Andronov, I.

Ehrenberg, N.

Fremont, H.

Koljagin, Ju.

Meserve, B. E.

Miklósvári, Sándor

Prokofjev, M. A.

Saposnikova, I.

Touyarot, M.

Hungarian

Miklósvári Sándor

Touyarot M.

Fremont H.

Ehrenberg N.

Meserve B. E.

Prokofjev M. A.

Saposnikova I.

Andronov I.

Koljagin Ju.

University of Szeged

lehetőségeit . A z eddig iek során b á r n a g y lépéseket t e t t ü n k előre, mégsem m o n d h a t j u k , > hogy p r o b l é m á i n k m i n d e g y i k é mego ldo t t . F e l a d a t u n k , h o g y még n a g y o b b erőfeszí té-seket és lépéseket t e g y ü n k ezen a té ren . Megérdeml i ez a p r o b l é m a . Pál Gyula T a n í t ó k é p z ő In t éze t , N y í r e g y h á z a . \ \V JSK. V / / VvV" Nemzetközi szemle (Az Országos Pedagógiai Könyvtár anyaga alapján) TOUYAROT, M.: A FRANCIA ORSZÁGOS PEDAGÓGIAI INTÉZET KEZDEMÉ-NYEZÉSE: A „MODERN MATEMATIKAI TANULMÁNYI NAPOK".= Bulletin de l'Asso-ciation des Professeure de Mathématiques de l'Enseignement Public, 1966. N o 254/255. 574— 577. p. A háromnapos tanácskozáson összesen 70 szakfelügyelő, tanító, tanítóképző intézeti igaz-, gató és tanár, pszichológus vett részt. A beszámolóban kifejtették, hogy a modern matematikai gondolatok bevezetése gazdagítja és hatékonyabbá teszi az elemi iskolai számtantanítást. Ebben az életkorban a gyermekek szellemileg fogékonyak a matematikai ismeretek iránt; játékos köny-nyedséggel kezelik a halmazok, számok, szimbólumok fogalmát. Erre a fogékonyságra már az oktatás első éveiben építeni kell. Az értekezlet memorandumban kérte az oktatási minisztériu-mot, hogy hivatalos kísérleti programmal támogassa a matematikaoktatás reformját. FREMONT, H.: = EHRENBERG, N. : A GYENGE ELŐMENETELÜ TANULÓK LEHETŐSÉGEI: = The Mathemátics Teacher, 1966. N o 551—558. p. Egy N e w York-i gyakorló iskola 9. osztályában külön csoportban oktatták azokat a ta-nulókat, akik nehezen értették meg a matematikát. Különleges módszerekkel és szemléltető-eszközökkel sikerült elérni, hogy ezek a gyermekek is kedvet kapjanak a matematikához, fej-lődjék matematikai gondolkodásmódjuk és a képességeikhez mért lehető legjobb eredményeket érjék el. (Fordítás alatt.) MESERVE, B. E.: ÜJ MATEMATIKAOKTATÁSI MÓDSZER. = The Mathematics Teacher, 1966. N o 6. 522—531. p. Az Amerikai Matematikatanárok Országos Bizottsága az utóbbi időben megjelelő kap-csolatokat épít ki a szülőkkel és a matematikatanárokkal, hogy megértesse velük az ú) mate-matikatanítási módszerek lényegét. Nemcsak arról van szó, hogy jobb tankönyveket használ-janak, •hanem hogy a tanulókat az ún. alkotó gondolkodásra (creative thinking) neveljék. E módszer fokozatai: az előkészítés (a probléma meghatározása), az érlelés (a már elsajátított ismeretek, az új ismeretelemek kiválasztása és szemléltetési módszerei, az ismeretek közötti összefüggések), a megsejtés (a legeredményesebbnek tűnő megoldási terv felismerése) és az iga-zolás (a kiválasztott megoldási terv eredményességének, illetve eredménytelenségének gyakor-lati ellenőrzése). A cikk elemi geometriai problémák tanításának példáján szemlélteti a mód-szert. Az Országos Bizottság tantervi albizottságának kutatási feladatai az iskolai matematika tananyag kidolgozására (beleértve az elektronikus számológépek szerepét a matematikaokta-tásban) és a • megfelelő új módszerek feltárására irányulnak. A Bizottság tankönyvek, oktató-filmek és diafilmek, programozott tananyagok és számológépek rendelkezésre bocsátásával tá-mogatja az iskolák munkáját. M. A. PROKOFJEV: AZ ISKOLA, A TUDOMÁNY ÉS A PEDAGÓGUS = Izvesztyija, 1967. március 8. A szovjet iskola nemcsak a középfokú oktatásra tér át, de javítja az oktatás és a nevelés színvonalát is. Rendkívül fontos kérdés, hogy milyen mértékben felel meg jelenleg a közép-fokú képzés tartalma a korszerű társadalmi követelményeknek, a rohamosan fejlődő tudo-mánynak és technikának. Az általánosan képző iskola színvonala nem felel meg az élet nö-vekvő követelményeinek: számos iskolában gyönge az oktatás anyagi bázisa, nem mindenütt rendelkeznek megfelelő képesítésű pedagógus gárdával, a végzős növendékek tudása nem kellő színvonalú. „Az iskolára — írja a többi közt az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztere — az élettel való kapcsolatának vulgarizált felfogása alapján — ráerőltették azt a nem neki való feladatot, hogy s z a k m a i k é p z é s t nyújtson növendékeinek. 3 7 5 v Ez természetesen egész munkájának a minőségén meglátszott. A tudományos alapisme-retek feldolgozása iránti figyelem gyengülése baklövésekre vezetett ' . . . Az emlékezet túlságos igénybevétele, a formális tanítási módszerek túlzott alkalmazása eléggé elterjedtek iskolá-inkban." M. A. Prokofjev a továbbiakban rámutat arra, hogy a jelenlegi és a következő néhány tanévben nyolcezer új középiskolát fognak megnyitni, berendezni, pedagógusokkal ellátni. Meghatározzák a tanulási folyamat fejlesztésének fő irányvonalait. A kötelező osztályfoglal-kozásokkal túlzsúfolt óraterv helyébe más rendszer lép: 24 kötelező óra az alsó tagozatban és 30 a ¡első tagozatban. Ehhez járul a tanulók képességeire, hajlamaira épülő fokultatív tárgyak rendszere. A Neveléstudományi Akadémia módszertani bizottságai új tanterv-tervezeteket dolgoztak ki, amelyek nem túlzsúfolt ismeretanyagot tartalmaznak, hanem a korszerű felfogásoknak meg-felelően vizsgálják az anyagi világ és a társadalmi jelenségek legfőbb fejlődéstörvényeit. A biológiai tantárgyak keretében kibontakozik a tanulók előtt az élet változatos formái-nak gazdagsága, a vírusoktól egészen az emberig. E formák megismerésének tetőpontja azonban nem a vég nélküli rendek, családok és egyedek bemagolása, hanem az élő szervezetek működési alaptörvényeinek megértése. A kémiatanítás során a tanulóknak el kell sajátítaniuk a vegyületek átalakulásának alap-törvényeit, amelyeket érthető formában fejt ki a szerves és szervetlen kémiai tananyag. Az irodalomtanítás folyamán nem „átvenni" kell a műveket, hanem gondolkozni kell a műben szreplő társadalmi jelenségeken és erkölcsi elveken, le kell bilincselni a tanulókat a művészi formák szépségével, fel kell kelteni érdeklődésüket a tanulás iránt. Az élet megköveteli az oktatási módszerek aktivizálását, bizonyos individualizálását. Annál eredményesebb az oktatás, minél jobban érvényesíti a „tanulás — felfedezés" elvét. A laboratóriumi kísérlet, a demonstráció korántsem mindig egyszerűen igazolása valamilyen közismert, a tankönyvben rögzített törvényszerűségnek; inkább a kezdete azon törvényszerű-ségek tárgyalásának, amelyeket meg kell érteni. Olyan oktatási módszerekre van tehát- szük-ség, amelyek segítségével a tanulók nem kész, kialakult, változatlan tények formájában ismerik meg a tudományt, hanem mint olyan ismeretek összességét, amelyek egyre mélyebbre hatolnak be az ismeretlen területekre. Jó tanár, jó tanító nélkül azonban a legtökéletesebb tantervek is papírok maradnak. Meglehetősen sok bírálat éri a pedagógiai főiskolákat. Sokan úgy vélik, hogy egyes főiskolai tanárok képzettsége nem kielégítő, hogy nem jut elég óra a pedagógiai vagy egyéb tantár-gyakra. Csakhogy mennél gyengébb a tanár képzettsége — állapítja meg a miniszter —, annál elkeseredettebben hadakozik az óraszám növeléséért, csak ebben lát orvosságot saját gyönge-ségére. Ezért alaposan felül kell vizsgálni a pedagógiai főiskolákon a tanulmányi folyamat szervezeti alapelveit, a legszigorúbban érvényesítve a tudományosság elvét. Ez nem úgy értendő, hogy megváltoztatjuk a pedagógiai tantervek egyes részleteit, vagy új fogalmakat iktatunk be a tananyagba. Éppen ez a hibája a pedagógiai tantárgyak módosított új tantervének. A kiadvány címe „Az 1967. évi tantervek", pedig tartalma jelentős mértékben a régi színvonalat képviseli. Friss erők bevonásával, alaposan revideálni kell a pedagógia tanításának elvi alapjait. Hogy a pedagógiai főiskolákra valóban odavaló új nemzedék kerüljön, igen nagy mértékben függ a pedagógus pályára készülő fiatalok általános fejlettségétől, a tanári hivatás fontosságába vetett meggyőződésüktől. Köztudomású, milyen alacsony jelenleg a kandidátusoknak és a tudományok doktorainak számaránya a pedagógiai főiskolákon. Arra van tehát szükség, hogy a különböző főiskolák aspirantúráján és elsősorban az egyetemi tanszékeken tehetséges tanárokat képezzenek. A Szov- i jetunióban jelenleg két és félmillió pedagógus működik, akiknek rendszeres továbbképzésre van szükségük. A pedagógus-továbbképző intézetek az egyetemi kollektívák és a tudományos kutatóintézetek segítsége nélkül nem tudják megoldani feladataikat. Az egyetemi karok a szak-főiskolák többsége azonban nem támogatja a pedagógus-továbbképző intézeteket. Pedig a me-zőgazdasági főiskolák vállalhatnák a biológiatanárok segítségét, és az orvostudományi egye-temek, a műszaki főiskolák vagy a konzervatóriumok is kivehetnék részüket ebből a mun-kából. (A fordítás száma: D 18517.) SAPOSNIKOVA, I.: Szórakoztató elemek az oktatásban. = Narodnoe Obrazovanie, 1967. No. 2. 88—90. p. A szerző a szórakoztató elemeket a megismerő tevékenységet serkentő fontos didaktikai eszköznek tekinti. A szórakoztató anyag csak akkor kelti fel a tanulók ismretszerzési vágyát, ha szervesen beépül a tananyagba és megfelel a tanulók képzettségi, fejlettségi színvonalának, formailag és tartalmilag változatos. Az így előkészített feladatok az óra elejétől végéig bizto-3 7 6 sítják valamennyi tanuló aktivitását, szokatlan tartalmukkal teljesen lekötik a figyelmet. A szórakoztató elemek leggyakrabban és leghatékonyabban az ismeretek gyakorlásánál, a jár-tasságok és készségek kialakításánál alkalmazhatók. A szerző beszámol arról, hogy a szóra-koztató anyag helyes felhasználásával hogyan sikerült felkeltenie az érdeklődést az orosz nyelv iránt. A N D R O N O V , I.—KOLJAGIN, Ju.: MOZGALOM A 'MATEMATIKAOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSÉRE. = Narodnoe Obrazovanie, 1967. N o 2. 86—87. p. Törés mutatkozik az elemi és a középiskolai matematikatanítás tartalma, módszerei kö-zött. A hagyományos módszerek elidegenítik a tanulókat a matematikától, ami azt a látszatot kelti, mintha a legtöbb tanuló matematikailag tehetségtelen lenne. A tanulók nem kapnak igazi matematikai kultúrát, nem fejlődik ki matematikai gondolkodásuk. Ezen csak úgy lehet segí-teni, ha új alapokra helyezzük a matematikatanítást. Világszerte új módszerek kidolgozásával kísérleteznek. Piaget és követői tisztázták a matematikaoktatásnak a matematikai gondolkodás fejlődésében betöltött szerepét, analógiákat állapítottak meg a matematikai struktúrák és a gondolkodás-struktúrák között. Kimutatták, hogy az alsó tagozatos tanulók is képesek — absztrakt matematikai gondolkodásra. A matematikatanítás minden osztályban maradjon egy-séges, az anyag tárgyalásánál mindig a matematikai szituációkat vegyük kiindulópontul. Alap-elvként tartsuk szem előtt az aktív oktatást, jobban vegyük figyelembe az alsó tagozatos tanu-lók életkori sajátosságait, nagyobb rendszerességgel nyújtsunk nekik számtani alapismereteket. A szerző kísérleti tapasztalatai alapján kifejti, hogy hogyan osztható el egyenletesebben az I—VI. osztály anyaga, hogyan kell tartalmilag felépíteni a IV—VI. osztály anyagát, ami meg-követeli az előző osztályok anyagának teljes rekonstrukcióját is. Véleménye szerint a pedagógu-sokat átfogóbban kellene megismertetni a matematikaoktatási kísérletekkel. A fordításokat a budapesti pedagógusok személyesen, a vidékiek pedig könyvtári köl-csönzés formájában igényelhetik az Országos Pedagógiai Könyvtártól. (Budapest, V., Hon-véd u. 19.) Miklósvári SáncUo -VVV « H . WV "SSfv" SZEMLE Munkávédelmi ismeretek korszerű összefoglalása Dr. Hertelendy Magdolna—Dr. Hencz Au-rél—Dr. Zalányi Sámuel: A dolgozó ember védelme Magyarországon. Irodalmi áttekintés és bibliográfia. Közgazdasági és Jogi Könyv-kiadó, Budapest, 1967. 546 o. A tudományok és a technika jelenlegi fej-lődési szintje több tudományterület komplex ötvöződésében nyilvánul meg. Ilyen sajátos terület a munkavédelem is. A természet- és társadalomtudományok széles skáláját öleli fel mind az orvostudomány, pszichológia, fizi-ológia, szervezés- és vezetéstudomány, mind a szociológia, jogi- és. könyvtárosi ismeretek, pedagógia, munkaesztétika, stb. terén. Az írói kollektívának szakemberei • körültekintéssel és sikeresen oldották meg az összeállítás, elemzés és válogatás sokrétű problémáját. Az ismere-tek mai szerteágazó jellege alig teszi lehetővé a gyakorlati szakember, vagy a tudományos kutató számára, hogy hosszas könyvtári elő-munkálatok nélkül sikeresen foglalkozzék egy-egy részterülettel. A munka számos értéke mellett ez az eligazítás a könyv szembetűnő érdeme. Valóban érvényes igazság e téren is: Qui bene distinguit, bene docebit. A könyv három fő részből áll: Az első részben irodalmi áttekintést nyújtanak öt fe-jezet keretén belül a munka társadalmi sze-repéről, a munkavégzés körülményeiről, szám-baveszik a magyar munkaegészségügy és mun-kavédelem kialakulását, valamint az e téren végzett tudományos kutatómunkát, és az egészségvédelmi szemlélet fejlődési menetét. A második részben öszefoglalják az 1945—1965-ig terjedő időszak munkavédelmi és munka-egészségügyi bibliográfiáját. Ez a több mint 8000 adat mintegy 30 ézer bibliográfiai egy-ség gondosan mérlegelt rendezése alapján ka-pott helyet az összeállításban. Ügyes kézzel biztosították a szakszerű elrendezést és a könnyű áttekinthetőséget. Az átfogó és több tárgykört érintő bibliográfiák, jegyzékek és összefoglaló munkák, történeti áttekintés és jogszabályok mellett a hazai és nemzetközi koordinációt szolgáló intézetek, szervezeti és jogi kérdések gazdag tárházát találjuk meg a műben. Az üzemhigiénia, a társadalmi szervek fel-adatkörét taglaló irodalmi áttekintés mellett a munkakörülmények és védőfelszerelés, sta-tisztika is méltó helyet kapott a bibliográfiá-ban. Külön kiemeljük a könyv pszichológiai és pedagógiai vonatkozású anyagának újszerű-3 7 7 

Nemzetközi szemle : az Országos Pedagógiai Könyvtár anyaga alapján

http://acta.bibl.u-szeged.hu/25966/1/modszertani_007_005_375-377.pdf

Nemzetközi szemle : az Országos Pedagógiai Könyvtár anyaga alapján

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged