Dér, Terézia

Matura, Tamás

Nótári, Tamás

Hungarian

Matura Tamás

Nótári Tamás

Dér Terézia

University of Szeged

972009/XXI. 3–4.TékaBELVEDEREMERIDIONALE 117  Tekintettel arra, hogy Milo egyfelől méltó-ságán alulinak érezte volna, ha a szokványos esz-közökhöz folyamodik, nevezetesen ő és családja gyászöltözetben jelenik meg a tárgyaláson, lesúj-tottnak és számalomra méltónak mutatkozik stb. (Plut. Cic. 35.), másfelől pedig ez – személyiségére tekintettel – nem tett volna hiteles benyomást a bírákra, Cicero mintegy a vádlott helyett kezd könyörögni, és a sermocinatio eszközével mintegy Milót is fiktív személyként szerepelteti beszédében. 118  Az ajándékosztogatás és a gladiátori játé-kok rendezése gyakorta a választási vesztegetést (ambitus) szolgálta. 119  Vagyis a választás eredménye még nem vált jogerőssé. 120  Itt Cicero a Somnium Scipionisban is fel-használt gondolatot állítja a fókuszba, amellyel a kiemelkedő államférfiak örök dicsőségét és örök életét hirdeti – vö. Cic. rep. 6, 8. 23. Ezzel Milo mint zsarnokölő szintén belép a rectores et conservatore rei publicae sorába, akiket haláluk után biztos hely és dicsőség vár – vö. Cic. rep. 6, 13.121 Afeletti örömünnep, hogy megszabadultak Clodiustól és a személyéből kiinduló állandó fe-nyegetéstől. 122  A commiseratio csúcspontja, amelyben a szó-nok a fiktív kérdés és válasz (subiectio), a távollé-vő személyek megszólításának (aversio), a haza megszemélyesítésének (fictio personae) és a sűrű felkiáltások (exclamatio) eszközével él. 123  Quintus Galliában Caesar legatusaként mű-ködött. 124  Zárómondatában Cicero ismét Pomepiusra mint az egész rendkívüli eljárás szerzőjére és moz-gatójára utal, s akinek Milo iránti jó szándékáról igyekszik meggyőzni a bírákat. A per kimenetele és az antik források tanúbizonysága azt mutatja, hogy Milo elítélése egyfelől a felheccelt, Clodius-párti söpredék nyomásának, másfelől Pompeius akaratának volt betudható – vö. Vell. 2, 47, 4.Antik bölcsességekdér, thErEsIa – nótárI, thomas: Sapientia liberat animum. Sententiae Graecae et Latinae. Bibliotheca Latina IV. Saarbrücken, 2008, Societas Latina. 189 p.vDér Terézia és Nótári Tamás 2008-ban Saarbrückenben, a Societas Latina kiadónál – a tekintélyes Vox Latina című folyóirat ki-adójánál – megjelent kötete az antik görög irodalom számos alkotójának bölcs gondo-lataiból tartalmaz válogatást latin fordítással. A könyv főiskolák, egyetemek történelem, magyar, filozófia szakos hallgatói számára értékes munka, valamint a görög és latin nyelvi alapképzéshez egy fajta szórakoztatva tanító segédkönyvként is használható.A szerzők tollából korábban a Belve-dere Meridionale Kiadó gondozásában látott napvilágot az „Exemplaria Graeca” (Szeged, 1999) és a Lectum Kiadó gondozásában a „Görög bölcsességek. Tanuld és tanítsd a job-bat!” (Szeged, 2005) című munka. Az első kötet esetében a szerzők egy, Horatius Ars poeticájából származó szentenciára utaltak, amelyben a római költő arra buzdítja pálya-társait, hogy a görög szerzőket éjjel és nappal példaképként tanulmányozzák: exemplaria Graeca versate nocturna manu versate diurna! E válogatásokat megelőzően, az elmúlt száz évben Magyarországon görög–latin két-, illetve görög–latin–magyar háromnyelvű szentenciagyűjtemény nem jelent meg.A kötet jól érzékelteti az ókori hellén kultúra sokoldalúságát. A költők, dráma- és történetírók, filozófusok – azaz a humán területek szerzőinek – művein túl a termé-szettudomány is teret kapott Hippokratész és Galénosz műveiből származó idézetekkel. A kötetben idézett klasszikus auktorok köre igen széles spektrumot ölel fel: a nagyepikát Homérosz és Hésziodosz, a drámairodalmat Aiszkhülosz, Szopholkész és Euripidész, a regény műfaját Héliodórosz és Longosz, a T é k a98 2009/XXI. 3–4.TékaBELVEDEREMERIDIONALECicero legjavamarcus tullIus cIcEro: Váloga-tott védőbeszédek I. Fordította, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta Nótári Tamás.Szeged, 2009, Lectum Kiadó, 482 oldalvNótári Tamás kötete Marcus Tullius Ci-cero, az antik retorika legkiemelkedőbb alak-jának, a római köztársaság utolsó századának meghatározó politikusának védőbeszédeiből ad színes válogatást. A római jogász és klasszika filológus Nótári Tamás, a Károli Gáspár Egyetem habilitált docensének tollá-ból az elmúlt években már számos, a Corpus Ciceronianumhoz kötődő mű született.1A beszédek általános történeti hátteré-ről a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, Martóti Egon, a hazai Cicero-ku-tatás doyenjének előszava ad tájékoztatást: „A római prózairodalom felvirágzása, ’aranykora’ a köztársaság utolsó egy-másfél évszázada volt. Ez összefügg az irodalom társadalmi szerepével, jelentőségével. Ebben az időszakban ugyanis a legnagyobb súlyú bel- és külpolitikai kérdésekben mindig a szenátus és a népgyűlés heves vitái során született döntés. A felszólaló politikusok a maguk, illetve az általuk képviselt közösségek nézeteit, kívánságait annál sikeresebben tudták érvényesíteni, minél meggyőzőbben, minél tet-szetősebben tudták előterjeszteni. Ezért aztán igyekeztek a lehető legalaposabban felkészülni szereplésükre, először is retorikai képzettségük gyarapításával. Ez a vetélkedés kihatott a politi-kai szónoklatokon kívül más műfajok fejlődésére is, annál is inkább, mert az irodalmi élet vezető személyiségei részben ugyanezek a politikusok voltak. Az irodalom fejlődése ily módon függött a viták, a politikai élet szabadságától, ami a császárkorban lényegében megszűnt, s ez je-lentős mértékben hozzájárult az irodalmi élet hanyatlásához.  … Cicero, aki politikai pálya-futása során elérte a legmagasabb tisztséget, a consuli méltóságot  …, hallatta szavát a legfon-tosabb politikai kérdésekben, de szerepet vállalt kevésbé jelentős perekben is, a védelem és a vád képviseletében egyaránt. Részben azért, mert ezeknek politikai összefüggéseik is voltak, részben azért, hogy szónoki tudását összemérhesse azo-kéval, akik politikai ügyekben is ellenfelei voltak. Mindezekről az eseményekről, az ott elhangzot-takról hiteles hivatalos jegyzőkönyvi összefoglalás készült. A szereplők olykor később átstilizálták beszédeiket, és gondoskodtak a kiadásukról. A vita során elhangzott rögtönzött fordulatokra vonatkozóan azonban ekkor már jobbára csak a memóriájukra tudtak hagyatkozni. Cicero ezzel történetírást Hérodotosz és Thuküdidész, a fabula műfaját Aiszóposz képviseli. A filozó-fiát Platón, Arisztotelész, Démokritosz, Hé-rakleitosz, Marcus Aurelius és az ún. hét bölcs (Biasz, Khilón, Kleobulosz, Periandrosz, Pittakosz, Szolón és Thalész) reprezentálja.A szerzőket munkájuk során Xenophón szavai vezették: „Végigbúvárolom ... a régi bölcsek kincseit, amelyeket örökül hagytak ránk könyveikben leírva, és ha valami nagyszerű gondolatra bukkanunk, kiemeljük.” A szerzők szem előtt tartották, hogy a kiválasztott görög szentenciákat tartalma-zó művek latin fordítása lehetőség szerint rendelkezésre álljon. Azon művek adatait, amelyeknek fordításait az egyes szentenciák esetében átvették, a bibliográfiában tüntették fel, helyenként a latin változatot saját átülte-tésükben közlik.A latin nyelvű rövid bevezetés után a kötet elrendezése a görög mondások alfabe-tikus rendjét követi. A kötet végén található függelék segítséget nyújt a rövidítések felol-dásában és a felhasznált szövegkiadásokban. Akik korábban már találkoztak a szer-zők más munkáival, nem fognak csalódni a tartalmában és kivitelében egyaránt igényes könyvben. matura tamás

Antik bölcsességek : Dér, Theresia – Nótári, Thomas: Sapientia liberat animum. Sententiae Graecae et Latinae. Bibliotheca Latina IV. Saarbrücken, 2008, Societas Latina. 189 p.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/5218/1/belvedere_2009_003_004_097-098.pdf

Antik bölcsességek : Dér, Theresia – Nótári, Thomas: Sapientia liberat animum. Sententiae Graecae et Latinae. Bibliotheca Latina IV. Saarbrücken, 2008, Societas Latina. 189 p.

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged