Havas, László

Hegyi W., György

Hoffmann, Zsuzsanna

Szabó, Edit

Hungarian

Hoffmann Zsuzsanna

Havas László

Hegyi W. György

Szabó Edit

University of Szeged

712010/XXII. 5–6.Hadak útjánBELVEDEREMERIDIONALEGREENHILL 1901 = Greenhill, Gardyne: The Life of A Regiment. Vol I.. The History of The Gordon Highlanders from its formation in 1793 to 1816. London, 1901, The Medici Society Ltd.MOORE 1904 = The Diary of Sir John Moore. Vol. I. Edited by Major-General Sir J.F.Maurice, K.C.B. London, 1904, Pub-lished by Edward Arnold.CANNON 1851 = Cannon Richard: Historical Record of The Ninety-Second Regiment (Gordon Highlanders) From 1794 To 1850. London, 1851, Warrington W. Clownes & Sons.WATT = Watt, Lauchlan MacLeon: The Gordon Highlanders. Edinburgh, W.P.Nimmo Hay & Mitchell.EGMONG 2010 = http://history.farmersboys.com/Postings/Germany/Berlin/egmong_zee.htm (2010-02-26)ABERCROMBY 2010 = http://www.electric-scotland.com/history/other/abercromby_sir-ralph.htm (2010-02-26)T É K AKézikönyv vagy tankönyv?Új összefoglalás az ókori Róma történetérőlHavaS láSzló – Hegyi w. györgy – SzaBó edit: Római történelem.  Budapest, 2007, Osiris Kiadó. 867 oldalvEgy új tankönyv közreadása mindig várakozással tölti el az érintett egyetemi hallgatót, illetőleg az érdeklődő olvasót. Jelen kiadvány az Osiris tankönyvek sorozat római kötete, előzményei a Görög történelem (szerk. Németh György, 1995), Görög történe-lem. Szöveggyűjtemény (szerk. Német György, 1996), Római történelem. Szöveggyűjtemény. (szerk. Borhy László 2003) Igazat kell ad-nunk az Előszó (13. old.) azon megállapításá-nak, hogy az eddig forgalomban levő római történelem tankönyv kiegészítése, felfrissíté-se számos vonatkozásban indokolt volt, de mivel annak szerzői közül kettő már nem él, új szerzők készítettek új tankönyvet. Egyéb-ként általános gyakorlat, hogy minden új kor-szak, irányzat kiemelt hangsúllyal dolgozza fel azokat a kérdéseket, témákat, amelyeket elődeik kevésbé részleteztek. Így kaptak a korábbi tankönyvben nagyobb teret a rab-szolgasággal összefüggő kérdések, amelyek Aristotelés megállapításai óta alapvető gazda-sági jelentőséget nyertek, amelyek például a mezőgazdaság bemutatásában realizálódtak. Tagadhatatlan ezzel összefüggésben, hogy például a római rabszolgafelkelések tárgya-lása aránytalanul nagyobb helyet kapott. A mai szemlélet ezzel szemben, más események, jelenségek történeti fontosságát emeli ki, ért-hető módon érvényesül a szerzők személyes érdeklődése és kutatási irányultsága is.Ami a szerzők célkitűzéseit illeti, mind tartalmi, mind formai szempontból igye-keztek megfelelni egy modern tankönyvvel szemben támasztható igényeknek. Az persze kérdéses, hogy ez mennyire sikerült. A szer-zők és a szerkesztő szakmai felkészültsége és alapossága garantálja a munka kiváló szakmai és tudományos színvonalát. A tu-dományos megalapozottság vitathatatlan, azonban ennek tankönyvként való felhasz-nálhatóságát, áttekinthetőségét az elkövet-kező évek gyakorlati tapasztalatai fogják igazolni. Lényeges tartalmi változás az előző tankönyvhöz viszonyítva az időbeli határok lényeges kitolása, vagyis az új összeállítás Itália bronzkorától kezdve Iustinianus csá-szár haláláig tárgyalja a római történelmet (565). A kötet nagyobb figyelmet fordít arra a nyelvi-kulturális hatásra, amelynek jelentős hatása volt a Római Birodalom kialakulására. A város ős- és korai történetét a legújabb régészeti feltárások tükrében vizsgálja. Ami 72 2010/XXII. 5–6.MesszelátóBELVEDEREMERIDIONALEa kötet záró dátumát illeti, régóta vitatott kérdés, hogy meddig is tart valójában az ókor. A kérdésre Szabó Edit a következő választ adja: „A korszakhatárt ott kell meghúzni, ahol az antikvitás jellegzetességei a későbbi, középkori jellegzetességektől leginkább elkü-löníthetők. A jelenlegi tudásunk szerint ez leginkább Iustinianus halála (565) és kb. 600 közé tehető” (Előszó 14. oldal). A tartalmi eltérések-újítások vonatkozásában leginkább novumnak minősíthetők a kötetet lezáró tematikus fejezetek, ezek a következők: a csá-szári hatalom, titulatúra, igazgatástörténet, a római hadsereg, demográfiai viszonyok, gazdaság, társadalom, Pannonia (712–804). Egy ilyen összefoglaló áttekintés természe-tesen hasznos lehet, az már vitatható, hogy a tankönyvi keretek között indokolt-e ennek a beiktatása. (A tankönyv terjedelme 867 oldal!) A hazai egyetemek köztudottan át-tértek az ún. bolognai szisztémára, amivel nehezen hozható szinkronba az a tény, hogy az ókoron belül, csupán a római történe-lem tárgyalása ilyen terjedelmet igényeljen. A szintén ebben a sorozatban megjelent görög kötet 393 lap. Valamiféle aránynak érvényesülnie kellene, továbbá véleményem szerint egy tankönyv esetében nem utolsó a didaktikus szempont sem. A kötet általában nem eléggé tagolt, áttekinthetőbbnek kel-lene lennie, továbbá helyenként szegényes az eseménytörténet, ennek hiányát korábbi, más felfogású tankönyvből nehézkes lenne pótolni. A tankönyvnek tanulhatónak is kell lennie, és ennek kapcsán nem a magyar iskolások szövegértési problémáira gondolok.Ha valahol különös jelentőséggel bírnak az ókori források, akkor az a történelem tanulmányozása. Akár a szakember, a kuta-tó, akár az oktató számára elengedhetetlen, hogy megfelelő dokumentumokból indul-jon ki, fejtegetéseit, hipotéziseit forrásokra alapítsa. Természetesen a források ismerete az egyetemi hallgatók számára is alapvető szempont, arról nem is beszélve, hogy ez már (az újabb érettségi követelmények sze-rint!) a középiskolában is elvárás. Örvendetes módon, a római történelem tanulmányozását megkönnyítendő, már előbb megjelent a fent említett szöveggyűjtemény, amit most követett a hozzátartozó tankönyv. Kérdés azonban, mennyire tartoznak ezek össze. A korábban használatos Római történeti chrestomathia (Tankönyvkiadó, szerk. Bor-zsák István) érdemei közé kell sorolnunk, hogy legalább időrendben hozta az antik for-rások magyar fordításait. Ezzel szemben az Osiris Kiadó gondozásában megjelentetett forrásgyűjtemény tematikus válogatás, amit a tankönyv időrendes mentével meglehető-sen nehéz szinkronba hozni. Sőt a tankönyv még csak nem is utal a szöveggyűjtemény megfelelő passzusaira. Említhetnénk példá-ul Dio Casiust, akire a tankönyv Augustus principatusa kapcsán gyakran hivatkozik, adós marad azonban azzal, hogy hol olvas-hatná el a hallgató magyarul.  Kérdés, hogy-ha már lehetőség adódott az újításra, nem lett volna szerencsésebb egy tankönyvvel összehangolt forrásgyűjtemény közreadása, amelyben a tankönyvi anyaggal párhuza-mosan követhetők lettek volna a megfelelő ókori források is. A források megadását persze a tankönyvből is joggal hiányolni lehet – ellentétben az előző (Ferenczy Endre – Maróti Egon – Hahn István-féle) kötettel, ahol világosan elékülönítve, mindig az adott fejezet élén olvashatók a források, lezárásként pedig a bibliográfia Ebben az új összeállí-tásban ha egyáltalán szerepelnek a források, akkor az a bibliográfia végére kerül. A for-rásokra való hivatkozás a tankönyv szerzői részéről sem következetes: például Augustus principatusa tárgyalása okán szó sem esik Maecenasról, sem a megfelelő Cassius Dio részletről. Nem kívánunk tudományos vi-tába bocsátkozni az egyes fejezetek kapcsán, de Augustus principatusa értékelése okán nem hagyható figyelmen kívül Maecenas diplomáciai tevékenyége, ahogyan nem mel-732010/XXII. 5–6.MesszelátóBELVEDEREMERIDIONALElőzhető például Agrippa szerepe a hadsereg kapcsán. A princeps fogalom mibenlétének értelmezéséhez segítséget adhat a megfelelő görög kifejezés a hégemón említése is, ez utóbbi esetben sokkal egyértelműbbé válik a rendszer lényege. Az egyetlen kortárs, római szerző Augustus és Tiberius tárgyalásához Velleius Paterculus, ő sem szerepel, legalábbis az adott összefüggésben nem. Biztos, hogy Suetonius és Tacitus a mérvadó?  A kötet végén a tematikus fejezeteknél (ezek az értékelő összegzések inkább kézikönyvbe kívánkoznának!) a latifundiumok szerepé-nek értékeléséhez nem szerencsés éppen az idősebb Pliniusra hivatkozni – aki szerint a latifundiumok tették tönkre Itáliát – ráadásul ez a mondat ilyen formában nem is helytálló. Nem egészen világos, hogy Plinius miben látta a káros hatást, egyáltalán hova gondolja ezeket az Itáliát, sőt a tartományokat is tönk-retevő birtokokat. Valójában latifundiumnak minősíthető birtokok Itáliában nem is igazán voltak jellemzőek, legfeljebb Szicíliában és Észak-Afrikában jöttek létre, és ezek inkább állattartásra vagy gabonatermesztésre ren-dezkedtek be (754 skk.). Az itáliai földbirtok struktúrája a félsziget fokozatos meghódítása során alakult ki, a gazdag senatori családok kezében kisebb-nagyobb számú (3-12) kö-zepes méretű birtok volt. Egységes birtok-testek kialakítására nem törekedtek, sőt ép-pen ellenkezőleg. Jellemző az ifjabb Plinius aggodalmaskodása (Levelek, 3, 18), hogy vajon megvegye-e a szomszédjában eladó földet, birtokegyesítés céljából. Egyébként Senecának és Columellának is (mindkettő hispániai) Itáliában több helyen is voltak birtokaik, továbbá az időjárási földrajzi té-nyezőkkel számoló racionális Columella rész-letes indoklást ad a földeknek több tagban való birtoklása ésszerűségére. Egyébként a nyereséges, árutermelésre alapozott gaz-daság nagy szakértelmet és szervezettséget kívánt, munkaigényes is volt – ez a termelési szerkezet pedig éppenséggel nem igényelte a terjeszkedést. Az Észak-Afrikában kiala-kult latifundiumok nem voltak rentábilisak, állandó pénzhiánnyal küszködtek, és nem jelentettek konkurenciát Itáliára. A római agrárviszonyokat illetően Maróti Egonnak számos tanulmánya van, amelyek a kérdés pontosabb értékeléséhez hasznosak lehettek volna. Ami most már a bibliográfiát illeti, röviden azt lehetne mondani, hogy riasztó mennyiségű, egyetemi tanköny esetében méginkább, továbbá ilyen arányban felesle-ges is. Az irodalomjegyzékek feltűnő sajátos-sága a magyar kutatók és szakemberek feltű-nő negligálása, ezeket ugyanis meglehetősen csekély arányban, elvétve említik a szerzők. Sőt, – ami legalább annyira meglepő – szíve-sebben hivatkoznak a magyar kutatók idegen nyelven közreadott publikációra, ami vég-képp érthetetlen. Miért kellene a magyarul is megjelent cikket idegen nyelven olvasni? Ter-mészetesen az ókor történetének tanulmá-nyozása nyelvtudás nélkül elképzelhetetlen, de nem világos, hogy egy magyar egyetemi hallgatóknak szánt tankönyv miért hozza ilyen tömegben az idegennyelvű publikáció-kat. Ez hozzátartozik a hallgatók felkészíté-séhez, ezeket ismerniük kellene? Egyebekben a bibliográfiai tájékozódásnak számos módja van, miért kell ezzel a tankönyvet „terhelni”? Formai újítás a keretes szövegek köz-beiktatása – szürke mezőben fekete betűk! – nem egészen világos és következetes ezek funkciója. Helyenként sajnálatos módon pon-tatlanságok, elírások maradtak a kötetben: 724: hereditatium – hereditatum helyett; 717: prudentia – a császár lányának és feleségének tisztasága értelemben, tudomásom szerint ez nem jelent tisztaságot, az a pudititia.A bíráló megjegyzések ellenére örömmel üdvözölhetjük az ókori Róma történetét tár-gyaló új kötetet, amely számos új felvetéssel, szemponttal, gazdag ismeretanyaggal bővíti az egyetemi hallgatók és érdeklődő olvasók által eredménnyel használható szakkönyvek sorát. HoffMann zSuzSanna

Kézikönyv vagy tankönyv? : új összefoglalás az ókori Róma történetéről : Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest, 2007, Osiris Kiadó. 867 oldal

http://acta.bibl.u-szeged.hu/5273/1/belvedere_2010_005_006_071-073.pdf

Kézikönyv vagy tankönyv? : új összefoglalás az ókori Róma történetéről : Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest, 2007, Osiris Kiadó. 867 oldal

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged