó-fajok területén. É v elején a mondatról tanultak ismétlésével történik meg az átmenet. Ehhez kapcsolódik az „Állítunk, tagadunk, tiltunk" című fejezet. A pedagógusok tapasz-talata szerint ez a rész sok gyereknek nehézséget okoz. Nyilvánvaló, hogy a kétféle osztályozási szempont (tartalom, logikai minőség) elkülönítése és egymáshoz való viszonyának világos áttekintése segíthet a bajon, s állíthatja vissza a korábban már kialakult rendet. A jó rendszerezés követelményének már maga a cím is ellent mond: háromféle kategóriát sugall (állítás, tagadás, tiltás) - pedig csak kettő van (állítás, tagadás), a tiltás ugyanis a tagadás alfaja, egyik megnyilvánulási formája. Erre más helyen egyébként a tankönyv is utal. A feladatok a kijelentő mondat állító és tagadó formáit mutatják be leggazda-gabban, nagyon helyesen kapcsolva össze a szórend és hangsúlyozás kérdéseivel. A kijelentő mondaton kívül a felszólító mondat állító és tagadó változata kap nagyobb nyomatékot, a többi mondatfajta viszont tagadó formában már csak elszór-tan, egy-egy feladatban jelenik meg. Az összegezés pedig így szól: „Mondatainkban állítunk vagy tagadunk. A felszólító mondat tagadó formáját tiltó mondatnak nevezzük." Ez a meghatározás nem hangsúlyozza kellőképpen, és a feladatokban is elsik-kad: minden mondat fajtának van állító és tagadó formája. Az pedig, hogy a felszó-lító mondat tagadó formáját tiltó mondatnak nevezzük, az előbbi megállapításhoz képest másodrendű dolog. A bekeretezett részből nyugodtan kimaradhat, annál is inkább, mert a címhez hasonlóan a két osztályozási szempont helyett hármat sugall. Feltétlenül szükséges volna viszont egy kis táblázat, amely két oszlopban, rövid példamondatokkal minden mondatfajtának feltünteti az állító és tagadó változatát. A tisztánlátást elősegítené az is, ha már a másodikos tankönyvben több feladat sze-repelne, amely az egyes mondatfajták állító és tagadó változatát is bemutatná. A szófajok közül a főnév, melléknév, számnév fogalmának kialakítása általában zökkenőmentes, hiszen már a 2. osztálytól folyamatosan végeznek szógyűjtést a „Mit csinál? Mi a neve? Milyen?" . . . stb. kérdésekre. A köznév és tulajdonnév közötti 18 különbség megértése se okoz nagyobb gondot, a megkülönböztetést jól szolgálják a tankönyv változatos, játékos feladatai is, pl.: „beszélő" nevek adása képek alapján, robotemberek rajzolása, elnevezése. Az első kötet 48. oldalán levő 4. és 5. feladat viszont jelenlegi formájában könnyen fogalomzavar forrása lehet. A feladatban ugyanis kétféle értelemben szerepel a „közös név" kifejezés: „Keressétek a tárgyak és a növények közös nevét! Jelöljétek vonallal! íróasztal, konyhaasztal asztal kisasztal, dohányzóasztal bútor ibolya, gyöngyvirág, rózsa virág mályvarózsa, tulipán növény." Eddig - a tulajdonnévvel szembeállítva - mindenféle köznevet magyaráztak így: több hasonló tárgy, élőlény, gondolati dolog közös neve. Ilyen értelemben véve az ibolya vagy az íróasztal is „közös név". A feladat viszont nem ezt a választ kívánja a gye-rektől, hanem nyilván arra akarja rávezetni, hogy az ibolya, a gyöngyvirág, a rózsa, mályvarózsa, tulipán közös neve: virág, még tágabb értelemben: növény. Az sem egé-szen világos az utasításból, miként kell ezt a gondolatot vonallal jelölni. A nemfogalom (genus) és a fajfogalom (species) közötti különbség megfigyel-tetése (az életkornak megfelelő szinten, formában) sikeres lehet ugyan, de itt és ilye-tén módon előhozakodni vele nem szerencsés dolog. Hiszen még a köznév - tulaj-donnév, közös név - saját név fogalompár is újdonság, nem szilárdult meg igazán. Azonkívül, ha megpiszkáljuk a problémát, akkor végig is kell járni a gondolati utat. Ennek a követelménynek az 5. feladat csak részben tesz eleget. Szerepe, hogy helyre-igazítva azt a tévedést, amit az előző feladat éppen a gondolkodni próbáló tanulónak sugallhat: hogy a felsorolt főnevek közül csak az „asztal, bútor, virág, növény" „Jelöljétek a választ a felsorolásban aláhúzással! - Hány tárgynak a neve az íróasztal szó? - Egy , néhány, sok. - Hány növénynek a neve a gyöngyvirág szó?- Egy, néhány, sok. írjátok le röviden, hogy mit állapítottatok meg!" Ebben a feladatban a választási lehetőségek (egy, néhány, sok) közül a gyerekek nyilván azt húzzák alá: sok. A választás így azt a látszatot kelti, hogy az elvi határ a néhány és a sok között húzódik. Pedig annak eldöntéséhez, hogy valaminek a neve köznév-e, elegendő ennyi: egy-több. Amiből csak „néhány" van, annak is köznév a közös neve (pl. egy kihalóban levő növény- vagy állatfaj). Végül félreérthetetlenül rá kellene mutatni arra, mi a különbség és mi az egye-zés a két feladatban szereplő főnevek között: 1. A főnevek egyik csoportjához (pl. virág, asztal) a dolgok szélesebb, másik csoportjához (pl. rózsa, kisasztal) szűkebb köre tartozik. 2. De mindegyik főnév több hasonló dolog neve: tehát köznév. Nem valószínű, hogy a 3. osztályos gyerekek akár a két feladat helyes meg-oldása esetén is képesek önállóan levonni a fenti következtetéseket, Előfordulhat, hogy a kettős következtetés a pedagógus figyelmét is elkerüli. A melléknevekkel kapcsolatban fölvetődik a kérdés, mit tegyünk az előbukkanó melléknévi igenevekkel. Tanítani még nem lehet. Még abban az esetben is korai és túl bonyolult lenne, ha az igével kezdték volna a szófajokat. Így meg egyenesen kép-telenség megmagyarázni mibenlétüket, és elválasztani őket a melléknevektől. Ha csak annyit mondanánk, hogy nem melléknevek - hanem olyan szófajhoz tartoznak, amit 2* 19 / később fognak tanulni - értelmetlennek, felfoghatatlannak tűnne a gyermek számára, hiszen mindazok a jellemző jegyek illenek rájuk, amiket a melléknevekről tud-niuk kell: a) valakinek vagy valaminek a tulajdonságát, milyenségét fejezik ki ; b) kérdőszavuk: milyen; c) gyakran a főnév előtt, vele szoros kapcsolatban fordulnak elő. Bár a gyerek a saját példáiban is használhat igeneves szerkezeteket, mégis a fel-adatok szövegét úgy kellene kiválogatni, hogy lehetőleg nem vagy csak elvétve for-duljon elő bennük melléknévi igenév - a már melléknevesült alakokon kívül (pl.: ko-pott, sápadt, f á r a d t . . . stb.). A mostani tankönyv és feladatgyűjtemény viszont szinte halmozza azokat a fel-adatokat, amelyekben a befejezett vagy folyamatos melléknévi igeneveket mellék-névként vagyunk kénytelenek számba venni. A z Anyanyelvünk II. 26. oldalán a 6. feladat így indul: Én azt mondom: valaki csinálta. Te azt mondod: valamilyen (virágot) festett festett (virág) A 31 . oldalon a 4. feladat ontja az igeneves szerkezeteket: Csontig soványodott ló összetákolt kocsit agyonfoltozott zsákokban (háborúban) elpusztult országot letarolt, kifosztott vidéke (nyomorban) élő nép eldugott pincéiből megkínzott emberek A z Anyanyelvi feladatgyűjtemény se fukarkodik: 44. oldal 2/b feladat: „eltévedt hópelyheket". 48. oldal 5. feladat: „Írj a takarító szóval egy-egy állítást főnévi és melléknévi jelen-tésben is! 51 . oldal 2/b feladat: (ruhát) hímzett hímzett (ruha) (újságot) olvasott 55. oldal i/b feladat:-„Írj egy-egy állítást a könyvgyűjtő szóval főnévként is, melléknévként i s ! " 62. oldal 6/b feladat: „Van-e a szövegrészben ilyen szókapcsolat: melléknév + melléknév + főnév? Ha találtál, írd l e ! " Van, kettő. De abból az egyik igeneves: „a menekülő óriás kenguru". Szórványos példák még a fentieken kívül is akadnak. Érdemes így a tanulókba sulykolni azt, amit utóbb meg kell változtatni? Itt lehet már a gyökere annak is, hogy a közép-iskolában annyit kell bajlódni az igenevekkel. Megértik ugyan az utólagos korrekciót, •de igazán az válik vérükké, amit először tanultak. A bekeretezett meghatározások, megtanulandó szabályok nagyon helyesen csak a legszükségesebbre szorítkoznak, rövidek. Megfogalmazásuk azért helyenként lehetne precízebb. A tulajdonneveket nem nagybetűvel, hanem nagy kezdőbetűvel írjuk. A tanítók e téren mindig megkívánják a pontos szóhasználatot, javítják a hibát. Kár , hogy a tankönyv szövege nem támogatja őket. (Anyanyelvünk I. 50. o.) A személyes névmások közül az őket nem csupán személyek neve helyett állhat. D e ezt - mivel kivételnek mondható - később is megtaníthatjuk, ezért nyugodtan 20 fogalmazhatunk így: „Az én, te, ő, mi, ti, ők névmások személyek neve helyett áll-nak, . . . " . (Anyanyelvűnk II. 74. o.) Azt viszont már fölösleges hozzátenni: „személyek tulajdonnevét helyettesítik" - hiszen állhatnak embert, embereket jelentő köznevek helyett is. Pl.: Béla a bátyám Kati, Teri, Jutka a lányok Szófaj és mondatrészek különbsége és kapcsolata, a szófajok szerepe a mondat-szerkezetben a nyelvtani tudás fontos pillére. Előkészítése, megalapozása már meg-kezdődik a 2. osztályban, amikor a „mit csinál? mi történik? . . . stb." kérdésekre szógyűjtést végeznek. A 3. osztály anyagában különösen jelentős ebből a szempontból a főnév és a melléknév. A főnév toldalékos formáinak megfigyeltetése, a velük kap-csolatos sokféle gyakorlat (toldalékos főnevek felismerése, gyűjtése, alkotása, kérdezés rájuk) jó alapozás a tárgy és a határozók későbbi tanításához. A szófajok mondat-beli szerepének megértését segíti elő a szóalkotás alábbi, következetesen alkalmazott, játékos formája is: Én azt mondom: valamilyen. Te azt mondod: valami, szép szépség Én azt mondom: valaki csinálja. Te azt mondod: valami, dob dob A tankönyv rámutat a melléknév leggyakoribb mondatbeli helyére, szerepére: a fő-név előtt áll, vele összefüggő szerkezetet alkot. Ezzel a jelzős szószerkezet fogalmát készíti elő. Gyakran találkozunk olyan feladattal, amely főnév és melléknév szoros kapcsolatát tudatosítja: „valamilyen + valami". De a melléknév számos esetben ál-lítmány is lehet. Kár, hogy a tankönyv némely feladata a kétféle mondatbeli szere-pet egybemossa. Természetesen nem beszélhetünk még a 3. osztályban se jelzőről, se állítmányról. Ám azt tanácsos volna elkerülni, hogy a melléknév állítmányi és jelzői szerepe a tanulók fejében már a kezdet kezdetén egybefolyjon. Az Anyanyelvi fel-adatgyűjtemény 41. oldalán a 2. feladatban különböző mondatrészszerepben fordul elő a melléknév: Sárga a nyárfa. Zöld a bcrekfa. Átlátszó kék a tó alatta. Három kis forrás szalad a tóba, mintha a kis tó édesanyjuk volna. Nem lenne zavaró a feladat, ha mondjuk csak a mellékneveket kellene kikeresni és aláhúzni. De a kérdés így hangzik: a) Miről szól a vers? Jelöld ezt a főnevek aláhúzásával! b) írd le ugyanezeket a főneveket a szorosan hozzájuk tartozó szavakkal együtt! valamilyen -f- valami Mit fejeznek ki a főnév előtt álló szavak? Így aztán a szöveg azt a látszatot kelti, mintha a , , . . . kék a tó . . . " típusú szer-Kezet egyenlő volna a „kis tó"-val, „kis forrás"-sal. A fentiekhez hasonló feladatot 2 1 csak olyan szöveggel tanácsos végeztetni, amelyben a melléknév kizárólag jelzőként szerepel. Ugyanez vonatkozik az Anyanyelvünk II. 9. oldalán levő 7., 8., feladatra is. Elkerüli viszont a zavarkeltés veszélyét a feladat alkotója, amikor a Nemes Nagy Ágnes-verssel kapcsolatban („Kék a szeme, z ö l d . . . " ) így teszi föl a kérdést: „Mit állít a költő a tó szeméről?" (Anyanyelvünk II. 3. o. 3. feladat.) Ilyen szövegből nem „írhatunk ki" jelzős szerkezetet - a 3. osztály nyelvén „valamilyen + va lami" szókapcsolatot, legföljebb alkothatunk a szöveg szavaiból. F E L H A S Z N Á L T I R O D A L O M : [1] A2 általános iskolai nevelés és oktatás terve. OPI, Pécs, 1977. [2] Békésiné Fejes Katalin-Nagy ]. József: Anyanyelvünk I—II. ált. iskola 3. osztály. Tankönyv-kiadó, Bp., 1980. [3] Nagy J. József: Anyanyelvi feladatgyűjtemény az összevont 1 - 4 . osztályú tanulócsoportok 3. osztálya számára. Tankönyvkiadó, Bp., 1980. [4] B. Fejes Katalin: Anyanyelvünk I—II. ált. iskola 2. osztály. Tankönyvkiadó, Bp., 1980. ' [5] B. Fejes Katalin: Anyanyelvi feladatgyűjtemény az összevont osztályú tanulócsoportok 2. osz-tálya számára. Tankönyvkiadó, Bp., 1979. [6] Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért. (Szépe György szerk.) Tankönyvkiadó, Bp., 1979. [7] Az anyanyelvi oktatás korszerűsítésének változatai. (Szende Aladár szerk.) Tankönyvkiadó, 1981 . [8] Rácz Endre: Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének grammatikai megalapozásáról. Nyr. 1980. 4. sz., 456-469. p. Dr. Hajzer Lajos Pécs Néhány magyar hely- és intézménynév orosz visszaadásának kérdéséhez 1. Az 1978-as új általános iskolai orosz nyelvi tanterv számos megfogalmazása egy-értelműen utal arra, hogy a jövőben jóval több olyan magyar hely- és intézménynév kerül(het) orosz szövegekbe, az orosz órák anyagába, amelyekre korábban kevés gon-dot fordítottunk. A 8. osztály számára előírt Budapes t , M a g y a r o r s z á g t á j a i c. téma tárgyalá-sakor1 fontosnak tartanám a debreceni 8. osztályossal megtaníttatni a H a j d ú s á g , N a g y e r d ő , Nagy templom stb. orosz „megfelelőjét", a H o r t o b á g y ragozási problémáját. Két évtizedes pályafutásom során eddig még sosem kellett — idegen-vezető módjára — kiselőadást tartanom Moszkva és Len ingrád nevezetességeiről (pedig erre készítettek fel!), moszkvai barátaim sosem vizsgáztattak Kijevvel kapcso-latos ismereteimről. Annál többet faggattak hazánk nevezetességeiről: a Balatonról és környékéről, a Duna-Tisza közéről, az Alföldről, a Hortobágyról, az utazási iro-dáinkról, a történelmünkről, az irodalmunkról, Bartók és Kodály főbb műveiről stb., (amire viszont a főiskolai könyvek is alig-alig készítenek fel). Ez az, amit feltétélesen „ f o r d í t o t t o r szág ismere tnek" neveznék azok esetében, akiknél a cé lnyelv az orosz. 22 

Észrevételek az új anyanyelvi tankönyv használatáról

http://acta.bibl.u-szeged.hu/27204/1/modszertani_025_001_018-022.pdf

Észrevételek az új anyanyelvi tankönyv használatáról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged