Szántó, Károly

Hungarian

Szántó Károly

University of Szeged

nálhatóságát is tudatosítsuk. Csak akkor lesz tanításunk „életszerű", ha gyerme-keink látják munkájuk eredményének a felhasználhatóságát. Ha a 7. osztályban elkészíttetjük ónozott lemezből a tölcsért, akkor adjunk le-hetőséget még az Órán arra is, hogy öntsenek vele üvegbe vizet. Itt jelentkezik az a probléma is, hogy a tölcsért egy kissé aneg kell emelni, stb; 5. nem szabad azt várnunk és feltételeznünk, hogy a munka egyszerre vonzó lesz a gyermekek számára, s mindjárt meg is szeretik azt. Tanítványaink csak akkor szeretik meg a munkát, s csak abban az esetben valósul meg a politechnikai kép-zés egyik fontos feladata, ha és amennyiben sikerül felismertetni az erőfeszítések alkotó szerepét s a már említett társadalmi jelentőséget. Helyes ha a tanulók fi-zikai munkája beleolvad szellemi tevékenységükbe, aktivizálja gondolkodásvilá-gukat, érzelmeiket és akaratukat is. yyy VVv PEDAGÓGIAI SZAKKIFEJEZÉSEK ÉRTELMEZÉSE POLITECHNIKAI OKTATÁS, NEVELÉS VAGY KÉPZÉS? A neveléselméleti fogalmakat vizsgálva talán a legvitatottabb a „politedhnika" műszó problémája. Nem csupán elnevezési, hanem tartalmi problémákkal kell szembe találnunk magunkat. Ha a neveléselméleti kézikönyveket, tankönyveiket fellapozzuk, bennük a szo-cialista nevelés 5 klasszikus feladatáról, ágáról olvashatunk, legtöbbször így: értelmi, erkölcsi, esztétikai, testi nevelés és végül politechnikai képzés. Tekintsük át ez utóbbi fogalom lényeges '-¡egyeit, s utána állapítsuk meg, hogy melyik a helyesebb kifejezés? a) Meg kell ismertetni a tanulókkal a termelés alapjául szolgáló természeti tör-vényeket, jelenségeket, valamint a törvények alkalmazását. b) Meg kell ismertetni a legfontosabb termelési ágaikat mind elméleti, mind gya-korlati síkon. 1 > c) Készségeket és jártasságokat -kell kialakítani az alapvető 'munkaeszközök (szer-számok és gépek) ismeretében és kezelésében. d) Fejleszteni kell a tanulók műszaki gondolkodását, és azt a képességet, hogy a technika eredményeit elsajátítsák, s a gyakorlatban alkalmazzák. e) Lehetővé kell tenni az iskolái oktatás és a termelőmunka összekapcsolását, a tanulók gyakorlati életre való nevelését. Ha a fenti lényeges jegyeket végigtekintjük, megtaláljuk közöttük elsősorban az a) és b) pont alatt a tárgyi ismeretek átadásának folyamatát. Ebben az értelem-ben valóban politechnikai oktatásról beszélhetünk, hiszen az oktatás folyamán isme-reteket nyuijtunk a tanulóknak. Ugyanakkor azonban a ' c) pont alatt megtaláljuk a jártasságok és készségek kialakításának folyamatát is, amelyet a „képzés" fogalma fejez ki a legtökéletesebben. A „képzett" ember ugyanis nemcsak elmondani tudja az általa megtanult ismereteket, hanem azokat a gyakor-latban alkalmazni is képes. A d) és az e) pont alatt viszont nevelési feladatokat látunk a technikai gondol-kodás fejlesztésében, a technikai látókör szélesítésében. A tanulóknak látniók kell az oktatás és képzés folyamán az egyes termelési folyamatok közötti összefüggéseket, fel kell ismerniök a termelésben a tárgyak (gépek) szerepét, és a termelés irányításában 5 3 az ember magasrendű szerepét. Ha ez utóbbi szemszögből nézzük a fogalom lényeges jegyeinek tartalmát, akkor kétségkívül a „politechnikai nevelés" elnevezés látszik a leghelyesebbnek, nemcsak azért, mert a nevelés a legmagasabbrendű kategória a peda-gógiában, amely magában foglalja az oktatást és a képzést is, hanem egyszerűen azért, mert itt a tanulók személyiségének alakításáról, szemléletmódjának formálásáról van szó. Hiszen a 20. század embere a nap egy órájában sem élhet a technika-vívmányai nélkül, a technika betört mindnyájunk életébe. Akár akarjuk, akár nem, a tanulóinkat meg kell ismertetnünk a technikával, s érdeklődésüket fel kell keltenünk iránta, gon-dolkodásukat fejlesztenünk kell irányában. Mindamellett a hazai és a külföldi irodalomban gyakran lehet olvasni „politechni-kai képzésről", és a közhasználatban is ez terjedt el leginkább. Újabban azonban egyre gyakrabban hallunk „politechnikai oktatásról" is. Ennek az elnevezésnek akkor lehet létjogosultsága, ha tantárgyi oktatásról van szó, pl. a gyakorlati foglalkozások ok-tatásáról, vagy a középfokú oktatásban bizonyos műszaki jellegű ismeretek oktatásá-ról. A Német Demokratikus Köztársaságban hivatalosan „politechnikai nevelésről és képzésről" beszélnek, (politechnische Erziehung und Bildung) amely kompromisszumos megoldásnak látszik. A politechnikai nevelés, (amint a szóban található „poli", vagyis „sok" jelentésű görög kifejezés mutatja) a sokoldalú technikai nevelést jelenti, álta-lános felkészítést a termelő munkára. A politechnikai nevelés legelső kifejtését Marx Károly adta meg az I. Internacio-nálé 1866-i genfi kongresszusára készített „Utasítás" c. művében. Ebben a munkában fejtette ki a fogalom lényeges jegyei közül a fentebb ismertetett a), b) és c) pont alatt megfogalmazott feladatokat. Az eredeti angol szöveg többféleképpen értelmezhető („technological training"), s valószínűleg innen ered az elnevezés rendezetlensége. Hoz-zá kell tennünk, hogy Marx nem volt pedagógus, hanem közgazdász és filozófus, s így inkább az utódoknak, a feladata, hogy a Marx által .fölfedezett új nevelési fel-adat, vagy nevelési ág tartalmát kibontsa és tisztázza. ^ A műveltségnek három típusa látható napjainkban egymás mellett: az általános műveltség, a politechnikai műveltség és a szakműveltség. Hol van ezeknek a helyük, s milyen viszonyban állnak egymással? Az általános mű-veltséget az általánosan képző iskolák: az általános iskola és az általános gimnázium nyújtják a tanulók számára. Az általános műveltség a természet és a társadalom legál-talánosabb törvényeit tartalmazza. A műveltség másik típusa, a politechnikai művelt-ség ma már egyre inkább közelebb került az általános műveltséghez, s bátran mond-hatjuk, hogy napjainkban a politechnikai tudás már kétségkívül beletartozik az álta-lános műveltség fogalmi tartalmába. Ezt a technikának a társadalmunkban betöltött fontos szerepével magyarázhatjuk. A „második ipari forradalom" korában, az auto-matizálás, a kibernetika, az atomfizika, az űrkutatás korszakában a technikai ismere-tek és készségek kétségkívül az ember értékes kultúrjavai közé kerültek. A technikai képzés a sokoldalú emberképzés egyik fontos részévé vált. A politechnikai műveltség ugyanakkor hidat alkot a szakműveltség megszerzése felé is, hiszen ez utóbbira is előkészít. Ez a három fogalom tehát: az általános, a politechnikai és a szakműveltség nem ellentéte egymásnak, hanem kiegészítője. A Horthy-korszak iskoláit éppen az jellemezte, hogy az általános műveltséget túlzottan intellektualizálták, túl elméletivé tették és oktatását az „elit" iskolába, a gimnáziumba helyezték. A szakmát tanulókat viszont lenézték, és számukra nem nyújtottak elegendő & mély szakképzést, de meg-felelő általános műveltséget sem adtak. Napjainkban, a 'szocializmus építésének kor-5 4 szakában történik a kiegyenlítődés: az általános és a szakműveltség megszerzése köze-lebb került egymáshoz azon a hídon, melyet technikai műveltségnek nevezünk. Szükségesnék' tartom azt is, hogy a politechnikai nevelést különböztessük meg a munkára neveléstől. Ez utóbbi az erkölcsi nevelés fogalmába tartozik bele, s fő fel-adata a munka megszerettetése, a munkaerkölcsre való szoktatás. Ezt bármilyen mun-kával (fizikai vagy szellemi munkával) való gyakorlással érhetjük el mind a család-ban, mind az iskolában. Minthogy azonban a politechnikai nevelés tartalmában, is vannak munkafeladatok, s találhatók benne a munkaeszközökkel való bánni tudás készségei is, ezért a közvéleménybe, de sok pedagógusba is (különösen kezdetben) belerögződött az a tévhiedelem, hogy a „politechnika" az a gyűjtőláda, amelybe min-dent bele lehet dobni. Ügy vélték, még a sajtó és a rádió képviselői is, hogy ha a pedagógus a gyermekekkel akármilyen házimunkát, fizikai munkát (pl. udvarsöprés, kertfelásás, téglafelrakás, vagy tányérmosogatás, vagy nadrággombfelvarrás stb.) vé-geztet, akkor az már „politechnika", vagyis a nevelő eleget tett a politechnikai neve-lés feladatainak. Bántó, hogy még ma is a tanulók „politechnika" címén mennek cse-resznyét szedni, cserebogarat irtani, almát szüretelni, vagy a gimnáziumi tanulók az 5 + l - e s oktatás folyamán műhelyeket mennek takarítani, vagy sörgyárba üvegeket mosni. A politechnikai nevelés az új technikai látókör szélesítése, szemléletmód nyújtása. Mivel és hol lehet ezt elérni? A politechnikai nevelést nem egy tantárgy keretében kell elvégezni. Ezt a nevelési . feladatot minden szakos tanárnak kell többé-kevésbé teljesítenie. Ezt a nevelési feladatot természetesen elsősorban a természettudományos tárgya-kon lehet megvalósítani. A hagyományos ismeretek oktatása mellett elsősorban az elméletnek a gyakorlatban való alkalmazására kell a figyelmet irányítani. Nagy szerepet játszanak olyan termelési jellegű számtani, fizikai, kémiai feladatok megol-dásai, amelyek kísérletekkel, megfigyelésekkel, munkával vannak összekapcsolva. A humán tárgyak közvetve szolgálhatják ezt a nevelési feladatot, pl. a történelemtanár az ipari forradalmak jelentőségét ismerteti, vagy az irodalomtanár az iparban, a nagy-üzemi mezőgazdaságban dolgozó embert bemutatja az irodalmi műveken keresztül stb. Fontosnak tartom, hogy a terminológiai kérdésekkel való foglalkozás természe-tesen tartalmi problémákat is fölvet, hiszen e kettő elszakíthatatlan egymástól. A „politechnika" kifejezés eléggé lejáratott műszó lett a pedagógiában és a közvélemény-ben egyaránt. Mindenki mást ért rajta, különösen ha még az „oktatás", a „képzés", vagy á „nevelés" szavakat is variálják hozzá a legkülönbözőbb értelemben. Akkor járunk el helyesen, ha a műszavakat felülvizsgáljuk, s a nem helyesen használt kifejezéseket félretesszük. Ezek helyében olyan műszót használjunk a jövő-ben, amely a szocialista nevelés egyik" fő feladatát, fő ágát jelenti, s találóan kifejezi a marxi elképzelés helyességét, s ugyanakkor minden misztikumtól mentesen, egysze-rűbben és modernebb módon vetíti elénk a fogalom tartalmát. Ez £ műszó véleményem szerint: „a technikai nevelés". Dr. Szántó Károly Tanárképző Főiskola, Pécs -VVV Vvv 55 

Pedagógiai szakkifejezések értelmezése : politechnikai oktatás, nevelés vagy képzés?

http://acta.bibl.u-szeged.hu/25977/1/modszertani_008_001_053-055.pdf

Pedagógiai szakkifejezések értelmezése : politechnikai oktatás, nevelés vagy képzés?

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged