Vándor, Gyula

Hungarian

Vándor Gyula

University of Szeged

F I G Y E L Ő 504 Zágrábi szabadtéri ünnepi játékok. A pompás Száva-menti horvát főváros az idén, augusztus 10—15 között, nagy társadalmi és nem-zeti eseményként először ülte meg hivatalosan, az egész ország nevé-ben, az „aratás ünnepé"-t a „Hor-vát művészet heté"-nek keretében a történelmi emlékű Szt. Katalin-téren lezajlott szabadtéri „Horvát ünnepi játékok" rendezésével. E „Horvát ünnepi játékok" je-lentőségét a nyújtott művészi .él-ményeken felül főleg abban kell látnunk, hogy bennük az ú j hor-vát' szellemiségnek, az usztasa kormányzatnak a társadalomról és művészetről vallott felfogása jut tüntető kifejezésre. A sajtó már hetekkel előtte hangulatos cikkekben ismertette az egyes es-ték drámai és zenei műsorát, az ünnepségek jelképes értelmét, propagandisztikus és idegenfor-galmi vonzóerejét. A megnyitó előadás alkalmából pedig dr. M. Sztarcsevics kultuszminisztériumi ügyosztályfőnök a művészi hét el-gondolásait és a „Horvát kulturá-lis sajátságok"-at méltatva beje-lentette, hogy ezentúl'minden év-ben megrendezik ezeket a szabad-téri ünnepi játékokat. Az ünnepi hét műsora a követ-kezőképen alakult: augusztus 10,: a zágrábi filharmonikusok hang-versenye horvát szerzők népies számaival; augusztus 11: külön-böző énekkarok aratási és egyéb népdalokkal; augusztus 12: Titus Brezovacski (1754—1805) „Dioge-nes, avagy két elveszett fivér szol-gája" c. vígjátéka; augusztus 13: népies nemzeti táncok a zágrábi állami opera tagjainak közremű-ködésével; augusztus 14: Hanibal Lucics (1485—1553) „Robinjá" c. drámájából és Marin Drzsics (1520—1567) „Tirena" c. pásztor-játékából összeállított „Pir mla-dog Derencina" — „Az i f jú De-rencsin menyegzője" c. színmű előadása; augusztus 15: népszoká-sok, táncok és dalok, falusi sze-replőkkel, népviseletben. Mint látjuk, a műsor meglehe-tősen változatos, mert a horvát kultúra keresztmetszetét akarja adni. Azáltal viszont, hogy egy-szerre túl sok gondolatot kíván szolgálni: az „aratási ünnep"-et, az usztasa politikát, a parasztsá-got és a dolgozók társadalmát, a mult kimagasló egyéniségeit, a vá-rost és a falut, az ősi dalmát „ikavstina" nyelvjárást („Pirmla-dog Derencina") és az északi, Zágráb-környéki „kaj" dialektust („Diogenes"), a művészetet, stb.-— az egésznek inkább nemzeti „revue" jellege domborodik ki. Ezért az egyes esték művészi tel-jesítményeinél fontosabbnak tart-juk azt az akaratot, mely az „ün-neDÍ hét" gondolatát a háborús nehézségek és lelki meghasonlás közepette is keresztülvitte és a jövő szolgálatába állította. Az ünnepi játékokat a jelen kö-rülmények között kimondottan politikai céllal hozták létre. Hát-terében az usztasa mozgalomnak azt az erőfeszítését látjuk, mely-lyel a fiatal állam magának a nagy néptömegeket és elsősorban a parasztságot meg akarja nyerni. Azáltal, hogy az ünnepélyek szel-lemi központjává az „aratás"-t, a falut, illetve a néplélek művészi megnyilatkozásait tette, s ezeket a régi városi kultúra alkotásaival egybekapcsolta, kettős célt szol-gált: 1. saját népe előtt szociális gondolkozását, a munka dicsőíté-sét, a társadalmi osztályok egyen-lőségét, a falu és város összhang-ját és minden téren a nemzeti egységet akarta kihangsúlyozni, FIGYELŐ 481 2. a külföld előtt a horvát kultu-rális alkotómunka önállóságát, gazdag múltját, szellemi kincseit és jövő ígéretét, népének gazdag érzelmi életét és az ú j állam élet-képességét akarta bemutatni. Az ünnepség maga alkalmat adott az újságoknak és folyóira-toknak, hogy minden téren kifejt-sék az usztasa alapelveket, melyek elsősorban is a nemzetfenntartó horvát parasztság szellemi és a-nyagi felemelését célozzák. Már hetekkel előbb hirdetni kezdték az „aratási jelvény" kiadását, melynek hordását mindenki szá-mára hazafias kötelességgé tették. A felszólítás szerint „ennek a jel-vénynek viselésével tiszteletűn -ket fejezzük ki a horvát paraszt iránt, aki győzedelmesen fejezte be a horvát kenyérért folyó idei csatáját; a horvát város és falu egyetértését fejezzük ki és ama szilárd elhatározásunkat, hogy minden társadalmi osztályt egy nagy nemzeti egységbe olvasszunk bele. Abba az egységbe, mely az usztasa munka közösségét jellem-zi, mert mint a Poglavnik kinyi-latkoztatta: — Minden érdem alapja a munka, és minden jog alapja a kötelesség." Ezt a jel-vényt viselte mindenki az ünnep-ségeken, s ez díszelgett a zöld ga-lyakkal és zászlókkal bevont sza-badtéri színpad bejárati kapuja fölött is. az usztasa címerektől körülvéve. A. Sztepinac zágrábi érsek és Germogen metropolita, az újon-nan alapított horvát pravoszláv egyház feje az ünnepi játékokat rendező usztasa szervezetek fel-kérésére körlevelet bocsátottak ki, melyben elrendelték, hogy temp-lomaikban Nagyboldogasszony napján istentisztelet keretében emlékezzenek meg a jól sikerült aratásról s Isten további segítsé-gét és áldását kérjék az egész nemzetre. Az idei aratás jelszava: „A nép a népért", s ebből az al-kalomból az újságok a közös ál-dozatkészség szükségességét han-goztatják, mint a győzelem zálo-gát. Emlékeztetnek arra, hogy 1935-ben a termékenyebb északi vidé-kek módosabb gazdái gabonával és egyéb élelmiszerrel segítségére siettek az inségsujtotta délvidé-kieknek. És mint ahogy annak idején a nincstelenek gyermekeit is magukhoz vették, most is me-leg otthonra találtak náluk a bos-nyák menekültek. Azonban nemcsak a baj „és a veszély, hanem a művészet is ösz-szehozza a különböző horvát vi-dékeket, — ezt is példázzák az ünnepi játékok. A horvát szellem megújulását, az irodalom és mű-vészet ú j útját, mely a közösség vágyait fejezi ki, az anyaföldhöz való visszatérés fogja jelenteni, — állapítják meg szinte egyönte-tűen a kritikusok. Ez az a kedély-fejlesztő, jellemnevelő ősforrás, a művészetek ihletője, az ember testi és szellemi egészségének, vá-gyainak és örömeinek gazdag tár-háza, melytől sohasem szabad a horvátságnak elszakadnia. „Az aratás az ember győzelme a természet fölött" — hirdeti M. Csovics az ünnepi játékokat meg-előző rádióelőadásában (augusz-tus 9) — s a föld, az usztasa gon-dolat és a művészet egymást ter-mékenyítik meg, amiről számtalan horvát dal tanúskodik." H. Wolf a „Hrvatski Narod" aug. l l . - i számában hosszabb tanulmányban fejtegeti a színház és közönség egymáshoz való viszonyát s ezzel kapcsolatban a szabadtéri színpad fejlődését. Elsősorban is német és olasz példákra hivatkozik s mint alapvető tanulmányokat M. Corsi „II teatro all' aperto" és N. de Pirro „II teatro per il popolo" 3 482 DÉLVIDÉKI SZEMLE c. könyvét idézi. Egy másik cikk a földmívelő árják ősi népszoká-saiból indul ki, majd azon remé-nyének ad kifejezést, hogy a vá-rosi és falusi kultúra váltakozó uralma után az ú j horvát iroda-lom „mindinkább falusi és mind kevésbbé városi lesz" és „az idei aratást ünnepelve egész'Horvátor-szág egyúttal az ellenség fölött aratott győzelmet és felszabadu-lását is ünnepli. A legrégibb meg-őrzött görög tragédia a hellének győzelmét dicsőíti az ellenség fö-lött, és ime az első horvát ünne-pi játékok a Katalin téren a hor-vátok győzelmét ülik meg az el-lenség fölött. A kör bezárult." (H. N. aug. 4.) Nézzük mármost kissé részlete-sebben, hogy áz „aratás" ünnep-lése és az usztasa alapelvek mel-lett mit nyújtottak művészi szempontból e szabadtéri játékok, hisz a horvát lélek igen gazdag érzelmekben és különösen azok zenei kifejezésében. Az előadások színhelyéül a ren-dező „Horvát kultúregyesületek szövetsége" és a „Horvát paraszt-szövetség" a nagymultú Szt. Ka-talin templom előtti teret válasz-totta. Ez a barokk épületekkel kö-rülvett romantikus miliő ugyan nem nagy befogadóképességű, — a szegedi szabadtéri játékok 3038 ülőhelyével szemben csak 1262 ülőhellyel és 300 állóhellyel ren-delkezik, — viszont gyönyörű a fekvése és egész közel van a vá-ros főutcájához, az Ilicához. A ré-gi Felsőváros, a „Gornji grad" pompás sétányaival, a Szávára nyíló kilátásával, fontos állami épületeivel és régimódi polgárhá-zaival amúgy is minden zágrábi szívéhez nőtt. Az első előadás a szimfonikusok műsorával, a korán elhunyt, igen tehetséges V. Liszinszki „Bellona" c. előjátékával kezdődött. Ennek dinamikai és ritmikai gazdagság-ban tobzódó hősi, harcias szelle-mével a mai háborús időket és az usztasa mozgalom martiális jel-legét akarták kidomborítani. A többi szám viszont már mind a falusi élet és a természet érzel-meit fejezi ki. J. Gotovac „Oracsi" („Szántó-vetők") c. szimfonikus meditáció-ja mintha egyenesen erre az „ara-tás ünnepé"-re készült volna. Benne, a tengerparti, dalmát szü-letésű (Split, 1896) mesterben a horvátok egyik legnagyobb élő zeneszerzőjüket tisztelik, aki több darabjával („Ero s onoga svieta", „Symphonikus kolo") a külföldet is meghódította. B. Bersa szintén a néplélekből merít, s a „Napos földek" („Suncana polja") a tengerparti tájak szépségeit és örömeit érzékeltetik. A mű-sor középpontjában Z. Grgosevics „Aratás-népi szertartás" („2etva-narodni obred") c. hatalmas műve áll, melynek főbb tételei a „Szán-tóföldek várnak", „Korán reggel", „Délben", „A muzsikusok elmen-nek", „Ima a szántóföldön", ^stb. érdekes példái a zagorjei (Zágráb-környéki) zenei tájszólásnak. A „kaj "-dialektus népdalai nagy mesterre találtak benne, s a zo-gorjei paraszt mély vallásosságát és földimádatát ő szimfonikus kifejezéshez juttatta. Utolsó szám-ként az estén vezénylő K. Bara-novics-nak, a filharmonikusok nagyhírű karnagyának „Licitar-sko srce" c. suiteje szerepelt. A következő napon a különböző horvát énekkarok mutatkoztak be, hogy válogatott részleteket mu-tassanak be a szebbnél-szebb nép-és műdalokból. Ha valami egye-síteni tudja a horvátokat, úgy a dal az. A drámai művészet két estét kapott. Az egyik („Pir mladog De-rencina") a legrégibb horvát iro-FIGYELŐ 483 dalom, a dalmát reneszánsz 16. szd.-beli fénykorát vetíti elénk, a másik pedig („Diogenes") az észak-horvát múzsa, a 18. szd.-beli „fel-világosodott, jozefinista", haladó-szellemű Zágráb sajátos szellemét és az ottani szemináriumból ki-induló ú j művelődési eszményeket tükrözi vissza. Az elsőnek a sza-. "badság az eszménye, melyet Dub-rovnik, ez a csodálatos kis önálló városköztársaság valósított meg évszázadokon keresztül a kéklő Adria partján, míg a „kajkavski" (,,kaj"-tájszólású) drámában, me-lyet Brezovacski a „haza hasznára és dicsőségére" írt, a társadalmi egyenlőség és a reformok kopog-tatnak be még kissé naiv, iskolás formában. így ebben a két drá-mai előadásban a horvát városi kultúra két pólusával, a Déllel és az Északkal ismerkedünk meg, míg a közbeiktatott estén a nem-zeti táncokkal, majd befejezésül aratási szertartásaival, hagyomá-nyos népszokásaival, dalaival, stb. ismét a falu jelent meg a színpa-don, mint a horvát szellem hal-hatatlanságának és a nemzeti egy-ségnek megtestesítője. Mindent összefoglalva, megálla-píthatjuk, hogy az első horvát szabadtéri játékok művészi szem-pontból is szép teljesítményt nyúj -tottak; falusi szereplőikkel, népvi-seleteikkel, táncaikkal és éneke-ikkel pedig a mi „gyöngyösbokré-tá"-inkra emlékeztettek. A szabadtéri színpadot azóta sem bontották le, s az ünnepi hét elmúlása után is időközönként -újabb és újabb előadásokat tarta-nak a Szt. Katalin téren, részben ú j műsorral. így legutóbb a Zágrábban járt német irodalmi vezetőegyéniségek (K. H. Stróbl, J. F. Perkonig, G. Grabenhorst, stb.) tiszteletére is, akik éppen a horvát kultúra meg-ismerése, és a horvát írókkal való együttműködés céljából tartóz-kodtak Horvátországban. A körü-löttünk alakuló, és fejlődő világ, szomszédaink rohamos tempója sok mindenre int. Tudomásul kell vennünk, hogy a Balkán ma mái-nem „balkán", legalább is nem csak a tunyaság, a keleti fataliz-mus, a műveletlenség, a piszok, a durva és vad szenvedélyek hazá-ja. Akármelyik Balkán-országot nézzük, kis népek ambíciója, kul-turális mohósága, alkotásvágya igen nagy. Éppen ezzel akarják bebizonyítani a nagy nemzetek előtt, hogy joguk van arra a meg-becsülésre, mely a kultúrnemze -teknek kijár. Nézzük, mit mondanak a horvá-tok?! „A horvát művészet ünnepi játékaira éppen most a háborús időkben vár az a feladat, hogy be-mutassa a horvát nép képességeit és akaratát, hogy a földmí-ves, a tollal vagy puskával har-coló munkás fáradozásaival nem-csak a puszta létéért küzd, hanem azért is, hogy a horvát lélek újabb gyümölcsöket hozzon, ami arra jogosítja, hogy továbbra is a régi kultúrnemzetek első soraiban fog-laljon helyet, azok között, akik előre tudnak haladni. Az usztasa Horvátország a horvát nép min-den alkotó képességét elő .tudja és elő akarja segíteni." (Hrvatski Narod, 1942. VIII. 12. szám). VÁNDOR GYULA 

Zágrábi szabadtéri ünnepi játékok

http://acta.bibl.u-szeged.hu/19191/1/delvideki_szemle_001_480-483.pdf

Zágrábi szabadtéri ünnepi játékok

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged