Bodó, Imre

Katona, Imre

Hungarian

Katona Imre

Bodó Imre

University of Szeged

T Á P É Mesegyüjtés. 4. . (Folytatás) Vót a világon éggy erdőbe éggy gunyhóba lakó röttentő lusta fijatalembör. De lusta vót, nem szeretöd dógozni! Még a fárú há lehűlt a gyümőcs, azé is röstelt enyúni, hacsak rá nem hullott, ojan lusta vót. Asztán egy gunyhóba tanyázott, de abba is ojan nagy rakás hamu vót, pőrnye vót, alik tért mán a gunyhóba. Ü mök csag befekütt a gunyhóba, bevitt égy marék röz gyümőcsöt, aszt ötté, rákta, de dógozni nem szeretött, ojan lusta vót. Azután a tűzrevalót ics csak úty hordod be, mindég vőd ben parázs. Rákot rá, rákot rá, lassan tüzelgetött, alutt. Néha még as sé tuttá, me" csak alutt. " Ütet mög osztán szömme késérte égy róka. Ödamönt hozzá: hallod-e, fijatalembör! Eszt a pőrnyét ki köllene hordani! A guny-hóba ottam mögát a róka, a gunyhó szájába: ki kék eszt innen hor-dani! Ki kék ám, dehát nincsem mi ve! Akkó a róka aszonygya: máj-hozok én! Emönt a róka, emönt, égy majorba, égy grófi majorba. Ottam méltóságos úrtú kéri, hogy aggya oda neki a rézmérő vékáját. Aszmongya neki a gróf: hát kinek köllene a zén rézmérő vékám? • Kéreti Erdeji Bán vitéz őnaccsága. Enevezte a róka Erdeji Bán vi-téznek. Hát éhén van, vigyed neki! Nem akarta odaadni,' de csak " odaatta. Evitte, osz kihórták a pőrnyét a gunyhóbú. ' ~ Mikó ki lött hordva, evitte a róka vissza. De még vitte Vissza- • felé a vékát, addig mindég ojan hejekön koszpitót, hoty hun tanána ojan rézdarabot, micsodát, hogy a véka mellé dukhatná, hogy n é -iuggyák mök, hogy pőrnyét hórtak a vékává. Odadugdosta a rezet éggyszer-kettőt, valamit, viszi haza. Nézi a gróf: no, hát mög vam mérve? Mög! Mökköszönte-a róka, szonta: másszor is, ha köll! Hád bizom másszor is köllött, mer csak tüzelgetött a zatyafr a gunyhóba. Mögén főszaporodot mán a pőrnye, ojan nagy rakás löt, hogy! Mögén csag benézött a róka, hoty: Ki kék hordani! Ki kék ám ; ha vóna kinek! Ebbe már asztán beletelt több idő, mögént aszmontá: majd emén ű, hoz vékát. . . . . . . Mögén csak emönt a zurasákhó, hogy aggya ide az ézüstv'ékáját ' neki! Már nem a rézvékát kérte, hanem az ezüst" vékáját kéreti Er-deji Bán Vitéz őnaccsága. Mögén csak odaatta neki, me máskó is " mökfelet. Hát evitte a.vékát. ' " ' ' : Mögén kihórták a pőrnyét a gunyhóbú, kitakarították, akkó 'vit- • te vissza a róka a zezüstmérő vékát. Mögén azon szaládgát, me hun-cut a za róka, hoty hun tuggyon ezüstöt tanáni. Addik koszpitót szeméddombony, mindönütt, hocs csak tanát ezüstöt. Mögén oda a zabrincs mellé dukta. Mikor osztán bemönt a zurasákhó, monygya, hotyhát hazahoszta a zesüstmérő vékát. Mögnézi, hogy nincs-é benne kár téve, hát ezüstöt tanált a véka mellett. Micsoda nagy úr lőhet a zaz Erdeji Bán Vitéz őnaccsága? A zuraság gondókodik rajta: ed-dig mék hírit sé hallottam, aszonygya, ijen futárja vam, mint a róka. Ez valami nagy úr lőhet, még énnállam is nagyobb úr! Én csak a zezüstmérő véka mellet nem hagyok ezüstöt, a rézmérő véka 394 DÉLVIDÉKI SZEMLE mellet rezet ot hanni, aszonygya, mönnyi kincse lőhet annak, csak nagy gazda lőhet! Hátosztán a róka e mönt vissza. Továp tüzelgetött a za lusta: legény ott a gunyhóba. Eggy idő múva emönt ara a róka. Mögnézi. hogy mökszaporodott-é mán a pőrnye a gunyhóba. Telt, mút a zidő, hácscsakugyam mökszaporodott. Aszonygya: hát hallod-é, szonygya, jó vóna mám mögén kitakarítani a gunyhód ettű a sok pőrnyétű. Jó jám, ha vóna kinek, mög mive kitakarítani! Aszonygya: máj ho-zok ém mögén! Csak neköm kő e mönni. A róka csak látta, hogy neki kő emönni. Nem félt tülle, me tutta, hogy lusta vót. Hát mö-gén emék én! Emönt! Aszonygya: naccságos úr, aggya ide még éccő a zaram-mérő vékáját! Szívessen, szívessen! Akkó má úgy máskéb gondóko-zott a zuraság, nem féltötte má, még a napszám is mögvan, amijé oda van a véka. Eszt is csak arannya hozza haza. Hát odaatta a za-rammérő vékát. Aszonygya: kéreti Erdeji Bán Vitéz őnaccsága. Jó van! Csak szeretnék má éccő vele tanákozni! Majd, no majt taná-kozik még vele! Evitte a zarammérő vékát. Kihórták vele a gunyhóbú a pör-nyét. Mikó vitte vissza a vékát, hát asz mám még nehezeb vót, hogy aranyat tanájjon, de azé csak tanát. Kevesebbet, mint a ezüzsbű, de csak tanát valahun. Ü mán tutta, hogy mi következik, előre ké-szűt rá, me a róka csak huncut. Oda dugdosta mögént a vékának az abroncsa mellé, amit tanát dirib-darab aranyfémöt, asztán úgy vitte haza. Körűnészte akkó mögén a zuraság: micsoda, még itt is maratt arany, a véka mellett? Mönnyi aranya lőhet annak? Az röttenetös nagy úr lőhet, Erdeji Bán Vitéz őnaccsága! Csak nagy úr lőhet! Így gondókodik a zuraság. Kérdözi osztán a rókátú: mijén embör a? Fijatalembör! Annak mög, a zuraságnak, vót égy lánya. Mán csak jó vóna neki odaanni, ha evönné. Így gondókodott a zuraság. Jó vóna aszt a lánt odaanni neki! A róka asztánakkó nemhogy nem mönt vona elő, hanem nem sokad beszét, emönt a legény hő, vissza a gunyhóhon. Aszonygya: hallod-e, kej fő! Né fekügy mindég! Föl ám, aszonygya, ha vóna jó ruhám, fölkelnék, de még jó ruhám sincs! Aszonygya: né törőgy ve-le, majd lössz! Két nap, két éjje nem hagyot nyuktot annak a lusta legénnek, nyalta haját, arcát, bajusszát. Űty kinyalta, hogy mintha lé löt vóna borotvává. Annak mög álni köllött. Ojan szépen kinyal-ta, hogy! A többive nem törődött, csak a zarcát legaláb röndbe hozza. Hát telt, mút néhán nap, emönt a róka a zurasákhó. Naccságos gróf úr! Kéreti Erdeji Bán Vitéz őnaccsága, anná oda neki a lányát feleségű. Az él lányomat? Még nem izs beszéltem vele! Majd beszél vele, maj mikó gyüvünk a lakodalomba, akkó majd beszélhet vele. De csak mögnyukszik tán, . hogy nem valami pity-ponyty embör? Mögnyugonni mögnyukszog benne, me csak úgy illene! Me mink: messze lakunk, úgy gyüvünk ide, hun tarcsuk a lakodalmat? Akár itt, akár ott, neköm mindéggy. Aszmonygya a róka: hát jó van! Ha gyüvünk, maj szóllok. Emönt elé a gunyhóhon: kej fő, gyere velem! Hát rossz ing va» TÁPÉ 395] rajta, roz gatya, égy nagyon rosz cipője sé vót nem vót annak álta-lánossam mék tán kalapja sé. Hács csak vezeti a lánhó, csak k i -nyalta a zarcát, nem vót nagyon szakállas, aszt is kinyalta a róka, haját isz szépen hátranyalta. Valahogy nem monta am mög a le-génnek csak most, hogy: nősűsz, vögyünk neköd égy lánt. Aszóny-gya, ki gyünne énhozzám? így a róka vezette a vőlegént. Mikó elértek má égy darabon a zerdőbe, de nem ojam messzire a gunyhótú, kicsit távol, hogy a gunyhó né láccon oda: na itt ü j lé! Itt üjjé, még csak én nem gyü-vök érted. Ü mög e mönt a zurasákhon, a róka. Naccságozs gróf úr, it vónék é, de baj ért, nagy baj ért bennünket' Na micsoda? Egy röttentő nagy baj érd bennünket! Hát birunk-é rajta segíteni? Birni birunk, csak szégyönygyalázat, hogy ijen nagy baj ért bennünket. Micsoda? A fijákerünk lovastú éggyüt sárba fordúlt, de a vőle-gény is, mög a kocsis is. De a vőlegént mék csak valahoty ki-mentöttem a sárbú. Ha lönne szíves ú j ruhát anni, ine a mi laká-sunk messze van. Pedik fenét! Ben laktak a zerdőbe! "Belefullatt o t -tan kocsi, ló, mög a kocsis is, mög a vőlegénnek a ruhája csupa csu-rom sár, nem gyühet e vékképp! Ott a zuraságná előkerítöttek fijatalembörre való ruhákat, in-gókét, mindönt összecsomagoltak, mög négylovas fijáker löt készít-ve. A róka fölüt hátú a zülézsbe, a kocsisnak monta, mőre hajcson! Vitték a ruhát, mindönt magukkal. De nem mönt más, csak a ko-csis, mög a ruha. Hát mikó mönnek, odaérnek ki a zerdőbe. Hát monygya éccő a róka a kocsisnak: áj mög! Mögát, lévötte a ruhá-kat a kocsirú összecsomagóva: it van, készüjj fő gyorsan, szépen,, de szépen! Főhúszta a szép ingöt, gatyát. Dehát valahogyan ű fü-rösztötte eszt a fijatalembőrt, a róka, ahun tutta, lenyalta. Azután-rávötte a kabátot, mellént', lajbit, mindönt. Akkor osztán a fijatalembör mikó főkászolódott: gyerünk a f i -jákerhó. De szép szál embör vót ám. Akkó nem úgy nézőt ki, cipő a lábán, szép embör lött. Akkó a róka nem odaűt hátú, hanem a kocsis mellé, oda vonta mög magát. Hajtottak a grófi majór mellé. A gróf is kimönt elébe. Kimöntek elébe, hogy no gyün az Erdeji Bán Vitéz őnaccsága. Nagyon nagy gazdag embör! Asztán a gróf." is szívessen fogatta: na ez lössz a vőm! Szép, derék embör vót, csak-lusta vót, dehát a lustaságnak hasznát vötte e szerint. Mikor asztám mög vót a fogattatás, a lány izs beleszeretött: hát jó lössz, jó lössz. Möglött a készfogó, esküvő. Hát mosmán viszik a-lánt, ményasszont haza! Igön ám, de hun a haza? A gunyhóba? De-hogy oda! A róka mán esztet előre kicsinálta, hoty hova vigyék a. lánt. Vót jó távol égy nagyon nagy gazdaasszony, ű vót a gazda, úty híták, hogy Vasórú Bába. Asztám mikó möntek, hát a róka mindég előre járt, nem mönt mán akkó a kocsin. Mikó a vendégök möntek, mönt 3—4 fijáker vendég, danótak, muzsikátak. Tanál égy' ménöst, aszonygya ott a pásztoroknak: kíjé e za ménös? A róka, monta. Aszonygyák: a Vasórú Bábájé. Aszonygya: né aszmonygyá-tok, hogy a vasórú bábájé, me amoda gyün a nacs csapat ellenség,-oszt mind epusztíd bennetöket, aszonygyátok, hogy az Erdeji Bán* Vitéz őnaccságájé! Etuggyátok-é mondani? El! Erdeji Bán Vitéz ő -naccságájé. 3 396 DÉLVIDÉKI SZEMLE Aszonygya, mikó odaérnek ezök a fijákerokká: ugyan csikózs bácsik kíjé e za szép ménös. Aszonygya: az Erdeji Bán Vitéz őnacs-cságájé. Nem tutta e za zémbör, hogy ű az Erdeji Bán Vitéz őnacs-csága, csak a lány izét: hű ennek ijen ménösseji van, a zén apám-nak ménösse nincs is. Nagyon mögörűt a menyasszony! Micsoda gazdag hejre vittek engömet e.-A róka mök csak szalatt előre. Láttak, hogy ot szálaid a róka. Egy g u J a vót ottan. Kijé e za guja? Aszonygyák: a Vasórú Bábájé " Hallitok,- láttyátok ott a zellenség, ógy gyün, e né haggyátok ma-gatokat pusztítani; aszonygyátok, hogy az Erdeji Bán Vitéz őnács-cságájé. Hát jó van, akkó aszmonygyuk. Hát a róka mögém mén előre, űk mög utánna. Mikó odaérnek a gujáhó, kérdözik: kíjé e za rszéb guja? Aszonygyák Erdeji Bán Vitéz ő n a c c s á g á j é ! H á j , a meny-asszony mégjobban örűt. Micsoda széb guja ez itten! Apámnak sincs, a bérösök tartanak éty kicsit, fejős tehenet. » Avva a róka még mén elébb, űk mög utánna. Tanált égy naty falka bürgét j u h á s z o k k á , sok juhok vótak. Kíjé ezök a juhok? Aszonygyák: a Vasorú Bábájé! Tudom én, hogy a Vasórú Bábájé. de aszt né monygyát'ok, hogy a Vasórú Bábájé, me e za zellenség mind lekaszabol itten, ha nem monygyátok, hogy az Erdeji Bán Vitéz őnaccságájé. Mögértöttétök? Mög! Jó van akkó, aszmonygyá-tok! Mikor asztán odaértek, kérdöszték asztán, hoty kíjé e za szép sejmözs bárányok? Aszmonygyák: az Erdeji Bán Vitéz őnaccsá-gájé. Aj még akkó örűt ám igazába a menyasszony, hogy micsoda széb birkák vannak ottan! Sejmössek! " A róka. még befórdúlt égy nagy majorba, jobra a partódalba vót, szép nagy major, de gyönyörű szép kastéj. Hát mikó odaér, a vasórú bába akkó tüzesítötte a zórát, vazsbú vót, hát möktüze-sítötte. Aszonygya neki a róka: méltóságos asszony, teccik tűnni, hogy mi a zujság? Nem tudom! Bújjon e, gyün a zellenség, né hoty-hát lékaszabojjág, bújjon e! Hát huva bújjak e? Bújjon csak ide e, de ne a majorba, máshuvá, me magájé gyünnek. Ot vót lek közelbe égy] naty kazal szalma, belebút. Nem is izélt vele, hogy a zű óra tü-zes. Nem möggyullatt a szalma, bennégött a vasórú bába. Így asztám mikó odaértek a lakodalmas népség, .nem vót ám itten, csak e köllöt foglalni a hejet. Ot vótak a széb bútorok, a sok drágaságok, mindön. Így löt nagy gazda az Erdeji Bán Vitéz őnacs-csága. Csakugyan Erdeji Bán Vitéz őnaccsága lött. Még most is él-;nek, ha mög nem haltak. Bodó Imre, 74 éves, gazdálkodó. Tápé, Munkács-utca 4. 1942. március 25. Gyűjtötte KATONA IMRE (Ortutay-szemitiárium) 

Mesegyüjtés [!Mesegyűjtés] : [folytatás] : 4.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/19167/1/delvideki_szemle_001_393-396.pdf

Mesegyüjtés [!Mesegyűjtés] : [folytatás] : 4.

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged