Ritoók, Zsigmond

Hungarian

Ritoók Zsigmond

University of Szeged

RiToóK Z S I G M O N D M E G J E G Y Z É S E K A Z O D Y S S E I A E R K Ö L C S I É R T É K R E N D J É R Ő L A homérosi költemények erkölcsi értékrendjének kérdését tanulmányok egész sorában helyezte újszerű megvilágításba az elmúlt évtizedekben A. W. H. Adkins.1 Nézetei élénk vitát váltottak ki.2 Azt hiszem, mindamellett, hogy alapjá-ban igaza van. Az értékelés alapja az a tényleges siker, melyet valaki a maga és kis közössége (háznépe) érdekében, mások hasonló törekvéseivel szemben elér: kivá-lóságának (arete) megmutatása fejében közössége részéről erkölcsi és anyagi elis-merésben részesül. A társadalom egész mechanizmusa így az „adj, ahogyan én ad-tam" elv szerint működik. Adkins ezért úgy látja, hogy a versengés értékei (compe-titive values) mindig fontosabbak, jobban érvényesülnek, mint az együttműködéséi (co-operative values). A sikeres mindig elismerést arat, az alulmaradó, aki mint ilyen, elveszti time-jét, mindig silány lesz, s csak mint valamely „derék"-tól függő személy, kíséret, a philotes viszony alapján élvezheti a „derék" védelmét, akit ezért támogatnia kell.3 Adkins természetesen sokkal árnyaltabban fejti ki nézetét, de azt hiszem, hogy nézete még úgy is kissé merev, finomításra szorul, különösen költői művek megíté-lése esetében. A költő ugyanis nemcsak szavakkal és kifejezésekkel közöl, hanem az elemek csoportosítása és az alakok beállítása által is beszél; hatást akar elérni, a részeket tehát nem lehet az egész művel elérni szándékozott hatástól függetlenül helyesen megítélni. Egyetlen esetén kívánom ezt szemléltetni: Pénelopé kérőinek esetén. A kudarc mindig gyalázat, a siker mindig értékelendő, fejtegeti Adkins, a kérők viselkedése gyalázatos, de nem a kérőkre nézve,4 akiknek derékségén nem esik csorba, hiszen sikeresek, s mindentől függetlenül ők a város erőssége és a legkivá-lóbb ifjak Ithakában.5 - A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A fent érintett „adj, 1 Két könyve: Merit and Responsibilty. A Study in Greek Values. Oxford 1960; Moral Values and Political Behaviour in Ancient Greece. London 1972; aζ utóbbiban folyóiratokban megjelent tanulmá-nyainak bibliográfiai adatai is megtalálhatók. 2 A. A. LONG: Morals and Values in Homer. JHS 90 (1970). 121-139; K. J. DOVER: The Portrayal of Moral Evaluation in Greek Poetry. JHS 103 (1938) 35-48; stb. 3 Esetleg olyan ügyesen, mint Kastór Hylakidés fia: Od. 14,273-84. A philotès mibenlétéről Ad-kins: CQ 13 (1963) 33-37. 4 Od. 1, 229 is Télemachosra vonatkozik: személye rokonszenves, mégis számára gyalázat, ami történik, s amit ő tétlenül tűr - így Adkins: JHS 91 (1971) 12, Longgal szemben, i. h. 130. A szavak jelen-tésével azonban óvatosaknak kell lennünk: ha egy leánynak erőszakkal elveszik a szüzességét, erre azt mondjuk: meggyalázták őt, de mégsem őt tartjuk gyalázatosnak. ? Od. 23,121-2; Adkins: JHS 91 (1971) 3; Od. 21, 331 kk.-ről uő. uo. 6. 85 ahogy adtam" anyagi és erkölcsi mechanizmus akkor működhetik igazán simán, ha egy olyan egyensúlyi helyzet áll fenn a társadalomban, mikor vannak ugyan „dere-kak" és „silányak" (arisztokrácia és köznép), de a kettő érdekeinek egybeesése vala-mely lényeges pont(ok)ban valóságos, vagy legalább fenn lehet tartani a látszatot, hogy az. Ha viszont olyan helyzet alakul ki, illetőleg nyilvánvalóvá válik, hogy a helyzet olyan, hogy az eredményes rátermettséget nem kell újra meg újra tettekkel bizonyítani, de az elismerést, a kiváltságokat mégis meg lehet kívánni, és meg is le-het kapni, a viszonyok megváltoznak, s a mechanizmus az „adj, bár én nem adok" elv szerint kezd működni. Ezt kényszer hatása alatt lehet tudomásul venni, de he-lyeselni aligha, s ez újszerűen veti fel a hagyományos értékrendhez való viszony kérdését. Egy ilyen változás bármikor bekövetkezhetik, mikor a „derekak" kiváltsá-gos helyzete megszilárdul, állandósul, és külső harcok nincsenek, mikor vagyonuk, származásuk, délceg megjelenésük alapján „derék"-nek minősülnek, s eredménye-sek is, de ebben jobbára csak nekik maguknak van hasznuk. Hogy az eposzok korá-ra ez a helyzet kialakult, mutatják az Iliasban Thersités és főleg Achilleus szavai,6 az Odysseiában pedig egyebek közt a kérők magatartásának megítélése. A kérők ti. valóban kiválóak és a város védői, ha háború van - de nincs. A sport-ban való részvétel és siker egy „derék" számára természetesen semmivel sem keve-sebb, mint a harci kiválóság, de mindenesetre jellemző, hogy míg Odysseus mind-két vonatkozásban kiváló, a kérők esetében harcban való kiválóságukról nem hal-lunk, Antinoosról és Eurymachosról pedig akkor halljuk, hogy areiqük alapján a legkülönbek, mikor a dárda- és diszkoszvetők között üldögélnek.7 A kérők hybri-zön-ok, sőt, hybris-üк az égig ér.8 A hybris nem feltétlenül erkölcsi vétség, lehet egy-szerűen könnyelmű elbizakodottság, mely nem számol a következményekkel,9 de a kérők esetében mindenesetre valami túlzás, áthágása az őket megillető résznek, a rendnek,10 az aidös hiánya,11 s az istenek figyelik az ilyen tettek elkövetőit.12 Nem érdektelen ebből a szempontból a kérők nyelvezetét megvizsgálni. Mi-kor Odysseus már leterítette Antinoost, és látnivaló, hogy szorul a hurok, Euryma-chos hirtelen elismeri, hogy Odysseusnak igaza van, úgy beszélt, amint az őt megil-leti (aisima eipes), gonosz dolgok történtek, de mindennek Antinoos az oka. Ö vi-szont már saját részének megfelelően (en moirei) holtan fekszik, a többiek pedig készek húsz-húsz marhát, mint tinié-1 megadni.13 Ennek a rövid beszédnek a kije-lentései érdemelnek figyelmet. A time és a tartozás megadása eddig teljesen hiány-zott a kérők szótárából,14 a megillető rész, melynek határait túllépni nem való, alig fordult elő, akkor is igen tanulságos összefüggésekben. Egyszer durva gúnyképpen, mikor Ktésippos arról beszél, hogy a vendégnek is egyenlő rész jár ki, s nem dikaion 6 II. 1, 226-34; Ш. 1, 163-8; 9, 314-33. 7 Od. 4, 629. 8 Od. 1, 227 és többször, ill. 15, 329. 9 Od. 14, 262. 10 Hyperbasiè: Od. 3, 206-7; 13, 193; 22, 64; az еипотГе ellentéte: 17, 487. 11 Od. 20. 171. 12 Od. 17, 487. 13 Od. 22, 45-59; apodidonai: tartozást megadni. 14 Pénelopé arról beszél, hogy a kérők nem adták meg senkinek sem a tinié-1: Od. 23, 64. 86 Télemachos vendégeit megkárosítani - és egy marhalábat vág Odysseushoz; egy-szer pedig akkor, mikor Antinoos arról beszél, hogy Télemachost meg kell ölni, és vagyonát utána maguk közt részekre kell osztani.15 Egyébként a szó a kérők ajkán csak teljesen hangsúlytalanná kopott kifejezésekben fordul elő.16 Ez annál figyelem-reméltóbb, mert az „Odysseus-oldal" képviselőinek szavaiban és az elbeszélő ré-szekben e szavak bőségesen előfordulnak, sokszor olyan formulárisan ismérlődő kifejezésekben vagy sorokban, amelyek a kérők szövegeiben is előfordulhatnának. Nem akarom az anyagot itt teljes egészében kiteregetni, csak néhány adatot említek: moira (ismétlem, sokszor csak színtelen formulákban): a kérők említik a szót 4x (=2 Pénelopé-idézet), Odysseus 15x, Pénelopé 4x, Menelaos 3x, Athéna 2x, Eumaios 2x,Eurykleia, Eurynomé, Nestór, Achilleus, Auryalos, Alkinoos mind egyenként lx, az elbeszélésben előfordul 13x. - Aisimon: a kérők említik a szót 2x, Odysseis, Alkinoos, Menelaos, Eumaios, Mentor, Athéna, Poseidon (Démodokos elbeszélésében) mindegyik lx. Dike: a kérők a szót egyszer sem említik, Odysseus 4x, Pénelopé 2x, Eumaios 2x, az elbeszélő részekben: 2x. - Dikaios: a kérők említik a szót 3x, Odysseus 4x, Nestór, Pénelopé, Alkinoos, Athéné, mindegyik lx, az elbe-szélő szövegben lx. Ez arra mutat, hogy a költő a formulákat sem akárhogyan hasz-nálta, hanem a formuláris kifejezésekkel is tudott jellemezni: a kérők gondolatvilá-gából hiányoznak az együttműködés értékei, ill. csak szorult helyzetben kerülnek elő, osztályrészről, megillető részről, abban való maradásról nemigen akarnak tud-ni. A másik oldal viszont ezekben a kategóriákban szemléli a világot, ezért jelennek meg szövegeikben minduntalan ezek a fogalmak. Ez azonban nem minden. A kérők úgy pusztították Odysseus vagyonát, hogy semmit viszonzásul nem adtak (nepoinoiV holott régen nem ez volt a kérők dike-je,18 vagyis nem dikaíös kérik a feleséget,19 tehát csakugyan az „adj, bár én nem adok" elvet alkalmazzák. Persze, nem egyedül ők ilyenek. A királyoknak is az a dike-je, hogy a megillető rész ellenére (exaisimon) tegyenek és beszéljenek.20 Igaz. De az sem hagyható fi-gyelmen kívül, hogy ez a magatartás a költeményben véges-végig negatív értékelé-sű, a mű pozitív alakjai mind szembenállnak vele. Odysseus is egyebek között mint olyan király van értékelve, aki nem a királyok említett dike-je szerint jár el, hanem tehát egy másik fajta dike szerint, azoké szerint, akik a megillető résznek megfelelő dolgokat (aisima) cselekszenek. Ennek a dike-nek és az ilyen tetteknek adnak az is-tenek becsületet.21 A kérők igazolására fel lehet esetleg hozni, hogy nem a saját ház-15 Od. 20, 292-8; 16, 384-5. 16 Kata moiran: Od. 2,251; Mêd' aisimapinei: Od. 21,294 (az értelem itt érezhető - amennyi neki való -, de itt is Odysseus kárára); ezen kívül egy Pénelopé szavaként kétszer ismételt sorban: 2,100 = 24, 135, de a sor egyébként is ismétlődik: 3,238,19,145. Ha a dike, dikaios csoportot is idevesszük, akkor is csak rhethenti dikaíöi említhető még, mely kétszer ismétlődik két kérő szavaiban: 18, 414; 20, 322. 17 Od. 1, 380 = 2, 145; 1, 160; 377 = 2, 142; 14, 377; 417; vö. 4, 695. 18 Od. 18, 275-80. 19 Od. 14, 90-1. 20 Od. 4,690-1. Hogy az ő részük, vagy a másik része ellenére, ez nem dönthető el egyértelműen, de nem is fontos. Mindenesetre, mint a következőkből látható (692) személyválogatók, részrehajlók. 21 Od. 14, 83-4. 87 népükkel szemben járnak el ügy, ahogy eljárnak, az idegennel szemben pedig nem köteleznek az együttműködés értékei. Csakhogy az Odysseiában éppen egy olyan közösség képe kezd kirajzolódni, mely nagyobb, mint az oikos, s az értékrendet erre kezdik alkalmazni. Odysseust aggasztja, hogy a kérők leölése megütközést kelt, mert ők a város védfalai,22 a tett tehát a nagyobb közösség szempontjából kifogásol-ható, s ebből a szempontból kifogásolható az is, hogy valaki e nagyobb közösségen belül a más házát emészti.23 Az értékrend tehát mindenki számára azonos, de nem mindenki egyformán értelmezi. Az egyik irányzat, mely az egyénre néz, a hangsúlyt a versengés értékei felé tolja el, de a versengésből csak az egyénnek van haszna, mert a versengés (kife-lé) és az együttműködés (befelé) összefüggése, és ezzel az adás kölcsönösségének kötelezettsége - éppen a csak az egyénre való tekintés miatt, minek folytán nincs „befelé" - megszakadt. Megfigyelhető továbbá, legalább bizonyos esetekben, hogy az arete megmutatása olyan területekre korlátozódik, melyek nem járnak az élet ko-moly kockáztatásával.24 A másik irányzat ellenkezőleg, az oikos-hoz szabott érték-rendet egy nagyobb közösség, a polis felé tágítja, a hangsúlyt az együttműködés ér-tékei felé tolja, olyan mértékben, hogy az arete megmutatásában a versengés bizo-nyos formáit is elveti.25 A kategóriák azonosak, de az értelmezés és a súlypontok el-helyezése nem - mást jelent a dike a királyoknak és mást Eumaiosnak - és az eltérő értelmezések más-más irányba vezetnek tovább: az Eumaios féle dike-fe]fogás és a rabló-kalandor élet helyett a munkásélet megbecsülése majd a hésiodosi világkép-ben és űrefó-képzetben folytatódik; a polis érdekében való cselekvés, mint az igazi arete lényege (és a csak-egyéni jelentőségű siker elutasítása) Tyrtaios ill. Xenphanés gondolatvilágában jelenik meg (akik természetesen megint más-más tevékenységet tartanak igazán közérdekűnek); az egyéni érdekre és élvezetre tekintő tí/wé-felfogás Mimnermos költészetében. Az értékeknek ebben a válságában és átértelmezésében az értékrendszer egy további elemének, a kleos-nak alakulása érdemel figyelmet. Ismét Eurymachos egy megnyilatkozásából kell kiindulni. Eurymachos tiltakozik az ellen, hogy a koldus is részt vegyen az íjversenyben. Nem mintha attól félne, hogy Pénelopé a koldushoz megy feleségül, hanem mert szégyenkeznék a férfiak és a nők szava miatt, ha a kol-dus győzne: ez a kérők számára gyalázat lenne.26 Pénelopé azt válaszolja, hogy nem lehetnek a nép közt jóhírűek azok, akik egy „derék" ember házát emésztik és tirné-jét elveszik.27 22 Od. 23,121. A kifejezés a herkos Achaion-ta. emlékeztet, csak míg ez esetben a hadra kelt sereg átmeneti közösség, a polis tartós. 23 Od. 20, 171. 24 Ez nemcsak a kérők esetében figyelhető meg, hanem, egészen más hangsúllyal, a phaiakok esetében jls, vö. SZABÓ Á.: Homérosz világa. Bp. 1956, 326. 25 Eumaios azokat, akik más földjére támadnak, és azt kirabolják, a kérőkhöz hasonló elvetemült embereknek tartja (Od. 14,85-8), Kastór Hylakidés fia viszont egyáltalában nem helyzeleníti az ilyes-mit, ő inkább a rablóvállalkozásokban lelte kedvét (14,222-31). A két szakasz egymásutánjának jelen-tőségéhez vö. SZABÓ Á.: AZ Odysseia-költő osztálytudatának kérdéséhez. AntTan 2 (1955) 3-6. 26 Od. 21, 321-9. 27 Od. 21, 331-3. 88 Itt megint azonos kategória kétféle tartalma jelenik meg. A kérők is félnek at-tól, hogy mit mondanak majd az emberek, és Pénelopé is arra hivatkozik, hogy rosszat lehet majd hallani róluk,28 de a kérők nem attól félnek, amit Pénelopé tart a rosszhírűség alapjának: ez őket láthatólag nem zavarja.29 A hírnév értelmezésében is megjelenik a kettősség. A kérők azt tartják rossz hírnek, dicstelenségnek, ha ered-ményük elmarad egy koldusé mögött, vagyis számukra a versengés értékei az érté-kek. Pénelopé válasza ezzel szemben az együttműködés értékei felé hajlik. Mint számos más vonatkozásban tehát, az erkölcsi értékek vonatkozásában is az Odysseia az átmenet állapotát tükrözi: egy régi értékrend átértelmezését, egy eredetileg szűkebb körre szabott értékrend nagyobb körre való alkalmazásának el-ső kísérleteit. ZSIGMOND RITOÓK B E M E R K U N G E N Z U M S Y S T E M D E R M O R A L I S C H E N W E R T E I N D E R O D Y S S E E Ein Dichter bringt seine Gedanken nicht nur durch Worte, sonder auch durch die Komposition zum Ausdruck. Odysseus beweist seine ùrefé sowohl im Krieg als auch im Sport, die Freier nur im letz-teren. Die Freier sind hybrizontes, was, in ihrem Fall eine hyperbasíé und ein Fehlen der aidös ist: die Götter halten solche Leute in Auge. Die Freier erwähnen die Werte der Zusammenarbeit nur als es ihnen an den Hals geht (Öd. 22,45-59), während die Vertreter der Odysseus-Seite diese Werte oft er-wähnen - und im Ganzen des Gedichtes sind sie als sympathisch dargestellt. Die Freier zehren das Gut des Odysseus nepoinoi, obwohl früher nicht das die dike der Freier war. Könige verfahren ähnlich, nicht aber Odysseus. Die Freier verfahren freilich gegen den oikos eines anderen so, in der Odyssee erscheint aber schon das Bild einer größeren Gemeinde als der oikos, und das ursprünglich für den oi-kos gültige Wertsystem wird in diesem Sinn umgedeutet. 28 A dèmoio... phemis mindenkitől tiszteletben tartott tényező, Kastór Hylakidés fia épp úgy tart tőle, mint Pénelopé (14, 239; 16, 75; 19, 527). 29 Adkinsnak igaza van, mikor úgy gondolja, hogy Eurymachos azt feltételezhetné: sikeresek va-gyunk, tehát „derekak", a kudarc volna a gyalázat: JHS 91,1971,6. A költő azonban nem ad feleletet Eurymachos ajkára, és nyilván nem ok nélkül: Pénelopé szavainak ez a része így cáfolatlan marad, a vi-ta eldöntése a hallgatóra van bízva. Tekintettel arra azonban, hogy a kérőkkel szemben Pénelopé a ro-konszenves fél, a költő ezzel a hallgatással azt sugallja, hogy neki van igaza. 89 

Megjegyzések az Odysseia erkölcsi értékrendjéről

http://acta.bibl.u-szeged.hu/4072/1/antiqua_suppl_006_085-089.pdf

Megjegyzések az Odysseia erkölcsi értékrendjéről

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged