Galgóczi, László

Hungarian

Der Verfasser beschäftigt sich mit dem Ursprung der Krankheitsnamen bélpoklosság und börpoklosság. Er stellt fest, daß das Beweismaterial die erste Hypothese von TESz unterstüzt: bélpoklosság und börpoklosság waren zwei veschiedene Krankheiten. Die Bedeutung von bélpoklosság war 'lepra, Aussatz' und das erste Glied der Zusammensetzung ist das Hauptwort bél 'viscus, Darm'. Die ursprüngliche Bedeutung von börpoklosság war 'elephantiasis, Elephantiasis'

Galgóczi László

University of Szeged

B E T E G S É G N É V E I N K T Ö R T É N E T É B Ő L : BÉLPOKLOS — BŐRPOKLOS GALGÓCZI LÁSZLÓ Dolgozatom egy nagyobb munka része, melyben betegségneveink kialakulásával s történetével foglalkozom. Ebben a munkámban a bélpoklos 'leprosus, Aussätziger' és a bőrpoklos 'elephanticus' szavunk eredetét próbálom tisztázni, és jelentésüket megvilágítani Bélpoklos szavunk összetett szó, melynek utótagja a poklos melléknév, mely a pokol -s képzős származéka. A pokol szavunk szláv eredetű szó, alapalakja pkbl volt. Kialakulását MELICH JÁNOS a következőképpen magyarázza: délszláv pkbl>m. *pkul>pukul>pokol (vö: MNy. 30:72—). KNIEZSA szerint ez a származtatás téves, mert: „Az átvett alak pbkblb (és nem pbklb, mint Asbóth SzlSz. 39, sem pkbl mint Melich MNy. 30:72 gondolja, mert ilyen alakok sohasem éltek, ezek ugyanis csak írásban fordulnak elő). Ebből a magyarban *pikulu > *pukulu; Acc. *pukulut >puklut fejlődött." SzlJsz. 1/1 429). Mindkét vélemény mellett lehet érveket felsorakoztatni s mindkettővel szemben merülnek fel ellenérvek is, — a kérdés eldöntése nem dolgozatom feladata. A szó az átadó nyelvben eredetileg ,szurok'jelentésű volt (vö.: görög: niaaa 'szu-rok', lat.: pix—picis 'szurok', ném.: Pech 'szurok'), 'Hölle, infernus' jelentését csak később vette fel. Ennek magyarázata (ti.: miért lett 'Hölle, infernus' jelentése is) MELICH JÁNOS szerint: „Úgy gondolom a 'szurok' s a 'pokol' képzetkomplexumok közötti kapcsolatot az segítette elő, hogy a római birodalomban büntető, kínzó eljárás volt äz égő, forró szurokkal való leöntés vagy testre csepegtetés is. (...) S ezt a büntetést az első keresztényekkel szemben is alkalmazták. Ebben látom én á 'szurok' > 'pokol' jelentésváltozás nyitját, okát". (MNy. 30:72) A magyar nyelvben már a pokol szó 'Hölle, infernus' jelentésű, de egyes helynevekben még utal az eredeti jelentésre is, úgy vélem, ezekben az esetekben a szláv nyelvű őslakóktól származik a helység neve (vö.: OklSz.) A szó 'Hölle, infernus' jelentésére a magyar nyelvben az első adatot a Halotti Beszédből hozhatjuk: 1211 „Levn puculnec feze ... vimag-guc mend szentukut, hug isten iv uimadsaguc mia zuboducha wt urdung ildetuitul es pucul kinzotviatul" (NySz) A pokol szavunk későbbi nyelvemlékeinkben is elő-fordul, előbb mint főnév, később már mint jelző, azaz melléknévként használt főnév is. 1372 U./1448 Vezedelmes legyen pocol tewzenek telhetetlen langa (JókK. 151: NySz) 1436—39: Ez igen gonoz nepec ég napon poclocba szallanak le (BécsiK. 76, 100: NySz) 1516—19: Kik hozyatok tartoznac mind pokolra, zallanak (JordK. 156, 366: NySz) 2 6 6 GALGÓCZI LÁSZLÓ 1517: Ez hel ennekem ellensegem es poklom (DomK. 272: NySz) 1536: Pokol dolog, ki barátját meg csalja (Pesti: Fab. 70: NySz) 1566: Pokol madár az hipocrita (Helt: Mes. 29: NySz) 1575: Ne pokol keduel hanem szeretettel kolczenec (Born. Evang. III. 5: NySz) 1591: A kinek pokol szomszédgya vagion o maga dichiri magat (Sal. Mark. A. 5: NySz) 1592: Az farkas ha ordit pokol vdot iegyez (Cis.G3: NySz) Amint láttuk, a pokol 'Hölle, infernus' szónak — melléknévi használatban — kialakult egy 'rossz, gonosz' jelentése is. Ez a 'rossz, gonosz' jelentésű szó számos betegség neveként szerepel pl. nyelvjárási pokolfakadék, pokolkelet, pokolszökés, s többnyire fekélyes beteségeket jelöl. E 'rossz' jelentésű pokol főnévnek, melléknévnek -s képzős változata a poklos. Mit jelenthetett, mit jelölhetett e szó a XV—XVI zázadban? Erre a bibliafordítások összevetése adja meg a választ. 1466 „... h ym eg poclos iouen imada ötét möduá V2 am ha aka2B megtiBteithac engemet (MünchK. 13.'vb Máté VIII. r. 2. v.) 1536 „Ees ime egy poklos iarwlwan imada ewtet mondván ... (Pesthy G: Nóvum Testamentum C 5 Máté VIII. r. 2. v.) latinul: Et esse leprosus veniens adorabat eum dicens ... (Vulgata. Máté VIII. r. 2. v.) A latin lepra, ill. leprosus szó még a következő helyeken fordul elő: Máté VIII. r. 2—3 v. (ld. idézett rész)X. r. 8. v, XI. r. 5. v. Márk I. r. 40^12. v., XIV. r. 3. v., Lukács IV. r. 27. v, V. r. 12.13. VII. r. 22., XVII. r. 12 s minden esetben „poklos" áll a szövegekben, a fordításokban, ill. ha magáról a betegségről van szó, akkor ,,poklos-ság". Sylvester János is poklos, ill. poklosság alakot használ bibliafordításában az idézett helyeken (vö.: Sylvester J.: Vy Testamentű 1541.) Ezekből a példákból meg-állapítható, hogy a poklos melléknevünk jelentése 'leprás' volt. Más kódexekben is előfordul a poklos leprás':. 1372 U./1448: Kyno3a ewnmagat poclofual egy tal balol euen (JókK. 101: TESz.) 1512/13 Valaminemű poklosnak orcayanac zyne, az en orcamnac zyne ugyan aleytatik vala (NagyszK. 37: NySz) XVI. sz. második negyede: Meny az ispitalban a poklosokhoz, mert enmagam akarok it megmaradnom (VirgK. 63: NySz) A 'lepra' jelentésű poklosság pedig a Domonkos-Kódexben bukkan fel: 1517: Mely poklosságnal nagyobb poklosság nynchen (DomK. 286: NySz) Ugyanebben a kódexben már egy másik 'leprosus' jelentésű szóra is bukkanunk: „Némely beelpoklost ez zenth atya meg chokola (DomK. 315: NySz) A poklos szavunkat még ugyanebben a században — a XVI-ban — egy másik összetételben is felleljük: ez pedig a börpokol, ill. bőrpoklos (Cal. 355: TESz) Felmerül a kérdés, milyen betegséget jelentett ez a szó, s rokona-e a bélpoklos szavunknak s ebből a nagy kérdés: hogyan került a -poklos utótaghoz a bél- előtag, ill. a ¿őr-előtag. Milyen betegséget jelölnek külön-külön? A poklosság szó jelentése CzF. szerint: „Hajdan, kivált a keleti tartományokban, nevezetesen a zsidóknál uralkodott bőrbetegség, amely koszféle hártyával az egész testet belepte. (Lepra) .:." (CzF. 280) — tehát — ha feltesszük, hogy két különböző betegségről van szó — a bél-, ill. ¿orpoklosság bizonyos tünetei megegyeztek, azért BETEGSÉGNEVEINK TÖRTÉNETÉBŐL: BÉLPOKLOS — BŐRPOKLOS 267 szerepel utóragjukban ,,poklos". A megválaszolandó kérdés: ugyanazon betegséget neveztek-e el a két névvel, vagy a két elnevezés két különböző, de tüneteiben hasonló betegségre vonatkozott-e? B Á R C Z I véleménye a következő: „bélpoklos: r. alak bőrpoklos (XV. sz. m. f. MünchK. RMNy. 133) a bőrpokol fn. szárm-a s ez valószínűleg a bőr és pokol szók összetett-e "(SzófSz.) H O R G E R szerint: ,,... bőr-pokolnak azt nevezhették, amelynek fekélyei, kiütései a bőr felületén támadtak; bél-pokolnak pedig azt, amelynél a test belsejében, közvetlenül a bőr alatt képződtek kemény daganatok s csak ezek kifakadása következtében jelentkeztek a test felületén gyorsan elharapódzó fekélyek s sebek. A bél-pokolbeli bél szónak, tehát nézetem szerint nem 'Darm, vis-cus' hanem 'belső' a jelentése ..." (MNy. 20:31—32) Tehát: egyik vélemény szerint az összetétel előtagja a bőr szó s ennek változata a bél-, a másik vélemény szerint mindkét név a leprára vonatkozik, annak két változatát jelöli. A TESz szerint elképzelhető egy harmadik vélemény — ott első helyen említve — „A bél- és bőr- előtagú összetételek egymástól függetlenül, párhuzamosan kelet-keztek különféle, de bizonyos tünetekben hasonló betegségek megnevezéseként." Véleményem szerint az utóbbi a valószínűbb, a két elnevezés két betegséget jelöl. A bőrpoklos szó jelentése a Calepinus-szótár (1585) szerint: elephanticus, tehát 'elefántkóros'. Az elefántkór pedig: „Az alsó végtagoknak es. más testrészeknek kó-ros megvastagodása." (ÉKSz). H A H O R G E R véleményét igaznak tételezzük fel a bél-poklosságot illetően, akkor a betegségről a következőket állapíthatjuk meg: minthogy a kelevények a bőr alátt képződnek, ennek következtében a testrész ott megvastagodik és ebben az esetben az elefántkórhoz hasonló tüneteket eredményez, így feltehető, hogy van a bélpoklos elnevezésnek a 'leprosus' jelentésén túl, 'elephanticus' jelentése is. A NySz. pedig az elephantiasis-, ill. elephanticus-ra csak egyetlen elnevezést ad: bőrpoklosság, ill. bőrpoklos. A bélpokosság minden esetben csak 'lepra' jelentésű, s ezt támogatja az is, hogy Károli Gáspár 1590-ből való bibliafordítása a latin leprosus megfelelőjeként a bélpoklos szót használja. Pl. így fordítja a már idézett — Vulgataból — Máté VIII. r. 2 v.-et „Es imé egy bél-poklos el-jövén térdre esik ö előtte es monda: URam! ha akarod meg-tifztithatfz engemet.") (Károli Gáspár: Szent Biblia, Máté evang. VIII. r. 2. v.) Károli következetesen alkalmazza a bél-poklos szót: a következő helyeken találjuk meg ezeket: Márk I. r. 40 v., Lukács: IV. r. 27 v., V. r. 12—13 v.,VII. r. 22. v., XVII. r. 12. v. a latin „leprosus" megfelelőiként. A bélpoklos szavunk kialakulása a XVI. sz.-ra tehető, erre utalnak a már idézett példák. A poklos szóhoz járuló bél- előtag, úgy vélem, ,Darm, viscus' jelentésű, mert van a leprának viscerális alákja is, s talán éppen ilyen járvány pusztított hazánkban a XV. sz. végén, a XVI. sz. elején. A TESz. adata Heltaitól: 1552 „A colica es belnec poklo^aga...'''' is ilyen járványra utalhat. Egy XVI. sz.-i magyar orvosi könyv pedig éppen a viscerális lepra tüneteit írja le: „Beel Poklofsagrol. A Be§l pokloffagh igén mergés betegfegh, Melyei a3 ege3 teltnek termegety megh válto3yk, Merth feldy Melancholicus a3 a3, 3omoruterme3eth, mergés allapatoth vegén feol,kyt myngyaraft a3 belfé tagokra es mynden re3ekre el 03th, kywel a3 tagok megh ferte3tethwen, meeg a3 yo eledelékbeolis nemynemw Melancholicus Nedweffegeoth chynalnak, es igh Ie3en a3 Beülnek pokloffaga, ky mynden tagoknak Betegfege. E3 penygh nem chyak a3 fel/e bwrre, awagy a3 teftnek kwlfé re3ere, de a3 bel/e re3ekre es mynden chyontokra el hat, es a3okat el foglalya. Iollehet a3erth e3 Beteg-hegnek mynemwfege mynd a3 ege3 teftben vagyon, De fwkeppen foglalya el a3 e 268 GALGÓCZI LÁSZLÓ ereye Mayath es a3 lepeth, kyk 03tcm w mégh ve3et vetkes voltokath mynd ege3 teftre 3olgaltathyak". (OrvK. 417. o.) A példákból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bélpoklos szó bél- előtagja valóban 'Darm, viscus' jelentésű s nem 'belső' (vagyis nem úgy 'belső'), mint ahogyan HORGER véli, nem 'bőr alatti'. A másik gondolat: ha a börpokol a lepra kelevényes sebeit jeléntette, amelyek a bőrön képződtek, akkor a bőrbetegségek elnevezései között fellelhető az. A fekélyes bőrbetegségek legveszedelmesebb fajtája a fene, mely több betegség közös neve volt, így pl. a bőrfarkasnak, az üszkösödésnek, a ráknak stb. A TESz így foglalja össze a fene szavunk eredetét: „Származékszó, a fen igének folyamatos melléknévi igeneve. vö.: lenge, penge, szüle, hulla, hinta stb. Eredetileg a fogat fenő", dühös vadállatra vonatkozó melléknévi jelző volt, majd jelentéstapadással főnévvé önállósult." A MSzFgrE szerint a szó vitatott eredetű, egyeztethető a 'Hund' jelen-tésű finnugor szavakkal, de „a mágyar szónak ilyen jelentése sohasem volt, ezért összetartozása a jelzett szavakkal jelentéstani szempontból bizonytalan. 2. Való-színűbb, hogy a fene a fen 'scharfen, wetzen' (vö.: fogát feni stb.) ige igenévi szár-mazéka". A fene főként rákos, fekélyes bőrbetegségek neveként volt használatos (vö.: forró fene, hideg fene, fene nyavalya, holt fene 'gangraena'). Ugyanilyen fekélyes, sebes megbetegedések neveként használták még a farkas- előtagú betegségneveket, s az előtag ebben az esetben a különféle eredetű, többnyire rosszindulatú bőrbetegségek kellemetlen v. pusztító voltát hangsúlyozza. A farkas- előtagú összetételek 'bőrfarkas, bőrrák, egyéb fekélyes bőrbetegségek: sömör stb.' jelentésűek. A „pokol" szóval a fekélyes bőrbetegségek között csak egyszer találkozunk, a pókolvar 'lépfene, anthrax, carbunculus' elnevezésben. Véleményem szerint itt a „pokol" elnevezésnek más az értelme, mint a bélpokol szó esetében, itt az elnevezés alapja az lehetett, hogy a seb feketés, égett színű. „A3 Pokol varnak Eredety vagyon a3 Verbél ... E3 valamey reBen a3 Teftnek ky wthy magath, a3onnal a3t megh egety, es kére fkérwl a3 vthan fekete vagy Hamu3yn 3abafu Var leBén raytha; Ennek fay-dalma es hewfege kére f kerwl igen me[í$e el hath a3 teften, ... A3 megh gyuladoth reB ... a3 forrofaghtul megh Egwen, a3 rothadoth teftnek vélgyet kyvetny Mely onneth ky efwen, annak a3 helyé Nagy Meely vndok Tagos Seb le3en." (OrvK. 5 2 7 . 0 . ) Erre utal más elnevezése is: fekete hólyag (MAGYARY-KOSSA: Orv. Emi. II. 292. o.). Ez a betegség nem azonos tehát a Sylvester által említett „poklos var"-ral: ... es ime vala ott egg firfiu ki tele vala poklos varral ..." (Sylv. VT. 87. — vö.: Lukács V. r. 13 v.) — mely, ha a latin szöveggel egybevetjük, a lepra sebeire utal. Károli ezt a kifejezést „bélpoklo ffaggal teljes ember"-nek fordítja, tehát kétségtelenül a bélpoklosság'lepra'jelentésű nála. (Lukács V. r. 13. v.) A fekélyes bőrbetegségek neveinek rövid áttekintése után látjuk tehát, a lepra sebeit nem nevezték bőrpokolnak soha, s ebben megerősít bennünket az a tény, hogy orvosi könyvünk írója a bőrbetegségek felsorolásakor külön jelzi a bélpoklosság fekélyeit, sebeit: Pattogo3afok E é̂k ... Ónjain való pattagojafok Beel pokloffagh mya ..." (OrvK. 523.) A bőrpoklosság tehát azt a betegséget jelentette, amelynek mai neve: elefántkór. Szótáraink is ilyen névvel jelölik: 1592: elephantia (C: NySz), 1604: elephantiasis (MA: NySz). Honnan származik a poklos a szó a börpoklosbanl Dolgozatom elején BETEGSÉGNEVEINK TÖRTÉNETÉBŐL: BÉLPOKLOS — BŐRPOKLOS 269 már .említettem, a poklos jelentéseilyen is volt 'csúnya, fekélyes' betegségnévként. Az elephantiasis külső tünetei pedig: „A bőrön a normális rajzolat eltűnik, a felszín kifeszül és v. narancshéj-szerűen gödrözött v. piszkos-szürkésfekete papillaris hyper-keratosisszal fedett, néha gyöngyszerű, áttetsző nyirokértágulatot mutat. (Orv. Lex. II. 110.) Tehát a poklos ebből a megjelenési formából került a bor- szóhoz. A következő probléma: a TESz-ben szereplő első példa a bélpoklosságra félre-vezető, mert nem ,lepra' jelentésű: „H ime egneminemo bel poclos ember o elottp (MünchK. 144. TESz) hisz ennek a sornak latin megfelelője: „et ecce homo quidam hydropicus erat ante illum. (Vulgata, Lukács XIV. r. 2. v.) Sylvester János így fordí-totta: es ime egg' ember vala ű előtte, kinek bure közit faruiz folta vala megh." (Sylv. VT, 106.) Az idézett TESz. példában a ,,bel poclos" jelentése 'vízkóros, wassersüchtig, hydropicus'. Annak, hogy miért van a MünchK.-ban s Murmeliusnál (vö.: TESz) a bélpoklosnak 'vízkóros' jelentése, Sylvester szavával adhatom meg a választ: „Az be-tegsighekrül ... Hidropicus — Gorog ßo—mell néminemű betegfignek newit iégzi. Sok beteg fíg vagon az emberi te/tben ezek kozzől Báz rißinek inczen neue az mű nelwűnkon mint ennek es. Mikoron emberre e fik ez beteg fig fáruiz kezd folni az ű hu fa es bűre kőzött ... ez betegfighet bélpokloffagnak magarazták, mert egéb newet nem talaltak neki, mell nem igaz magarazat, mert lehet valaki bélpoklos, ki ez betegfigbe nem efett..." (Sylv. VT. 106.) Annak, hogy az XVII. sz. végén, XVIII. sz. elején miért van a börpoklosság ,elephantia' szónak ,lepra, aussatz, fleckiger aussatz' jelentése is (vö. 1.767 PPB: NySz), áz oka az — úgy vélem —, hogy a betegség eltűnésével keveredtek a nevek, már nem tudták pontosan mit jelentett előbb a szó. Másik oka talán az lehet, hogy az akkori orvostudomány talán felfedezte a „lepra Arabum"-ot, mely előidézheti az elephantiasist. Az idézett példák alapján, úgy vélem, a bélpoklosság s a börpoklosság két külön-böző betegség volt, a bélpoklosság jelentése , lepra', előtagja pedig a bél, Darm, viscus' főnév. A börpoklosság eredeti jelentése pedig ,elephantiasis' volt. A U S D E R G E S C H I C H T E D E R U N G A R I S C H E N K R A N K H E I T S N A M E N : B É L P O K L O S — B Ő R P O K L O S von L . GALGÓCZI Der Verfasser beschäftigt sich mit dem Ursprung der Krankheitsnamen bélpoklosság und börpoklosság. Er stellt fest, daß das Beweismaterial die erste Hypothese von TESz unterstüzt: bél-poklosság und börpoklosság waren zwei veschiedene Krankheiten. Die Bedeutung von bélpoklosság war 'lepra, Aussatz' und das erste Glied der Zusammensetzung ist das Hauptwort bél 'viscus, Darm'. Die ursprüngliche Bedeutung von börpoklosság war 'elephantiasis, Elephantiasis'. 

Betegségneveink történetéből : bélpoklos - bőrpoklos

http://acta.bibl.u-szeged.hu/3558/1/etno_lingu_017_018_265-269.pdf

Betegségneveink történetből : bélpoklos - bőrpoklos

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged