Hegel, Georg Wilhelm Friedrich

Szánthó, Tamás

Hungarian

Hegel Georg Wilhelm Friedrich

University of Szeged

73 BR . E V I Á R I U M  A szellem. Az első ránk váró feladat a szellem elvont meghatározása. Azt kell róla mondanunk, hogy a szellem nem valami elvontság, nem az emberi természetből való elvonás eredményei hanem izig-vérig egyéni, tevékeny, teljességgel élő valami. Tudat, de egyben a tudat tárgya is, és éppen . ebben rejlik a sze llem létformája, hogy t. i. ön-maga a tudásának tárgya is. A szellem tehát gondolkodik, s olyas-valamiről gondolkodik, ami van, és e gondolkodásban az foglaltatik, hogy az a valami van és hogy miképpen van. A szellem ennélfogva tud; tudni pedig annyi, mint tudni egy észszerű tárgyról. Tudata azonban a szellemnek csak annyiban lehet, amennyiben az öntudat. Más szóval: egy tárgyról csak úgy tudhatok, ha ebben a tudás-ban egyszersmind magam is benne vagyok. A fogalom, amelyet a tárgyról birok, egyben a magamról való tudással is párosul, hogy t. i. nem éppen ez vagy az vagyok, hanem az, laki arról a tárgyról tud. Tudok egy tárgyról és tudok önmagamról, s a kettőt egymástól nem lehet elválasztani. A szellemnek tehát van valami meghatáro-zott képe önmagáról, arról, ami benne lényeges és ami . a természete; Csak szellemi tartalma lehet, s éppen ez a szellemi az ő tartalma és érdeklődésének tárgya. Igy jut a szellem valami tartalomhoz: Nem úgy, hogy tartalmát készen találja, hanem önmagát teszi a saját gondolkodásának tárgyává, magamagának tartalmává. A tudás a szellem természete szerint önmagában van, s ebben .rejlik a sza-badsága. A szellem természete a saját tökéletes ellentétén ismerhető meg. Mi a szellemet az anyaggal szoktuk . szembeállítani. S azt ke ll mondanunk, hogy miként a nehézségben rej lik az anyag szubstan-ciája, a szellem szubstanciája a szabadság. Mindenki . bizonyítás néilkül is hihetőnek látja, hogy a szellem egyéb tulajdonságai között a szabadság is ott szerepel: a filozófia azonban arra tanít bennünket, hogy a szellem minden egyéb tulajdonsága csak a szabadság által lehetséges, mert a többi mind csak eszköz a szabadság érdekében, s valamennyien csak ezt keresik és ezt hozzák létre. A filozófiai eszmélkedésnek egyik eredménye az a felismerés, hogy a szabadság a szellemnek igazi jellemvonása. Az anyag annyiban súlyos, hogy -egy középpont felé törekszik; lényegében összetett valami, csupa részekből áll, amelyek mind egy középpont felé törekszenek ; tehát az anyagban nincs semmiféle egység. Csupa egymáson kívül eső mozzanatból áll, amelyek egységüket keresik, tehát a maga eltűn-tetésére irányul és a saját ellenlábasát keresi. Ha ezt elérhetné, nem volna . többé anyag, .hanem mint ilyen, megsemmisülne. Az anyag 74 idealitás feté tör, mert az egységben ideaszerű. A szellem épp ellenkezően, abban áll, hogy önmagában van a középpontja: .tehát . ,szintén a középpontja felé törekszik, de ez a középpont benne van önmagában. Az egysége nem rajta . kívül esik, mert azt állandóan-önmagában találja meg: önmagában és, önmagánál létezik: Az anyag: szubstanciája rajta kívül van, a szellem e llenben az önmagábanlétezés és éppen ez a szabadság. Mert ha nem vagyok szabad, akkor egy más valamitől függök, ami nem éra, vagyok, s ez egy külső valami nélkül nem lehetséges. Akkor ,vagyok szabad, ha sajátmagamnál-vagyok. 	 . - • Mikor a szellem a középpontja felé törekszik, .úgy teszi ezt,. hogy a szabadságát tökéletesbítse. S ez a törekvés lényeges mozza- nata. Ha az ember ugyanis azt mondja: a szellem létezik, ennek .első-sorban az az értelme, hogy a szellem valami kész valóság. Csakhogy -tevékeny valóság. Mivolta a tevékenység:' a saját maga produk-- tuma, s így ő maga a kezdete is, meg a vége is. Szabadsága nem-- valami nyugodt létezésben rej lik, hanem annak az állandó taga-dásában, ami szabadságának megsemmisítésével fenyegeti. A szellem _. tiszte az, hogy saját magát megmutassa, s -önmagát a saját tárgyává tegye, hogy tudjon magáról. Tehát önmagáért van. A termszet . dolgai nem magukért vánnak, éppen átért nem szabadok. A . szellem kifejezi, megvalósítja . magát a - saját magáról való tudása szerint: Azért hat, cselekszik, hogy amit magáról tud, az meg is valósuljon. Igy hát minden a szellemnek önmagáról való tudására, fordul meg; ha a szellem tudja, hogy szabad, ez egészen más, mint ha erről nem . tud. Mert ha ezt nem tudja, akkor rabszolga és megelégszik a szol -gasággal, s .nem tudja, hogy ez az állapot nem illik hozzá. A sza-badság megérzése az, ami a szellemet szabaddá teszi, noha belső mivolta szerint . (an und für sich) mindig szabad. 	. A szellem legközelebbi tudása önmagáról abban az alakjában, ami az emberi individum, az, hogy érez. Itt nincs jelen semmiféle tárgyiasság. Ilyen vagy olyan a hangulatunk. Ezt az állapotot meg-kísérlem magamról leválasztani és abból indulok ki, hogy önma-gamat mintegy kettészakítom. igy az érzelmeimből egy külső és egy belső világ lesz: Egyszersmind. ennek az állapotomnak valami sajátos módja lép fel, t. i. az, hogy magamat hiányosnak, negatívnak 'érzem, ellenmondást érzek magamban, mely azzal fem,yeget, hogy feloldódom. n azonban vagyok, és ezt szembeállítom a tagadásnak, a hiánynak.. Fenntartom magamat és törekszem a hiányt megszün- tetni, s ilyenkor ösztön vagyok. A tárgy, amelyre az ösztön irányul, ilyenkor a kielégülésem tárgya, a . magam egységének helyreállítása. Minden élőnek vannak ösztönei. Igy vagyunk -természeti lények, s' az ösztön általában valami érzéki dohog. A tárgyak, amennyiben az -ösztönömmel fordulok feléjük, az integráció • eszközei, — általában ez teszi a teóretikus és praktikus alapját. A tárgyaknak ilyetén szemléletében azonban, amilyenre az ösztön irányul, közvetlenül a -külsőben mozgunk és magunk is külsőségesek vagyunk. A szeme lélet mindig egyes, érzéki természetű. Ilyen az ösztön. is, .akármilyen a tartalma. Ez állapot szerint az ember az állattal egyforma, mert az ösztönből hiányzik az öntudat. Az ember azonban tud önmaga 75. felől,.  s ez a tény megkülönbözteti őt az állattól. Az ember gondol- kodik, — a gondolkodás pedig az egyetemes tudása. A gondolkodás, által a tartalom az egyszerűbe fordul át, s ezzel az ember maga is , egyszerűsödik, t. i. benső, ideális lesz. Sőt, én magam vagyok a benső, .az egyszerű, s az által, hogy a tartalmat ebbe az egyszerűbe teszem,, lesz áltailam ideális. Ami az ember reálisan, annak ideálisnak kell lennie. Az által,. hogy a reálisról, mint ideálisról tud, megszűnik puszta természeti" lény lenni, aki csak közvetlen szemléleteinek és ösztöneinek, illetve. ezek kielégítésének és produkálásának van kiszolgáltatva. "Hogy ezt tudja, következik be az, hogy ösztönei elég gátat emel: az ideá list, a" gondolatot odaállítja az ösztöntörekvés és kielégülése közé.. Az; állatnál a kettő egybeesik: önmagától -sohasem szakíthatja szét ezt "az összefüggést, csak a fájdalom vagy a félelem következtében . szakadhat az meg. Az emberben azonban élhet az ösztönös vágy" anélkül, hogy kielégíttetnék: mikor ösztöneit megakasztja vagy futni hagyja, célok szerint cselekszik, vagyis az égyetemes szerint határozza. meg magát. Azt kell meghatároznia, milyen célt ismerjen el érvé-nyesnek: magát az egészen általánost is céljává teheti. Ami ebben determinálja őt, ázok a képzetei arról, hogy micsoda ő és hogy mit. akár. Ebben rejlik az ember önállósága, hogy t. i. tudja, mi  deter-minálja őt. Igy az egyszerű fogalmat is céljává teheti, pl. a maga pozitív szabadságát. Az állat képzeteiben nincs semmi ideális, való-ságos, ezért hiányzik belőle ez a benső önállóság. Mint élő lény, az -állat is lehet a saját mozgásának forrása, de a külső nem indítja" meg, ha ennek az ingere még nincsen benne: ami a bensejének nem" megfelelő, az az állatira nézve nem létezik. Az állat önmagából 'ket tőzteti meg önmagát: nincs akarata, s a gátlást nem veszi észre. Ami ingerli. az benne kezdődik el és egy immanens kivitelt tételez' fel. Az ember azonban nem azért önálló lény, mert a mozgás benne kezdődik, hanem azért, mert a mozgást meg tudja akaszt ani és-ezzel a maga közvetlen tárgyhoz kötöttségét és természetességét Megtört Az " ember természetének gyökerét az a gondolat alkotja, hogy" ő egy tn. Az ember mint szellem nem közvetlenül tárgyhoz kötött, hanem lényegében önmaga felé visszafordult lény. Ez a közvetítő ' mozgás a szellemnek lényeges • mozzanata: Tevékenysége' a közvet-lenségen való túlhaladásban rej lik, annak, a tagadásában és vele ' az önmagához való visszafordulásban. A szellem tehát az. amivé ön magát a tevékenysége által teszi. Csak az a szubjektum és reális valóság, ami önmagához visszatért. A szellem csak úgy létezik, mint ennek a tevékenységnek eredménye. Ennek megértésére a mag példájához • fordulhatunk. A növény élete vele kezdődik, ámde ő maga a növény egész életének az eredménye is: a növény azért fej-lődik, hogy a magot önmagában létrehozza. Az életnek azonban ab- -bari van a tehetetlensége, hogy a mag az egyednek kezdete is, meg egyúttal az eredménye is, mely mint elindulás és célhozjutás külön-böző ugyan és mégis ugyanaz: az egyik egyednek  produktuma és a másiknak kezdete. A két oldal épp úgy különbözik rajta, mint az' egyszerűség formája a gabonában és a fejlődés menete a növényen.. 76 . Közelebbi példa lehet, minden individum úgy, ahogyan önmagában -van. Az ember csak képzés i . fegyelmezés által az, aminek lennie :kell: közvetlen létében csupán lehetősége annak, hogy értelmes és csak a meghatározottsága: az erkölcsi kell van' meg benne arra, hogy szabad lehessen. Az állat egy-kettőre elkészül- a képzésével, de ez egyáltalában nem tekinthető a természet . jótéteményének az ;állattal szemben. Növekedése csupán mennyiségi erőgyarapodás. Az ember azonban kénytelen önmagát azzá tennie amivé lennie ke ll; :mindent magának kell megszereznie, éppen azért, mert szellem; a természetest le ke ll •magáról ráznia. A .szellem tehát az ő saját :maga tevékenységének az eredménye. • . A legfenségesebb példát magának, Istennek a természete :nyújtja: ez valójában nem is példa, hanem maga az egyetemes, az igaz, aminek minden más éppen a példája. A régebbi vallások is szellemnek nevezték ugyan az Istent, de ez akkor csak név volt, :amit ,nem tudtak úgy felfogni, hogy a szellem természetét meg is tudták volna maguknak magyarázni. Először a zsidó vallásban ta-lálkozunk a szellem egyetemes képzetével. A keresztyénségben azonban. Isten mint szellem. nyilatkozik meg, és pedig először is atya, hatalom, elvont egyetemes valami, ami. még .rejtve van, má-sodszor pedig önmagának tárgya, önmagának egy másik alakja, a :saját megkettőzése, 't. I. a fiú. Önmagának ez a mássa azonban épp oly közvetlen, mint önmaga: tudja, hogy ő maga van benne és ön-:magát szemléli benne, — s éppen ez a magáról való tudás és .ez a magamagát szemlélés harmadik mozzanataként maga a szellem. Ez ,azt jelenti, hogy az Egész a szellem, önmagában egyedül sem az :egyik, sem a másik nem. Az érzés módján kifejezve Isten az örök szeretet, ami annyi, mint a másikat saját magaként tekinteni. A ke-resztyén vallás e három alakúság által áll magasabban, mint a többi -vallások. Ha ez nem volna meg, lehetséges, hogy a gondolat más vallásokban többet találna. A Szentháromság benne a spekulatív :mozzanat, s ez által találja meg benne a filozófia is az ész ideáját. A legközelebbi lépés az, hogy most már a szellemet, amelyet lényegében az önmagáról való tudatnak fogtunk fel, alakulásában tovább ne, mint az egyes emberi individuumot vegyük szemügyre. A .szellem lényegileg individuum, azonban a világtörténet, mozgalmá= ban nem mint _egyessel, s nem is mint önmagára korlátozott és a maga . praktikuláris idividualitására visszaforduló létezővel találko-zunk vele. A szellem a történetben olyan individuum, amely egye-; temes természetű;, de mégis meghatározott valami, t. i. nép általá-ban, és az a szellem, amellyel a' történet filozófiájában van dolgunk: a népszellem. A népszellemek ismét különböznek egymás közt amaz elképzelés szerint, amelyet mágukról alkotnak, valamint a felszí- -nesség és a mélység szerint, amelyben megalapozzák azt, amit szel-lemük gyanánt fognak - fel. Az erkölcsi jog a népeknél a szellemnek önmagáról való tudata: ebben a fogalomban fonódik egybe az, amit a szellem magáról vall. Tehát a --szellemről  való elképzelés az, ami a -történetben realizálódik. Amit a szellem önmagáról tud, attól függ a nép tudata, s a végső tudat, amire eljut az, hogy az ember szabad: A szellem tudatának a világban kell kiformálódnia, s ennek a rea. 77. lizálódás. nyersanyaga, és talaja nem egyéb, mint az egyetemes: tudat, egy népnek- a tudata.. E tudat magába .zárja és irányítja a nép-jogrendszerét, erkölcsét és vallását: E . tudat zárja • magába egy nép' szellemének szubstanciáját még akkor is, ha a nép egyedei mit .se tudnak róla, hiszen ott áll ez előfeltétel gyanánt mindegyikük mö-gött. Olyan ez, mint valami szükségszerűség: az egyén ennek a le-vegőjében nevelkedik, másról nem is tud. Mégse pusztán nevelés ez és nem is a nevelés terméke, hanem éppen ez a tudat fejlődik ki az• egyénből, amit nem úgy .tanul rá önmagára, hiszen az individuum ebben a szubstanciában létezik. Ez az egyetemes szubstancia • nem. azonos a világival; a világi tehetetlen vele szemben. Egy individuum se tud kiszabadulni e szubstancia öleléséből: különbözhet 'ugyan. más egyes indivuduumoktól, de nem válhat el ,a népszellemtől. Szel-lemesebb lehet, mint sokan mások, de nem. múlhatja felül a nép-szellemet. Sőt,. csak azok a szellemes emberek, akik tudatában vannak a népszellemnek és ahhoz tudnak igazodni. Ezek egy nép' nagy emberei, akik népüket az egyetemes szellem szerint irányítják. [A történetben tehát] az egyének eltűnnek a számunkra és csak úgy jöhetnek szóba, mint akik valósággá tették azt, amit a népszellem. . akar. A történet filozófikus szemléletében nem szabad ilyen kifeje zéseket használni, mint „egy állam nem ment volna tönkre, ha lett volna ott egy ember, aki stb." Az egyének eltűnnek az egyetemes, . szubstanciális mozzanat mögött, viszont ez maga teremt olyan egyé-' neket, amilyenekre célja elérésére szükségé van. Az egyének azon ban nem akadályozhatják meg, 'hogy megtörténjék az, aminek tör-ténnie kell. A népszellem lényegileg egyben különös, de egyben egyúttal az abszolute egyetemes szellem is, — mert a szellem Egy. A világszel lenn a világnak a szelleme, úgy, ahogyan az emberi tudatban kifejti magát. Az emberek úgy viszonylanak ehhez, mint egyes az egész-hez, amely az egyesnek szubstanciája. A világszellem pedig az isteni szellemhez. igazodik, amely az abszolut szellem. Amennyiben Isten_ mindenütt jelenvaló, jelen van minden egyes emberben is és meg-jelenik azok,tudatában. S ez a megjelenése a világszellem. Egy sa--játos nép sajátos szelleme elpusztulhat, de ez a szellem egy lánc-szem a világszellem folyamatában, s ez az egyetemes sze llem nem pusztulhatel. A népszellem ily módon az egyetemes szellem külö-nös alakban. Az egyetemes szellem föléje emelkedik, de  amennyiben  létezik, megvan ez a különös formája: a konkrét léttel, az exiszten-ciával megszületik a különbözés is. A népszellem különbözősége tu-datának abban a módjában és szokásában rej lik, ahogyan a szellem-ről vélekedik. Köznapi nyelven azt szoktuk mondani: ennek meg -ennek a népnek 'ilyen, meg ilyen képzete van Istenről, ilyen a val-lása, ilyen a jogrendszeré, s az erkölcsről ilyen fogalmakat alkotott magának. Ügy nézünk ezekre, mint valami külsőleges dolgokra, amiket egy nép megszerzett magának. De már felszínes szemléletre-is észrevesszük, hogy ezek a dolgok'szellemi természetűek és a való-ságban nem is lehetnek mások, mint amilyen az a szellem, mely tu-lajdonképpen a szellem tudata a szellemről. 78 Ez a tudat azonban, mint már mondtuk is, egyben öntudat. Igy ;kerülhetünk bele abba a balhitbe, hogy a szellem tudata az a tudat, :amelyet én magamról, mint időbeli individuumról formálok. A filo-zófiai gondolkodás nehézsége abban rejlik, hogy a legtöbb ember erre a tudatra gondol és ez nem egyéb, mint 'az egyén empirikus exisztenciájának a tudata. A szellem pedig a szellem tudatában ;szabad: ez által túlemelkedik az idői, korlátolt exisztencián és kap-csolatba jut a tiszta lényeggel, mely egyben a saját lényege is. Ha az isteni lényeg nem az ember és a természet lényege volna, akkor olyan lényeg volna, amely semmi se volna. Az öntudat tehát filozó-fiai fogalom, amely csak a , filozófiai kifejtés rendjén juthat el teljes meghatározottságához. (A világtörténet filozófiája c. műből, H, 1, b.) Hegel G. F. W. (Szánthó Tamás fordítása) 

A szellem : [A világtörténet filozófiája c. műből, H, 1, b.]

http://acta.bibl.u-szeged.hu/8372/1/pantheon_1947_073-078.pdf

A szellem : [A világtörténet filozófiája c. műből, H, 1, b.]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged