Benkes, Zsuzsa

Hungarian

Benkes Zsuzsa

University of Szeged

A szöveg elméleti, majd gyakorlati szinten is összefoglalja a hipertext struktúrák metaforikus kapcsolatait, amelyeket költői szövegek interpretációja kognitív paradigmá-jának nevez. A munka záró fejezete az eddigiek teljesebb alapvetését és kidolgozását tartalmaz-za, egy további példa bemutatásával. Teljes megfogalmazásban jelenik meg a dolgozat raison d'etre-je, a korábban már több szinten megjelenített hipertext alapú kognitív séma, majd ennek illusztrálására a szerző elvégzi egy újabb Radnóti-költemény, a Sem emlék, sem varázslat című vers an-gol változatának interpretációját, beleértve egy függelékként szerepeltetett konkordancia szótárt is. Az interpretáció konklúziójaként megállapítható, hogy egy költemény információs tartalmának hipertext formába való konvertálása az analízis rendkívül hatékony eszköze, de ez további paradigmákat (módszereket) igényel a teljes megértés érdekében. Az egyik ilyen javasolt módszer térkép (mapping) készítése, ahol a struktúra linkjei reprezentálhatók. Ez a továbbiakban lehetőséget ad a szörfölésre, és így a linkek jelez-hetők. A második, hogy a vers föbb részei kétdimenziós táblázatba rendezhetők, és így további elgondolások kiinduló pontjai lehetnek. Ez a gondolat végül a Maslow-féle szük-ségletek hierarchiájához, majd az együttes motivációhoz vezet. A modellel, a hipertext formátummal tehát éppúgy eljuthatunk a költői szöveg vég-ső jelentéséhez, mintha más, nem szövegtan és informatika szimbiózisából született, mo-dellt használnánk. A disszertáció elérte célját: űj, paradigmatikus műszert dolgozott ki, amely bizo-nyíthatóan alkalmazható. Benediktsson Dániel 1. K é p és s z ö v e g W i l h e l m B u s c h : M a x u n d M ó r i c Fordította Gyimóthy Gábor Aranyhal Könyvkiadó, Budapest, é. n. Wilhelm Busch német költő, rajzoló 1865-ben a Münchener Bilderbogen számára készítette el Max und Móric című képes-verses történetét, megteremtve ezzel azt a sajá-tos műfajt, amellyel műveinek óriási népszerűséget szerzett. Művészetében a vers és a rajz teljesen egyenrangú, egymást szervesen kiegészítő, egymástól elválaszthatatlan. Éles kontúrú, egyénien groteszk grafikái Daumierre emlé-keztetnek, a versek négyütemüek, szokatlan rímelésűek. SZÉL JENŐ így méltatja: „A német művészet egyik legjelentősebb humoristája, bár saját kora félreismerte, tréfacsinálót látott benne, holott a vidám felszín alatt mélysége-sen nyugtalanító leleplező szatíra rejlik." (Világirodalmi Lexikon.) Max és Móric, a két kis csínytevő a magyar fordításokból Marci és Miska (Cziklay L., 1895., Rudnyánszky Gy., 1912.) néven váltak ismertté. A Maxról és Móricról szóló képtörténetben - amelyet verses előszó és utószó fog közre - a két kis csibész hét - 95 színes képpel illusztrált - csíny tevését olvashatjuk. A 258 képtörténetre a s zerző maga is utal az e lőszóban: „íme, hát mit tettek ketten, /felírva és lefestetten ". n n f s j s y i t a e s a r ÉttÉ^ A hét c s í n y közül kettőnek s z e n v e d ő alanya Bo l t é as szony , e g y n e k - e g y n e k B ö c k mester, a s zabó , Lampe l tanár úr, Fritz nagybács i , a pék é s végül e g y derék paraszt. A két k i s c s ibész , akinek „incselkedve - gaztettekre volt csak kedve", az ö z v e g y B o l t é a s s z o n y csirkéit ejti f o g s á g b a , h o g y aztán a másod ik c s ínyben a már megsütött szárnyasokat a ház k é m é n y é n k imenek í tve m e g e g y e , mit s e m törődve azzal , h o g y az ö z v e g y a mérgé t Spitz n e v ű ártatlan kutyáján tölti ki. - B ö c k mester, a s zabó s e m jár jobban, M a x é s Mór ic e l fűrésze l i a háza előtti pallót é s a szabó, a c s í n y t e v ő k után futva, v í zbe es ik . (Itt ízel ítőül ennek a c s ínynek a képtörténetéből található e g y ( f eke te - fehér máso latú) részlet . ) L a m p e l tanár úr pipájába puskaport, Fritz nagybács i ágyába cserebogarakat rejte-nek. - A „Hatodik cs íny"-ben a két torkos a pék é d e s süteménye ire áhítozik, a ház ké-m é n y é n át akarnak be lopózn i , á m a dagasz tó ládában találják magukat, s noha nehezen szabadulnak, m é g i s megpróbá lkoznak a hetedik cs ínnye l . - A m a l o m b a tartó derék pa-raszt gabonás zsákját fe lvágják, a gabona szétszóródik, de ezze l a „csínyeknek is végre vége", a két c s i b é s z e lnyeri büntetését . Házról házra terjed a hír „szól a pék: így jár, ki nyalánk!", „S így tűnik az öreg Fritznek: / bére ez a buta viccnek". W i l h e l m B u s c h s z á m o s f igurája tovább él a köztudatban, tömör m e g f o g a l m a z á s ú sorai közül sok s z á l l ó i g é v é vált, mint például a M a x és Móric képtörténet utószavában Böck mester szavai: „ é l e t c é l nem lehet gazság" ( W i l h e l m B u s c h képtörténeteinek összk iadásához lásd: W i l h e l m B u s c h Sámtliche Bildergeschichten. Mit 3380 Zeichnungen. Herausgegeben von Ro l f Hochut . M ü n c h e n -Wien - Güters loh: Ver lagsgruppe Berte lsman, é. n. A z egy ik képtörténetre é p ü l ő kreatív 259 gyakorlathoz pedig: Multimédia. Több mediális összetevővel rendelkező irodalmi szöve-gek elemzése II. Budapest, OKSZI, 1998. 34-36., valamint PETŐFI S. JÁNOS - BENKES ZSUZSA: A multimediális szövegek megközelítései. Pécs, Iskolakultúra, 2002. 44-47.) Benkes Zsuzsa William Shakespeare: Szonettek Justus Pál fordításában A z il lusztrációkat Bal la Margit készítette Európa Könyvkiadó , Budapest E fordításról a kötet borító-lapjának belső oldalán a követke-zőket olvashatjuk. William Shakespeare 1609-ben - kalózkiadásban - megjelent szonettciklusa a világirodalom legrejtelmesebb művei közé tarto-zik, népszerűségével talán csak Catullus és Villon versei veteked-hetnek. Shakespeare életművén belül is csak a Hamletet övezi hasonlóan felfokozott érdeklődés. Magyarul több teljes for-dítása is olvasható: a 19. század-ban Győri Vilmos és Szász Károly (1880), majd Ferenczy Zoltán (1916 - 1922), Szabó Lőrinc (1921), később Keszthelyi Zoltán (1943) fordította le a teljes szo-nettciklust. Justus Pál (1905 - 1965) társadalomtudós, költő, műfor-dító, a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, országgyűlési képviselő 1956-ban adta közre a saját fordításait, melyeket a megelőző évek tragikus körülményei között készített. Justust a koncepciós perek során 1949-ben bebörtönözték, és csak 1955-ben szabadult. A szonetteket börtönévei alatt fordította egy oxfordi kiadás és egy szótár segítségével - fejben, papírfecnikre. E fordítások értéke azonban, mint azt az olvasó is tapasztalhatja, nem az alkotás ellenében ható körülményekben rejlik: Justus méltó és egyéni változatot teremtett. E leírás kiegészítéseként figyelmet érdemelnek Justus Pál előszavának bevezető mondatai is: 260 

Wilhelm Busch: Max und Móric ; fordította Gyimóthy Gábor

http://acta.bibl.u-szeged.hu/10154/1/szemiotikai_015_258-260.pdf

Wilhelm Busch: Max und Móric ; fordította Gyimóthy Gábor

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged