Dr. Tompa, Ferenc

Dr. Tompa Ferenc

University of Szeged

Literatur. - IRODALOM. - Litterature. O. Menghin: Weltgeschichte der Stein-zeit. 648. o. 1029 ábra és 7 térkép. Anton Schroll és Tsa. Wien. 1931. Az ősrégészeti kutatás mindössze egy százados pályafutása alatt kétségtelenül megérett már arra, hogy az alapos és mód-szeres rászletkutatás eredményeit össze-gyűjtve ökonomikus szintézisben tárja elénk az emberi kultura e méreteiben leghatalma-sabb, de megismeréséhez a legkevesebb esziközt nyújtó korszak történetét. Néze-tünk szerint ez a szintézis ma még bizonyos határok közé kényszerül és csak ott alkal-mazható, ahol erre a lehetőség szerint min-den irányban keresztülvitt részletkutatások szilárd alapja nyújt lehetőséget. Menghin előttünk fekvő munkája ezeket a határokat merész lépéssel lépi keresztül és behatol olyan területekre is, ahová őt az óvatos, a kritikával dolgozó és megál-lapításait elsősorban az ásató kutatás két-ségtelen eredményeire építő kutató aligha tudja követni. Menghin önmagával szemben fel is vetette a kérdést, hogy vájjon elér-kezett-e egy ilyen nagyvonalú szintézis-nek az ideje? Talán helyes a megítélésünk, amikor úgy látjuk, hogy öt a válasz ily módon való megadására két tényező ösztönözte. Egyrészt hatása alatt állott W . Schmidt és munkatánsa W . Kop-pers etoographiai , valamint Eritz Kern fajismereti kutatásainak, másrészt azon-ban kényszerítette öt erre a bécsi is-kola tradíciója is. Ettől az iskolától elvitat-hatatlan egy bizonyos fokú nagyvonalúság, az úttörő munkia készséges vállalása és a nem egyszer heterogén elemeknek is any-nyira szellemes feltálalása, amely miatt szívesen olvaissuk még azokat a részlete-iket is, amelyek tisztára teoretikusaik, és velük szemben támasztott szkepszisünket nem tudják eloszlatni. Ennek az iskolának M. Hoernes volt a legkiválóbb képviselője és úgy látszik, utódja, Menghin szívesen halad a megadott irányban. Az ő Weitgeschichtéjének ugyanezek a jellegzetességei. Ez a munka valóban nagy-vonalú, nemcsak a bámulatraméltó szorga-lommal összehordott hatalmas anyaga miatt, hanem azért is, mert az őskor szám-talan problémájának megoldásához a strati-graphia álílail nyújtott adatok mellé segít-ségül hívja az ethnograpliiát, az anthropo-logiát, a paleanthoilogiai, zoologiai és ibotanikai kutatást, a linguBszitikát és a fajismerettant is. Amikor az ásót még keveset, vagy semmit sem látott terii-letek felett borongó homályt is igyekszik eloszlatni, — úttörő munkát végez és ezt még a legszigorúbb kritikusnak is tiszte-lettel kell tudomásul vennie. Mindezt pe-dig szellemesen, élvezetes előadásban, és olyan tudományos apparátussal tárja elénk, amelytől sem csodálatunkat, sem elisme-résünket nem tagadhatjuk meg. Hogy fejtegetéseit mégis itt-ott ellen-vetéssel kísérjük, az elismerésünk értéké-ből nem vonhat le semmit. Hibáik, félreis-236 IRODALOM. mérésék egy ilyen mimikánál elkerülhetet-lenek. De kritikánk teljessége kedvéért meg kelil mondanunk, hagy ellenvetéseink két lényeges pont közé csoportosulnak. Az egyik az, hogy módszer tekintetében szí-vesebben követjük a talán kissé szárazabb, lassialbban mozgó, de feltétlenül szilárdabb alapokon járó ásató kutatás irányítását, mint a teoretikus iskolának azt a gyakor-latát, amikor még az anyagismeret teljes-ségéiben is egy-egy szellemes megoldás, vagy előre felépített elgondolás kedvéért a részletkutatás eredményeit önkényesen cso-portosítja, vagy átsiklik azoik felett, ame-lyek ellentmondani látszanak. Az ily mó-don létrehozott megoldások természetesen nem lehetnek manadandó értékűek. Vonat-kozik ez — eltekintve helyi jelentőségű részletkérdésektől, — Menghinnek ama tö-rekvésére, amikor ő időben és térben egy-mástól távol álló kulturákat igyekszik egy kalap alá venni, de ennek az alapján kul-turafejlődési processzusokat megmagya-rázni. A másik főellenvetésünk a műben megnyilatkozó tendencia ellen irányul. Ez a munka ugyanis nem annyira palae-archaeologia, és még kevésbbé a címben kifejezésre juttatott „világtörténelem", mint inkább palaeethnologia. Az ősrégészeti ku-tatás aránylag rövid pályafutása alatt nem egy csábításnak volt kitéve. Kezdetben a természettudományok közé akarták sorol-ni, majd a műtörténeti kutatás módszerei-nek bilincseiből kellett magát kiszabadíta-nia. Amikor végre egyenesen és tűrhetetle-nül törekszik az egyedül helyes cél: — az őskor történelmének megismerése és inter-pretálása felé, nem lehet akkor -azt az ethnographia mellékvágányára terelni.'A néprajz, nép- és fajismeret kialakult mód-szerekkel dolgozó önálló tudományágak, amelyek az őskori kutatásnak segítségére lehetnek, de nagy hiba volna az élő etlmo-graphiát, vagy a ma élő primitív népek életmódját egy-két hasonló jelenség alap-ján összefüggésbe hozni az egyes őskori kultúrákkal. Egy fémet is ismerő afrikai néger törzs, vagy a közöttünk élő vándor-cigányok kulturája, például intelligencia dolgában mélyen alatta áll az európai bronzkori kulturáknak. Ezzel a módszerrel bajosan találhatnánk meg az egyes ősi kul-túrák hordozóit, a népet és ismerhetnénk meg azok történelmét, mert az ilyen hatá-rok közé nem szorított analóg jelenségek lehetnek véletlen adottságok is. Hasonló szükségletek és hasonló természeti javak egymástól térben és időben függetlenül ha-sonló kulturjavakat termelhetnek. Hogy Menghin az egyes kulturafokok megjelölésére új terminológiát alkalmazott, — annak a helyességét itt most nem vitat-juk minthogy erre majd a gyakorlat adja meg a választ. Munkájának felépítésében Menghin a módszerek és a terminológia kérdésének tisztázásából indul ki. Majd az egyes kul-túrák abszolút és relatív kronológiáját is-merteti, amelynek megállapításánál nem-csak stratigraphiai, hanem phaseológiai alapra is támaszkodik. Benne is megvan a tendencia, hogy az európai kulturák abszo-lút időrendjét meglehetősen lefelé szorítsa. Kiindulási alapul a keletet, illetőleg Baby-loniát veszi. Az őskőkor (nála protolithikum és mio-lithikum) taglalásánál primar stádiumképen feltételez egy faeszköz kulturát, amely tényleg valószínűnek látszik. A három fö-kultura közül a szakócás kulturát trópusi eredetűnek, a pengés kulturát pusztai ere-detűnek tartja, míg az alpesi csonteszköz kulturát Északszibériából származtatja. Az átmeneti kőkor és a korai neolithikum, — nála protoneolith, — ugyancsak 3 főkultura körre oszlik: a) disznótenyésztő kultura (a rúdalakú kőbaltával és a hálóskerámiával), IRODALOM. 237 b) szarvasmarhatenyésztő kultura (Anau és az egyiptomi Badaria kultura), c) megül-hető állatokat tenyésztő kultura (Belső Ázsia, Gobi sivatag és a szir-arab vidék). A virágzó neolitih — mixoneolith — 3 fö-kultura körébe: a) falusi paraszt, b) városi úri és c) pusztai harcos pásztor kulturák sorolhatók be. De beilleszthetők szerinte ide a fémet ismerő korszakok kulturái is. Mindezeken belül nagy irodalmi tájéko-zottsággal és részben autopsiáből nyert is-meretekkel illusztrálja az egyes régiók, — köztük a kutatás által elhanyagolt világ-részek véletlenül, vagy ásatások folytán előkerült kulturanyagát. Ethnographiai értelemben is feldolgozza minidezeket a kulturákat és az őskőkor ko-rai kulturáibah pygmeus, tasmanoid, aus-traloid és eskimoid kulturákat lát. A mio-lithikum kultura hordozóit totemisztikus, ösnövénytermelő, vagy ősanyajogi, ősállat-tenyésztő, vagy ősnomád népek csoport-jaiba sorolja be. Ezeket azonban már korai törzsekben élő kulturáknak tekinti. A közéiptörzsi kulturák, vagyis a proto-neolith népei fiatail|nblb növénytermelő, vagy arnyai jogi marhapásztor és lovaspásztor népek nagy csoportjaihoz tartoznak. A paraszt, a városi és a harcos pásztor népek pedig a későtörzsi kulturák főcso-portjaiba oszthatók. Bő fejtegetésekkel ismertet meg ben-nünket a inépi és a faji kérdésekben elfog-lalt felfogásával. Nyelv tekintetébén a kő-korszakok népeit 12 nyelvtörzsre osztja, míg fajilag a mai emberfajták előtt ősem-bert — Urmensch, — (a heidelbergi ember-től a neandertaliig) és egy ez előtt élő Vor-menschet állapít meg, aki (vagy amely?) összekötő láncszem volna az ember és az állat között (piltdowni, jávai lelet stb.). Munkáját történetfilozófiai fejtegetések-kel zárja le. Az itt elmondottakban a szigorúan vett könyvismertetésnek csak vázlatosan tet-tünk eleget, mert mindezekre még egyszer rá akarunk térni az Archaeologiai Értesítő-ben is. Ez a munka, amelynek a kiállítása is elsőrangú, a legszélesebb körökben is élénk érdeklődést fog kiváltani, így feltét-lenül megérdemli, hogy vele márcsak nagy-raértékelésünk jeléül is még egyszer fog-lalkozzunk. Dr. Tompa Ferenc. M i i róiriíijiH SZEGED. FOLYÓ1R" >jK 193}/ ,V/| V f f í t A Is tomma V &SZÍatDJ) Tafel I. tábla. Tafel II. tábla. Tafel III. tábla. Tafel IV. tábla. Tafel V. tábla. Tafel VI. tábla. -i. 

O. Menghin: Weltgeschichte der Steinzeit

http://acta.bibl.u-szeged.hu/164/1/dolgozatok_1931_235-237.pdf

O. Menghin: Weltgeschichte der Steinzeit

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged